bold = Main text
    Part                                         grey = Comment text

  1  1   |               az önt meg fogja lepni, de kérem, hogy ne ütközzék
  2  1   |         idegen nem tréfálni jött ide, de valóban szenved.~– Hol fáj
  3  1   |             férfi nem tudott felelni, de a könny kicsordult szeméből,
  4  1   |              ön azt messe ki innen.~– De én azt nem fogom tenni –
  5  1   |              ugyan a bal kezem hozzá, de az nem tesz semmit. Annyit
  6  1   |             az egész nyomorú életnek, de az nem történik meg. Az
  7  1   |             kis körülkerített helyen; de ott oly kín van, oly kimondhatatlan
  8  1   |               levert kedéllyel. – No, de amint végezve van felőlem.
  9  1   |             hogy általam úrnővé lett, de valódi gyermeteg szeretetből
 10  1   |             Bűnt ki tehetne fel róla? De én képes voltam róla föltenni.
 11  1   |              Kegyetlen voltam iránta, de megérdemelte. Nem utáltam;
 12  1   |               kiolvassa belőlük, hogy de igen, én felbontottam azt,
 13  1   |            hogy olyan nőm legyen. Oh, de az én nőm ártatlan angyali
 14  1   |            fel akarjam őt ébreszteni, de annyira már igen, hogy elkezdtem
 15  1   |            halott ajka halovány volt, de egy piros vércsöpp függött
 16  2   |          ahogy aztán nekik tetszik?~– De nem úgy, hanem külön mindenikünk
 17  2   |               mindenikünk a magáét.~– De hátha valami bolondot csinálunk:
 18  2   |              éppen azon gondolkoztam. De hátha ők nem állnak rá?~–
 19  2   |            cserét?~– Óh, dehogynem.~– De még én is.~…Ezzel aztán
 20  3   |           Péternek elhagynia kicsiny, de fényes birodalmát; Rómában
 21  3   |           szívedet tépem ki e szóval, de hallgatásom bűnrészesévé
 22  3   |             olvasni mégis megrendítő.~De mennyire meg volt lepetve,
 23  3   |            közül bosszulatlan, Carion de Giblet, nicosiai gróf, kinek
 24  3   |        szigetén.~Nemcsak szépségéről, de erényéről is híres. Péter
 25  3   |            van szüksége oltárképre.~– De a te házad nem templom,
 26  3   |          törvény a királyt nem védi – de nem is kötelezi.~Mindennap
 27  3   |       lábszárait, aki akarta.~Egyszer de Cive lovag, ki szerelmes
 28  3   |              béklyó.~Azt kérdezé tőle de Cive lovag:~– Szép úrnő,
 29  4   |                Kacagtak az együgyűek, de a mélyebben látók félni
 30  4   |             színlelve.~– Nagy bizony, de az is sonka legyen ám, amit
 31  4   |        kísérői kinevették e beszédet, de a király utánjárására kisült,
 32  4   |              hitték, Hamlet lelke az; de amint megszólalt, ismét
 33  4   |          sokat tudott beszélni a hír. De amilyen szép és okos, oly
 34  4   |               a vakmerő leánykérőket.~De amint meglátta a szép deli
 35  4   |           Hermotrudából, ha ő elvész? De a bátor amazon miatt nem
 36  5   |              lételét neki köszönheté; de akit sohasem szeretett.
