Part

  1  1|          véghezvitte rajta a műtétet, most még mélyebben eresztve a
  2  1|    szolgálatot.~– Köszönöm, orvos úr. Most nem fáj ismét semmi. Néhány
  3  1|         akarok ellene tovább küzdeni. Most úgy vagyok képes e sorok
  4  1|             csalni régi úrnőjéhez, ki most is nagyon szerette, onnan
  5  1|             Igen, igen! Lássa ön, még most is úgy vannak összekötve,
  6  1|               hely, a kín is kiújult; most már harmadszor ostromol,
  7  2|               őneki is igent mondtak. Most aztán ketten őrültek a győzelemnek.~
  8  2|               hanem hát mondjátok már most meg külön, hogy melyik a
  9  2|       Bratanszkyhoz. „Vivát!”~Na, már most két hét alatt minden rendben
 10  2|               vagyok a tieddel.~– Még most ráérnénk őket elcserélni.~–
 11  2|          tévesztett el bennünket, már most írasson mindent újra.~No,
 12  3|          palotájában, s kimondá, hogy most már nem Rochas gróf, hanem
 13  3|          nyomták a gyalázat bélyegét, most meg vannak alázva és járnak
 14  4|          adott szó teljesítésre várt, most már egy halottnak adott
 15  4|              nyomon kísérteté őket, s most, hogy elaludtak, hirtelen
 16  5|           senki sem gondolta, hogy mi most egymással beszélünk, oly
 17  5|            voltam, mint hogy ez a szó most megvigasztalt volna. Az
 18  7|              nem tette? Arról még tán most is beszélnek a ***-iak,
 19  7|          hadijesztő alakot festettem.~Most már világos volt előttem
 20  7|          ijedtében azt gondolva, hogy most az egész mindenség összetörik,
 21  8|                hogy amennyi hölgy itt most ül velem szemközt, az egy
 22  8|        hölgyeit meghódítani, amit íme most egy igénytelen utódja… no,
 23  8|         equipázsnak van joga zörögni; most is állt az udvaron egy pár.~
 24  8|        belépett az én istenasszonyom.~Most még szebb volt, mint tegnap.
 25  8|            lelkemet átváltoztatja.~És most egy egész napig kell várnom,
 26  9|               meg két épet. Ezzel már most kevesebb van belül.~– No,
 27  9|       indzsellér, akinek az egyik fia most kétezer forint fizetéssel
 28  9|             tengeren.~– Természetesen most ön volna az mind a három.~–
 29  9|               Lássa, az a fiatalember most négylovas hintóban jár;
 30  9|              múlt, hogy nem én vagyok most nagyságos Cserependy Perghő
 31  9|                Ha a földesúrhoz megy, most egy domíniumot öröklök,
 32  9|               és semmim sincs. És már most azután legyen gondom magamra;
 33  9|             szeret”.~– Hát cserélne-e most Cserependy Perghő Boldizsár
 34 10|         melyhez egykor annyi szomorú, most már annyi kedves emlék kötötte.~
 35 10|        különös is volt az. Mintha még most is ott kellene neki állani.~
 36 11|               nem bírtam ébren lenni, most kinn a cserény mellett a
 37 11|            akkor becsuktak a szobába, most kicsuknak a szobából. Dideregtem
 38 11|            tetszett a régi uraságnál; most ugyan órákig el kellett
 39 11|               mistress Hauvau; mintha most is látnám a tutu főkötőt,
 40 11|      iparlovag és ló; voltam bálvány; most mint csemege halok meg.~
 41 12|            vigyorogva –, hány fej van most a rováson?~– A tieddel együtt
 42 12|             szeme közé nézzen, s íme, most a leütött fő vigyorgott
 43 12|      öszvérhalálában Toledóba vissza.~Most kezdett el előtte világosodni
 44 12|             nyugodva, hogy senor Juan most és holnap délig hivatalos
 45 13|         idején előállt vele, hogy már most megmutatja, mit tud, valamelyik
