Part

 1  2|       rosszul magyarul; egyszóval ég és föld volt közöttük a
 2  5|         van!~Hatodnap beborult az ég: nem láthattam semmit; de
 3  5|          oly szép lelket adott az ég, hogy szánhatja az magát
 4 23|       Vitézeim! Nézzétek, maga az ég jön segítségünkre, hüvelybe
 5 23|         menyasszonyával együtt az ég felé.~A szabadító nemsokára
 6 23|  ablakaiban ökleiket emelgeték az ég felé.~– Nem hinné el az
 7 23|          leteszem elétek. Adja az ég, hogy amit egy év fölépített,
 8 23|     ellenem a spanyolok; a szabad ég alatt aludtunk függő hamakjainkban,
 9 23|     pohárba, mit egyszer nyújt az ég halandó ajkaknak. Ne szólj
10 24|        csengőbb rezgéssel tört az ég felé, áthatá a kemény harcos
11 26|           mindent, s pazarolja az ég madarainak azt, miért másutt
12 28|         csak! Ha maga a teremtett ég alatt valami kétlábú állatnak
13 29|       próbát állatott ki velük az ég! Hányszor el voltak rá határozva,
14 29|    megőszülök, könyörül rajtam az ég, enyém leendsz; akkor is
15 29| Lassanként egész éjszaka lett, az ég beborult, sötét lett, hanem
16 30|     mulattunk.~Az eső elállt – az ég kitisztult – van csillaga
17 31|    királyfi, a korona örököse, az ég lakójába szerelmes! Mely
18 32|          öleléstől, ajkam most is ég a csóktól.~Amint kioltott