 37  5   |         elárulhatott volna bennünket; de ha tehettük volna is, nem
 38  5   |             Az a gondolat, hogy soha, de soha egymásnak hírét ne
 39  5   |         szerelem bennem is erős volt, de hinni nem tudtam azt, amit
 40  5   |         egészen felháborítá lelkemet.~De azért harmadnap ismét rálestem
 41  5   |             ég: nem láthattam semmit; de hiszen ennyit éppen elég
 42  6   |      környékben, elegen jártak utána, de ő egyre sem hallgatott;
 43  6   |             és legyen minden feledve.~De a leány azt üzente: „csak
 44  7   |            pénzek ketté ráspoltattak, de csak nem jött azokból pénz
 45  7   |              megfojtották, s mindent, de mindent, aminek csak hasznát
 46  7   |        beszéltem volna a gazdájukkal, de oly ismerősek, mintha saját
 47  7   |           Mondtam, hogy én festettem, de ki hát ez az Attila?~Dehogy
 48  7   |               festményemről beszélni, de majd megvertek, hogy miért
 49  7   |                kikre öröksége nézett.~De Bandi nem tudott várni,
 50  7   |            vagy ha ő tudott volna is, de hitelezői egyáltalában nem
 51  7   |               hogy pingáljam le őt.~– De öcsém, roppant silány mázolás
 52  8   |            egy igénytelen utódja… no, de nem illik olyan nagyon belemerülni
 53  8   |          turnür és betanult agacéria; de ez mind nem segített itten;
 54  8   |             van, egyenesen odatalált. De be nem volt neki szabad
 55  8   |              Ez nagyon elegáns ötlet.~De nem soká volt időm ezeket
 56  8   |              megcsókoltam az ő arcát, de forrón; ő szerelmes hangon „
 57  8   |            száz frank egy páholy ára, de megéri. Ott az ember valódi
 58  9   |            engemet ismerni?~– Bizony… De bizony… Bizony nincs szerencsém.~–
 59  9   |              másik papirosra.~– Igen, de sokszor meg is szidnak érte.~–
 60  9   |               kergetnek érte.~– Igen, de az ön nevét nagyon sokan
 61  9   |          Jóskáét nem sokan ismerik?~– De önnek csak mégis több pénze
 62  9   |               adósságot.~– Ejnye már! De csak többet ér a feje, mint
 63  9   |            öné mind megvan.~– Persze. De ami belül van.~– No például,
 64  9   |             kevesebb van belül.~– No, de félre a tréfával. Én komolyan
 65  9   |           anyám…~– Ugyan ne mondja!~– De bizony Isten, úgy volt.
 66  9   |        anyámnak, hozzá is ment volna, de hát nagyon könnyelmű teremtés
 67  9   |             ment, ez is mást vett el, de ennek nem volt sem fia,
 68  9   |              az apjával.~– Igen uram, de mikor válogathattam volna
 69  9   |             apámat, jó ember is volt, de minek vette el éppen az
 70  9   |             sem tudná.~– Nem úgy van; de hogy legalább azok közül,
 71  9   |         azután legyen gondom magamra; de bizony sokszor, ha elfáradt
 72  9   |                  Ejnye, bajtárs uram, de kicsípte magát!~– Elhiszem
 73  9   |               általános örökösével?~– De még a kínai császárral sem.~
 74 10   |              jutott el egész Chateaux de quatre Rivieres-ig, ahol
 75 10   |            embereknek, kikről az Oeil de Boeuf krónikái annyi mulatságos
 76 10   |              tudomás szerint Ghateaux de quatre Riviers-ben kell
 77 10   |              haza kastélyába Chateaux de quat re Riviers-be, melyhez
 78 10   |        elszakadt; én itt megfulladok, de el nem árullak. Adieu.~Az
 79 11   |              hogy én lakom az övében, de erről már bizonyost nem
 80 11   |           szobából. Dideregtem ugyan, de nem voltam megkötve; nem
 81 11   |            megkötve, hanem koplaltam. De ha koplaltam is, legalább
 82 11   |            ürgét kifogtam a lyukából, de azt legalább nem kellett
 83 11   |              tőle elég embertelenség, de hogy még a kutya is üldözi,