 46 13|              rá talált nézni, hogy ez most azt mondja magában „sus”.~
 47 13|              Régi idő óta szólíták őt most először ismét valóságos
 48 13|      Krisztina kisasszony, én magának most valami igen komoly dolgot
 49 13|          gondolja, hogy én mit akarok most magának mondani?~– Nem ám,
 50 13|            mélyen ülő háborgó szemére most is emlékszem még. Volt rajta
 51 13|            Korhely vagy. Majd kikapsz most.~Ez a sértés fájt. Nem hagyhattam
 52 13|             rendes életet fog élni, s most megint itt van?~– Rogo humillime.~–
 53 13|      szenátort. Ő nem nevetett.~– Már most ezt a rongyos gúnyát kösse
 54 13|           városban többé megjelenjen. Most rögtön elpusztuljon innen,
 55 13|               ugyanaz a köpenyeg volt most is rajta, amit legelőször
 56 13|           csakhogy az akkori szakadás most már az egész hátán végig,
 57 13|               énrám nem.~A peregrinus most is olyan pufók volt: keveset
 58 13|      elegyedtünk, kérdezém tőle, hogy most is peregrinál-e még.~Ez
 59 13|            még.~Ez ellen tiltakozott: most már nem olyan hiábavaló
 60 13|             de – hozzátevé ravaszul – most meg fogom őt tréfálni. Más
 61 14|               tündérek leánya. Eminha most is él; mert tündéri hatalmánál
 62 14|           Eminha holtteste bizonyosan most is ott fekszik a sírban,
 63 14|               többé Eminha holtteste…~Most már semmi hatalom sem lett
 64 14|            járult.~Muhzinnak nem volt most gondja a gyászmenet pompájára,
 65 14|           rabolnak, csúfot sem látsz. Most már bolondot csináltál magadból
 66 14|         eszedet, hogy magad sem tudod most, mit beszélsz. Az imént
 67 14|           hogy az úton kiraboltak, és most meg azt állítod, hogy kincseid
 68 14|              láttam. Tudod mit? Eredj most innen, aludd ki magadat,
 69 14|               A boldogtalan kereskedő most esett még igazán kétségbe.
 70 14|             Muhzin nevű kereskedő, ki most jött haza mekkai búcsújáratából,
 71 14|           másodszor is lezuhantatták; most már csak egy fuldokló hörgés
 72 15|             váltottam ígéretemet, már most ő lássa, ha olvasói kétségbe
 73 16|           hogy a halhatatlan művésznő most alkalmasint a Városligetben
 74 16|               meghalni nem láttam; de most hittem, hogy látni fogok.~
 75 16|         toronyból).~Féltem tőle, hogy most mindjárt valami otrombát
 76 17|             váltottam ígéretemet, már most ő lássa, ha olvasói kétségbe
 77 18|           hogy a halhatatlan művésznő most alkalmasint a Városligetben
 78 18|               meghalni nem láttam; de most hittem, hogy látni fogok.~
 79 18|         toronyból).~Féltem tőle, hogy most mindjárt valami otrombát
 80 19|          jöttünk el éjszaka hazulról, most itt hálhatunk az erdő közepén;
 81 19|    keresztülhangzott.~– No, mon Dieu; most éppen tele van zsiványokkal.~–
 82 19|           szerencsésnek érzi magát. Ő most itt a gazda, neve Fekete
 83 19|              vont elő a zsebéből.~No, most ez azt akarja megtudni,
 84 19|              Isten, mit csináljak már most ezzel a pénzzel? Olyan pénzzel,
 85 19|            szintén tapsolt; hanem már most ő tanítja egyre a grófnét,
 86 19|          mondá a zsiványnak, hogy már most köszöni a mulatságot, elég
 87 19|                hadd menjen odább.~No, most lesz mindjárt agyonverés.~
 88 19|        bosszúsan.~– Úgy elénekelhetné most azt a dalt, aminek a végével
 89 19|               a játékszobába siettem. Most ölelkezik veled a szerencse;
 90 19|          ölelkezik veled a szerencse; most szorítsd, gondolám magamban.
