bold = Main text
    Part                                        grey = Comment text

  1  1   |           biztosítá az idegent, hogy ő igen erős szívű, hozzá van
  2  1   |     leánykorára tartoznak. Felelős-e ő énnekem azokért a gondolataiért,
  3  1   |              megyek nőm után, estére ő fog hazajönni a grófnétól.
  4  1   |            felkeltem, és átmentem az ő hálószobájába. Úgy feküdt
  5  1   |       hirtelen összeszorítottam azt. Ő egy percre felnyitotta nagy,
  6  1   |       említék. Intézkedéseim szerint ő is elkésett a temetésről,
  7  1   |              fogok azzal visszaélni. Ő egy csomag levelet adott
  8  1   |            nézett beléjük soha, mert ő nemes lélek volt, aki önmaga
  9  1   |              hozzá. Azt hittem, hogy ő azt hallani fogja. »Amilyen
 10  1   |      gondolat vigasztal, hogy miután ő bosszút állt rajtam itt,
 11  2   |           Minkának az üzenetet, amit ő küldött Tinkának; a szív
 12  2   |        öregúr örömmel ígért mindent; ő is sietni fog vele, hanem
 13  2   |         lármázunk, míg elhiszi, hogy ő tévesztett el bennünket,
 14  4   |           sem oly hős nem volt, mint ő, egyaránt irigylé bátyjától
 15  4   |              mind e tébolygásnak. Az ő ajánlatára azt főzték ki,
 16  4   |             mához esztendőre, amikor ő vissza fog térni, rendezzen
 17  4   |          hosszú nagy kötelet, melyre ő a kemény horgokat kötözte.
 18  4   |            kötelet, mellyel anyja az ő megérkeztének örömére feldíszíté
 19  4   |               Hirtelen kardot kapott ő is; hanem az Hamlet kardja
 20  4   |           gondolá ki, hogy miután az ő neje meghalt, Hamletet elküldje
 21  4   |           Hermotrudához, hogy azt az ő számára nőül kérje.~Hamlet
 22  4   |           király már „várt” reá; míg ő gyönyöre perceit élvezé
 23  4   |            mi lesz Hermotrudából, ha ő elvész? De a bátor amazon
 24  4   |           kellett férjének aggódnia; ő is vértet, páncélt öltött,
 25  4   |              melyből sem Hamlet, sem ő nem tértek vissza.~Ott esett
 26  5   |            oda; én atyámat követtem, ő más parancsából volt ott.~
 27  5   |           tudhattuk egymás hollétét. Ő nem tudhatta meg soha, hogy
 28  5   |             a sors; én nem azt, hogy ő hol marad meg; csak annyit
 29  5   |           mondám Emilnek csüggedten.~Ő egy percig elgondolkozott,
 30  5   |           Ezzel elváltunk egymástól.~Ő elment nyugatnak, én keletnek,
 31  5   |            tőle, ez a betű volt egy „O”. Egy semmi. Tehát azt is
 32  6   |              az urak és a férfiak az ő szolgáik.~Egyszer csak elkezdték
 33  6   |             csak olyan rab legyen az ő palotájában, mint mi kunyhóinkban.~
 34  6   |              elegen jártak utána, de ő egyre sem hallgatott; arra
 35  6   |    engesztelni akarta, szegény, csak ő is osztozott a verésben.~
 36  6   |           sokáig állták a harcot, az ő tegzeik is elröpíték a nyilat
 37  6   |            az uraságnak; voltaképpen ő parancsol, mi vagyunk, akik
 38  7   |             élt abban a hitben, hogy ő ritkaságokat gyűjt.~Hajdan
 39  7   |            nem tudott várni, vagy ha ő tudott volna is, de hitelezői
 40  7   |             március 10-e vagy 20-a – ő rendesen tudta, hogy ezen
 41  7   |      szerezni Thaddeus úrnak.~Őrizte ő aztán ezt az üveget. Dupla
 42  7   |           földre esett, összetört, s ő szegény ijedtében azt gondolva,
 43  8   |              sem engedett várakozni; ő is jött. Ah, közelről valóban
 44  8   |        segített itten; gyönyörű volt ő, szebb minden ideálnál,
 45  8   |              neki, hogy imádom. Erre ő megijedt, és el akart futni.
