Part

  1  1|             bámulva látta, hogy a különös ember csakugyan komolyan veszi
  2  1|                színe visszatért, az egész ember szemmel látható változáson
  3  1|                csak tréfa.~Én igen boldog ember voltam még félév előtt.
  4  1|               mindennek örülni, amiben az ember harmincöt évvel örömet talál.
  5  1|                 ez mind csak tettetés? Az ember olyan bolond, hogy szereti
  6  1|          lélekmardosással nem követett el ember, mint én.~Midőn kastélyomba
  7  1|                 rólam, hogy mint gavallér ember nem fogok azzal visszaélni.
  8  3|                neki enni, s a gyönge öreg ember egy hét alatt meghalt éhen.~
  9  4|                  Saxo Grammaticus okosabb ember volt a mi jámbor Anonymusunknál,
 10  4|                   kellett volna, hallgató ember lett örökre, eltűnt, senki
 11  4|                átlátta, hogy Hamlet bölcs ember, s nőül adta hozzá leányát,
 12  4|                  mint boldog férj és okos ember.~Amint az év lejárt, Hamlet
 13  5|                elmerengtünk így, akárhány ember volt körülöttünk, járt,
 14  7|                 és mint éktelenül fösvény ember oly hírben állott az adózó
 15  7|             tudják elgondolni, hogy olyan ember, ki negyven esztendeig jár
 16  7|                   azokból pénz elő. Ez az ember elvitte azt magával a másvilágra!
 17  7|                   azt állították, hogy ez ember titokban poligámiát űzött –
 18  7|                 az öreg úr nem volt az az ember, aki valaha valakinek valamit
 19  8|                   hogy ezt el ne értse az ember. Tudom, Très humble serviteur,
 20  8|                  el a csinált emberek; az ember tudja, hogy az nem igaz
 21  8|                   csak úgy hazudik minden ember napidíjért, amennyi ívszámra
 22  8|             páholy ára, de megéri. Ott az ember valódi színdarabot lát,
 23  8|                 ahol éppen maga elfért az ember. Az a ketrec egészen sötét
 24  9|                   tisztelem az apámat, jó ember is volt, de minek vette
 25  9|                anyámat? Ha meggondolja az ember, az igazán rettenetes dolog,
 26  9|                   szólhatnak bele; mennyi ember változtatna a sorsán ezáltal.~–
 27  9|                   a monomániának, hogy az ember magát valami olyan idegen
 28  9|         megmondani, hogy miután semminemű ember nincsen ezen a nagy Pesten,
 29 11|              tudom határozottan, vajon az ember, kit a háznál instructornak
 30 11|                              III.~Hogy az ember üldözi az állatokat, az
 31 11|                   megtanulhattam, hogy az ember nem azért kutya, hogy ha
 32 11|                    Az anglus nyughatatlan ember volt. Nem élhetett ott,
 33 11|           lélekkel elmondhatja, hogy „egy ember sem veszett el”.~Az indítvány
 34 11|                teremteni.~Ez a becsületes ember két hónapig tanított engemet
 35 11|                  és Babszem Jankó a törpe ember, s ezzel nekiindult az északi
 36 11|                  egy hatlábú.~Az egyik az ember, a másik a kutya, a harmadik
 37 11|                  volt ő, mint a legkisebb ember az országban. Ő lett a Láma.~
 38 13|              könnyen megtanulhatja minden ember; hanem ezt csak az ezredik
 39 13|                 hanem ezt csak az ezredik ember tudta; nem is igen szokták
 40 13|                  szép dolog a kapálás, az ember minden pályán szerezhet
 41 13|             hegyek között, ahova jóravaló ember nem megy magát eltemetni;
 42 13|                 betűt varrt rájuk.~Minden ember úgy hívta már őt, és nem
 43 13|                    hogy az messze-messze, ember nem ismerte hegyek között
 44 13|         elárulhatja. Nem jön ide jóravaló ember, ebbe a sárba, ebbe a nyomorúságba,
 45 13|                  annyi pénzt, hogy minden ember fejéről megvehette volna
 46 13|               faluról falura, hogy minden ember tudja és ismerje?~Hisz ezt
 47 13|                 lehet kergetni, a legelső ember, aki megharagszik rá, ezzel
 48 13|                  őt letorkolni, az utolsó ember, aki előtt tekintélyt akar
 49 13|             hallottam hírét, hogy van egy ember, akit ezzel a szóval üldöznek.
