Part

 1  1|     látta, hogy látogatója alig áll a lábán, s leültette pamlagára.~–
 2  1|   viszonzás részemről éppen nem áll arányban a nagy szolgálattal,
 3  2|    fogja, hogy melyik az övé.~– Áll az alku!~A két vitéz rögtön
 4 19|        kocsmárosa egyetértésben áll a vidék minden rablójával,
 5 23| megnövekedett; ahol egy spanyol áll, két libertador áll vele
 6 23|     spanyol áll, két libertador áll vele szemközt. És én mégis
 7 23|      Íme ott mindjárt melletted áll Piar Manuel, kinek éppen
 8 23|       szíved is annak hiszi. Ki áll nekünk jót afelől, hogy
 9 23|      földjén ellenség többé nem áll. – Ami még spanyol van,
10 23|    haditörvényszék bírája előtt áll. Piar Manuel, én téged elfogatlak!
11 23| hazafiak. A hölgy, ki előttetek áll, még dona Laurenzia di San
12 23|         tehette azt, a honleány áll oldalánál, ki nem könyörög,
13 24|         állunk, Pompeius helyén áll Komnén!~
14 26|      mert azon alul ő szóba sem áll veled.~Robertson szívében
15 26| meglátta, hogy a kormány üresen áll, a kapitány elaludt, másik
16 29|     demi-mondnál megint feljebb áll, mert függetlenül és tulajdon
17 29|       sorsom fölött, hatalmában áll azokért bosszút állni rajtam,
18 29|     tudta, hogy e sírbolt előtt áll egy régi római sarcophag,
19 29|     méregé, ha átlátszó üvegben áll, a puszta világosságtól;
20 32|      egy kis rémeskedés hírében áll, aminek saját kísértete
21 32|     kérdém a kocsisomtól.~– Ott áll már az őr – mondá ő egy
22 32|   valami csodálatos ellentétben áll az.~Néhány perc múlva elhallgatott,
23 32|    fizetem előre a díját. Nos – áll az alku?~Komolyan beszéltem
24 33|        őszi este nagy társzekér áll meg Adándy lakása előtt,