Part

  1  1|         kínokkal. Végre nem állhattam ki, kocsira ültem, feljöttem
  2  1|                hogy égesse vagy vágja ki, mert ha még egy óráig kell
  3  1|          bepólyált kezét az orvosnak, ki nagy óvatosan kezdé lebontogatni
  4  1|              A szenvedő feljajdulása, ki elbocsátott kezét baljával
  5  1|       képzelődő vagyok. Ebből engemet ki nem gyógyít. Nekem ez az
  6  1|         jöttem ide, hogy ön azt messe ki innen.~– De én azt nem fogom
  7  1|       szükséges. Én kérem, hogy vágja ki ezt a helyet a kezemből.~–
  8  1|          Megálljon – kiálta az orvos, ki megijedt, hogy a szenvedő
  9  1|         kezében, s midőn a kerek folt ki lett vágva, nagyot fohászkodott,
 10  1|           asztalára tett ezer pengőt, ki viszont elhátrált előle
 11  1|              ama különös idegen urat, ki a minap még az inasnak is
 12  1|             megdöbbenve.~– Nem vágtuk ki elég mélyen a minap – lihegé
 13  1|            látni.~– Ah uram, verje ön ki fejéből ezt a gondolatot.~–
 14  1|           hogy egy hónap múlva megint ki fog újulni az égető kín –
 15  1|           jószívű leánykát vettem el, ki társalkodónő volt egy szomszéd
 16  1|         tudták csalni régi úrnőjéhez, ki most is nagyon szerette,
 17  1|            utánamegyek.~Alig robogott ki a hintó udvaromból, én előszedtem
 18  1|            voltam, zárfeltörő tolvaj, ki egy gyönge asszony titkait
 19  1|           ábrándjai: vétek-e az? Bűnt ki tehetne fel róla? De én
 20  1|            hintóról, úgy futott elém, ki a tornácon vártam; úgy ölelt,
 21  1|                Egyetlen vércsöpp jött ki szájából, mely kezem fejére
 22  1|           eltemettük, pusztán laktam, ki ellenőrködött volna felettem?
 23  2|               hogy melyik a Tinka, és ki veszi el? Hát a Minka melyik,
 24  3|            Tudom, hogy szívedet tépem ki e szóval, de hallgatásom
 25  3|            tanácsnak.~Nem is végezték ki tehát, hanem egy hétig még
 26  3|      halálának hírét.~Ez óra cserélte ki lelkét:~– Legyen hát tinektek
 27  3|             ország connetableje volt, ki amaz ítéletet indítványozá!
 28  3|           nemesből, a lovagkirályból, ki annyi sebből látta hullani
 29  3|               kegyetlen zsarnok vált, ki feltörte a zárdák szent
 30  3|           mondá a felindult hölgynek, ki szemére veté a szentségrablást:~–
 31  3|                Egyszer de Cive lovag, ki szerelmes volt Máriába,
 32  3|               s megszólítá a hölgyet, ki nehéz kapával kezében vágta
 33  4|             drámát mindenki ismeri, s ki ne óhajtaná látni magát
 34  4|               csak egy epizódot emelt ki abból: Hamlet nem halt meg
 35  4|            művészi tudattal válogatva ki azt, mi művének hatását
 36  4|      halálveszedelme.~Testvére Fengo, ki sem oly deli, sem oly hős
 37  4|          szemein keresztül azt olvasá ki, hogy ha ez őt veszélyesnek
 38  4|           hogy azok az úton kémleljék ki Hamlet lelkét.~Az ifjú királyfi
 39  4|               ő ajánlatára azt főzték ki, hogy Hamletet összehozzák
 40  4|            test mozog. A kém volt az, ki oda rejtőzött Hamlet szavait
 41  4|          szoktak lakmározni, feszítse ki azt a hosszú nagy kötelet,
 42  4|             Ez az egyik – ez a másik…~Ki ne kacagott volna rajta?~
 43  4|         bosszút.~A nép gondolva, hogy ki oly sokáig tudott magán
 44  4|              király tehát azt gondolá ki, hogy miután az ő neje meghalt,
 45  4|               várába az alvó ifjútól, ki nemsokára maga is megérkezék
 46  4|        mindenki bámulatára azt olvasá ki belőle, hogy a király „Hamlet
 47  4|            erővel?~Ekkor azt gondolta ki, hogy mindazokat, akik a
 48  4|              utána Wiglet következék, ki féltékenyen nézte a jütlandi
 49  4|          bírnia a nagy brit költőnek, ki Hamletet a költészetben
 50  5|            Tisztelnünk kellett a nőt, ki férjét nemes önfeláldozással
 51  5|            eléggé mélyen elásva, hogy ki ne törjön sírja alól; egy