 46  8   |       szelídebben kezdék hozzá. Arra ő kiengesztelődött, és megnyugodva
 47  8   |              tőle elragadtatásomért, ő könnyezni kezdett, és fájdalommal
 48  8   |              mondtam és sóhajtoztam. Ő nem hagyta gyöngéd figyelmemet
 49  8   |              lábaihoz egy zsámolyra, ő hajfürtjeim közt játszatta
 50  8   |         szorítám e szép fehér kezet, ő aztán odahajolt hozzám,
 51  8   |             én aztán megcsókoltam az ő arcát, de forrón; ő szerelmes
 52  8   |  megcsókoltam az ő arcát, de forrón; ő szerelmes hangon „kedves
 53  9   |                Elhiszem azt – felelt ő ragyogó orcával, melynek
 54  9   |             nem lehet leírni, amivel ő azt mondta: „aztán szeret”.~–
 55 10   |          lenni, hogy vendége helyett ő maga lakol meg; hanem ezért
 56 10   |         azontúl is Párizsban lakott. Ő kegyben állt. – Egyik oka
 57 10   |         előtt, s megvallá neki, hogy ő nem leány, hanem férfi,
 58 10   |         menekvőt-e, vagy önmagát. És ő a menekvőt – nem áldozá
 59 10   |              szobaleánya volna; majd ő rajta lesz, hogy más segélye
 60 10   |             mozdulatára figyeljenek, ő maga pedig a többiekkel
 61 10   |              mondá, hogy készen van. Ő maga sietteté a kapitányt,
 62 10   |           Saint Creux nem jött felé; ő később türelmetlen, féltékeny,
 63 10   |             utóbb annyira ment, hogy ő maga egy ízben, midőn Saint
 64 10   |      tapasztalá, hogy ez nem volt az ő kedvence, nem a leányarcú
 65 10   |             ki lelkét, anélkül, hogy ő maga hallotta volna végsóhaját,
 66 11   |              az én szobámban lakott; ő ugyan azt hitte, hogy én
 67 11   |           akit már más megölt, s kit ő egyszer még meg akart ölni,
 68 11   |           maradtam adósa. Azonban az ő gyávasága miatt újra elcsíptek
 69 11   |            gazdám előtt. Kisebb volt ő, mint a legkisebb ember
 70 11   |        legkisebb ember az országban. Ő lett a Láma.~Engemet is
 71 11   |        megszabadíthatna, hanem ahhoz ő nagy szamár. Ő is fog belőlem
 72 11   |           hanem ahhoz ő nagy szamár. Ő is fog belőlem enni.~Ennyire
 73 12   |             nemének tekintendő, hogy ő tisztelt barátjának e jövedelmező
 74 12   |        áldozatai netalán ordítottak, ő azt mint művészete iránt
 75 13   |     tudományt; elég az oda, amennyit ő tud; akinek több van, az
 76 13   |          felolvasta a catalogust, az ő neve után nem várták, míg
 77 13   |            őt hívatták, egyenesen az ő számára tartogatott szerencse
 78 13   |              is volt. Mind nem bánta ő azt; asylum volt ez őrá
 79 13   |           kétlábú teremtések, akiket ő verhet meg azért, hogy nem
 80 13   |            leány közül valamelyik az ő számára született, de melyik?
 81 13   |            magával hozza; akkor majd ő is hizlal disznót…~Átkozott
 82 13   |              ebben a Bergengóciában?~Ő bizony azért is fog sertést
 83 13   |           mint egy városi szenátort. Ő nem nevetett.~– Már most
 84 13   |         tíznek is dolgot adott, hogy ő egymaga be ne feszítse azt
 85 13   |             adott volna azt kivenni, ő kiemelte a tíz körmével.