 91 20|             maga volna a padisah.~Íme most is a gyaurok egyik fejedelmével
 92 21|              tartozott a társasághoz. Most az egyszer lett volna alkalma
 93 21|               a parfumeös régiókba, s most is elwalzerezték a szerencséjét.~
 94 21|         mentek, kikerülték az embert.~Most már a segédek közbevetették
 95 22|         barbárok innen tanulták el, s most azzal dicsekszenek, mintha
 96 22|              azt kívánd, azt szeresd, most már válogathatsz benne.~
 97 22|               azt a császártól kapta.~Most aztán azt hitte Toipingvang,
 98 22|            fejeiket.~Xelenhoa azonban most sem örült sem virágnyílásnak,
 99 22|             megrakták asztalát, hanem most is a megszámlált száz rizsszemet
100 22|            halott, aki még szebb volt most, mint mikor élt.~Mellette
101 23|           halk, szaggatott ütésekkel, most a víárkokban gyülekeztek
102 23|         verekedtek már a felkelőkkel; most egyszerre örömláng gyulladt
103 23|             és gondját fogom viselni.~Most azonban az aranyhajú hős
104 23| szabadföldieknek nem volt hadseregük, most a spanyolok mondhatták azt
105 23|               ez a hajdani dugárus és most tábornok, Pug, a varinasi
106 23|          társára mutatott Bolivár, ki most is a lovon ült, kemény,
107 23|             csoport Llanero hadnagya, most legnagyobb hősünk. Midőn
108 23|            foglaltunk, s ellenségeink most is olyan erősek, miként
109 23|              főbe lövetlek. Hanem ezt most ne számítsuk a bűnök közé,
110 23|        elvonult a veszély helyéről, s most azzal menti magát, hogy
111 23|           harcban tépett öltönyeimen, most lássátok véremet elpirult
112 23|       Bolivárnak, a diktátornak.~– És most esküszöm az egy élő Isten
113 23|            volt vőlegénye az újjal.~– Most már parancsolj velem: teheted.
114 23|      Megszabadítád hazádat ellenétől, most visszaadod őt önmagának.
115 23|              összeesküvést forralnak; most gyülekeztek össze a San
116 23|              nevet visel. A hölgy, ki most idejött közétek, ugyanaz,
117 23|      bizonnyal jól tudja azt is, hogy most itt ültök tanácsot, s fejeitek
118 23|             országot. Minek beszélünk most mi erről? Mérget keverünk
119 23|             szerelmedtől olvadt viasz most, de kemény kő, ha elveimet
120 23|             fogadtam volna a koronát, most elfogadnám azért, hogy veled
121 23|      óhajtottam azt.~– Én szeretem őt most is.~– Jól tevéd, hogy ezt
122 23|              egy könnyet ejtett.~– És most figyelj reám – monda neki. –
123 24|        Salernóban találkozunk, és íme most vettem a rossz hírt, hogy
124 24|              uralmáért, Caesar helyén most mi állunk, Pompeius helyén
125 24|            csapásig őérte fog küzdeni most az életre-halálra menő harcban.~
126 24|           ál-Michael, Violanta atyja.~Most, miként szokás a válságos
127 25|            talál gondolni, hogy hátha most azt mind nekem fizetik vissza,
128 25|               kínozni akar. Hanem már most vége. Én azért jöttem ide,
129 25|             van ám az az úr. Clarisse most már haragba jött; odament
130 25|             Másnap reggel visszament; most már talán csak vége van
131 26|         magányosságban, s nem gondolt most elébbvaló dolgokra, mint
132 26|         tengerész azt hitte, hogy már most kiábrándult, egészen más
133 26|    Mocha-szigeti magányban kigondolt; most már felébredt belőle, s
134 26|            Robertson azt hivé, hogy ő most igen komoly, józan férfi
135 26|         hajósra, aki azelőtt volt; ez most inkább, még mikor ébren
136 26|              amit el szokott költeni.~Most az egyszer mégis jónak találta
137 26|               volt rántva egéből, még most csak a földre rántva, később
138 26|                ahol önt megláthassam. Most forradalom van egész Amerikában;
139 26|         álmodott, a tízmillió dollár, most, mint egy varázsütésre birtokában
140 26|      gondolhatott donna Terezára: már most az enyém vagy! Hát a pokolra
141 26|              a pokolra nem gondolt-e: most már a tiéd vagyok.~A pokolig
142 26|               rettentő gondolatainak. Most azt felelte a kérdezőnek:~–
143 26|               cimborákat ne hordják-e most fel.~– Hát az ördög? Most
144 26|             most fel.~– Hát az ördög? Most is agyon vagyunk fáradva;
145 26|            visszatértek Otahaitiba, s most a spanyolokat társaik nyomába
146 26|               ismét Saypanra. Az volt most a főkérdés, miképp rejtsenek
147 26|               van a tízmillió dollár!~Most már jó helyen volt az egész
148 26|           helyen volt az egész kincs, most már nem félhetett az egyik
149 26|         szemmel kísérni többé, őrizze most ő maga az üres hajót.~Mikor
150 26|             volt a gyilkos.~Robertson most már másodmagával maradt.~
151 26|              már másodmagával maradt.~Most már csak ketten voltak a
152 26|         kivert pénz nem volt aközött. Most tehát első dolguk az volt,
153 26|        egyedül jutott el Hobartownig. Most ez elrejtett kincset kellene
154 26|        kellett azért húzni a bőrt! És most egyszerre, csak úgy tréfából,
155 26|               ott azt mondá, hogy már most ő fogja magára vállalni
156 26|               az utolsó osztályos még most is él; az utolsó, aki a
157 26|          kapitány továbbereszté őket. Most már egyenesen a Saypan-sziget
158 26|       vagyonért annyi társát megölte, most célja végén ily ostobául
159 26|               látszott mind a két fő. Most egy rémordítás hangzott
160 26|              más medret választott, s most tán Robertson maga sem találna
161 26|           közt.~Pedig a roppant kincs most is ott van, ott hever használatlanul;
162 26|             tengerész álmát elrabolja most is. Keresheti, akinek tetszik.~
163 27|               hét múlva, hogy van itt most egy furcsa emberpár, akiből
164 27|        szerettük mi egymást? Ugye még most is szeretjük egymást? Te
165 27|               idefönn. Pedig ugye még most is meglátogatjuk egymást?