 52  5|           amit szó nem fejezett volna ki.~Egyszer azután el kelle
 53  5|              Emilnek Amerikába, annak ki tudja melyik részébe; nekem
 54  5|              mintha égő hegy duzzadna ki a föld felületén. Újabb
 55  6|              törvényt, azokból telnek ki bírák, papok, vezérek és
 56  6|             más tudománnyal vitte azt ki azóta az emberi nem szebbik
 57  7|               egyszer egy bogarászom, ki hatvankilenc esztendeig
 58  7|               hogy vénségére a múzsák ki kezdtek rajta kapni, s e
 59  7|         elgondolni, hogy olyan ember, ki negyven esztendeig jár egy
 60  7|            pecsétek, régi krajcárok s ki tudná, mi mindenféle kopott
 61  7|        szoktam festeni az embereknek. Ki lehet az, ki engemet ezelőtt
 62  7|              embereknek. Ki lehet az, ki engemet ezelőtt háromszáz
 63  7|        Mondtam, hogy én festettem, de ki hát ez az Attila?~Dehogy
 64  7|         mennyiből három csodamúzeumot ki lehet állítani.~Fogta tehát,
 65  7|              Thaddeus úr mindenkitől, ki hozzá belépett, azt szokta
 66  7|           Bandi öcsémnél, együtt járt ki vele a régi vár omladékaihoz,
 67  7|              ritkasági gyűjteményébe, ki azokat őrizte erősen, s
 68  7|               ezt semmi áron kezeiből ki nem akarta adni, az öregúr
 69  8|               a marchesa hotelét, ah, ki ne tudná azt: hol van, egyenesen
 70  8|       üvegcsillag, ami igen jól vette ki magát. Negyvennyolc kép
 71  8|         mennyei Júliám!” Úgy rohantam ki, mint egy valóságos megőrült
 72  8|               megőrült Rómeó.~Egészen ki voltam forgatva magamból.
 73  8|             voltam forgatva magamból. Ki lehet, mi lehet ez az asszony?
 74  8|            Arthurral Magyarországról, ki már tíz éve itt lakik. Az
 75  8|             velem a színházba.~– Ejh, ki járna a mai világban a színházba;
 76  9|            nyolc fogamat húzattam már ki belőle. Tavaly karácsonyi
 77  9|       károsított volna. Képzelje, már ki voltak hirdetve, gyűrűt
 78  9|              érdekükben fekszik, hogy ki fiai legyenek, ebbe éppen
 79  9|               kellettem volna lenni. (Ki ne igazítsa valami philologus „
 80  9|              a lábamról, és hétszámra ki nem gombolnám a kabátomat
 81  9|           idegen embernek nézze, akit ki nem állhat.)~Kezdtem átlátni,
 82 10|         hirtelen szétrebbentek előle; ki Angliába, ki Belgiumba menekült;
 83 10|     szétrebbentek előle; ki Angliába, ki Belgiumba menekült; egy
 84 10|            bizalmas viszony fejlődött ki közöttük, mely annál édesebb
 85 10|           valami brutális alakoskodó, ki az ismeretes hazafi nevét
 86 10|         lépésnyire kedvesétől lehelte ki lelkét, anélkül, hogy ő
 87 11|              én anyámra is sült volna ki valami.~A kisfiú sírva-ríva
 88 11|               valami kollégám lakott, ki is engemet meglátván, rögtön
 89 11|            Ekkor egy anglus indigena, ki a falu földesuránál megfordult,
 90 11|              csata elmúlt, akkor állt ki belőle a fájás.~A los maracoderos-bataillon
 91 11|             kikeresni, hiába vetettem ki a kártyából a kért lapot,
 92 11|     Eldorádónak. E tervét nem vihette ki, a boldogtalan az úton dugárusok
 93 11|             szolgálatokat tett nekik, ki a legszorosabb ablakvasak
 94 11|     észrevette, hogy holmi madzag lóg ki belőlem, utánam eredtek,
 95 11|             fulladt.~Csupán én úsztam ki a közellevő partra s gazdám,
 96 11|            közellevő partra s gazdám, ki a bundámba kapaszkodott.~
 97 11|            hogy saját bőrüket cserzik ki eleven öltözetül s ahelyett,
 98 11|               hogy ruhájukat hímeznék ki, tulajdon testükre stikkelnek
 99 11|               enni.~Ennyire jutottam! Ki hitte volna?~Miután voltam
100 12|               mellett tűzbe jöhetett, ki nem fogyott annak részletezett
101 12|          Squirro nevű vásott siheder, ki, amint meglátta a hóhért,
102 12|       közönség rengeteg hahotába tört ki erre a tréfás jelenetre,