 84 11   |           legutálatosabban énekelnek.~De hogy az elején kezdjem,
 85 11   |               hogy elfogtam a nyulat, de az is igaz, hogy mire a
 86 11   |              minden menekülési szert, de nem vehetve el tőlem az
 87 11   |         tudtára adták, hogy megeszik. De minthogy igen sovány volt,
 88 12   |              egy csókot~Senor Esteban de Bandoz és senor Juan de
 89 12   |               de Bandoz és senor Juan de Cavalor példás jó barátok
 90 12   |             és Pilades.~Senor Esteban de Bandoz szolgáltatá az üzlethez
 91 12   |              nyersanyagot, senor Juan de Cavalor pedig kidolgozá
 92 12   |             tudni, hogy senor Esteban de Bandoz volt a toledói vérbíró,
 93 12   |           toledói vérbíró, senor Juan de Cavalor pedig – a hóhér.~
 94 12   |              szerencsések.~Senor Juan de Cavalor minden seprűzésért
 95 12   |           tagadni, hogy senor Esteban de Bandoz részéről a gyöngédség
 96 12   |           olyan hét, melyben don Juan de Cavalorért innen vagy amonnan
 97 12   |          orvost nagy epidemia idején.~De azonkívül is nagyon örömest
 98 12   |        vonásai nem voltak kellemesek, de ettől a gyönyörtől éppen
 99 12   |            csak érzem magam valahogy, de majd azt mondd meg, hogy
100 12   |                meg holnap, ugyebár?~– De el is végzem, ha az idő
101 12   |              Juanita és senor Esteban de Bandoz otthon magasabbá
102 12   |             mikor egymáshoz hajolnak, de annak nagyon hamar vége
103 12   |              hanem hogy senor Esteban de Bandoz holta napjáig viselhette
104 13   |               az is rajta maradt.~No, de végtére mégis egyszer helyben
105 13   |            szebb is, a többi nem. No, de hiszen nem csupán a szépeké
106 13   |               az ő számára született, de melyik? Szép időbe került,
107 13   |         markába, hogy oda nevessen.~– De ne nevessen hát…~– Nem nevetek
108 13   |               nevetek már, bhühűhi.~– De már ugyan minek nevet?~–
109 13   |              csak vagyok, ami vagyok, de te Sus vagy, az is maradsz,
110 13   |          senkit sem gyűlölnek jobban. De akárhogy marasztanák is,
111 13   |              adna.~– Pénzt nem kap.~– De hát legalább ne hívjon így
112 13   |         lármára sokan összecsődültek, de senki sem merte a dühödt
113 13   |            városba visszajönni. Pedig de szép földet beutazott azóta.~
114 13   |             ott magát mutatni többé; „de – hozzátevé ravaszul – most
115 13   |              szeret hollótollal írni. De hogy le fog az engem majd
116 13   |             hogy szid, fedd, dorgál – de nem csúfol, mint más.~E
117 13   |       kísérheti a gyorskocsi járását, de neki előre kell sietni,
118 14   |             minden pénzét elrabolták; de szerencsére a kis szelence
119 14   |                vagy kék koporsó volt, de nem sárga selyem szemfedővel,
120 14   |             vagy a szemfedő is olyan, de nem kék virágok rajta, vagy
121 14   |               meg a virágok is kékek, de a cikornyák nem voltak ezüstből,
122 14   |              minden jel ugyanaz volt, de a halott nem volt nő, hanem
123 14   |         megzavarta a temetés rendjét; de Muhzin nem hajtott rájuk,
124 14   |            Muhzin őrült tekintetétől, de még inkább dühös szavaitól;
125 14   |          forró olajba mártotta volna. De ez a rendkívüli tulajdonsága
126 14   |        lélegzettel a csodaír hatását, de senki sem oly hívó áhítattal,
127 14   |             midőn megérté a dolgot –, de nagy világbolondja vagy
128 14   |        csináltál magadból és koldust. De ne búsulj; egy héten egyszer
129 14   |              szultán a lövöldözésben, de mindig rosszul lőtt; sohasem
130 14   |             Szulasszán ötvös csinált; de már az nem él. Nincs senkinek