166 27|             lett.~– Kis feleségecske, most már én is hozzád megyek,
167 27|            hozzád megyek, eltemetnek, most már majd nem beszél rólunk
168 27|            senki újra, de a világ még most is beszéli víg mulatságokban,
169 28|       Várhelyi gróf Zsilipy Péternek.~Most már bezzeg nem ijesztgették
170 28|       megyegyűlésen, hol az armálisa. Most már, ha akart, akár főispán
171 28|              sem választották hajdan. Most már válogathatott a Duna–
172 28|    kisasszonyok közt feleséget, pedig most már ősz volt a bajusza.~
173 28|          jutottak a szolgabírák, hogy most főispánjuk legyen, sem a
174 28|               szentül azt hitte, hogy most is csak álmodik, folytatását
175 29|            nősülésig belebolondult, s most már nagyon bánja, hogy azt
176 29|         ébresztő szóra vár, ajkai még most is oly pirosak, vonásai
177 29|               is oly pirosak, vonásai most is oly lágyak, oly gyöngédek,
178 29|            Azt majd megtudjuk később. Most csak az első titokra kell
179 29|              együtt a végrendelet is.~Most azután nem maradt a bárónak
180 29|              még jobban gyűlölte őket most, midőn hízelegtek előttük,
181 29|               foglak szeretni, miként most.”~Malmont elnevette magát.~–
182 29|               ön nevén, higgye el. És most azt hiszem, hogy ez a kárpótlásom,
183 29|            tudni, hogy az mire gondol most. – És – talán meg is tudta.~–
184 29|             csak puszta mesét mondana most, mely éppen eszébe jutott –
185 29|      támlájába fogózni; arcát azonban most is kényszeríté mosolyt mutatni,
186 29|             azt mondá komornájának:~– Most távozzék ön Jeanette, s
187 29|          vigye el a rendőrfőnökhöz. – Most hagyjon magamra.~A delnő
188 29|          szemfödél feltakarva, mintha most kelt volna ki belőle valaki.~
189 29|           Marquis Malmont reszketett.~Most felállt a haloványalak a
190 29|            szerelmet. Tehette bátran, most nem féltette tőle senki,
191 29|              nem féltette tőle senki, most már mondhatta neki: én üdvöm,
192 29|             elhinni neki, hogy ez már most meg van halva.~Jutottak
193 29|             az álomba!~A pokoli méreg most kezdé veszteni hatását;
194 29|            egy új élet-e ez, amelyben most jár, egy új világ, a halál
195 29|           találta magát fél év múlva. Most kezdett el még gyermek lenni,
196 29|            akárki azt hiheti, hogy mi most valami estélyre megyünk
197 29|              kegyed tudja, hogy férje most itt van?~– Gyanítottam.~–
198 29|             pillanatot töltött volna: most e borzasztó helyen van,
199 29|              te látogattál meg engem, most én látogatlak meg téged.