 86 13   |   Geographiájában az a falu, melyről ő tapasztalás szerint ne tudná:
 87 13   |       kereket kiemelni a kátyúkból), ő pedig jött utánunk gyalog
 88 13   |            igyekezve.~Én ráismertem, ő persze énrám nem.~A peregrinus
 89 14   |          sokat használtak vele neki; ő csak nem tudott ahhoz a
 90 14   |       szempilláit és ajkait, s akkor ő fel fogja nyitni szemeit,
 91 14   |         viselje addig gondjukat, míg ő Mekkából visszatér, mit
 92 14   |           Esztendő is elmúlt már, és ő mindhiába várt; olyan koporsó,
 93 14   |         szórtak a tolakodó nép közé, ő csak a ravatalra nézett.~
 94 14   |               valóban hasonlított az ő Eminhájához. A halál nagy
 95 14   |              az arcokat egymáshoz.~– Ő nincs meghalva! – kiálta
 96 14   |            fel bírja azt támasztani, ő is megörült, s még ő maga
 97 14   |     támasztani, ő is megörült, s még ő maga csinált neki helyet
 98 14   |            nem azon hatás volt, amit ő várt, a nép zúgott körüle;
 99 14   |          Hodzsia, s jelenté, hogy az ő gyűrűje a megholt nagy mester
100 14   |           annyiba vehette, mintha az ő szívének lett volna szánva.~
101 14   |            jutott, hogy hasonló bűnt ő követett el valaha. Aztán
102 14   |             még azt is elmondá, hogy ő maga volt a tündér, ki éjszaka
103 14   |              eszét és életét veszté. Ő maga lopta el a sírból Eminha
104 14   |               A büntetés neme új, és ő kóstolja azt meg maga legelőször.~
105 15   |       váltottam ígéretemet, már most ő lássa, ha olvasói kétségbe
106 16   |           ts-házban). A nagyvilágban ő volt a társaság bűnbakja,
107 16   |       valószínű dolog. De mindezeket ő éppen fel sem vevé, sőt
108 16   |         megbántója ellen feltüzelni.~Ő volt az, ki soha színházban
109 16   |         ludat csinált Bankó öcsém az ő áldott feleségéből, valahányszor
110 16   |    claqueur-chef lett volna, mely az ő pas de merveille-jeit halhatatlanítani
111 16   |          lélegző Ludmillának, melyet ő azonban – dicséretére legyen
112 17   |       váltottam ígéretemet, már most ő lássa, ha olvasói kétségbe
113 18   |           ts-házban). A nagyvilágban ő volt a társaság bűnbakja,
114 18   |       valószínű dolog. De mindezeket ő éppen fel sem vevé, sőt
115 18   |         megbántója ellen feltüzelni.~Ő volt az, ki soha színházban
116 18   |         ludat csinált Bankó öcsém az ő áldott feleségéből, valahányszor
117 18   |    claqueur-chef lett volna, mely az ő pas de merveille-jeit halhatatlanítani
118 18   |          lélegző Ludmillának, melyet ő azonban – dicséretére legyen
119 19   |               Mind ismeritek, te is, ő is, én is; sóhajtoztatok
120 19   |   sóhajtoztatok utána eleget: te is, ő is, én is; de olyan szerencsés
121 19   |            annál inkább akarja. Hogy ő bizony lóhalálában nem akar
122 19   |          egyenesen a bálba. Meg hogy ő mennyire szeret este utazni,
123 19   |          volt benne, mint egyedül az ő szeretetreméltó capricea,
124 19   |     szeretetreméltó capricea, ami az ő mignon fejecskéjében született
125 19   |          resolváltam magamat, amiért ő megengedte, hogy átellenében
126 19   |           nagyot zökkent a kocsi, és ő felébredt, akkor kérdezett
127 19   |              bolond az a kocsis; hát ő nem szegény legény?~– Igenis;
128 19   |        csendesen hajtson utána, majd ő előtte megy gyalog, s mutatni
129 19   |         elátkozott csárda felé; mert ő azzal fenyegetett, hogy
130 19   |            szerencsésnek érzi magát. Ő most itt a gazda, neve Fekete
131 19   |            mondja, kinek hívják; már ő felelt is: „Én gróf Repeyné
132 19   |            volt. A grófné egészen az ő hatalmában; a fickó úgyis
133 19   |          utasítottam őket, húzzák az ő dalát.~A grófné nem sokat
134 19   |           kérette magát; elkezdte az ő gyönyörű szép syréni hangján
135 19   |              tapsolt; hanem már most ő tanítja egyre a grófnét,
136 19   |       tanítja egyre a grófnét, ez az ő nótája.~A vad gazember aztán
137 19   |           három ismerősnek mondta el ő maga, hogy mi történt vele.
