Part

  1  1|       vizsgálódott, fejet csóvált.~– Ez a bőr ép, eleven. Az erek
  2  1|        engemet ki nem gyógyít. Nekem ez az irónnal körülkerített
  3  1|   könnyebbülten, enyhén, mint akinek ez igen jólesett.~– Nem égeti
  4  1|            Mintha ketté volna vágva. Ez a kis fájdalom, amit a vérzés
  5  1|           elé.~– Mi történt? – kérdé ez megdöbbenve.~– Nem vágtuk
  6  1|           minden tagja reszketett.~– Ez a csodákkal határos! – szólt
  7  1|          szólt elbámulva az orvos. – Ez eset túlmegy minden eddigi
  8  1|                Csoda, rémséges csoda ez, orvos úr. Ne kutassa, ne
  9  1|             sebet, szélesebb körben; ez egyedüli menekülésem.~Az
 10  1|            gátolta volna az írásban.~Ez volt a levélben:~„Tisztelt
 11  1|         nagyobb fájdalmat, mint amit ez okoz. Ez pedig csak tréfa.~
 12  1|        fájdalmat, mint amit ez okoz. Ez pedig csak tréfa.~Én igen
 13  1|       sugdosta fülembe, hogy – hátha ez mind csak tettetés? Az ember
 14  1|          nyitva nem hagyta a fiókot.~Ez a gondolat engem gyötreni
 15  1|        ölelésének, csókjainak. Hátha ez mind csak ámítás?~Egy napon
 16  1|         eszembe jutott, hogy illik-e ez. Becsületes emberhez illő
 17  1|       Becsületes emberhez illő munka ez? Felesége titkait elorzani;
 18  1|              méreg marná bele magát. Ez a fájdalom óráról órára
 19  2|          állnak rá?~– Oh, dehogynem: ez a férfinép örül, ha alkalmat
 20  2|             Hát ti hogyan? – sóhajta ez kétakkorát.~– Nem bántad-e
 21  3|           gróf tölti be helyedet, és ez nem is titok többé; egész
 22  3|            Visconti halálának hírét.~Ez óra cserélte ki lelkét:~–
 23  4|             leányát adta hozzá nőül. Ez a jutalom lett halálveszedelme.~
 24  4|             tejtestvére tudatá vele.~Ez ifjú szemei előtt e pillanattól
 25  4|     keresztül azt olvasá ki, hogy ha ez őt veszélyesnek fogja találni,
 26  4|             megnyugodott benne, hogy ez bolond. Csak egy vén tanácsos
 27  4|         visszatért a régi kedv; hisz ez az igazi Hamlet, akinek
 28  4|              vérdíjával teleöntve:~– Ez az egyik – ez a másik…~Ki
 29  4|           teleöntve:~– Ez az egyik – ez a másik…~Ki ne kacagott
 30  4|             s úgy ment a király elé. Ez barátságos mosollyal fogadta
 31  4|          bajnokaival hősi viadalban. Ez a vége szokott lenni minden
 32  5|          követte minden veszélybe, s ez a tisztelet volt az örök
 33  5|        bennünket az emberek előtt, s ez árulás boldogtalanná tett
 34  5|          levertebb voltam, mint hogy ez a szó most megvigasztalt
 35  5|              az újvilágba átutazott; ez a hónap érdektelenül telt
 36  5|              az a sápatag hajnalfény ez, mit a kelő hold küld maga
 37  5|          világ határáról; e hat betű ez volt: „SZERET”.~„Szeret!”
 38  5|            gondolatja? Oh, bizonyára ez üzenet nem bántá meg a szűz
 39  5|          csak egy betűt hozott tőle, ez a betű volt egy „O”. Egy
 40  5|          volt, mintha minden falevél ez égi tündér megjelenését
 41  6|      megeskették vőlegényével.~Mikor ez megtörtént, azt mondá Velezke
 42  6|         felfordítja az egész világot ez az egy őrült leányzó, ha
 43  7|           nem jött azokból pénz elő. Ez az ember elvitte azt magával
 44  7|         ostyába takarta és lenyelte. Ez egyébiránt a legszerényebb
 45  7|          legszerényebb vélemény, mit ez esetről hallani lehete.~
 46  7|        Némelyek azt állították, hogy ez ember titokban poligámiát
 47  7|           csak poétától várni lehet. Ez nem talált vevőt, pedig
 48  7|    Utánanézek a lajstromban, hát oda ez van írva: E ritkabecsű képet
 49  7|              én festettem, de ki hát ez az Attila?~Dehogy Attila,
 50  7|          Attila, dehogy Attila, hisz ez Beregi Bandi!~Legalább Beregi
 51  7|          pedig mit találtam! – szólt ez phlegmatice (úgy szokott
 52  7|              s mutatja az öregúrnak.~Ez azt hitte: régi pénz.~Nézi,
 53  7|            Incze pápa idejéből való, ez kapott legelőször teljes
 54  7|              család? A fehér rózsa-e ez, vagy a piros rózsa?… Hogy
 55  7|           hant között; kiveszem, hát ez volt a földben.~– Nem kerested
 56  7|      Thaddeus úr meg volt lepetve, s ez idő óta nem volt neki kedvesebb
 57  7|       roppant silány mázolás lesz ám ez.~– Éppen olyan kell nekem.~–
 58  7|       meglátja nála, s kérdi: mi az?~Ez hidegvérrel mondja, Aurum
 59  7|           sarkából.~Halála óráját is ez idézte elő. Egy vasárnapon
 60  8|           gavallér; úgy hiszem, hogy ez órában egypárszor büszke
 61  8|             eget vette volna magára. Ez nem lehet valami szegény
 62  8|             és betanult agacéria; de ez mind nem segített itten;
 63  8|         beleszorítva.~A vizitkártyán ez a név pompázott: „Marchesa
 64  8|           hogy megér ötszáz frankot.~Ez nagyszerű! Aki meghívó jegyeihez
 65  8|            bízni: nem fél tőle, hogy ez a légyott helyett viszi
 66  8|             csillag mindegyik rámán. Ez nagyon elegáns ötlet.~De
 67  8|            szemek és epedő ajkak, és ez mind az én kedvemért mosolyog.