200 29|                Tudja bizonyosan, hogy most is ott az a kötél, melyen
201 29|              ő a sírba letett, és aki most itt jár a virágos fűben.~
202 29|               azonban tréfásan ölelte most körül az ifjú nyakát, s
203 29|               és megcsókolá.~– Látod, most itt ülünk együtt sírhalmomon;
204 29|          tőlem, hogy új nőt vehessen, most pedig az őrültek házában
205 29|          veled. Te visszatréfáltál, s most egyenlők vagyunk. De utoljára
206 29|             tanult anyja példáján, és most keresheted igazságodat;
207 29|              Malmont második neje, ki most azt állítja, hogy első neje
208 29|           felfokozta a kíváncsiságot, most már még az utcát is elállta
209 29|           volt, midőn az övé lett. És most e boldogságtól meg akarják
210 29|             életre jött-e, vagy pedig most is ott fekszik a sírban,
211 29|             nem fekszik abban halott.~Most félreemelték a födelet,
212 30|         ünnepi ajándékul, s megvennék most rajta az egész Svábhegyet.~–
213 30|                hogy Stiglicz úr éppen most ment csak el hazulról.~–
214 30|               rozsolisfabrikanslegény most már ötvenszer énekli végig
215 30|            hangjára az ideális galan, most már comicumra térve által,
216 30|            szavát jól ki lehet venni. Most aztán igazán elöl tűz, hátul
217 32|              van, melynek eredményéül most is láthat kegyed egy pár
218 32|               való nagy bizalmat!~Már most mit csináljak én ezzel az
219 32|            vallotta azt ki nekem. Hát most én hogy tartsak ilyen kocsist? –
220 32|              meg a legnagyobb bolond; most bizonyosan hava van neki,
221 32|               előtt elhallgatták. Már most persze késő. Azok az emberek,
222 32|               azt annyira vitte, hogy most már csendesen megvan, legfeljebb
223 32|        szemejárásával igazgathatta; s most nem látszik rajta egyéb
224 32|         kacagott, bukfencet hányt, és most, ha az ember nem ügyel a
225 32|            pótolni?~Hanem hát ezen én most nem sokat okoskodtam, hevenyében
226 32|               itt a nyakamra, és hogy most nagyon goromba tudnék lenni,
227 32|                Ennek köszönheti, hogy most kibékülők a dologgal, s
228 32|               No, öcsém Louis, hiszen most gyere ide nevetni, mert
229 32|              tudsz! Hihihi! Hanem már most elég volt, mennykő csapjon
230 32|              tűz ropogott, kellett is most nekem a meleg; vacsorám
231 32|         ezekből a diófa rámákból csak most egyszerre alászállnának,
232 32|          Éppen olyan kedvemben vagyok most, amikor nem nagyon respektálom
233 32|             patrónusa. Ennek sem volt most egyéb dolga, minthogy grimaszokat
234 32|          kísértet: a láthatatlan dal; most már úgy hangzott, mintha
235 32|               ismét hallottam a dalt: most már úgy hangzott, mintha
236 32|            elhitesse vele, hogy nem ő most a megnézésre legméltóbb
237 32|          maradt mások irányában, mert most már tudta, hogy neki csak
238 32|              én neki komoly képpel –, most hozattam ebben a percben.~–
239 32|            azzal az eszmével, hogy ez most itt szép nyugodtan beszél
240 32|            ollóval elvágja a gégémet.~Most már csak két őrültem volt
241 32|               ölte el éhséggel; de az most is feljár kísérteni éjjel,
242 32|              nem is lehet: a kandalló most is tele hamvadó parázzsal,
243 32|             annyit tudok, hogy szívem most is dobog az öleléstől, ajkam
244 32|             dobog az öleléstől, ajkam most is ég a csóktól.~Amint kioltott
245 32|          visszatérnem, hogy én bizony most sem vagyok ébren, ez is
246 32|              másféle álomhoz kezd. Én most ezt a kis bámulatraméltó
247 32|              A kis hímzett cipőcske – most is ott volt, azon módon,
248 32|           kapni egész évre; hanem már most menjenek és ne bámuljanak
249 32|          Nekem úgy tetszik, mintha te most egészen más hangon beszélnél,
250 32|               el tudták azt titkolni, most pedig már ítél felettük
251 32|              el ezt a kastélyt, tudja most már egész titkát; mi itt
252 32|              hogy milyen jó volna, ha most szobámban nem világítana
253 32|               fenyegető halálveszély, most pedig a szabadulás egy olyan
254 32|          arccal a földre, azt hittem, most igazán megőrül.~Én gyöngéden
255 32|              Munkám sikeréhez közelg.~Most egy rövid kis mondatot tanítok
256 33|          vagyok, de nem vagyok őrült. Most két hónapja és három napja,
257 33|          hanem férjes asszony; férjem most is életben van; kérem, ha
258 34|                Az a fekete szemű, még most is a fülemben van a hangja,
259 34|         hallgatni megint! Hol voltál? Most kell hazajönni? Éjfél után