138 19   |             megfosztott.~Azért mégis ő volt a legszebb asszony
139 19   |             asszony a bálban. És ezt ő jól tudta, különben minek
140 19   |     újdonságot neki.~– Ejnye – szólt ő, végigolvasva az ítéletet –,
141 20   |            gyanakodott volna? Hiszen ő siket és néma.~Azonban Mustafa
142 20   |          fenntartá a roskatag trónt. Ő volt az, ki Egyiptom lázadó
143 20   |        oázoknál, szétszórva hagytak; ő emelte azt a pompás könyvtárt,
144 20   |        alemün!” (Istentől jő a kegy, ő az úr minden felett.)~Erre
145 20   |             a fényt, dicsőséget; mit ő szerzett, mind neki engedte,
146 20   |           elhitette Mustafával, hogy ő uralkodik, pedig a gyönge
147 20   |      piaszterrel szaporodott, ami az ő érdeme volt.~És azt nemcsak
148 20   |          ország sorsa felett, mintha ő maga volna a padisah.~Íme
149 20   |              szolga, aki csak por az ő ura előtt.~Nagy Fridrik,
150 20   |         Gondolá, hogy titkát egyedül ő maga tudja még. Holnap reggel
151 20   |              a nagy fejedelem, ki az ő szolgáinak egyikét szövetségre
152 20   |         egyedül látják magukat.~Csak ő tudta, hogy mi történt.~
153 21   |             ifjú volt a társaságban; ő volt az Adonis, a bálkirály;
154 21   |         honnan a baronesse elindult, ő meg akarta köszönni táncosának
155 21   |            versenytársa fölé emelte; ő lett a lyon-királya a jó
156 21   |           nővel táncolta. És valóban ő maga is dicsekedett vele,
157 21   |             fölött, s legelébb is az ő baját felejtették el. Nem
158 21   |            jövendőbeli árendáit.~Ott ő elkezdett különös kegyence
159 21   |     újdonságot? A canaille! Hogy mer ő arra a vakmerőségre vetemedni,
160 21   |          rövidlátó, azt mondta, hogy ő bizony verekedni csak tollal
161 21   |             tőle!~De hogy megrettent ő attól, midőn az kilépett.
162 21   |            volt játszva. Rég kereste ő az alkalmat, hogy Asztolfba
163 21   |            olyan jól volt ásva, hogy ő saját maga jön fölkeresni
164 21   |          akivel találkozni nem akar, ő maga hívja azt ki fegyveres
165 22   |              dicsekszenek, mintha az ő találmányuk volna – hogy
166 22   |     lehetne-e valaki boldogabb, mint ő volt?~– Íme, ez mind a tied,
167 23   |             beteg lett miatta, pedig ő meg nem gyógyított senkit.
