Part

 1  1| keresztül-kasul ette magát lelkemen. Csendesen odatettem jobb kezemet fehér
 2  1|           volna magát ellenem; olyan csendesen, mint egy álom. Még akkor
 3  1|               Láttam, hogy felnyílik csendesen az előttem levő koporsó
 4  4|       gyilkosa is.~Hamlet akkor szép csendesen kicserélte saját kardját
 5  5|        fénytelen izzó tűzdarab, mely csendesen kidomborult, mintha égő
 6  5|           egyéb a szokott foltoknál; csendesen haladt tovább a néma csillag:
 7 14|           fiúgyermek.~Muhzin kezdett csendesen közeledni ahhoz a lélekállapothoz,
 8 19|      meghagyta kocsisának, hogy szép csendesen hajtson utána, majd ő előtte
 9 21|               mint eddig volt. Azzal csendesen helyeikre léptettek.~A lyon
10 23|             a becsületes katonára.~– Csendesen, Paez – csitítá őt Bolivár,
11 23|         király, éljen!”~A vak hazafi csendesen suttogva magában, mondá:~–
12 23|         keserűen közbe don Gideon.~– Csendesen, Gideon. Meg fogja érni,
13 26|         hánykódás közben megfeszült, csendesen keresztülmetszette azt;
14 26|          vonalait.~Robertson ezalatt csendesen néhányat fordított a kormánykeréken,
15 29|               látá, hogy annak keble csendesen emelkedik, mint aki mély
16 29|          régóta elfeledte, hogy kell csendesen aludni, reméli, hogy megtanulja
17 29|         útját látta a szabadulásnak: csendesen viselni magát és úgy tenni,
18 29|             a sírban, és alszik szép csendesen.~Ah! Ah! Az egész teremben
19 30|            család tanyája felé, szép csendesen legelészve.~A két vargainas
20 30|          Bizonyosan az, mert zöld.~– Csendesen lépjen, hogy el ne repüljön.~–
21 32|         annyira vitte, hogy most már csendesen megvan, legfeljebb egy kicsit
22 32|      rátartással.~Az én emberem erre csendesen visszadugta a vadászkést
23 33|             hittem el neki. Különben csendesen viselte magát, s én elhatározám