Part

 1  1|        esett – ön jól tudja, hogy hová –, azt is csak reggel vettem
 2  4|      eltűnt, senki sem tudta meg, hová lett.~Hamlet azt mondá az
 3  4|     kérdezték tőle, hogy kísérőit hová tette, erre Hamlet elővette
 4  5|           előre nem is sejthetni: hová?~A dolog változhatatlan
 5  7|          itták meg előre az árát.~Hová tette? Hová nem tette? Arról
 6  7|        előre az árát.~Hová tette? Hová nem tette? Arról még tán
 7 13| szerencséjére senki sem kérdezte, hová megy.~Mikor az utolsó ház
 8 13|          megfogta a galléromat. – Hová szaladsz hát?~Én megijedtem,
 9 13|    téphette le.~– Megállj, öcsém! Hová szaladsz? – kiálta rám,
10 13|       mondd, hogy a peregrinus.~– Hová való peregrinus? – kérdém
11 13| ártatlanul.~– Ne, bolond, ne! Hát hová való volna a peregrinus?
12 19|          engem nem is kínált.~– S hová tetszik utazni ilyen éjszaka?~(
13 21|          golyókat, azt sem tudni, hová. Gonoszul rúgott mind a
14 24|        Latium klasszikus földjén. Hová ne mehetne még?~Pedig szinte
15 26|           megkérdezé, kicsodák és hová mennek.~Azt felelték, hogy
16 26|          akarom még hallani, hogy hová van elrejtve az orzott kincs?~–
17 26|    kapitány. Vallja meg őszintén, hová tette a kincseket, én biztosítom
18 29|       elment – senki sem kérdezte hová, bútorait, hintaját, lovait
19 29|          bebizonyítani; ki tudja, hová lett még az a könyv is és
20 29|       fölé függeszteté.~A marquis hová futott el házától? Először
21 29|           azt észre Malmont, hogy hová jutott. Komolyan úgy beszélt
22 29|       kiszabadulhatna, mit tenne, hová menne és hogyan érne oda.~
23 30|          madzagból, s tudja a kő, hová szökött el.~– Pamina! –
24 30|          ment csak el hazulról.~– Hová?~– A Disznófőhöz.~– A Disznófőhöz!
25 30|          Ejnye, ejnye, nem mondta hová?~– De igen, Savanyu uram