131 15   |           kisebbítse.~Őszinte vagyok, de ez már nekem nyavalyám,
132 16   |             kímélve, valószínű dolog. De mindezeket ő éppen fel sem
133 16   |       beszélni, hogy ne hagyja magát, de Bankó öcsém ilyenkor annyi
134 16   |                Könnyű önnek tréfálni, de Lajit megölik, megcsúfítják,
135 16   |              vagy orvosnövendékekkel, de ne énvelem. Ön férje csupán
136 16   |        légycsapó lesz vagy vízipuska.~De hiába! Az asszonnyal nem
137 16   |             lett volna, mely az ő pas de merveille-jeit halhatatlanítani
138 16   |               bon jour, mademoiselle! De ne szaladjon hát, az Isten
139 16   |            skizzírozta magát e szóra; de megfogtam a kezét.~– Lássa
140 16   |        ijedtében meghalni nem láttam; de most hittem, hogy látni
141 16   |              Bankó beszélni látszott, de ez olyanformán ütött ki,
142 17   |           kisebbítse.~Őszinte vagyok, de ez már nekem nyavalyám,
143 18   |             kímélve, valószínű dolog. De mindezeket ő éppen fel sem
144 18   |       beszélni, hogy ne hagyja magát, de Bankó öcsém ilyenkor annyi
145 18   |                Könnyű önnek tréfálni, de Lajit megölik, megcsúfítják,
146 18   |              vagy orvosnövendékekkel, de ne énvelem. Ön férje csupán
147 18   |        légycsapó lesz vagy vízipuska.~De hiába! Az asszonnyal nem
148 18   |             lett volna, mely az ő pas de merveille-jeit halhatatlanítani
149 18   |               bon jour, mademoiselle! De ne szaladjon hát, az Isten
150 18   |            skizzírozta magát e szóra; de megfogtam a kezét.~– Lássa
151 18   |        ijedtében meghalni nem láttam; de most hittem, hogy látni
152 18   |              Bankó beszélni látszott, de ez olyanformán ütött ki,
153 19   |           eleget: te is, ő is, én is; de olyan szerencsés egyiktek
154 19   |             társalkodóné is ott volt. De mindamellett is nagy szerencse.
155 19   |             eljutunk rajta.~– Igenis, de…~– Mit igenis, de? Valahová
156 19   |             Igenis, de…~– Mit igenis, de? Valahová csak visz az út.~–
157 19   |           csak visz az út.~– Visz ám, de attól tartok, hogy nem jó
158 19   |               érjük.~– Igenis, kérem, de attól fél a kocsis…~– A
159 19   |              lenni szegénylegények.~– De bolond az a kocsis; hát
160 19   |         vendégfogadó, abba szállnánk, de minthogy csak ez az egy
161 19   |              otthagyom és elszaladok; de ez mégsem illett volna,
162 19   |         utánam lőtt dupla puskájával, de nem talált. Tessék leülni,
163 19   |           furcsának tetszett előttem, de így meg nem értette még
164 19   |              minden virágot megérint, de egyre sem száll le: igazán
165 19   |                amink van; nem sok az, de jó.~Érté alatta a báli lakomát.~
166 19   |    nyolcadszor megint én nyertem meg. De már halál fia vagyok. A
167 19   |               viselte magát a grófné; de amint a „csak benned lehettem
168 20   |    halhatatlan alapító sírját nyomja.~De mit beszélünk sírról és
169 20   |        meghalt, megtébolyodott utána.~De íme, újra halálról beszélek,
170 20   |        ellenségek romlására történik, de azt ne merészelje ura tudta
171 20   |       kínálkozni egy nemzet életében.~De Mustafa szívét fellázítá
172 20   |          nagyvezér halálán; siratta – de nem őket, hanem a felejthetetlen
173 21   |               szegény legény volt is, de azért, mint nemes szívű
174 21   |              táncosának a fáradságot, de az nem bocsátá.~– Óh nem,
175 21   |               többet. Meg volt halva; de olyan szépen meg volt halva,
176 21   |             az majd megrettenni tőle!~De hogy megrettent ő attól,
177 21   |               valahogy beleköthessen; de az is vigyázott magára.