103 12|        szobájának kertre nyíló ablaka ki lévén világítva, azon betekinte,
104 12|          gyakorlat után. Mást gondolt ki. Elővette a bélyegvasat,
105 12|           majd a nehéz nyavalya törte ki ijedtében. Azzal a hóhér
106 13|              többet a füle se látszik ki; ezért nem utasíták el egyenesen
107 13|            szívének egész keserűségét ki ne öntse azon, megrugdalva
108 13|         beleveszett, azt onnan többet ki ne húzzák.~Ebben a boldog
109 13|              való állat? Sus? Furcsa? Ki tudhat arról valamit ebben
110 13|              hihihi.~– Nem is találja ki?~– Nem én. Rhihihi.~– Hát
111 13|              nem köszönni meg semmit. Ki mit adott, adott, ha nem
112 13|                No, hát eredj be, hívd ki.~– Mit mondjak neki?~– Mondd,
113 13|               megfoldoztassam. Lássa: ki van ez is szakadva; valami
114 13|    professzornak, s onnan nem tiltott ki, majd hogy fog szidni, ha
115 14|          veled vinnéd, gonosz emberek ki ne raboljanak, bízzad azokat
116 14|             becsületes Ali Hodzsiára, ki törvénytudós és az Alkorán
117 14|             néztek ez őrjöngő alakra, ki vakmerően megzavarta a temetés
118 14|             szemfödelet.~A fiatal nő, ki ott feküdt, valóban hasonlított
119 14|         engemet fog nevezni férjének, ki itt várok reá már egy év
120 14|          földre:~– Átkozott varázsló, ki gyalázatosan eléktelenítéd
121 14|        bálványimádóval, a bűbájossal, ki halottakat csúfít meg! –
122 14|           helytartó basa ott nincsen, ki látva, hogy inkább őrülttel,
123 14|            elé vitelé őt, hogy vallja ki, miféle őrült gondolat követteté
124 14|         belőled; hiszen az az Eminha, ki a Kalideszker neje volt,
125 14|             az emberséges basa kezét, ki néhány dinár útravalót is
126 14|           menj el. Ha itthon maradsz, ki sem rabolnak, csúfot sem
127 14|               Eredj most innen, aludd ki magadat, majd ha eszed egy
128 14|        parancsolá neki, hogy hirdesse ki minden utcaszegleten a kikiáltók
129 14|       bizonyos Muhzin nevű kereskedő, ki most jött haza mekkai búcsújáratából,
130 14|             azóta, hogy Muhzin halála ki volt hirdetve, talán nem
131 14|            ily szörnyeteg büntetésül, ki jó barátját így megrontá.~
132 14|             jó barátját így megrontá.~Ki miben vétkes, abban legszigorúbb
133 14|          bízott.~A meglepett Hodzsia, ki a legmagasabb kegyelem napfényében
134 14|            hogy ő maga volt a tündér, ki éjszaka phosphorkenettel
135 14|             sulyokkal a mozsárba, míg ki nem fáradtak bele, és ami
136 15|              emlékszik.~Ilyeténképpen ki levén felejtve az emberiség
137 16|               Első rágalom~EGY FÉRFI, KI MINDIG PÁRBAJT VÍV~Soha
138 16|         griffmadár volt hozzá képest, ki a légynek sem ártott s képes
139 16|           sereg – az volt istenesebb, ki legtöbb élcet mondhatott
140 16|          ellen feltüzelni.~Ő volt az, ki soha színházban nem pisszegett,
141 16|           volt, mint a szomszédjának; ki minden szerkesztő előtt
142 16|          társalkodónéjává neveztetett ki, mely hivatalban kisasszonyhúgaim
143 16|         folytában egy quietált major, ki gazdag volt és amellett
144 16|             hogy üdvözült nagyapámat, ki becsületes serfőző volt,
145 16|              s másnap arca úgy nézett ki, mintha chaldeai betűket
146 16|         Végtére is én voltam az első, ki meguntam a dolgot, nem is
147 16|              Nem, Bankó öcsém! Találj ki már mást, ez elég sokáig
148 16|          táncosnő a német színháztól, ki Don Sebastianban szokta
149 16|             volt otthon; szobaleánya, ki az ajtót kinyitá, mindaddig
150 16|               de ez olyanformán ütött ki, mint mikor az ember kénégeny-álomból
151 17|              emlékszik.~Ilyeténképpen ki levén felejtve az emberiség
152 18|               Első rágalom~EGY FÉRFI, KI MINDIG PÁRBAJT VÍV~Soha
153 18|         griffmadár volt hozzá képest, ki a légynek sem ártott s képes