168 23   |             sem szólt semmit. Ah, az ő szép csengő hangja nem volt
169 23   |          Laurenziát; de csak mondák, ő nem mutatta azt előtte,
170 23   |        romlott kőfalak kijavultak az ő szavaira, mint a mesebeli
171 23   |            minő fény van feje körül? Ő az égből szállt le hozzánk.
172 23   |             égből szállt le hozzánk. Ő a Libertador! Kiáltsátok,
173 23   |          Gideon nem kiáltott semmit; ő szerette volna inkább meggyújtani
174 23   |              a várvédőket. Mintha az ő arca lett volna a nap, olyan
175 23   |          hogy elvesztém a magamét. – Ő értette, hogy mit mondott.~–
176 23   |              a sokaságon. Érzé, hogy ő jogosítva van magát többnek
177 23   |               folytatá Bolivár –, az ő hűtlenségük, kegyetlenségük
178 23   |           éle a mi fegyverünknek, az ő tetteik emléke ad kettős
179 23   |            hogy hitt neki. Látjátok, ő oly ártatlan jó ember, hogy
180 23   |            hős Jose Antonio Paez. Az ő hívására előjöttek félelmes
181 23   |              lehet a hősnek, mint az ő szíve? Pillanat múlva az
182 23(1)|             győzhette le őt, mert az ő lova rossz, Paezé pedig
183 23(1)|           Paez lován, legyen szabad; ő csak egyedül fogja üldözni
184 23   |            ismerni mindenkinek, hogy ő valamennyi ittlevő caballero
185 23   |       kiáltását, hanem fusson, ahogy ő parancsolja! Ha ezt teszitek,
186 23   |              is az ellenség, mert az ő állása haditerünk csomója;
187 23   |         haditerünk csomója; ehelyett ő, egész hadával együtt sietve
188 23   |             hozzá szóltam, szeretett ő engem. Nem mondtuk egymásnak,
189 23   |         mellett, hogy egy évig, amíg ő diktátor leend, neje nem
190 23   |             maradok a haza előtt, az ő igaz szíve felől.~A patrióták
191 23   |          meglágyítá leányának szava; ő is odament Bolivárhoz kezet
192 23   |       diktátor – tehát légy fiam. Ha ő azt mondta – legyen úgy.
193 23   |       békével határunkon túl, és azt ő tevé jól, és ennek neve
194 23   |            őt, hogy elvesszen; hanem ő észrevette szándékodat,
195 23   |  nemzetgyűlés tagja.~– Akárki legyen ő, e pillanatban semmi más,
196 23   |             Senki sem szólalt föl az ő védelmére, legföljebb azon
197 23   |            mindenki.~– Az én leányom ő… – suttogá az öreg Esteban.~–
198 23   |     Laurenzia.~– Ezt a napot nem éri ő meg – szólt keserűen közbe
199 23   |             megsiratom… Akkor meghal ő! Ha kérésem megtagadja a
200 23   |      mindenütt egyenlővé tevé. Ez az ő fájdalmuk, de ez az, mely
201 23   |             mindig így öltözik, mert ő igen kegyes ember. Meg ne
202 24   |            Apulia minden községén, s ő maga fegyveresen lovagolt
203 24   |   imádkozzanak a császár életéért, s ő maga is jelen volt az imán,
204 24   |            férjétől tanult harcolni. Ő is, mint Guiscard, egyik
205 24   |            hajói hosszú félkörben az ő rabgályáit vontatva maguk
206 24   |           itt Guiscard táborában, az ő sátorában, az ő karjai közt.~
207 24   |        táborában, az ő sátorában, az ő karjai közt.~Violanta az
208 24   | szerencsésebb volt Guiscardnál, mert ő rátalált a csata hevében
209 24   |             micsoda ajándékot kapott ő Komnéna Annától, s mit nyert
210 25   |            fog lemenni a torkán, sem ő nem fog kimenni ebből a
211 26   |          hanem abból a kincsből, mit ő Benavides rablótanyáján
212 26   |             Robertson azt hivé, hogy ő most igen komoly, józan
213 26   |             meglepően hasonlított az ő álomképéhez, s attól mégis