178 21   |             harmadik lövés jogáról. – De az özvegy vőlegény nem mozdult
179 23   |          spanyol caballerok ellen.~No de kifolyt, s csak úgy beitta
180 23   |        szőlőkben felállított kereplő, de csak ritkán, mint a templomi
181 23   |             áhítozni enged maga után.~De nem is lehetett kifogása
182 23   |       őrjöngésig szerette Laurenziát; de csak mondák, ő nem mutatta
183 23   |            vár kapuit. Te leány vagy, de San Sol leány; karod gyöngébb,
184 23   |                mint testvéreidé volt, de szíved olyan erős. Bátyáid
185 23   |             Bátyáid már halva vannak, de lelkük nem halhatott meg.
186 23   |             Oh nem, nem.~– Széttépve, de meg nem gyalázva! Így fog
187 23   |                spanyol divat szerint, de kör alakban fogja be arcát,
188 23   |               meneküljetek a réseken!~De a fényes lovag visszamosolygott;
189 23   |            nevét nem tudták a hősnek; de adtak neki olyan nevet,
190 23   |            vasszürke paripán, fiatal, de marcona tekintetű arccal,
191 23   |               nem szolgáltam azt meg, de egész életem arra áldozandom,
192 23   |             műve még csak kezdve van, de hiszem az istent, hogy be
193 23   |               járom alól Dél-Amerika. De szerencsére ők nem bántak
194 23   |        hónapig védte magát a hős Juan de Dios Amador a túlnyomó ellenség
195 23(1)|         kapitány ráállt az ajánlatra; de Paez ötszáz lépésnyire utolérte
196 23   |                akár zöld, akár piros, de az öreg ujjai tapintatával
197 23   |         kiontatott; csak verekedtünk, de nem foglaltunk, s ellenségeink
198 23   |             hivatása engedelmeskedés. De annak vaskézzel kell megfogni
199 23   |           kenyérig a közszabadságért: de szeretjük tudni, hogy azt
200 23   |            eldöntésére sokat tesz az; de országos hadviselésre nem
201 23   |        csodákat lehet vele elkövetni; de a legnagyobb csodánál többet
202 23   |           csodának bizton nevezheted; de ha maradtál volna szépen
203 23   |               nem lett volna hőstett, de hasznos eredmény. Az ayacuchói
204 23   |             akarat érvényét vitatják, de ha én diktátor vagyok, Piart
205 23   |              Teneked is igazad van. – De hát egymással összeférhetetlen
206 23   |              leánynak, férfiak előtt; de a perc hatalma kényszerít;
207 23   |                Nem mondtuk egymásnak, de a gondolatok feltalálják
208 23   |              azt mondta – legyen úgy. De emlékezzél rá, hogy akármilyen
209 23   |               az, boldogságot nem ad; de sajnálom hazámat. Előre
210 23   |              én gondolatom hangja ez; de a koporsóra hulló hantok
211 23   |                Hadd történjék mindaz; de a te neved szeplőtlenül
212 23   |             mely minket naggyá teend, de Bolivár erénye. Hatalmad
213 23   |          elnémult e rettenetes szóra, de fölordított helyette Paez,
214 23   |         diktátorral! Le az árulóval!”~De mindannyinak zaját túldörgé
215 23   |              ott van még Laurenzia.~– De ellenségeid sokan vannak.~–
216 23   |              férfit, a hőst szeretem; de Bolivárt, a zsarnokot, a
217 23   |               melyen járnia gyalázat; de ha nem tehette azt, a honleány
218 23   |         folytatá elsötétült arccal:~– De ha nem sikerülne az, amit
219 23   |               sötétje és sötét arcok.~De igen, egy halovány arc a
220 23   |              akarta ölelni a hölgyet, de az elfordítá tőle szűz orcáját,
221 23   |            erre nem tudott felelni.~– De azért pusztán darabra nem
222 23   |               nem lehetnek uralkodók; de abban a kis körben, mely
223 23   |              tevé. Ez az ő fájdalmuk, de ez az, mely újjáteremti
224 23   |       szerelmedtől olvadt viasz most, de kemény kő, ha elveimet kérded.