 68  8|         magamból. Ki lehet, mi lehet ez az asszony? Annyi bizonyos,
 69  8|     szenvedélyt még nem láttam soha. Ez megöl, ez egész lelkemet
 70  8|           nem láttam soha. Ez megöl, ez egész lelkemet átváltoztatja.~
 71  9|          külső formájából kivehetém, ez már mind megtalálta azt
 72  9|          csak esküdt volt. Hanem hát ez csak egy. Tessék csak hallgatni
 73  9|             esperes, ahhoz sem ment, ez is mást vett el, de ennek
 74  9|              egy halom hangjegyet.~– Ez igazán eredeti, hogy valaki
 75 10|      politikai szabadelvűsége miatt. Ez utóbbinak köszönheté, hogy
 76 10|            kegyben állt. – Egyik oka ez volt neje gyűlöletének férje
 77 10|             pedig ott tartja magánál ez álöltözetben, mivé lesz
 78 10|              Saint Creux tudta, hogy ez őmiatta történt.~Néha, mikor
 79 10|        Elszomorodva tapasztalá, hogy ez nem volt az ő kedvence,
 80 10|            Nem is hitték talán, hogy ez utoljára van; azt gondolák,
 81 10|          tükör hátulsó részére tűvel ez volt felírva:~– Kedvesem,
 82 11|           úrfit pedig elverék onnan. Ez rossz divat; nálunk a szülék
 83 11|             is szabad volt kapnom, s ez nekem sokkal jobban tetszett
 84 11|            senkinek, azért élhetünk. Ez öntudat egészen elbízottá
 85 11|              voltak felkötözve. „Hát ez miféle megszorítása a szólásszabadságnak?” –
 86 11|            orromra húzom a kesztyűt, ez csak civilizáció.”~Ez idő
 87 11|      kesztyűt, ez csak civilizáció.”~Ez idő óta kezdtem félni a
 88 11|            viseltettem mindenha.~Már ez velünk született ellenszenv.
 89 11|              tudott pénzt teremteni.~Ez a becsületes ember két hónapig
 90 11|          melyekbe nem tettek semmit. Ez utóbbi esetekben gazdám
 91 11|            semmiféle sors sem esett. Ez keserű volt. Igavonó állatnak
 92 11|           Jótét helyett jót ne várj. Ez arany mondatot későn tanultam
 93 12|            ismerősei közé; mint vala ez az eset 1656-ban Toledóban.~
 94 12|              azt is.~– Nesze hát még ez az egy! – ordítá senor Juan
 95 12|             bélyeget a bal pofáján – ez már bizonyos.~
 96 13|     Néhanapján Nagy Jánosnak hívták, ez bizony nem nehéz név, könnyen
 97 13|           második személye: „tu es”. Ez olyan ismeretes dolog, hogy
 98 13|             es” helyett, hogy „sus”.~Ez a három betű rontotta el
 99 13|            aki rá talált nézni, hogy ez most azt mondja magában „
100 13|              Sus uramnak, azt hitte, ez annak becsületes neve, s
101 13|           tartogatott szerencse volt ez.~– Hát domine Nagy János –
102 13|             bánta ő azt; asylum volt ez őrá nézve, s a kenderáztató
103 13|     eladnivaló; éppen arra való hely ez, hogy aki egyszer beleveszett,
104 13|              hinni, hogy megjelenése ez ártatlan teremtésre nem
105 13|           Hát nem olyan közömbös szó ez őrá nézve, mint anser, anas,
106 13|           nevet? Hát a homlokára van ez írva, hogy onnan olvassák
107 13|             is tesz senki mássá.~Oh, ez a fölfedezés kétségbe ejtette.
108 13|             vagy. Majd kikapsz most.~Ez a sértés fájt. Nem hagyhattam
109 13|         bizonyossággal, hogy hol van ez elszakadva.~Ezzel aztán
110 13|              humorába.~– Botrány biz ez. Scandalum. Hisz éppen azért
111 13|       megfoldoztassam. Lássa: ki van ez is szakadva; valami átkozott
112 13|             Rogo humillime; jó nekem ez a köpenyeg; inkább szeretnék
113 13|            most is peregrinál-e még.~Ez ellen tiltakozott: most
114 13|        azokat hordja faluról falura.~Ez bizony elég hasznos munkálkodás.