214 26   |         letelt a fogadott gyászév, s ő kilépett a kolostorból.~–
215 26   |             hogy az a tünemény, akit ő valami túlvilági lénynek
216 26   |             mélyebbre csalogatták az ő sötét szemei.~Egyszer Robertson
217 26   |       lábaihoz tenni, mert azon alul ő szóba sem áll veled.~Robertson
218 26   |             elsötétült minden; akkor ő is elvágta a dereglye kötelét,
219 26   |       tizenöt Georgessal a pataknál. Ő maga a hajó kormányán állt,
220 26   |       valóban olyan volt, amilyennek ő leírta; kívül zord, elijesztő
221 26   |            ez a négy – az előőrs…~Ha ő hadat viselt tengerészei
222 26   |         pillanatban lelövik… Azonban ő minden percben ura volt
223 26   |              rosszat gondoltak, lám, ő szépen gondoskodik az elázottakról;
224 26   |            feledtek-e valakit ottan, ő mégis csak hű cimbora!~A
225 26   |           van a kormánynál, elég, ha ő vigyáz, szemére húzta a
226 26   |           kísérni többé, őrizze most ő maga az üres hajót.~Mikor
227 26   |              volt felőle, hogy az az ő szép szeméért történt.~–
228 26   |            szólt bele a társalgásba, ő ült egy zsámolyon és merengve
229 26   |         szólt rá Robertson, és akkor ő is gondolta magában, hogy
230 26   |           köpcös ember elmondá, hogy ő Thomson kapitány, tulajdonosa
231 26   |         tengeri kutyavadásznak, hogy ő egy vállalkozó kereskedő
232 26   |             Saypan-sziget mellett, s ő kénytelen volt azt a tengernek
233 26   |            sem szabadult a szárazra; ő egy csónakon kereskedelmi
234 26   |        hajójával e munkára, jutalmul ő és társa ötszázezer dollárt
235 26   |             azt mondá, hogy már most ő fogja magára vállalni az
236 26   |            kihajítá a tengerbe, hogy ő se legyen kevésbé halandó,
237 26   |           nagyravágyó embernek, mint ő, akit ember meg nem ütött
238 26   |             elgondolta magában, hogy ő, ki ez átkos vagyonért annyi
239 27   |            azt a gondolatot, hogy az ő kicsi férje azzal a szelíd
240 27   |         szelíd ábrázattal vad ember, ő pedig vad asszony: vadember-család,
241 27   |             fürtös fejecskéjét, hogy ő nem tud semmit.~– Azt mondja
242 27   |              pici asszonykának, hogy ő soha, soha nem volt kicsi
243 27   |             világ? Azazhogy elmondta ő azt mindennap valakinek,
244 28   |             dacára; nagyobbra nézett ő. Az udvarnál járni, a birodalmi
245 28   |             fényben ragyogni volt az ő óhajtása. Ott építtetett
246 28   |           érti. Ha jó kedve van, azt ő nem oszthatja meg velem,
247 28   |             könnyen ment az oktatás: ő igen alkalmas tanítvány
248 28   |              az a der, die, das. Azt ő igen mindegynek találta.
249 28   |              megfordítva adni, ahogy ő azt kigondolta; szabály
250 28   |             lépni, amíg alszik, mert ő mindenkit személyválogatás
251 29   |          lássák; elég baj neki, hogy ő maga látja.~Ügyesebb találgatók
252 29   |        marquis-nak is fülébe jutott. Ő vette észre, hogy a hír
253 29   |              azok azt állítják, hogy ő meg egy fiatal hercegbe
254 29   |          valami meghívott lelkész, s ő boldog szerelmében feledte
255 29   |           kiengesztelje. Merthogy az ő atyafiságának is van oka
256 29   |        gyémánt az igazi szerelem, az ő számára még ritkábbá lett
257 29   |     kinevetik, s aztán elfeledik; de ő a világ zajos közepén nyitott
258 29   |           jelen voltak, s körülbelül ő rendezte az egész tréfát,
259 29   |             megkísérté a szerencsét. Ő minden szerepre készen volt.
