Part

 1  1|        beléjük soha, mert ő nemes lélek volt, aki önmaga előtt szégyenlette
 2  1|           én nőm ártatlan angyali lélek volt, aki férjét még akkor
 3 14|     voltunk, mintha egy test, egy lélek volnánk.~– Akkor maradj
 4 15|        mit tehessen szegény sánta lélek egyebet, mint hogy azokra,
 5 16|  rendkívül mulattatja, amitől más lélek embert ennék és tüzet okádnék.~
 6 17|        mit tehessen szegény sánta lélek egyebet, mint hogy azokra,
 7 18|  rendkívül mulattatja, amitől más lélek embert ennék és tüzet okádnék.~
 8 20|      akinek nincsen lelke.~Ezek a lélek nélküli emberek tehát nagyon
 9 20|    alakokat semmire, mihez emberi lélek szükséges. Őrt állani, helyéből
10 23|         Köszönöm, Laurenzia. Nagy lélek vagy. Bocsáss meg, ha bántottalak
11 23|         Az Atyának, Fiúnak, Szent Lélek Istennek nevében, Amen!”~
12 29|          ábránddal, érzelemmel, a lélek még öntudatlan, a legelső
13 29|         meleg hajlékonysága; de a lélek még távol volt, az még tán
14 29| selyempillák, elnémult az ajak, a lélek folytatta álmait ott a túlvilág
15 29|          vagyok, halovány kísértő lélek! – suttogott e rácson keresztül. –
16 30|           Budán van, és Budán egy lélek sincs otthon, aki oltaná.
17 32|         lehet valaki olyan prózai lélek, hogy ezt mindjárt első