115 13|           hajdani professzor uramat.~Ez a kérdés kellemetlenül látszott
116 13|    elkomorodott e szóra.~– Lássa ön: ez az egyetlen ember a világon,
117 14|         világított, mintha lángolna.~Ez a tünemény így szólt hozzá
118 14|          lehet ilyen.~Másnap elmondá ez esetet Ali Hodzsiának, kire
119 14|               a szép Eminha.~Eminha!~Ez a név feléleszté Muhzin
120 14|            Megálljatok! Megálljatok! Ez Eminha. Ez az én nőm!~A
121 14|              Megálljatok! Ez Eminha. Ez az én nőm!~A kísérők, a
122 14|          Kadileszker, bámulva néztek ez őrjöngő alakra, ki vakmerően
123 14|            olajba mártotta volna. De ez a rendkívüli tulajdonsága
124 14|            testét elállta a rémület. Ez nem azon hatás volt, amit
125 14|  holdvilágból lesz is a szakálluk.~– Ez bölcs beszéd, Muhzin – szólt
126 14|     gyémántokkal.~A szultán elbámult ez olvasón.~– Minő pompás olvasód
127 14|           tartották a dzsirid téren.~Ez alkalommal is részt vett
128 14|          sorba próbálgatta azokat.~– Ez se jó: egy se jó! Hajh,
129 14|        padisah.~Szolimán ezt akarta. Ez volt a legkiválóbb ékszer,
130 15|       kisebbítse.~Őszinte vagyok, de ez már nekem nyavalyám, mint
131 16|           Bankó öcsém megházasodott. Ez volt rá nézve a tropicus
132 16|             sőt még tán reggel volt; ez az ostoba paraszttermészetű
133 16|              hiszemben lenni, mintha ez az Ó, mely iratom végén
134 16|            álnév hieroglyphja lenne; ez valóságos tisztességes vezetéknevem,
135 16|          hagyok az orromon hasítani. Ez megnyugtatta végre, és elment.
136 16|              betűket írtak volna rá. Ez idő óta Euphemia tökéletesen
137 16|         ember ily cifra sebeket kap.~Ez így tartott hat hónapig.~
138 16|              azon bosszúságból, hogy ez az ember fél év óta mindig
139 16|           öcsém! Találj ki már mást, ez elég sokáig tartott. Egyszer
140 16|             Lássa kegyed – mondám –, ez a vérszopó vadállat oly
141 16|              üdv, te vagy csupán”…~– Ez már hidegvér – mondám –,
142 16|          Bankó beszélni látszott, de ez olyanformán ütött ki, mint
143 17|       kisebbítse.~Őszinte vagyok, de ez már nekem nyavalyám, mint
144 18|           Bankó öcsém megházasodott. Ez volt rá nézve a tropicus
145 18|             sőt még tán reggel volt; ez az ostoba paraszttermészetű
146 18|              hiszemben lenni, mintha ez az Ó, mely iratom végén
147 18|            álnév hieroglyphja lenne; ez valóságos tisztességes vezetéknevem,
148 18|          hagyok az orromon hasítani. Ez megnyugtatta végre, és elment.
149 18|              betűket írtak volna rá. Ez idő óta Euphemia tökéletesen
150 18|         ember ily cifra sebeket kap.~Ez így tartott hat hónapig.~
151 18|              azon bosszúságból, hogy ez az ember fél év óta mindig
152 18|           öcsém! Találj ki már mást, ez elég sokáig tartott. Egyszer
153 18|             Lássa kegyed – mondám –, ez a vérszopó vadállat oly
154 18|              üdv, te vagy csupán”…~– Ez már hidegvér – mondám –,
155 18|          Bankó beszélni látszott, de ez olyanformán ütött ki, mint
156 19|               csak úgy szavam járása ez. Mind ismeritek, te is,
157 19|           okvetlenül el van romolva, ez napirend; belefulladunk;
158 19|   közbeszóltam:~– Grófné, ma déesse, ez nem tréfa. Lássa, minek
159 19|           Vendégmarasztó! Ah, bravó. Ez hát éppen nekünk való. Térjünk
160 19|          szállnánk, de minthogy csak ez az egy van, tehát nincs
161 19|            félünk.~Már az igaz, hogy ez a kis rossz tündér nem is
162 19|          otthagyom és elszaladok; de ez mégsem illett volna, meg
163 19|     csábítóbbnak, kedvesebbnek, mint ez órában. Máskor is láttam
164 19|              senki, hogy mi az, mint ez a semmirekellő betyár.~Eleinte
165 19|              aggódtam folyvást, hogy ez a vad fickó nagy hevében
166 19|        belőle. Bámulatos egy asszony ez!~Ekkor megint felém fordult
167 19|             elő a zsebéből.~No, most ez azt akarja megtudni, mennyi
168 19|        halántékomon. Mért nem tudott ez a szerencsém lenni Pozsonyban
169 19|             tanítja egyre a grófnét, ez az ő nótája.~A vad gazember
170 19|      egyáltalán nem tudok énekelni. (Ez a gonosz lidérc asszony
171 19|      tegyenek mindnyájunkon.~No, még ez a biztatás kellett az én
172 20|            megkísérté ezt a játékot. Ez csak kellemes szórakozás
173 20|           emberi kéznek öt ujja van; ez öt ujj lefogása és kinyújtása
174 20|             táplahelyéül; ott állott ez örök emlékek közepette a
175 20|            erre fölkeltek a földről.~Ez általános földreborulás
176 20|             csodatételei által nekem ez éjjel tudtomra adá, hogy
177 20|       tudhatják meg mások.~A bizebán ez eset után megszűnt Salihát
178 21|              a farsang alatt történt ez a furcsa eset. Valóban furcsának
179 21|             furcsának kell neveznem, ez az illő mellékneve, mert
180 21|              körutat pihenés nélkül. Ez már bravour: ez hősi tett
181 21|              nélkül. Ez már bravour: ez hősi tett és valóban bámulatra
182 21|          volt az kiverve.~Az Adonist ez az eset arra a farsangra
183 21|            lélekjelenlétet képzelni? Ez sokáig közbeszéd és általános
184 21|            ragadták el az orra elől. Ez igazán különös tréfa. Szegény
185 21|         jószágot?~– Hol?~– Makaóban…~Ez az élc elég jól elterjedt
186 21|        szándékozik letelepedni”.~Ah, ez csúnya affront! Hol van
187 21|             érte, hogy miért tettem.~Ez átkozottul jól volt játszva.