154 18|           sereg – az volt istenesebb, ki legtöbb élcet mondhatott
155 18|          ellen feltüzelni.~Ő volt az, ki soha színházban nem pisszegett,
156 18|           volt, mint a szomszédjának; ki minden szerkesztő előtt
157 18|          társalkodónéjává neveztetett ki, mely hivatalban kisasszonyhúgaim
158 18|         folytában egy quietált major, ki gazdag volt és amellett
159 18|             hogy üdvözült nagyapámat, ki becsületes serfőző volt,
160 18|              s másnap arca úgy nézett ki, mintha chaldeai betűket
161 18|         Végtére is én voltam az első, ki meguntam a dolgot, nem is
162 18|              Nem, Bankó öcsém! Találj ki már mást, ez elég sokáig
163 18|          táncosnő a német színháztól, ki Don Sebastianban szokta
164 18|             volt otthon; szobaleánya, ki az ajtót kinyitá, mindaddig
165 18|               de ez olyanformán ütött ki, mint mikor az ember kénégeny-álomból
166 19|          lóhalálában nem akar sietni. Ki akarja magát pihenni az
167 19|              megszámláltam őket, tűnt ki, hogy csak kilencen vannak,
168 19|            kezével s bicsakkal szedve ki a koncot a bográcsból.~Az
169 19|      csillagos bicskájával szedegette ki számára a legpirosabb húsdarabokat (
170 19|               is az én részemre ütött ki. A zsivány nagyot ütött
171 19|             az én nótám. Azzal vágtam ki magamat, hogy a grófnéhoz
172 20|               nem vallották meg, hogy ki ette azt meg, hét izoglánnak
173 20|         leírhatni, miket csak az ért, ki e titkos jegyeket ismeri.~
174 20|           tudta meg róla.~A bizebánra ki gyanakodott volna? Hiszen
175 20|            roskatag trónt. Ő volt az, ki Egyiptom lázadó fejedelmeit
176 20|             felett a kedvenc bizebán, ki reggelig be volt oda zárva.~
177 20|            lángeszű fővezére kezében, ki nevét engedte hangoztatni
178 20|             poroszok királya volt az, ki Raghib vezér lángeszében
179 20|             hogy az a nagy fejedelem, ki az ő szolgáinak egyikét
180 20|          megölték együgyűsége miatt, „ki alatt a krónikaíró szerint,
181 21|               baj neki, hogy meghalt. Ki tehet róla? Pedig éppen
182 21|     szivároghatott az le, mert hiszen ki érintkeznék azokkal?~Maga
183 21|               a szerkesztő? Adja elő, ki írta azt az újdonságot?
184 21|              alapos készültségű ifjú, ki nemrég jött a laphoz; itt
185 21|         mellékszobában, majd mindjárt ki fogja hívni.~– No, hát csak
186 21|              az ajtóval, melyen annak ki kelle jönni: hogy fog az
187 21|            nem akar, ő maga hívja azt ki fegyveres elégtételre, akinek
188 22|          kapni a hatalmas császártól, ki a fum hoan madarak örökös
189 22|        kétfelől narancsfákkal rakatta ki.~Száz teve, száz ló vitte
190 22|            énekelt, másik imádkozott, ki trombitát fújt, ki a dobot
191 22|        imádkozott, ki trombitát fújt, ki a dobot verte.~A ravatal
192 23|             után mind elestek; nincs, ki az elejtett kardot viselje
193 23|  közeledéséből, a várfalak romlásából ki lehetett számítani a napot,
194 23|             gondod rá, hogy a harcban ki ne aludjék. Ha látni fogod,
195 23|           egyszerre örömláng gyulladt ki Laurenzia arcán, hevesen
196 23|          benne néha a vértek? Valóban ki lehete jól venni a néha-néha
197 23|               pillanat megmondá, hogy ki nyerte meg a fogadást. A
198 23|          mindig elöl járt. Ezer közül ki lehet ismerni alakját. Csaknem
199 23|             társára mutatott Bolivár, ki most is a lovon ült, kemény,
200 23|            felét pedig a hős szűznek, ki Venezuela védelmében oly
201 23|           öreg Esteban di San Solhoz, ki vak létére palotája küszöbén
202 23|            mindenkitől csodált óriás, ki úgy szerette Bolivárt, mint
203 23|        oltalmazza. – Uralkodni vágyó, ki azzal vesztegeti meg a legjobb
204 23|         akivel beszél, hogy szemeiből ki ne olvashassa az, amit érez. –
205 23|             kerek köpenye tenyérnyire ki volt hímezve skofiummal.