 50 13|            üzenetet, hogy van idekinn egy ember, aki peregrinus, senkinek
 51 13|                   vissza?~A nagy trabalis ember e megszólításra meghunyászkodott
 52 13|                  a vallás gyalázatára.~Az ember megsunyta a fejét, s mint
 53 13|                  meg contrascriba; minden ember csúfolt, csak professzor
 54 13|                  már a nótárius-leány?~Az ember e szóra oly ádáz dühbe jött,
 55 13|                udvaron egész a kapuig; az ember mindent engedett magával
 56 13|               merjen többé térni soha.~Az ember elhallgatott, elsápadt e
 57 13|                   már nem olyan hiábavaló ember, mint azelőtt volt, szolid
 58 13|                  Lássa ön: ez az egyetlen ember a világon, aki úgy szólt
 59 15|               nagy Plato kimondá, hogy az ember nem egyéb, mint kétlábú
 60 16|                 együtt röhögni, miképp az ember azt hihette volna, hogy
 61 16|                 rettentő félénk és jámbor ember volt.~Azonban minden rútul
 62 16|       megváltozott, mióta a fiú feleséges ember.~Garázda, házsártos, ákácius
 63 16|                 megy, mikor a fashionable ember ebédhez ül), tehát egy reggel,
 64 16|              Dejszen Laji igen heves vérű ember, neki igen sok párbaja volt
 65 16|                  duellálnak-e ott, hol az ember ily cifra sebeket kap.~Ez
 66 16|                  bosszúságból, hogy ez az ember fél év óta mindig egy élcen
 67 16|              Megijedtél tőlem, ugye rossz ember? – feddé szelíd szemrehányással
 68 16|              eddig búsítani? Te, te rossz ember!~Bankó beszélni látszott,
 69 16|                   ütött ki, mint mikor az ember kénégeny-álomból ébred föl,
 70 17|               nagy Plato kimondá, hogy az ember nem egyéb, mint kétlábú
 71 18|                 együtt röhögni, miképp az ember azt hihette volna, hogy
 72 18|                 rettentő félénk és jámbor ember volt.~Azonban minden rútul
 73 18|       megváltozott, mióta a fiú feleséges ember.~Garázda, házsártos, ákácius
 74 18|                 megy, mikor a fashionable ember ebédhez ül), tehát egy reggel,
 75 18|              Dejszen Laji igen heves vérű ember, neki igen sok párbaja volt
 76 18|                  duellálnak-e ott, hol az ember ily cifra sebeket kap.~Ez
 77 18|                  bosszúságból, hogy ez az ember fél év óta mindig egy élcen
 78 18|              Megijedtél tőlem, ugye rossz ember? – feddé szelíd szemrehányással
 79 18|              eddig búsítani? Te, te rossz ember!~Bankó beszélni látszott,
 80 18|                   ütött ki, mint mikor az ember kénégeny-álomból ébred föl,
 81 19|               mentől inkább beszéli le az ember valamiről, annál inkább
 82 19|                  uracskám; ettől hízik az ember, mert lopott jószág.~Szépen
 83 19|              Rettenetes helyzet, mikor az ember egy zsivánnyal kártyázik
 84 19|            elárultam magamat, hogy pénzes ember vagyok.~A gaz cigányok aztán
 85 19|               bálba jutottunk, már minden ember tudta. Még ettől a profitomtól
 86 20|                  Golgondában egy pár száz ember foglalkozik vele. Szegény
 87 20|                   tud magában megnevezni. Ember, akinek nincsen lelke.~Ezek
 88 20|             Raghib basa még él és halandó ember, hiszen Mustafa szultán
 89 21|                    mint nemes szívű derék ember, megnyerte szívét a fiatal
 90 21|               barátoktól sokat fölvesz az ember.~Hát egyszer egy bécsi újság
 91 21|           semmirekellő.~A szerkesztő öreg ember volt és rövidlátó, azt mondta,
 92 21|                 belátása volt, hogy ez az ember őt halálosan gyűlöli, ha
 93 22|               zsöllyeszékében, előtte két ember megy hosszú bambuszbotokkal,
 94 23|          kezdődött a buzdító lárma, midőn ember küzd ember ellen, kézben
 95 23|                   lárma, midőn ember küzd ember ellen, kézben a kard, szájban
 96 23|             várfalakhoz; elirtva, ami élő ember útjába akadt. Egy délceg,
 97 23|               Látjátok, ő oly ártatlan jó ember, hogy még Morillónak is
 98 23|                 és mily szerény; csak egy ember volt, kinek hangját nem
 99 23|                ennyit látsz, milyen bölcs ember lenne belőled, ha meg is
100 23|              becsesebb, mint hogy azt egy ember kezére bízzad, s félsz,
101 23|          meglepetéstől.~– Mit keres ez az ember itt?~– Téged keres itt,
102 23|                 kérdem, hogy mit keres ez ember itt e helyen – kiálta Bolivár
103 23|               öltözik, mert ő igen kegyes ember. Meg ne zavard imádkozása
104 24|                   nélkül szerencsétlen az ember. Kockajáték az élet; a halál
105 25|               Othello!~Tudod, barátom: az ember nem hisz az asszonyfélének;
106 25|        asszonyfélének; tudod, barátom, az ember annyi mindenféle tapasztalást
107 25|             mindig és mindenütt gondol az ember. Ezt ki nem tudja verni
108 25|                 rablók bekéredzkednek, az ember azt hinné, hogy gavallérok,
109 25|                 kétségbeesés környezé. Az ember már csak alig lihegett.
