Part

 1  6|           a leányok, az asszonyok ilyenkor az erdőkön koszorúkat fonnak,
 2  8|             Kedves Rómeóm! Holnap ilyenkor jöjj el ismét!” S azzal
 3 12|        vonagló arcába nézhetett – ilyenkor vonásai nem voltak kellemesek,
 4 13|        szónak nem volt többé ura; ilyenkor aztán sírt, ordított keservesen,
 5 16|       élcet mondhatott rá, s hogy ilyenkor leggyöngébb érzelmei (pedig
 6 16|      hagyja magát, de Bankó öcsém ilyenkor annyi dictiót tudott könyv
 7 16| becsületért.” – A szegény asszony ilyenkor majd a várost vette fel
 8 18|       élcet mondhatott rá, s hogy ilyenkor leggyöngébb érzelmei (pedig
 9 18|      hagyja magát, de Bankó öcsém ilyenkor annyi dictiót tudott könyv
10 18| becsületért.” – A szegény asszony ilyenkor majd a várost vette fel
11 22|      Toipingvang mozdulatlanul ül ilyenkor a zsöllyeszékben, szemeit
12 29|           gyötreni; félrebeszélt; ilyenkor kiküldötte cselédeit, s
13 29|          volt; szegény városi nép ilyenkor siet ki a zöldbe, meglátogatja
14 29|           Miért nevezesz te engem ilyenkor is Charlotte-nak, midőn
15 30|    Estefelé a szél megáll, s mint ilyenkor szokott lenni, közelgetnek
16 32|     tiszttartó gondoskodnék róla. Ilyenkor mindig tudakozódtam ön felől,