Part

 1 13|    elegyedett vele, a leány egyre nevetett, ha nyájasan szólt hozzá,
 2 13|       hurka.~Azzal szörnyű jóízűt nevetett rajta, hogy így rá tudott
 3 13|           városi szenátort. Ő nem nevetett.~– Már most ezt a rongyos
 4 20|   emlékezteté őt.~A bizebán pedig nevetett magában. A süketnémák nevetni
 5 25|   Clarisse, a szép özvegy, nagyot nevetett e bizarr eredetiségen, s
 6 26|          tőle.~Mindenki hahotával nevetett ez ötletre; maga az említett
 7 27|        kisleánykáját ölébe, s úgy nevetett, úgy rázta fürtös fejecskéjét,
 8 28|      lövik főbe. A professzor nem nevetett.~Pedig de sok jó alkalmat
 9 29|           a hölgy lábai elé, s az nevetett rajta; pedig a marquis gazdag
10 29|      beszélni, felelt értelmesen, nevetett a mulatságos adomákon, miket
11 29|      egyszer. Mind a két szem úgy nevetett utána.~– S végtére kinek
12 32|     dolmányában járjak.~Az ügyvéd nevetett az ötleten, s azt mondta,
13 32|         is nevettem, az ügyvéd is nevetett, s miután újólag biztosítám,
14 32|          Louis volt, a komornyik.~Nevetett rajta szörnyen.~– No, öcsém
15 32| Rettenetes komoly lett utána: nem nevetett többé; meg volt sértve és
16 32|          Louist. A jámbor fiú nem nevetett, attól félt, hogy megitatom;
17 34|   fülemben van a hangja, ahogy az nevetett; mint egy kis angyalbőrbe