225 23   |        virágos ligetbe tévedek veled, de ha gondjaimat juttatod eszembe,
226 24   |         később maga rakta le alapját, de arról örömest elfelejtkezik.~–
227 24   |               rá, hogy magadat elöld; de ne öld el magadat. Tedd
228 24   |           közül, miként férje Robert, de kihallatszott a csatarobajból
229 24   |            vagy a másikba belebukjék.~De Guiscard nem szédült el.
230 24   |           császárnak egész hadserege! De e könny nem hullott ki,
231 24   |                szétszórva, eltiporva, de a diadalkiáltás közepette
232 25   |               neki, ha eltántorodott. De hátha nem tántorodott, hátha
233 25   |                 Ahán! Itt van valaki!~De mi szekrény és pamlag egy
234 25   |          scenát senki se látta volna, de olyan nagy lármát csaptam
235 25   |          hányat vettem már másikat?~– De én sohasem fogadtam el.~–
236 25   |              előtt megölöm magamat.~– De sokszor mondta már; csak
237 25   |        haragba jött; odament hozzá.~– De hát uram, elment önnek az
238 25   |              el hazulról.~– Sajnálom, de én itt maradok.~Clarisse
239 25   |             még csak felé sem nézett.~De már délfelé csak nem nyughatott.
240 25   |               nem evett már semmit.~– De az úristen áljda meg, édes
241 25   |             kínálná mindenféle jóval, de ha annak semmi sem kell;
242 25   |           hogy nem kell neki semmi.~– De hát, istenem, én nem akarom,
243 26   |            mondanák: itt van, vigyed, de felejtsd el érte mennybéli
244 26   |             mondanák: vidd e kincset, de add el érte azt, akit legjobban
245 26   |        mindjárt le is ölhették volna, de Martelin nem akart elállni
246 26   |               előtt találhatta magát; de senki sem örült annyira,
247 26   |            meg egy utat Carthagenáig, de onnan ismét sietve jött
248 26   |               akár én, akár Williams, de ketten egyszerre nem. Jól
249 26   |               többieket, ahogy tudod, de mi ketten csak testvéreid
250 26   |            csáklyákkal a lengő vízre. De még akkor is nagyobb gondja
251 26   |          melyen a hegyi patak kifoly; de belül a mesevilág paradicsoma
252 26   |          veszély lehetőségét átlássa, de az nem sokat törődött vele;
253 26   |           megszánta és elszállítá Rio de Janeiróba ingyen. Azt állíták,
254 26   |              hogy mi van a hajón.~Rio de Janeiróban eltöltöttek egy
255 26   |              dollárról beszél előtte, de még jobban bámult akkor,
256 26   |          dolguk az volt, hogy egy rio de janeirói kereskedő hajóját
257 26   |             Az igaz, hogy messze van, de az is igaz, hogy az roppant
258 26   | tiszletreméltó férfiútól, mihelyt Rio de Janeiróba érnek, ötszázezer
259 26   |             összemarcangolta késével, de a másik végre leteperte
260 27   |       ismeretlen volt a városban.~No, de lehet is ott ismeretlennek
261 27   |               az erdőkön kurjongat.~– De hát miért volnánk mi vademberek,
262 27   |              azt mindennap valakinek, de aki nem hallgatott reá.
