Part

 1  1|             kezemből.~– Én pedig azt mondom önnek, uram, hogy ha a világ
 2  5|             hozzám fordult.~– Én azt mondom, hogy igen. Aki erős akarattal
 3  8|            corridorokat, s ha én azt mondom, hogy itt a szemem fénye
 4  8|           dühében. A komédia, igazán mondom, megérte a száz frankot.~
 5  9|              a tréfával. Én komolyan mondom, hogy kegyednek kellene
 6 19|           egyre sem száll le: igazán mondom, nem látszott, hogy ér-e
 7 19|              gazfickót. Becsületemre mondom, hogy erre egészen el voltam
 8 23|            szemközt. És én mégis azt mondom, hogy egész hadjáratunk
 9 23|           még többen.~– Én mégis azt mondom, Bolivár, hogy többet ér
10 25| elfelejtettem már.~– Pedig mindennap mondom. Ön látott engemet sírni
11 26|            csapódott; rossz sorsának mondom, mert akkor legalább úgy
12 26|              Williams –, mert bizony mondom, mi ketten, akik édes testvéröcséinket
13 27|              kisvárosi családot; nem mondom meg, hogy hol, mert az nem
14 28|              nagyon. De ezt is hiába mondom, mert nem érti. Ha jó kedve
15 29|             kegyedet sérteni, ha azt mondom, hogy itt is fog maradni?~–
16 29|            Ön reklamálni jön? Bizony mondom, hogy későn, nagyon későn.
17 32|         egyötöd részét?~Pedig igazán mondom, ha akkor valaki odajön,
18 32|           lakni egy házban.~– Bizony mondom, hogy nekem sem lett volna,