206 23|         csodatevő elszántsággal vívta ki hadseregünk ez egyenlőtlen
207 23|               jelent, mint zsarnok, s ki felel róla, hogy az még
208 23|         ujjával a sors azon férfiúra, ki választva van, hogy bennünket
209 23|               honfitársai becsülését; ki tudjon úr lenni egy pillanatban,
210 23|          másikban engedelmes jobbágy, ki hazájának parancsa előtt
211 23|       beleszólt leánya beszédébe.~– S ki mondá neked azt, gyermek,
212 23|                szíved is annak hiszi. Ki áll nekünk jót afelől, hogy
213 23|              megindul, vagy megáll, s ki e hatalmat holnap a tanácsszolga
214 23|              engedelmesen szót fogad? Ki biztosít bennünket efelől?~–
215 23|             úr iránt. Első volt Paez, ki azt tevé; a roppant óriás
216 23|             túlmentél, mint diktátor, ki arra voltál elválasztva,
217 23|                Az alku javunkra ütött ki – szólt Bolivár mérsékelten.~–
218 23|          magad, távolról ugató kutya! Ki anyád köténye mögül szitkot
219 23|           helyéről megszökött katona, ki bűne miatt a haditörvényszék
220 23|          dühödten ordíták Bolivárra: „Ki vele! Ki innen a katonai
221 23|          ordíták Bolivárra: „Ki vele! Ki innen a katonai diktátorral!
222 23|       fölöttetek! A gyáva szökevényt, ki hadseregét lefegyverzé,
223 23|              a gyönge nádszálat verve ki kezeikből a kardot. Don
224 23|                don Estebanra mutatva, ki még mindig követi székén
225 23|               is megtartott engem az, ki jónak látott annyiak fölé
226 23|        menyasszonya, a szerető hölgy, ki férjét védeni s elleneit
227 23|             tőlem, hazafiak. A hölgy, ki előttetek áll, még dona
228 23|             Sol nevet visel. A hölgy, ki most idejött közétek, ugyanaz,
229 23|             idejött közétek, ugyanaz, ki egy év előtt mint Bolivár
230 23|               honleány áll oldalánál, ki nem könyörög, hanem cselekszik,
231 23|        szavaknál keze reszket.~– Nos? Ki lesz közöttetek az a férfi,
232 23|                                    V. Ki hal meg?~Este nyolc órakor
233 23|          nejét palotájáig; az ablakok ki voltak világítva színes
234 23|          Engedelmes szolganőd leszek, ki csak azért él, hogy te örülj;
235 23|                A hölgy sápadtan vonta ki magát ölelő karjai közül.~–
236 23|            odanyújtá kezét Gideonnak, ki arra egy csókot és egy könnyet
237 23|         törnek, igazuk van; és nekem, ki téged szeretlek, nincs igazam.
238 24|           hosszában sebesen szaladni, ki a fal széléhez érve egy
239 24|              menjenek utána, s fogják ki őt élve. A parancs híven
240 24|               a fejedelem előtt állt, ki tőle kíváncsian kérdezé:~–
241 24|              vagy, hogy így beszélsz. Ki mit szenved, arra mindig
242 24|           magam álöltözetben futottam ki egyik kapun, feleségem,
243 24|     támaszkodva, Guiscard trónja elé, ki eléjetárt karokkal lép le
244 24|              hogy ölte meg az árulót, ki őt üldözői kezébe akarta
245 24|     asztalánál ülő Robert parancsait, ki nyomról nyomra közlé vele
246 24|               s ha nem is látszott is ki egy fejjel az egész hadrend
247 24|           egyszerre ötven nyilat lőtt ki egy irányban a támadó ellenségre,
248 24|             nyilvánosan.~A két követ, ki ünnepélyes szertartással
249 24|             tizennégy éves gyermeket, ki a byzanczi udvarnál növekedett,
250 24|                De e könny nem hullott ki, és Guiscardnak oly két
251 24|          mintha igazán Michael volna, ki országát visszafoglalni
252 25|        mindenütt gondol az ember. Ezt ki nem tudja verni a fejéből:
253 25|             hat napig nem látni, hogy ki jár be a házam ajtaján!