263 27   |              hantolta föl senki újra, de a világ még most is beszéli
264 28   |               már ősz volt a bajusza.~De az új gróftól távol voltak
265 28   |               tudott ugyan udvarolni, de tudta nejének minden kívánságát
266 28   |             ha ősz volt is a bajusza, de azért különb legény volt
267 28   |             Pedig szeretem ám nagyon. De ezt is hiába mondom, mert
268 28   |        professzor nem nevetett.~Pedig de sok jó alkalmat szalasztott
269 29   |               az ezüstös rácsajtóról. De mégis minden márványemléken
270 29   |         előkelő családból származott; de azért mégsem tartozik az
271 29   |               és unatkozottjai előtt, de azok közül egyik sem dicsekedhetik,
272 29   |          Camilla előtt nemcsak ébren, de álmaiban is megjelenni.~
273 29   |             nem adnak neki hozományt.~De hiszen szeretett, tehát
274 29   |             vissza eltávozott férjét, de az sem személyesen, sem
275 29   |           birtokosnéja lőn üdvözölve. De kárpótlás volt-e ez a megőszült
276 29   |           nemigen lehetett hízelegni, de magasztalhatták leányát,
277 29   |                midőn üldözőik voltak.~De hátra volt még utolsó bűnhődése
278 29   |         kinevetik, s aztán elfeledik; de ő a világ zajos közepén
279 29   |            őrizkedett volna odanézni, de így elébb megtörtént rajta
280 29   |            mely őt nevétől megfosztá, de jóvá teszi azáltal, hogy
281 29   |            honnan hírem se jő vissza. De ha gondolsz rám, várni fogok
282 29   |             nem valódi lelkész előtt, de az Isten előtt, és azt sem
283 29   |                amit ön iránt érzenék. De nem érzek semmit. Olyan
284 29   |           pisztoly ajkát megcsókolni, de visszahozhatatlanul elveszít.
285 29   |             ki egyetlen tanú ellenem, de messzelakó és öntudatlan
286 29   |          ittas férj lépett a szobába, de elsápadt és hátratántorodott,
287 29   |       hangzott enyészetes zúgással a „de profundis” gyászéneke.~Marquis
288 29   |           előtt. – Ölj meg ha akarsz, de ne szólj tovább, ne szólj
289 29   |               szemfödél is fölemelve, de a kriptában nincsen halott.
290 29   |           termet meleg hajlékonysága; de a lélek még távol volt,
291 29   |          Párizs leghíresebb delnőjét, de azt már tudja a világ, hogy
292 29   |         beszélt? Azt nem tudta senki, de a mellékszobában fekvő cselédek
293 29   |            inkább hazudnak neki, hogy de igenis van. Akkor azután
294 29   |            Először a Szajna partjára; de ahhoz nem volt bátorsága;
295 29   |             védetni nem akarja magát, de ha a fiatal ügyész úr ki
296 29   |            eltemetett nejének hangja.~De nem az a sírokból jövő hang,
297 29   |              itt jár a virágos fűben.~De mégsem ugyanazon arc; mert
298 29   |                Egészen olyan, mint ő, de mégsem ő!~A hölgy odafutott
299 29   |          orvosolhatatlan tébolyult…~– De hátha meggyógyult? – szólt
300 29   |              s most egyenlők vagyunk. De utoljára mégiscsak én nevetek.
301 29   |           Hogy történhetett volna az? De e merő átváltozás a marquis
302 29   |              ő arcához volt fordulva, de annyi tekintettől sem lett
303 29   |           hatotta meg, nem sír rajta; de egyszer mégis nagyot sóhajtott,
304 29   |        összetörni, megalázni kívánta, de íme nem volt rá alkalom;
305 29   |           holtig tartó gályarabságra, de Amáliát egykori hóhérának
306 29   | észrevételeimmel önök terhére vagyok, de én magam is közelről érdekelve,
307 29   |           akaratát hajtá végre Oliva. De Ardentet nem volt szükség
308 30   |            készültek ki a jó emberek, de csak húsz év múlva jutottak
309 30   |            érte, hogy mi kijöttünk.~– De bizony vendégeket vár ki
310 30   |            megvan, a hús a bográcson, de sót elfeledtek hozni.~Azért