188 21|            Annyi belátása volt, hogy ez az ember őt halálosan gyűlöli,
189 22|              azt, hogy „napmadár” és ez olyan ritka madár, hogy
190 22|            Xelenhoa születése óta, s ez a nap volt kitűzve arra,
191 22|       boldogabb, mint ő volt?~– Íme, ez mind a tied, Xelenhoa –
192 22|             az egész palota bevonva, ez a gyász színe a mennyei
193 22|            nem vevé kezéről soha.~És ez így tartott nyolc napig –
194 23|              azt előtte, tudva, hogy ez a szép hajadon szemérmes
195 23|               mint ők voltak! Osszon ez a kard a te szűzi jobb kezedben
196 23|      menyasszonya gyöngéd kezét.~Oh, ez a kéz nem volt gyöngéd többé!
197 23|             órával elébb vagy utóbb?~Ez a hideg, elszánt hang kétségbe
198 23|          nyargalnak. Fogadjunk, hogy ez jó barát.~Don Gideon elmosolyodott
199 23|            spanyolok hadsoraira.~Ah! Ez gyönyörű roham volt! Az
200 23|         rajta a derék lovas had.~Ah, ez gyönyörű találkozás volt!
201 23|              mutatták arcaikon, hogy ez nekik fáj. A szörnyeteget
202 23|              patrióták kiirtására. – Ez a Boves, ez a hajdani dugárus
203 23|            kiirtására. – Ez a Boves, ez a hajdani dugárus és most
204 23|          kézzel Varinas várát.1 Íme, ez a hős Jose Antonio Paez.
205 23|         berkeikből a bátor Llanerok; ez volt az első csapat, mely
206 23|              a hajadonnak, hogy oda, ez üresen hagyott helyre boruljon,
207 23|              erős összefüggésben van ez azzal, amit ez órában nektek
208 23|    összefüggésben van ez azzal, amit ez órában nektek mondani fogok;
209 23|           vagyonunk, önakaratunk. Ha ez azt mondja: előre rohanjatok!
210 23|             hanem rohamra menjen; ha ez azt mondja: álljatok meg!
211 23|          arcával néz is szembe, s ha ez azt mondja: fussatok innen!
212 23|      ostromlott sáncokon: „Hazafiak, ez az utolsó pont!” És ez a
213 23|               ez az utolsó pont!” És ez a jelszó jobban ébren tartá
214 23|            varinasi gyilkosokra!” És ez a vezényszó elég volt az
215 23|   elszántsággal vívta ki hadseregünk ez egyenlőtlen harcban győzelmeit;
216 23|           Paez által, s bevárod, míg ez Narinóval együtt az ellenség
217 23|              s lerakja a fegyvert. – Ez nem lett volna csoda, nem
218 23|            népét meg akarta menteni. Ez jó mentség lehet ott, ahol
219 23|      gondolatok feltalálják egymást. Ez órában én eljegyzem előttetek
220 23|          másikban rettegek e naptól. Ez a nap egyesít veled, ez
221 23|              Ez a nap egyesít veled, ez a nap távolít a kormányról.
