Part

 1  2|            még jobban lamentáltak, utoljára sem volt mit tenni egyéb,
 2  6|       megölt szűzek holttesteiből, utoljára csak egyedül harcolt az
 3  8|          magamat vinni. Száz frank utoljára is nem nagy dolog. Mindenféle
 4  8|      énvelem Júliát; az angol lord utoljára majd felakasztotta magát
 5 10|            A nagy zavarban egymást utoljára megcsókolni is elfelejték.~
 6 10|           is hitték talán, hogy ez utoljára van; azt gondolák, egy óra
 7 11|   kötéltáncosokat nem is számítva.~Utoljára is a sok megbuktatott művész
 8 13|            hogy nem tudnak semmit. Utoljára még pipára is mert gyújtani
 9 19|      elkezdett rajtam nevetni; míg utoljára magam is nevettem, pedig
10 25|            vetni, s még egyszer és utoljára megkísértem a szép szót.
11 25|            szenvedélynek! Az ember utoljára is kénytelen ezt az embert
12 28|            haditudományukból, hogy utoljára már elnevezték Ördög Péternek,
13 29|       belőle még rosszabb regényt, utoljára a vaudeville-színházakba
14 29|            közé az orvosságot, míg utoljára térdre hullott, megadta
15 29|          most egyenlők vagyunk. De utoljára mégiscsak én nevetek. Ami
16 30|    mulatság vége tökéletes legyen, utoljára nekiültek sörözni.~A boldog
17 32|     kocsisom az egész úton sírt, s utoljára gyilkosságot vallott magára,
18 32| bosszantott az egész vigyorgó kép. Utoljára találtam valami függönyt,
19 32|          másikon megint felmentem, utoljára egy szobába nyitottam be,
20 32|           meg visszahúzta a kezét, utoljára elszántan felugrott székéről,
21 32|         csinált belőlük, úgy, hogy utoljára nem volt egy cselédje sem,