Part

501 32|               vagyok a lapponiai király!~– Én pedig az orosz cár vagyok! –
502 32|                    cár vagyok! – viszonzám én rá hirtelen, megfelelő rátartással.~
503 32|                  megfelelő rátartással.~Az én emberem erre csendesen visszadugta
504 32|                  és senki más a földön.~Az én tiszttartóm, aki figyelemmel
505 32|                 aki figyelemmel kísérte az én mindenféle variatión átmenő
506 32|              jobban ismeri a chemiát, mint én, s úgy a szegletbe szorított
507 32|                 estét kívántunk egymásnak; én a kaucsuk zsákot lehelyeztetém
508 32|               gumilasticum zsák – feleltem én neki komoly képpel –, most
509 32|                   hiszen azért jöttem ide: én a kastélyban gázvilágítást
510 32|                 itt kifizesse magát.~– Oh, én meg azt hiszem, hogy ki
511 32|            köthetek.~– Velem? – kérdezé az én emberem, aki nem látszott
512 32|                    egy szobát lámpagázzal, én majd csak egy fújtatót hozok
513 32|                   meggyújtanom a végit.~Az én emberem elkezdett nyugtalanul
514 32|                   használható produktumot, én pedig megfizetek érte becsülettel;
515 32|                pénzt nem fogadhat el; mire én a büszkét kezdtem eljátszani,
516 32|                   kezdtem eljátszani, hogy én meg ajándékokat nem szoktam
517 32|                   talál az úr izzadni, azt én megveszem; majd biz én a
518 32|                 azt én megveszem; majd biz én a mostani praktikus világban
519 32|           értékesítetlenül, mint az úr.~Az én emberem homloka izzadni
520 32|                    megtagadsz engem; pedig én vagyok a te lényednek egyedüli
521 32|         gyulladtunk meg a gáztól.~Hanem az én tiszttartóm egy perc múlve
522 32|                 heroicus cura használt. Az én emberem egészen okos ember
523 32|                    nem fogott: az egyik az én láthatatlan dalos szirénem,
524 32|                  hallucinans! És mit tudom én még mi mindenféle variatiója
525 32|                   ennek a szónak: „őrült”, én az mind magam vagyok.~Egész
526 32|                hogyan alszom.~Hogyan tudom én azt, ha alszom?~Nagyon jó
527 32|                  hat órakor felébredek, az én órám nem négyet, ötöt, hatot
528 32|                inkább siet, mint késik.~Az én láthatatlan látogatóm, mikor
529 32|                    pokolban is úr”. Holott én saját házamban sem vagyok
530 32|                   elbeszéli másnak. Hiszen én nem is állítom, hogy nem
531 32|                    ránézek, elpirul: ezért én alig várom, hogy az éjszaka
532 32|                 hogy elaludjam, mert az az én életemnek szebbik fele.
533 32|                    még túlvilágibbá vette.~Én nagyon örültem neki, hogy
534 32|                  sokat, azért ismerem jól.~Én egy gránátalmát felmetszettem,
535 32|                  nem jöttem volna erre.~Az én tündérem mosolyogva hajolt
536 32|                   igazi emberek csókolnak; én magamon kívül a mondhatatlan
537 32|                 kellett visszatérnem, hogy én bizony most sem vagyok ébren,
538 32|                    s másféle álomhoz kezd. Én most ezt a kis bámulatraméltó
539 32|                     az úr pokolban is úr”. Én majd bizonyítom neki, hogy
540 32|                neki, hogy ez nem igaz. Már én tapasztalom az ellenkezőt.~
541 32|              tapasztalom az ellenkezőt.~Az én bohókás öregem azonban nagy
542 32|                  van önnek? Neheztel érte?~Én alig bírtam magamhoz térni
543 32|                    szavakban beszélt, hogy én önkéntelen megkínáltam,
544 32|            alakulva; tulajdonképpen tán az én hibám volt, hogy azokat
545 32|                 tanultuk ezt a beszédet, s én már tudom, hogy mit beszél.
546 32|                leány már tízéves volt: „Ha én meg találok halni, ha kimondom,
547 32|        őrültekházából váltotta ki. Egyedül én voltam annyi között az egyetlen
548 32|                  rendben volt, hanem éppen én űztem azért a legtöbb bódultságot,
549 32|                   gyógyított volna ki. Oh, én azt hiszem, hogy ha van
550 32|                  az ajtóra kerülne. Többet én sem tudok. Arról, hogy ez
551 32|                    éjjelenként az udvarra; én készen tartom szükséges
552 32|                   azokat átveszi tőlem; ha én meghalnék, a tiszttartó
553 32|                    úgy kétségbe volt esve; én el nem tudtam találni, mi
554 32|              gyöngéd, reszketeg mosolygást én le nem tudom írni, amivel
555 32|                csakhogy ne haragudjék reá. Én pedig azért könyörgök önnek,
556 32|               Meggondoltam, itt maradok.~– Én ugyan nem hiszem, hogy Violát
557 32|               tartozik minden derék ember.~Én csak azon vettem észre magamat,
558 32|                   hangját sem hallottam az én tündéremnek. Mindennap úgy
559 32|                   kerül a sor.~Törődtem is én ezzel, aki sem éjjel, sem
560 32|              egyszerre elsötétült, s midőn én meglepetve tekinték a kandalló
561 32|                másik kezével eltakart – az én álmaim megtestesült képe.~
562 32|                    magukkal vittek, kit az én golyóm talált; egy másik
563 32|               hittem, most igazán megőrül.~Én gyöngéden fölemelém őt a
564 32|                  mondám neki, hogy ezentúl én leszek rá nézve az a hű
565 32|                    az esemény óta, mialatt én abban a munkában fáradok,
566 33|                 György?~– Szolgálatjára.~– Én pedig lord Davidson vagyok;
567 33|               vagyok; csodálkozik ön, hogy én magyarul beszélek? Annak
568 33|                  aki magyar nő volt. Annak én csodálatos módon jutottam
569 33|               alatt, s beleugrott a vízbe. Én rögtön utána. Még a víz
570 33|                  görög asszonyság; de amit én nem hittem el neki. Különben
571 33|                 csendesen viselte magát, s én elhatározám magamban, hogy
572 33|             visszanyerte lelki tehetségét, én azt mondám neki: „Mylady,
573 33|                    vállán. – Bánja is ő.~– Én tehát nőül vettem az ismeretlen
574 33|                   kérem, csak várja végét! Én egy kicsit furcsa ember
575 33|               mondta nekem: „Mylord, uram, én nagy hibát követtem el,
576 33|               midőn önhöz nőül menék, mert én nem voltam hajadon leány,
577 34|                   mi az ördögnek emlegetem én az ördögöt; mintha nem volna