222 23|              az én gondolatom hangja ez; de a koporsóra hulló hantok
223 23|         szólt Bolivár mérsékelten.~– Ez alku árulás volt!~Bolivár
224 23| végveszélynek.~– Talán veled történt ez, Don Gideon? – kérdé Bolivár
225 23|           meglepetéstől.~– Mit keres ez az ember itt?~– Téged keres
226 23|           Azt kérdem, hogy mit keres ez ember itt e helyen – kiálta
227 23|           sápadt volt, mint a halál. Ez válságos pillanat volt ránézve.~–
228 23|              istennek tetszik.~– Hát ez öreggel itt mit csináljunk? –
229 23|              árulást emlegetve: hisz ez Bolivár menyasszonya, a
230 23|             zsarnoka nem leend soha. Ez esküt beváltani, vagy mint
231 23|           bitorlót. Nem ellentmondás ez, amit beszélek. A hű nő
232 23|           előtt ne imádkozott volna. Ez este is oda fog jönni. Engedjétek
233 23|              föláldoztad Bolivárnak, ez fájt nagyon; még fejemet
234 23|             Laurenzia di San Sollal.~Ez alkalommal már viselte a
235 23|            mindenütt egyenlővé tevé. Ez az ő fájdalmuk, de ez az,
236 23|          tevé. Ez az ő fájdalmuk, de ez az, mely újjáteremti e szétzilált
237 23|          magát ölelő karjai közül.~– Ez végső szavad első kérésemre?~–
238 23|             föl?~– Ne féltsd, akinek ez szól, az több válaszra nem
239 23|            monda neki. – Bolivár itt ez ajtón fog bejönni, hosszú,
240 23|             érje szerelmese arcát. – Ez a lövés teneked volt szánva,
241 24|            előtt, mennyit szenvedett ez ősz monarcha, minő csodák
242 24|            szavával az olasz népeket ez égrekiáltó jogtalanság megbosszulására;
243 24|             míg a negyedik ellenség, ez a láthatatlan, a dögvész,
244 24|  figyelmeztetni, hogy férje, Robert, ez éj magányos óráit egy fiatal
245 24|            azt leszakítani; nem volt ez érzésben semmi földi eszme.~
246 24|             nagyobb teher lett volna ez órában Guiscard Robert fején,
247 24|          Guiscard szemeinek nem volt ez órában könnye. Nyolcszáz
248 25|         Odarohanok, felragadom: „Kié ez a sipka? Itt férfinak kell
249 25|             ön? Mit akar ön itt? Öné ez a sipka? – ordíték rá, mint
250 25|              mindig ott ült.~– Uram, ez már szemtelenség! Ön megszöktet
251 25|         délfelé csak nem nyughatott. Ez mégis tréfának egy kicsit
252 25|             áljda meg, édes barátom, ez rettenetes tréfa öntől.
253 25|            hogy mit akarok – sóhajta ez, s fejét másik oldalra hajtá,
254 25|            valami halálra váló volt. Ez igazán meg akar halni.~Már
255 25|              ha nem akar enni!~Hanem ez mégis rendkívüli lélekerejű
256 25|            szerelmi kétségbeeséstől. Ez nagyszerű bizonyítványa
257 26|       szabadságháborúk alatt történt ez a kaland; az idő éppen kedvező
258 26|              piasztert – osztalékul.~Ez egészen lehangolta a nagyravágyó
259 26|              fölkeresni a templomot; ez a legelső ház, melynek küszöbén
260 26|             Mi is lehetett volna más ez érzelem, mint a legmagasztosabb
261 26|           hajósra, aki azelőtt volt; ez most inkább, még mikor ébren
262 26|          volt iránta tisztában, hogy ez a rendetlen ember, ki majd
263 26|          ismerős Limában.~– Ki lehet ez a hölgy? – kérdezé tőle.~–
264 26|             hölgy? – kérdezé tőle.~– Ez, drága barátom, Lima legszebb
265 26|          fehér rendöltözetben…~– No, ez az, barátom, ugyanaz; férje
266 26|          Gyönyörű csengő hangja van. Ez az. Hat hete, hogy letelt
267 26|             kolostorból.~– Hát lehet ez? – kérdé Robertson elbámulva.~–
268 26|          igen-igen földi szépség; és ez a legveszélyesebb csalódás.
269 26|            Mentől mélyebbre süllyedt ez vak szenvedélyébe, annál
270 26|          Mindenki hahotával nevetett ez ötletre; maga az említett
271 26|           jelen volt, az is kacagott ez enyelgésen.~Robertson is
272 26|              mindenestől; nekem kell ez a tízmillió dollár; szedje
273 26|           mind, akik jogot tartottak ez átkozott kincshez, elimádkozhatták
274 26|              mind fölemészteni, amit ez a sziget terem, pedig módjukban
275 26|              a mesevilág paradicsoma ez, ahol az embernek nem kell
276 26|            Robertson jól tudta, hogy ez a négy – az előőrs…~Ha ő
277 26|            Robertson jól tudta, hogy ez a négy férfi őrá vigyáz,
278 26|          lesz. Mindenkinek tele volt ez órában a keze dologgal;
279 26|           mennyi lélekjelenlét lakik ez emberben, és sietett parancsait
280 26|               hanem magunkat őtőlük. Ez a húsz ember nem mind részeg.