311 30   |              eledel korommá van égve. De annál jobban lehet majd
312 30   |          feleségéhez; azazhogy vinné, de nem tudja, hogy merről jött,
313 30   |            végre megtalálja a bokrot, de a felesége már nincs ott;
314 30   |             ejnye, nem mondta hová?~– De igen, Savanyu uram majorjába.~–
315 30   |               kapaszkodott rá szépen; de még része sem lőn benne,
316 30   |             Hol? Merre? – kiáltozzák, de azt senki sem tudja; hanem
317 31   |               szentet adtál az égnek, de egy királytól fosztottad
318 32   |             falon függő képeket is.~– De hátha azok nekem nem kellenek.~–
319 32   |           pedig ezt a nemzeti fromage de Zólyomot akarom nagyban
320 32   |            hogy az adósom megszökött, de azzal, hogy valaki, akinek
321 32   |         elkezdett fennhangon zokogni. De már komolyan megijedtem
322 32   |           vagy elhallgassam a dolgot? De ugyan minek vallotta azt
323 32   |        köszöntek is, midőn megláttak, de senki sem iparkodott az
324 32   |               ott még nem szedtek rá.~De hát hiába, ilyen valaki
325 32   |     huhogatással, szemfintorgatással; de nem teszik, hanem csak úgy
326 32   |                Nem tudom, honnan jön, de annyi bizonyos, hogy azzal
327 32   |               az erdei madár dalának, de olyan izgató, olyan túlvilági
328 32   |         kíváncsiság volt ugyan tőlem, de hiszen nem akartam én rajtarontani,
329 32   |              illető fogalmaira nézve, de aki azért a gazdálkodást
330 32   |              adott vissza a világnak, de egyúttal hűséges embereket
331 32   |         gyógyítottam is bolondjaimat, de uralkodtam rajtuk.~Louis
332 32   |          ember nagyon kapott rajta.~– De bizony nagyon jó lenne,
333 32   |           Régen gondolkoztam én azon, de nem mertem könyörögni érette;
334 32   |            valaki elbámul rajta, hogy de jó kedve lett valahára,
335 32   |             parasztnak a bolondságán, de fogj ki az enyémen.”~Az
336 32   |               a légszeszt.~– Jól van; de hát elébb műhelyt és katlant
337 32   |             még más élőlény is lakik; de amint beesteledik, amint
338 32   |             legelőször is a nyakamba.~De hát egyáltalában honnan
339 32   |         valaki, mikor ablakait látom, de ajtaját sehol? Ablakain
340 32   |            hogy ő jól tudja a titkot, de kér szépen, hogy el ne áruljam,
341 32   |       szobákba, úgy ölte el éhséggel; de az most is feljár kísérteni
342 32   |            vele az erdőn; rá is lőtt, de a golyó nem járja, mert
343 32   |           okom arra, hogy megőrüljek.~De még több okom is lett.~Minthogy
344 32   |       vallomással rendesen elmaradok.~De egyszer mégis annyira tudtam
345 32   |          különben igen szép gyümölcs, de nem valami nagyon sok megennivaló
346 32   |          vizet öntök végig a fejemen.~De azután mégiscsak oda kellett
347 32   |               elzárom ide a fiókomba, de bizonyos vagyok felőle,
348 32   |              az az ábrándozás nagyon, de nem nekem való. El fogom
349 32   |         törvényes gyermekévé fogadja. De nem engedte neki a bölcs
350 32   |               a leány felnőtt szépen, de sohasem tanult meg beszélni,
351 32   |        meghallja, s lám, dalolni tud; de szót nem mond ki soha, csak
352 32   |             nem volt őrült a gyermek, de ha ön elmegy, az fog lenni.
353 32   |          Violát ön többé megláthassa, de ha véletlenül mégis találkoznék
354 32   |               őket, egyik visszalőtt, de nem talált, a másik valószínűleg
355 32   |               támadt, kilőttem rajta; de erre már az első ajtót is
356 32   |             minden lövése eltalálhat, de alig villant meg e gondolatom,
357 33   |             hajdani görög asszonyság; de amit én nem hittem el neki.
358 33   |           kicsit furcsa ember vagyok, de nem vagyok őrült. Most két
359 34   |               angyalbőrbe bújt ördög. De mi az ördögnek emlegetem