Part

 1  8|      forrón; ő szerelmes hangon „kedves Rómeójának” nevezett; én
 2  8|      Rómeójának” nevezett; én őt kedves Júliának viszonzám, s így
 3  8|        delnőm azt súgá fülembe: „Kedves Rómeóm! Holnap ilyenkor
 4  8|     csókot vetett felém: „Adieu, kedves Rómeóm!” – „Adieu, mennyei
 5 10|          szomorú, most már annyi kedves emlék kötötte.~A júliusi
 6 14| kereskedett.~Ennek volt egy igen kedves felesége: Eminha, akit jobban
 7 14|       mosolyogjon őrá, hogy az a kedves száj többet ne szólítsa
 8 19|       BÁRÓ FECSEGÉSEIBŐL)~Nemde, kedves barátocskám, ismeritek gróf
 9 19|          csupán csak én: „Kérem, kedves báró, legyen szíves, kísérjen
10 19|         kísérjen el Aradra.”~No, kedves báró! Mit mondhatok neki?
11 19|     akkor azt mondta:~– Apropos, kedves báró, nem álmos ön?~– Nem
12 20|       még trónörökös korában egy kedves bizebánja, a többieknél
13 25|          napig. No, képzelheted, kedves barátom, ezt a tortúrát:
14 25|        neki saját kezűleg.~– No, kedves barátom, ne tréfáljon már.
15 25|    csakugyan kár meghalni.~– No, kedves barátom, még egyszer elhoztam
16 25|      fogta kezét.~– Legyen esze, kedves barátom, hallgasson egy
17 26|     kenyérfa, mely máskor is sok kedves gyümölcsöt termett a jó
18 28|         álmodik, folytatását egy kedves régi álomképnek, melyből
19 29|    hegyeket, mikkel vendégeit és kedves egyetlenegy tékozló fiát
20 29|      ottan.~A nő és a fiatalkori kedves azután is leveleztek egymással.
21 29|     fényes nevű és szép férfi.~– Kedves marquis, én mondok önnek
22 29|     marquistól, mely így szólt:~„Kedves kisasszony! Ne fárassza
23 30|   kedvesével virágokat szedni, a kedves hófehér kezét összecsípte
24 30|        én a fülemüléket – mond a kedves.~– Én is – szól a poéta.~–
25 30|         megvan, nem repült el.~A kedves a kalap alá nyúl, s azzal
26 32|        ismét megjelent az elébbi kedves kísértet: a láthatatlan