281 26|            telepedhetnek a szigeten.~Ez indítványt mindenki helyesnek
282 26|               Donna Tereza kacagott; ez volt válasza a kérdésre.~
283 26|             gyanítani lehetett, hogy ez valami kis hajó kapitánya.~–
284 26|           kutyákra szokott vadászni, ez a keresete, ami elég jól
285 26|          jutott el Hobartownig. Most ez elrejtett kincset kellene
286 26|            Robertsonnak nem tetszett ez az új tapasztalás. Amint
287 26|           egész tízmilliót elhozza”. Ez a suttogás azóta mindig
288 26|          találkozott. Miért jöhetett ez vissza?~Az valóban őt üldözte.~
289 26|              ütött büntetlenül soha. Ez irtóztató gondolat. Két
290 26|       elgondolta magában, hogy ő, ki ez átkos vagyonért annyi társát
291 26|           emberevő cápafajnál.~Mikor ez öbölbe értek, Robertson
292 26|          boldogságot szerzett volna.~Ez a történet nem sokat érne,
293 27|              anyja tanította otthon.~Ez már elég ok volt arra, hogy
294 27|               Te, meg én, azután meg ez a kis baba itt ni?~Azzal
295 28|            egy esztendő alatt.~– Hm, ez nagyon szép. Lássa, professzor
296 28|         grófné hívta be szobájába, s ez meg azt az ajánlatot tette
297 28|             Leonorát lelkéig hatotta ez a nagy gyöngédség. – Ilyen
298 28|              fel nem ébredni többet. Ez a fölfedezés végtelenül
299 29|              több okot adni férjének ez indulat élesztésére.~A másik
300 29|       vélemény volt felőle: az, hogy ez a nő csodaszép volt!~Olyan
301 29|        lágyak, oly gyöngédek, mintha ez a hideg bűvész, a halál,
302 29|       elkezdtek arról beszélni, hogy ez a nő meg van mérgezve.~Honnan
303 29|         mérgezve.~Honnan vette magát ez a vak hír, miből támadt,
304 29|              valami nincsen rendjén.~Ez a mendemonda a marquis-nak
305 29|              a hideg hírszellő, hogy ez a nő meg volt mérgezve férje
306 29|      acheronion”-nak nevezte azt.~És ez valóban megérdemelte pokoli
307 29|           semmi nyomát a méregnek. – Ez az acheronion.~Marquis Malmont
308 29|                        II.~Párizsban ez idő alatt egy sajátságos
309 29|            leírni.~A való körülbelül ez:~Messziről kell kezdenünk,
310 29|         átláthassák, mennyire voltak ez események is befolyással
311 29|           egy gazdag özvegyasszonyt. Ez a hír való volt. A sértett
312 29|           benne; ezer kár érte, hogy ez nem valami fényes lóversenyen
313 29|       üdvözölve. De kárpótlás volt-e ez a megőszült hajért?~Hát
314 29|             egyszer tudott szeretni. Ez a mindnyájunk bűnhődése:
315 29|             szerencsétlen; a leányra ez gyanús árnyékot vet. Akárhogy
316 29|              az anyja szerencsétlen.~Ez a tudat végképp elkeseríté.
317 29|   pazarlással tönkretenni; hanem biz ez mind kárba veszett dolog
318 29|             másképpen játszik, éppen ez hozta őt divatba. Az emberek
319 29|            Onnan ismerte, hogy éppen ez volt azon tanúk egyike,
320 29|              úgy ahogy az végbement.~Ez az ember volt Malmont marquis.~
321 29|          mindig szomorú volt előtte. Ez a legjobb ok arra, hogy
322 29|             levelet Ardenttól. Abban ez volt: „Elveszett mennyországom!
323 29|           Malmont elnevette magát.~– Ez a fiú várni akar addig,
324 29|         elhagytál te is (alkalmasint ez sem kapott már egynéhány
325 29|            élni. Üldöző ördögöm (ah, ez én vagyok! – gondolá a marquis)
326 29|       koporsóm fedelére fog hullani. Ez az egyedüli nyugalmas gondolata
327 29|             És most azt hiszem, hogy ez a kárpótlásom, hogy annyit
328 29|        marquis, énbennem nagyon régi ez a fájdalom; sokkal régibb,
329 29|             mert ha gyűlölni tudnék, ez volna az első indulat, amit
330 29|           jól kell értenie, mit tesz ez, mert ön maga is az.~Malmont
331 29|             mennyi gyötrelmet kiállt ez asszony, mennyit fáradt,
332 29|     minduntalan eltorzított.~– Igen. Ez ember lehetett egy őrjöngő,
333 29|          szeretek.~– Kit?~– Nőmet.~– Ez mese.~– Méreggel öltem meg
334 29|      halálnak titka.~Oliva elolvasta ez iszonyú leveleket – mosolyogva;
335 29|        újrafodroztatja. Boldog ember ez a marquis.~Kétszer is zörgetett
336 29|         midőn a koporsóban feküdt; s ez volt a menyasszonyi pongyola,
337 29|       megijed menyasszonyától?~– Ah, ez öltöny…~– Nagyon tetszhetik
338 29|     gyöngyfüzéren függött.~– Valóban ez is az övé volt.~Malmont
339 29|       feszületre nyomva, halottan. – Ez az öltözet volt rajta. –
340 29|              volt elhinni neki, hogy ez már most meg van halva.~
341 29|              oly puha, oly ruganyos, ez arc még oly üde, ez ajkak
342 29|        ruganyos, ez arc még oly üde, ez ajkak oly elevenek.~Ardent
343 29|                                   V.~Ez álomkórság csak hetek múlva
344 29|         egymástól? Nem egy új élet-e ez, amelyben most jár, egy
345 29|             férj és neje között van.~Ez a férfi, ki oly hiú, oly
346 29|            beszélt férjéhez, s amire ez kétségbeesve ordítozott
347 29|              lője őt vele főbe; amit ez természetesen nem fogadott
348 29|             csak kérje tőle a főnök; ez az asszony bizonyosan ki
349 29|              s azt mondta neki, hogy ez önfeladás nyomán őt azonnal
350 29|        rendőrfőnök fedett hintajába, ez mellette foglalt helyet;
351 29|              Malmontnak, hogy legyen ez úr előtt egészen nyílt,
352 29|             vele tudatni óhajt, mert ez az úr lesz az ön védője.
