Part

 1  4|          rossz sorsa a bájos tündér arcát megmutatta, vesztette el
 2  8|             aztán megcsókoltam az ő arcát, de forrón; ő szerelmes
 3 13|       bámultam professzorom szigorú arcát annyira soha, mint e percben,
 4 14|        menetet, takard fel a halott arcát, és ott fogod találni Eminhádat.
 5 14| gyalázatosan eléktelenítéd halottam arcát, hogy élve légy olyan, minővé
 6 16|          röpülni, hogy rögtön egész arcát, nyakkendőjét és mellényét
 7 18|          röpülni, hogy rögtön egész arcát, nyakkendőjét és mellényét
 8 23|             de kör alakban fogja be arcát, mely oly fehér, mint egy
 9 23|          belőle; ezért nem fordítja arcát afelé, akivel beszél, hogy
10 23|              fekete csuklya fedi el arcát, termetét. Imádkozásra mindig
11 23|            közelebb érje szerelmese arcát. – Ez a lövés teneked volt
12 24|             előtt kezét szorongatá, arcát megcsókolta; ha hozzáment,
13 24|           énekét, s bámulá ártatlan arcát.~Mind a hang, mind az arc
14 24|     selyemszőke hajfürtjei ártatlan arcát beárnyékolták, tiszta kék
15 25|            mosolyra lágyítá sápatag arcát.~– Hiszen – szeretem önt,
16 26|             után.~Nevetve emelé fel arcát Robertsonhoz, kezével a
17 29|      figyelmesen nézte a gondolkodó arcát, mert meg akarta tudni,
18 29|          viszontszeretve!~A marquis arcát egyre jobban elhagyta a
19 29|         karszéke támlájába fogózni; arcát azonban most is kényszeríté
20 29|  ércfeszület csüggött alá, halovány arcát hosszú hajfürtök árnyazták
21 29|           csókjait, mik a szép alvó arcát és ajkait eláraszták; a
22 29|         nyaka körül fonódott, kinek arcát a magáéhoz szorítá, s azután
23 30|        végigkarmolja a galant férfi arcát, míg a sikoltásra figyelmessé
24 32|            azután ijedten eltakarta arcát és térdre esett, kezeit