254 25|              ha csengetnek, megkérdi: ki van ott? Ha férfihangot
255 25|              örömsikoltással tárulnak ki ajtók és karok, hogy engem
256 25|         magamat, az a feleségem volt, ki a folyosóról akkor került
257 25|               Clarisse dühösen rohant ki szobájából, s bezárta rá
258 26|      szorítottak a kóbor martalóccal, ki nem elvekért, hanem zsákmányért
259 26|            skót tengerész, Robertson, ki azelőtt a spanyol kormány
260 26|         lakatlan sziget, azt választá ki jövendő lakhelyéül; ott
261 26|             meg, ha egy baleset onnan ki nem zavarja végképp.~Mint
262 26|          fregatt kapitányává nevezték ki.~A tengerész azt hitte,
263 26|            magas hang úgy hallatszott ki belőle, mint a fülemiledal
264 26|          tárgya egy olyan hölgy volt, ki már a világtól bezárt falak
265 26|          bámulva nézett a hölgy után, ki oly meglepően hasonlított
266 26|            hogy ez a rendetlen ember, ki majd egy, majd más hajón
267 26|           Williams ismerős Limában.~– Ki lehet ez a hölgy? – kérdezé
268 26|  legveszélyesebb csalódás. Jaj annak, ki beleszeret a könnyező szembe,
269 26|     kitüntetés egyedül őtőle függött, ki akkor az egész mozgalom
270 26|       hátramaradtak.~Azt az irlandit, ki ama tréfás ötletet mondá
271 26|           össze amije van, s szálljon ki a dereglyén a partra!~Ingres
272 26|               csókolták Robertsonnak, ki addig elfoglalta őket szép
273 26|         tovább; ha az apály kezdődik, ki nem mehet az öbölből.~Egy
274 26|           készen az utolsó hordókkal.~Ki tehet róla, hogy a jellövésre
275 26|         diadalmasan. Soha nem vehetné ki őket onnan senki többé,
276 26|         hajóra! Még napfölkelte előtt ki a kikötőből reggelre hírüket
277 26|            teljesíteni. Egy óra múlva ki voltak feszítve a vitorlák,
278 26|            fedezeten maradnak. Azután ki ide, ki oda leheveredett,
279 26|              maradnak. Azután ki ide, ki oda leheveredett, köpenyébe
280 26|         szigeten, akkor hiába kutatja ki hajójukat náluknál erősebb
281 26|          szikláról sziklára – találja ki, aki tudja, melyik alatt
282 26|     kereskedelmi hajóról menekültek – ki kétkedett volna szavaikban?
283 26|         Sohasem tudta meg senki, hogy ki volt a gyilkos.~Robertson
284 26|            szavakkal, az maga sietett ki a férfiakhoz, s egyiket
285 26|              akkor majd elválik, hogy ki felé nyomja le az aranyos
286 26|     vállalkozó kereskedő Brasiliából, ki gyöngyöket és fűszereket
287 26|              visszamenekülnie, másutt ki sem hagyták szállni; egyhelyütt
288 26|           előtt aludni azt az embert, ki tőle ötmilliót és egy asszony
289 26|             velünk? – kiálta Thomson, ki egy árbockötélbe kapaszkodott
290 26|             hab morajából hallatszott ki valami fuldokló hang, mint
291 26|              már.~Alig szállt azonban ki a partra, midőn vitorlát
292 26|           Ekkor azt a cselt gondolták ki, hogy egy csónakot üresen
293 26|           elgondolta magában, hogy ő, ki ez átkos vagyonért annyi
294 26|               veszélyes ember száját, ki képes volt őt még bilincseiben
295 27|             táncoltak, egymást húzták ki a kútból; egyszóval botrányosan
296 28|               várakozási határidejét, ki netán egy pár bevert fejnek
297 28|           soha nem nevet.~Alig lépett ki a gróf szobájából, midőn
298 29|               egész meséket gondoltak ki a talány megfejtésére; a
299 29|            koporsóban, mint egy alvó, ki az ébresztő szóra vár, ajkai
300 29|            vak hír, miből támadt, azt ki nem lehet találni, mert
301 29|             cselédjeit széteregették, ki merre látott.~A márvány
302 29|          Ezekben a régiókban a leányt ki szokták tagadni, ha nem
303 29|              férjet. Nem úgy tagadják ki, ahogy a színpadon szokás,
304 29|          hírét veszi, hogy azon ifjú, ki neki férje, megházasodott:
305 29|               s utánament a csalónak, ki egy új nőnek adta kezét,
306 29|          alakoskodás volt; a lelkész, ki őket összeadta, nem volt
307 29|       megkapni, semmit bebizonyítani; ki tudja, hová lett még az
308 29|                Mennyi próbát állatott ki velük az ég! Hányszor el
309 29|               terem közfalát döntötte ki. A meglepetés igazán nagy
310 29|         összes vagyonai birtokosának. Ki tegnap koldus volt, s a