353 29|             néha a kezét megfogta, s ez érzé, hogy annak ujjai,
354 29|            meg. Különös ügyvéd lehet ez.~Azonban csak mondta előtte
355 29|           szólt Oliva szánalommal –, ez rögeszméje; előttem is sokszor
356 29|     idegrendszerét. Úgy hiszem, hogy ez mindent legjobban kimagyaráz.~–
357 29|              legjobban kimagyaráz.~– Ez sokszor megtörténik – mondá
358 29|     gyógyulóban van.~Nappal sikerült ez neki; nyugodtan, szelíden
359 29|          őrültek rögeszméjénél, mert ez való, gyógyíthatatlan tudás…
360 29|           fejüket, hogy micsoda neme ez az őrültségnek, mely éjszaka
361 29|  figyelhettek akkor; maga a zivatar, ez a természet őrült fia, pártul
362 29|           amerre a zivatar húzódott: ez volt az ő természetes védője,
363 29|        fedett a halomra hullott jég.~Ez éppen arra való hely volt,
364 29|           egy percre. – Jó világítás ez annak, aki úgy keresi az
365 29|           nem is arra való volt neki ez az éjszaka, hanem kigondolta
366 29|         egyszer a jövő században, ha ez a sírbolt is rommá lesz,
367 29|           tárcaköltők!~Tetszett neki ez a gondolat; hiú volt rá.~
368 29|       magában, hogy csak már elmúlna ez az utálatos napfény.~Annak
369 29|        szomorú, hervatag virág volt, ez pedig egy vidám, piros,
370 29|          gondolá, hogy minőt tévedt, ez más: ez Charlotte.~A pajkos
371 29|           hogy minőt tévedt, ez más: ez Charlotte.~A pajkos nő azonban
372 29|          Nyomorult! Azt hiszed, hogy ez undok megbántással kényszeríteni
373 29|             Bizony, édes asszonyság, ez egy igen különös történet;
374 29|        életben van. Akárhogy történt ez, a tény megváltoztathatatlan,
375 29|           érvénytelenül köttetett, s ez kegyedre nem fog azért homályt
376 29|           bírságot fizet. – Minthogy ez ügy hovadőlése engemet is
377 29|           Nagyon jól van, asszonyom. Ez igen érdekes per fog lenni.
378 29|         személyesen fog plaidirozni. Ez nagy sensatiót gerjesztett;
379 29|      elhalasztá egy héttel az ülést.~Ez még százszorosan felfokozta
380 29|         bámultak mind Oliván; őt még ez sem hatotta meg, nem sír
381 29|         kezébe vissza nem adom soha.~Ez nagy izgatottságot gerjeszte
382 29|     meggyőződtek volna felőle, vajon ez a nő csakugyan elraboltatott
383 29|            zsibaját lehetet hallani. Ez váratlan ellenvetés volt.
384 29|            váratlan ellenvetés volt. Ez csakugyan olyan kő volt,
385 29|               hogy Olivának joga van ez ellenvetést tenni, s e kérdésre
386 29|             elnöknek:~– Látja, uram, ez rögeszméje szegénynek, hogy
387 29|           levelet Amália írta hozzá, ez volt benne:~„Asszonyom!
388 29|             a halálnál. Azt mondják, ez az igazság; mert Ardent
389 30|   megszorítja az unokaöccs karját, s ez azt feleli „igen”. A férj
390 30|   kisasszonyok a Leopoldmezőre, báró ez meg amaz a vadászudvarhoz,
391 30|     Svábhegyen, vissza kell menni.~– Ez már kimulatta magát.~– Csak
392 30|             ezelőtt húsz esztendővel ez sem volt itt. – Nem ám. –
393 30|            felel az jámborul –, hisz ez a tehénlegelő –, s azzal
394 30|           szépséget magához térítse; ez azonban, amint a lovag odaér,
395 30|          magasztalásában, egyik báró ez amaz lakomáját dicsőíté,
396 30|               melyben forgott.~– Hát ez a fél kifli a zsebedben?~–
397 30|             dugta oda tréfából.~– És ez a karcolás arcodon?~– Egy
398 30|       esztendő alatt sokat változott ez a Svábhegy, kár, hogy odább
399 32|       alagcsövezésekkel kezdeni meg; ez az én igazi ártatlan börzejátékom,
400 32|            ami nem veszteség másnak; ez az a munka, amire az ember
401 32|           000 forint. Tudjuk meg, mi ez?~Felkerestem az ügyvédet,
402 32|          gyümölcsös, Napóleon-körte, ez nagyon megvesztegető említés
403 32|            új birtokosnak.~– Ha csak ez a baj, az nem nagy baj;
404 32|             Az úr pokolban is úr!”~– Ez az ember bizonyosan részeg! –
405 32|        részeg! – mondám a kocsisnak. Ez nem felelt semmit.~A házakból
406 32|         mosolygó hűség az egész kép. Ez az ember nem részeg, hanem
407 32|       emberre találok már a háznál. (Ez ugyan nem tudja eltitkolni,
408 32|         hahaha.~Szép társaság.~– Hát ez a kis büszke gnóm, aki úgy
409 32|     lapponiai király! Hahaha.~Ejnye, ez már aztán jól össze van
410 32|            hahaha.~– Szépen vagyunk: ez meg a negyedik bolond.~–
