Part

 1  1|              a bőrben.~– Megálljon – kiálta az orvos, ki megijedt, hogy
 2 12|           meglátta a hóhért, vidáman kiálta rá:~– Eh, senor Juan, hát
 3 13|     feleségül.~– Jaj, Sus bácsi! … – kiálta a leány ijedten, s azzal
 4 13|              öcsém! Hová szaladsz? – kiálta rám, folyvást tartva a galléromat. –
 5 14|     egymáshoz.~– Ő nincs meghalva! – kiálta Muhzin a szörnyűködő népnek –,
 6 14|            mozsárban.~– Te mondád! – kiálta ekkor a szultán elítélő
 7 20|           nem ér, midőn az imám újra kiálta: „Allahú ekbér!” (nagy az
 8 23|     földhányásba.~Don Gideon ijedten kiálta Laurenziának, hogy fusson
 9 23|             perccel?~– Egy életbe! – kiálta fel az lelkesülten.~– Jó.
10 23|              meg.~– Veszve vannak! – kiálta don Gideon, kinek szeme
11 23|               mint ők.~– Ide, ide! – kiálta Laurenzia a lovagnak. –
12 23|           tenne. Ti nem is sírtok? – kiálta Morillo. – Bakó! Folytasd. –
13 23|            bennünket efelől?~– Én! – kiálta felcsattanó hangon a leány.~–
14 23|       vádolva vagy.~– Vádolva? Én? – kiálta Bolivár meglepetve.~– Vádolva
15 23|              ez ember itt e helyen – kiálta Bolivár fölemelt hanggal –,
16 23| hadseregmentő gazember!~– Bolivár! – kiálta közbe Gideon. – Parancsolj
17 23|                 Ne érints, szolga! – kiálta a hozzá közeledő katonákra.
18 26|                 Mi történt velünk? – kiálta Thomson, ki egy árbockötélbe
19 26|             Oh, így nem alkudtunk! – kiálta Pacheco utánaugorva, a tenger
20 28|         Welcher Sonne dem Sieben?! – kiálta rá haragosan a gróf (micsoda
21 28|              erschaffen”.~– No hát – kiálta Zsilipy, öklével az asztalra
22 29|             Oliva.~– Nem őrült meg – kiálta fel diadalmas arccal Malmont –,