260 29   |              a jó világ hiszi, akkor ő is tudni fogja, mit tegyen.
261 29   |            marquis értette a dolgot. Ő „csak” vagyonát ajánlá fel
262 29   |         sejthette, hogy a szív, amit ő nem tud felnyitni, bizonyosan
263 29   |       rejtegette, ápolta őt, egyedül ő ismerte menhelyét. A férj
264 29   |          Malmont is reszketve nyúlt, ő mosolyogva; meggyőződött
265 29   |        szobájába, mert rosszul lett; ő egyedül akar maradni. A
266 29   |              aki ezt ki tudta állni. Ő reggelig eljárkált abban
267 29   |      találták el azt a képet, ami az ő lelke előtt jár, csak néhány
268 29   |             a hivatalnok előtt, hogy ő első feleségét megölte.
269 29   |           neje kezében vannak, kinek ő azokat egykor őrült szerelme
270 29   |         halálosan gyűlöli. Legyen az ő öröme teljes.~A rendőrfőnök
271 29   |    ismeretlennel, elmondá neki, hogy ő védetni nem akarja magát,
272 29   |          szép beszéd által tüntetni, ő kész előtte az egész bűneset
273 29   |              Sejtem – mondá Oliva. – Ő följelentette magát mint
274 29   |       epilepticus roham szállta meg. Ő drasztikus szerekhez folyamodott,
275 29   |        bizalommal e derék férfiúhoz, ő szívén hordozandja az ön
276 29   |              magát és esküdött, hogy ő gyilkos, annál jobban hittek
277 29   |             hogy végezzék ki, hiszen ő azt megérdemelte.~Oliva
278 29   |         felett; akkor azok lettek az ő urai, akkor lehetett hallani,
279 29   |         nyugalmasabb betegekre, mint ő, nem is figyelhettek akkor;
280 29   |         zivatar húzódott: ez volt az ő természetes védője, útmutatója.
281 29   |        gyümölcs félérett volt már, s ő elég éhes, hogy azt egész
282 29   |              felrakták, elvitték: az ő rejtekhelye érintetlen maradt. –
283 29   |              megint éjszaka lett, és ő megint futott odább, s azután
284 29   |            régi római sarcophag, mit ő díszítménynek állíttatott
285 29   |      ugyanazon arcot és alakot, akit ő a sírba letett, és aki most
286 29   |             ugyanazon arc; mert akit ő eltemetett, az szomorú,
287 29   |            férj.~Egészen olyan, mint ő, de mégsem ő!~A hölgy odafutott
288 29   |             olyan, mint ő, de mégsem ő!~A hölgy odafutott a sírkőhöz,
289 29   |             És így én nem lehetek az ő gyilkosa. Élt, amidőn téged
290 29   |          sietett. Elmondá neki, hogy ő marquis Malmont második
291 29   |        prefét arcából láthatta, hogy ő nagyon restell erre a kérdésre
292 29   |             e téveszme az volt, hogy ő megölte nejét. Erre az ifjú
293 29   |            védelmezhetni ügyét, hogy ő csak egy hullát lopott el,
294 29   |        hullát lopott el, s az életre ő imádkozta, ő segítette vissza;
295 29   |             s az életre ő imádkozta, ő segítette vissza; nélküle
296 29   |        Minden szem, minden látcső az ő arcához volt fordulva, de
297 29   |              Isten adta e nőt őneki, ő hivatkozik az Istenre és
298 29   |            történt volna e nővel, ha ő el nem rabolja őt a sírból,
299 29   |           ami annak arcán virul – az ő saját életének fele.~Mikor
300 29   |              valamit kérdezett tőle, ő vállat vont rá, s azt felelte,
301 29   |            állni bizonyítékaival, az ő mérgezési elismervényével,
302 29   |             puszta világosságtól; és ő készen is volt igen furfangos,
303 29   |             ott lerogyott és meghalt ő is.~Csak a szíve szakadt
304 29   |              más.~Jól mondá, hogy az ő életük annyira egy, hogy
305 29   |            rajta. A többiben csak az ő akaratát hajtá végre Oliva.