411 32|        akartam gyújtani.~Malczer úr, ez volt a tiszttartó neve,
412 32|           azt nagyon csodálnám. Hisz ez az eladási feltételekkel
413 32|        feltételekkel együtt jár. No, ez nem volt rendjén, ha ezt
414 32|             nevetésére, igen jó fiú. Ez bizony egy kissé mágnásnak
415 32|              őrült?~– Fájdalom, hogy ez is az. Egyébiránt igen szelíd,
416 32|          bányalámpák. Mi az ördögnek ez a sodronyszövet a lámpa
417 32|          volnánk? A tejüveget akarja ez pótolni?~Hanem hát ezen
418 32|              nem nyertem volna, mint ez a tiszttartó. Ennek köszönheti,
419 32|        hátraestem a székemben – hisz ez a fő-fő bolond! – Hisz én
420 32|              nem szabad.~Hanem aztán ez az eszme sem tetszett sokáig;
421 32|           jött valaki kérdezni: jó-e ez a citrom? Megmondta neki
422 32|              őszintén: „bizony rossz ez, édes úr, nem érdemes pénzt
423 32|             talán kimenne a fejemből ez a nagy bosszúság. Ha ezek
424 32|        pásztorbotokkal.~Oh, be hideg ez az ágy is. Bizonyosan innen
425 32|             bebámult hozzám a hold – ez a bolondok patrónusa. Ennek
426 32|        bennem a gondolkozás. Mi volt ez? Dal-e vagy zene? A sphaerák
427 32|       holdvilágra, úgy hallgatóztam. Ez az ablak az udvarra nyílt,
428 32|         rászedve, sőt, ellenkezőleg, ez a sok különös ember, akit
429 32|            fel nem fogja.~Először is ez a bohó fiú, ez a nevetőgép:
430 32|            Először is ez a bohó fiú, ez a nevetőgép: hát lehet ennél
431 32|            jó vigasztalás; hát aztán ez a kis hátahoporjás gnóm;
432 32|         nézett kétkedve: vajon tréfa ez, vagy komoly dolog?~– Idd
433 32|             iszom én, a másikból te.~Ez a cura használt. Louis nagyon
434 32|          üssön! No, még jobban! Hisz ez nem is fáj, mit ér azzal
435 32|            is meghódítottam egyszer. Ez egy büszke individualitás
436 32|              idő volt, mikor a hold, ez a betegek tükre egész erejéből
437 32|              meg nem is hiszem, hogy ez itt kifizesse magát.~– Oh,
438 32|           székén.~– Úgy hiszem, hogy ez ellen kegyednek sem lehet
439 32|   ajándékokat nem szoktam elfogadni; ez csak olyan volna, mintha
440 32|              őt is magukkal ragadva. Ez a néhány perc támasztá rögeszméjét;
441 32|              azzal az eszmével, hogy ez most itt szép nyugodtan
442 32|          tudom kitalálni, honnan jő.~Ez még nem elég. Mikor alszom,
443 32|              ott jár-kel a szobámban ez az énekes kísértet, néha
444 32|            honnan jár ki a szobáiból ez a rejtélyes valaki, mikor
445 32|        semmiről sem tud semmit, mert ez a tárgy olyan kényes titka
446 32|              majd talán megnyugszik.~Ez a magyarázat nem ért semmit,
447 32|           foltot: ott ment ő ki.~No, ez legalább költői felfogással
448 32|              mert meg van babonázva.~Ez még legjobb. Tehát szakállas
449 32|              rögtön megjelen előttem ez a kettős kép: a való alakja
450 32|          ébreszte fel álmomból.~Nem, ez nem lehetett mind álom;
451 32|              nem lehetett mind álom; ez valódi csók, valódi ölelés,
452 32|           mert hiszen oly igaz, hogy ez itt a kezemben nem más,
453 32|        bizony most sem vagyok ébren, ez is csak álom, az ember sokszor
454 32|            ilyen furcsákat elégszer. Ez is ilyen furcsa álom lesz
455 32|        sohasem engedi magát elfogni, ez a legegyenesebb út volt
456 32|           majd bizonyítom neki, hogy ez nem igaz. Már én tapasztalom
457 32|             térni a bámulattól. Hisz ez az ember nem bárgyú.~– Nekem
458 32|      szavából azt kelle hinnem, hogy ez az egész kastély titkát
459 32|           titkát tudja, s engem csak ez gyógyíthatott meg.~Az eddig
460 32|             halni, ha kimondom, hogy ez a gyermek enyém, mi fog
461 32|             fogja hagyni a kastélyt. Ez a kastély úgy van építve,
462 32|            én sem tudok. Arról, hogy ez miként van rendezve, nincs
463 32|           hogy az úr pokolban is úr: ez csak olyan mendemonda.~Két
464 32|             a csodás talapzat.~Tehát ez volt a titok megfejtése.
465 32|              soha a feljárást, tehát ez is Viola szobájából volt
466 33|              nő meg volt tébolyodva. Ez igen sajátságos történet,
467 33|             közte s az orvos között. Ez így ment egy esztendeig.
468 33|             elő a mylady tárcáját.~– Ez volt-e az? Tessék átvenni.
469 34|         Micsoda parfüm érzik rajtad? Ez valami táncosnéról ragadt