Part

 1  4|          A brit király már „várt” reá; míg ő gyönyöre perceit
 2 13|        kegyetlen haraggal förmedt reá vissza. – Mondtam már, hogy
 3 13|      sietni, mert még nagy út vár reá. Nagyobb is várt reá, mint
 4 13|          vár reá. Nagyobb is várt reá, mint gondolta; az úton
 5 14|    nevezni férjének, ki itt várok reá már egy év óta. Menjetek
 6 14|          Sőt, annyira kiterjeszté reá kegyelmét, hogy kinevezte
 7 23|   nyugodni fogtok együtt. – Kezet reá.~Ekkor történt legelőször,
 8 23|          oly szomorúan mosolygott reá.~– Te lész az Gideon? Így
 9 26|         mintha az is vetett volna reá smaragdos legyezője mögül
10 27|  valakinek, de aki nem hallgatott reá. Kijárdogált naponként a
11 29|          olyan szerelmesen tekint reá, mint egy szerető férj.~
12 29|           vállat vonva mutogatott reá. Oliva nem látszott őt észrevenni.~
13 29|           én előrementem és várok reá. – Éljen boldogul! Amália.”~
14 29|      tudósítania, hogy Amália vár reá, mert a holt kedvese első
15 32| könyörgött, hogy ne haragudjék ön reá; bocsásson meg neki, sohasem
16 32|            csakhogy ne haragudjék reá. Én pedig azért könyörgök