306 31   |            ideálképével megtelik. Az ő szíve is telve volt egy
307 32   |           azon módon ad által, ahogy ő hátrahagyta; birkákat, lovakat,
308 32   |         amilyen nagy teher nyomja az ő lelkét.~Szép, csak a nyakamat
309 32   |            Ott áll már az őr – mondá ő egy alakra mutatva, ki egészen
310 32   |            neki, s azt képzeli, hogy ő a lapponiai király! Hahaha.~
311 32   |           mondtam neki valamit, akár ő mondott nekem valamit, mindenre
312 32   |          kedvéért: ne szivarozzam az ő jelenlétében.~Én rögtön
313 32   |        vadász úgy bánt velem, mintha ő volna az én gazdám, a komornyikomat
314 32   |            aki nem tehet arról, hogy ő szerencsétlen?~Az is megfordult
315 32   |         lehetek kevésbé jámbor, mint ő.~Vagy eladjam a jószágot
316 32   |              Azazhogy vizet – felelt ő kacagva.~– Nem tettél mérget
317 32   |  panaszkodott a cselédeknek, hogy az ő gazdája aligha meg nem bolondult
318 32   |           legmagasabb vágya, hogy ha ő olyan piros frakkot viselhetne,
319 32   |             elhitesse vele, hogy nem ő most a megnézésre legméltóbb
320 32   |              ha elgondolta azt, hogy ő a lapponiai király!~Kivált
321 32   |           neveztem el), hogy emeljen ő is egy puskát a vállára,
322 32   |              királyának tisztelni az ő urát, az orosz cárt.~Hanem
323 32   |    elegyedtem vele, az sült ki, hogy ő százszorta jobban ismeri
324 32   |           hozzá. Éppen este volt, az ő szobájában a szokásos Davy-féle
325 32   |           habozott, azt mondta, hogy ő ezért pénzt nem fogadhat
326 32   |               mikor és hogyan jutott ő e kínzó rögeszméhez. Egyszer
327 32   |            tudta fejéből verni, hogy ő mindig azt lehelli vissza.
328 32   |      tiszttartó azt válaszolta, hogy ő semmiről sem tud semmit,
329 32   |        elküldte volna szolgálatából. Ő maga is igen csodálkozott
330 32   |             tőle, s azt mondta, hogy ő jól tudja a titkot, de kér
331 32   |           felolvadt foltot: ott ment ő ki.~No, ez legalább költői
332 32   |             étel, mint más embernek. Ő már sokszor találkozott
333 32   |              tündéremnek nyújtottam. Ő megízlelte azt, s azt mondta
334 32   |          bizonyítványom van rá, hogy ő itt volt: itt ült mellettem,
335 32   |     megkínáltam, hogy üljön le, amit ő el is fogadott. Szívdobogva
336 32   |           fenyegeti, éppen úgy tudja ő is énekhanggal értetni meg
337 32   |            túl járó munka volt, amit ő elkövetett. S miért tette
338 32   |            elkövetett. S miért tette ő mindezt? Azt mondá: ha e
339 32   |             lapponiai királyt, ki az ő potentátjának segélyére
340 33   |            azt felelte szegény, hogy ő Medea, az a hajdani görög
341 33   |            akihez visszakívánkozik?” Ő azt felelte: nincs. – „Van
342 33   |         jövendő sorsa iránt?” – Hogy ő nem tud. – „Tehát akarja,
343 33   |            vont a vállán. – Bánja is ő.~– Én tehát nőül vettem