311 29|            pillanatban megtudta, hogy ki e nő, már akkor az késő
312 29|            elébb hallotta volna, hogy ki ül ott ama lilaszín damaszk
313 29|          Malmontnak éppen aznap adták ki az utat Olivánál, mikor
314 29|      vigasztaló angyalát látta benne, ki őt az egész világ igazsága
315 29|              Olivának e szavai alatt, ki mentől többet olvasott azokból,
316 29|               mondá, hogy e férfinak, ki azért, akit szeretett, megölt
317 29|          megnevezném magát az embert, ki egyetlen tanú ellenem, de
318 29|             dobogott, mint a bűvészé, ki lelkeket idézett elő, s
319 29|                mintha most kelt volna ki belőle valaki.~Az alcoven
320 29|              Malmont ijedten ejté azt ki kezéből.~– A szemfödél alatt
321 29|            előtt magáénak az a férfi, ki őt a sírból hozta fel, ki
322 29|             ki őt a sírból hozta fel, ki eltávozott lelkét szerető
323 29|            halál országa utáni lét, s ki üldözhetne valakit – a túlvilágon?~
324 29|               között van.~Ez a férfi, ki oly hiú, oly merész volt
325 29|            merész volt a világ előtt, ki hideg szívével szeretett
326 29|             közel. Nem is állta volna ki ember, hogy azt a nyögést,
327 29|           Csak Oliva volt az, aki ezt ki tudta állni. Ő reggelig
328 29|          uralkodni ama csodálatos nő, ki nem sajnálta ifjú életét
329 29|             ismerőse volt Malmontnak, ki már régóta tudója volt sok
330 29|              ez az asszony bizonyosan ki fogja azokat szolgáltatni,
331 29|              de ha a fiatal ügyész úr ki akarja magát valami szép
332 29|     bizonyítványai, s azokat szívesen ki fogom adni, mert én gyűlölöm,
333 29|             meg más verzióját találva ki a történetnek. Féltem őt,
334 29|            titkos üldözőjének képzel, ki nemrég idő előtt önként
335 29|    megtörténik – mondá a rendőrfőnök, ki semmi csodálnivalót sem
336 29|   Vigasztalódjék; én úgy hiszem, hogy ki fogják őt gyógyítani. Ami
337 29|             könyörgött, hogy végezzék ki, hiszen ő azt megérdemelte.~
338 29|          tanulmányozza.~…A marquis-ra ki volt mondva, hogy ott haljon
339 29|      fölszedte magát, s kezdett futni ki a szabadba. Tudta jól, hogy
340 29|         őrültnek kellett volna lenni, ki ebben az órában egy őrültet
341 29|             bealkonyodik, s egész nap ki nem jött rejtekéből.~Mikor
342 29|               mérföldmutatók kedvéért ki kellett mennie az útra,
343 29|         csontváz ama koporsója mellé, ki lehetett az és mi hozta
344 29|           harmatcseppek, hogy nyitják ki a vadvirágok éjjel alvó
345 29|              városi nép ilyenkor siet ki a zöldbe, meglátogatja a
346 29|               szép, szelíd arcú ifjú, ki a hölgy kezét kezei közt
347 29|               a hírlapok, hirdettesse ki kegyed egynéhányban, hogy
348 29|         marquis Malmont második neje, ki most azt állítja, hogy első
349 29|             az csak tetszhalott volt, ki a természet különös rendje
350 29|               azt is megkérdezi, hogy ki hol született. Az ifjú azzal
351 29|              vagy kárvallott, az majd ki fog derülni később.~– Mint
352 29|             felébredő kétségbeesését, ki a hideg falak közt látja
353 29|             támadja meg; engemet téve ki a világ gúnyának és megfosztva
354 30|             csak felébredt, mind tart ki a Svábhegy felé.~Korán reggel,
355 30|               megfésülködött, úgy néz ki, mintha skatulyából vették
356 30|              skatulyából vették volna ki.~– Jól fogunk ma mulatni –
357 30|             Azóta is mindig készültek ki a jó emberek, de csak húsz
358 30|           csak húsz év múlva jutottak ki másodszor e helyre.~– Jól
359 30|             családapa, unokaöccséhez, ki fiatal feleségét vezeti
360 30|            szól két cirmos vargainas, ki gazdájától megszökött –,
361 30|              De bizony vendégeket vár ki a hegyre.~– Csak azt akarja,
362 30|         hangzik a szerencsétlen után, ki folyam ellen merészel úszni.~
363 30|               szegletbe, s késő estig ki sem mozdulnak onnan.~A két
364 30|               megérkezve feleségéhez, ki azalatt letelepedett egy
365 30|      mérgesebb majorosné jelenik meg, ki is tudtukra adja, hogy Stiglicz
366 30|            azt a mulatságot gondolják ki, hogy nagy, félmázsás köveket
367 30|            népséget, hogy meneküljön, ki hova tud, mindenünnen van
