Part

 1  1|        vigasztalás! Nem voltam én szomorú. Végre azonban bizalmasan
 2  2|          a két menyasszony nagyon szomorú képeket csinált egymásnak.~–
 3  5|     haladt tovább a néma csillag: szomorú képe az élettelenségnek,
 4 10|  Riviers-be, melyhez egykor annyi szomorú, most már annyi kedves emlék
 5 11|           hivatás várhat reám ily szomorú földön, hol sem kisúrfi,
 6 19|           grófnénak, hogy micsoda szomorú kalandba keverhetett volna
 7 20|           teremnek, s miknek az a szomorú történetük van, hogy a szultán
 8 22|    Xelenhoa szépsége, halála, s a szomorú férj hívogatása, hogy jöjjenek
 9 24|       maga mellé, s megcsókolva a szomorú férfi homlokát, könnyező
10 25|          egy okos szóra!~Az imádó szomorú mosolyra lágyítá sápatag
11 29|      tiszta, azokon gyorsan végzi szomorú munkáját az enyészet; azok
12 29| emberismeretet adott?~Oliva ezt a szomorú szerepet igen vígan tudta
13 29|         szerette férjét, s mindig szomorú volt előtte. Ez a legjobb
14 29|            Azután lefeküdt abba a szomorú ágyba, ami bársonnyal van
15 29|       csendéletnek. – Mintha az a szomorú, kétségbeesett halvány teremtés,
16 29|            Nem, uram, az csak egy szomorú hallucináció, egy képzeletben
17 29|           óra alatt kiért abból a szomorú pásztából, amit a jégeső
18 29|        mert akit ő eltemetett, az szomorú, hervatag virág volt, ez
19 29|          kegyed ezáltal ugyanazon szomorú játékot ismétli, melynek
20 29|          mindenki szívét, midőn e szomorú tárgyakat letevék a törvényszék
21 31|           Péter, és efelől nagyon szomorú lapok vannak teleírva a