Part

 1  5|         egymással beszélünk, oly édes dolgokat, minők a szívet
 2  5|         a holdba néztünk, mennyi édes dolgot elmondtunk egymásnak,
 3  6|    keblet vassal átszúrni, ennyi édes, piros ajkkal a föld porát
 4  7|          kidobott, minőket saját édes fogaira két esztendő alatt
 5 10|          képzetében fölidézte az édes emlékeket, mik lelkét e
 6 14|     Pedig ah, a ragyogó szem, az édes ajk veszendő kincs; egy
 7 16|       mióta férjnél volt.)~– Ah, édes Ó úr! Végem van, oda vagyok!~(
 8 16|        tegyen neki széket.~– Ah, édes Ó úr! Nézze csak, olvassa
 9 18|       mióta férjnél volt.)~– Ah, édes Ó úr! Végem van, oda vagyok!~(
10 18|        tegyen neki széket.~– Ah, édes Ó úr! Nézze csak, olvassa
11 23|          összezördült feleket, s édes szava mindjárt összeforrasztá
12 23|   szerelemmel, rábeszélő szóval, édes könyörgéssel elvonja kedvesét
13 24|    könnyező szemekkel átöleli, s édes testvérének nevezi őt, s
14 24|          valami oly mondhatatlan édes, magasztos gyönyört érzett
15 25|         De az úristen áljda meg, édes barátom, ez rettenetes tréfa
16 26|         a tömjénfüsthöz százféle édes illatszer vegyül, mely áthevíti
17 26|        boldog ábrándozó, aki egy édes vágyat visz magával fel
18 26|     kiszállni a szigetre egy kis édes vizecskéért.~Georges mosolyogva
19 26|          mondom, mi ketten, akik édes testvéröcséinket túléltük,
20 28| hadastyán fölveté szemeit, az az édes csengő hang fogadta, aminél
21 29|        kellett Olivát.~– Bizony, édes asszonyság, ez egy igen
22 32|         a negyedik bolond.~– No, édes Louis, hát csak mosolyogja
23 32|      őszintén: „bizony rossz ez, édes úr, nem érdemes pénzt adni
24 32|       ment végbe. Az én kocsisom édes megnyugvással fogadta a