368 30|         félrevert harangok szavát jól ki lehet venni. Most aztán
369 30|            tengeribetegségeket állott ki hazáig, otthon valamennyibe
370 31|         királyai után sohasem hajtott ki a nagyok sarjadéka.~Nagy
371 31|            szép királyleányt választa ki élettársul egyetlen fia
372 32|             ócska kastélyban~Apámtól, ki kereskedő volt, mintegy
373 32|               a gróf nemrég halt meg, ki maga is ott lakott, s a
374 32|         lelkét.~Szép, csak a nyakamat ki ne törd.~Majd elővette a
375 32|              ugyan minek vallotta azt ki nekem. Hát most én hogy
376 32|    kőkerítéssel; az emeleten öt ablak ki volt világítva, jeléül annak,
377 32|           mondá ő egy alakra mutatva, ki egészen katonai pozitúrában
378 32|          folyvást kiabálva: „Queraus! Ki a házból! Az úr pokolban
379 32|            Louis, hát csak mosolyogja ki magát kedve szerint, aztán
380 32|        Alászolgája, uram. Ne kísérjen ki, kérem, hátha valaki meg
381 32|            meg odakinn oxygent lehell ki, s a hydrogen meg oxygen
382 32|               lesz belőle; hogy úszom ki belőle?~Összetéptem az ügyvédnek
383 32|            Négy szoba egymás végtiben ki volt világítva; nekem az
384 32|              asztalon állt; köszönöm! Ki tudja, miféle bolond főzte
385 32|            sem tetszett sokáig; ugyan ki fogna verekedni ilyen szegény
386 32|         szegény nyomorult emberekkel? Ki ütne meg egy őrültet, aki
387 32|               kísértő lelket ugrattam ki: ugyan jól járt, hogy rá
388 32|  szélpárnákból állt az egész, amiknek ki találtam nyitni a lélegző
389 32|              Majd megmutatom én, hogy ki itt az úr a háznál!~Egyszer
390 32|      emberbaráti szenvedélyét elégíté ki abban, hogy embereket adott
391 32|          Ohoho! Hahaha.~– Hadd látom, ki mered-e inni magad?~Louis
392 32|       palackba nem tettél mérget, idd ki előttem!~A jámbor fiú rettenetest
393 32|              vagy komoly dolog?~– Idd ki mind! – kiálték rá toporzékolva.~
394 32|         kicsit.~Azóta igen jól jövünk ki egymással; Louis mindennap
395 32|     parasztnak a bolondságán, de fogj ki az enyémen.”~Az igaz, hogy
396 32|              elegyedtem vele, az sült ki, hogy ő százszorta jobban
397 32|               én meg azt hiszem, hogy ki fogja fizetni magát, ha
398 32|               forintot, s egy hónapra ki is fizetem előre a díját.
399 32|     lélegzetet vesznek, s azt megint, ki vékonyan, ki vastagon, kieresztik.
400 32|              azt megint, ki vékonyan, ki vastagon, kieresztik. Itt
401 32|          lelkedhez vagyok nőve, engem ki nem taszíthatsz innen.~–
402 32|           bajnok elhatározottságával, ki kanócot akar vetni a lőporos
403 32| káposzta-szerű szagát vélte érezni, s ki nem tudta fejéből verni,
404 32|       valahányszor felébredék, mindig ki van oltva; a csavar által
405 32|               egyáltalában honnan jár ki a szobáiból ez a rejtélyes
406 32|       azonfelül vaskosarak is, azokon ki nem mehet; mit eszik, mit
407 32|          felolvadt foltot: ott ment ő ki.~No, ez legalább költői
408 32|            előtt tudom őt látni; amit ki nem egészítettem, azt hozzáálmodom,
409 32|          ilyen cselszövényt gondoltam ki vele.~Elébb egy szem magot
410 32|           édesebb, vedd el.~Gondolhat ki ilyen ravasz furfangot az
411 32|             ajtómon, hogy nyissam már ki: tíz óra lesz. A szegény
412 32|         akarta helyrepótolni hibáját, ki, amely órában született,
413 32|         dalolni tud; de szót nem mond ki soha, csak énekel; mint
414 32|              szíve, ragaszkodása van, ki tudja találni az ember gondolatját!
415 32|               őrültekházából váltotta ki. Egyedül én voltam annyi
416 32|        elmebajból ne gyógyított volna ki. Oh, én azt hiszem, hogy
417 32|                 Ezen az úton rendesen ki szokott jönni Viola éjjelenként
418 32|              hogy félne az idegentől, ki apja kastélyát megvásárolta,
419 32|             ismét idegen kézre kerül, ki felel annyi elveszett lélekért?~–
420 32|          keresztül lövöldöztek felém, ki részemről saját ajtóm kilincsét
421 32|          támadni a lapponiai királyt, ki az ő potentátjának segélyére
422 33|         megszorítá Adándy kezét, mint ki valami szívességért hálálkodik,
423 33|         szerelemféltésből elüldözött, ki azóta más országban, más