Part

 1  1|       hirtelen hálóköntöst kapott magára, s bebocsátá a sietőt.~Előtte
 2  2|       mint elmenni az alispánhoz, magára vállalni a tévedést, s új
 3  4|        alá finom páncélinget vett magára, s úgy ment a király elé.
 4  8|        csillagos eget vette volna magára. Ez nem lehet valami szegény
 5 10|           és beállt a rejtekbe, s magára hagyta zárni a tükrös ajtót.~–
 6 21| beleköthessen; de az is vigyázott magára. Annyi belátása volt, hogy
 7 23|         kék selyemdolmányt öltött magára, fehér pötyögökkel, négy
 8 23|    térdeplőről és keresztet vetni magára. Akkor, midőn felállt, egy
 9 23|      kezét, s nyugodtan hagyta őt magára.~Tudta jól, hogy akit egyszer
10 25|        Fogadta, hogy vigyázni fog magára.~Én azonban csak nem nyughattam
11 25|         elviselhetni? Hogy veheti magára azt a tudatot, hogy egy
12 26|          kapitány az elinduláskor magára vállalta, hogy az élelmezésről
13 26|      mondá, hogy már most ő fogja magára vállalni az élelmezést.~
14 26|          megölni, s jól vigyázott magára. Került minden civódást
15 32|     utoljára gyilkosságot vallott magára, a kapuőr pálcalovon nyargalt
16 32|           kocsis keresztet vetett magára, mikor kérdezősködtem tőle,