110 25|               mégis rendkívüli lélekerejű ember lehet, aki ennyire képes
111 25|              legforróbb szenvedélynek! Az ember utoljára is kénytelen ezt
112 26|                 hogyne volna az nehéz egy ember lelkén?~Ha azt mondanák:
113 26|          elmondhatod magadról, hogy derék ember vagy.~Egy történetet fogok
114 26|                aki nem tudott ilyen derék ember lenni; hallgassátok meg,
115 26|                 kivinni; egy éjszaka húsz ember kikötött a Mocha-szigetén
116 26|             másként vissza, mint ahogy az ember egy képtelenségekkel teljes
117 26|                  Sőt, még amellett kegyes ember is, aki a vallást tiszteli;
118 26|            tisztában, hogy ez a rendetlen ember, ki majd egy, majd más hajón
119 26|              tetszett az, hogy egy fiatal ember őrjöng és kétségbeesik miatta.
120 26|                   kapitány még és szegény ember. Én szeretem a fényt, a
121 26|                elimádkozhatták a haldokló ember imádságát minden reggel,
122 26|                  bátor volt és vitéz. Tíz ember volt vele a dereglyénél,
123 26|                  állt, s fegyverével száz ember ellen védte a dereglyét,
124 26|                    E pillanatban egy úszó ember feje bukott fel a dereglye
125 26|                   levegőn még mintegy tíz ember annyira magához tért, hogy
126 26|                keze dologgal; ki-ki három ember munkáját végzé. Maga a kormányos
127 26|                magunkat őtőlük. Ez a húsz ember nem mind részeg. Néhány
128 26|                  csak mese volt, ami húsz ember életébe került.~Robertson
129 26|             koporsót, melyben tizenöt élő ember alszik, s melyről még a
130 26|                nevetve válaszolt rá:~– Az ember nem kötheti minden titkát
131 26|                    Itt sok jó, becsületes ember lakik, nem csoda, annyi
132 26|           elmondom.~Útközben a kis köpcös ember elmondá, hogy ő Thomson
133 26|                   Természetesen, uram, az ember halandó, nem tudja, mely
134 26|               Azután meggondolva, hogy az ember halandó, a derék jó úr egy
135 26|                   örökösévé. Tudja ön: az ember halandó.~Robertson szemei
136 26|              harmadszor is hivatkozott az ember halandóságára, megragadta
137 26|        nagyravágyó embernek, mint ő, akit ember meg nem ütött büntetlenül
138 26|               végre betömette a veszélyes ember száját, ki képes volt őt
139 27|                   jó egyetértésből minden ember a más bajával törődvén és
140 27|                viseli a haját; nem minden ember arról beszélt tán egy hét
141 27|              hordja az üstökét.~A két kis ember meg a harmadik sohasem jár
142 27|                   a szelíd ábrázattal vad ember, ő pedig vad asszony: vadember-család,
143 27|               beszélt, hogy a kis halvány ember megesküdtette kicsiny piros
144 27|                    hogy a kis boldogtalan ember kijár a temetőbe, beszélgetni –
145 27|              semmit.~Szegény haldokló kis ember, milyen nagyon csalatkozott.
146 27|                  különösen halt meg a kis ember! Még a harangok is negyvennyolc
147 28|               alatt Zsilipy Péterből nagy ember lett. Az ellenség városait
148 28|                     mint éktelenül gazdag ember, s nevezteték Várhelyi gróf
149 28|                nyelvével beszéli-e ezt az ember, vagy a fogával?~Már hogyan,
150 28|                   Lám, férje oly derék jó ember és őneki úgy fáj az, hogy
151 29|              afelől, hogy ellene értelmes ember semmiféle kétséget nem támaszthat
152 29|                  különösségek, amikért az ember ezt a megtiszteltetést nyeri,
153 29|                 által tett valami kárt az ember, mert a Delmaure név nem
154 29|               menni.~Az apa nagyon büszke ember volt, kinek sok haszontalanságon
155 29|                   orvosnak lenni, hogy az ember elhiggye, hogy mindazon
156 29|                  akárhogy érezzen, minden ember tudja, hogy az apja gazember
157 29|                 őket.~És ezt tudta minden ember. Az ész logikája szerint
158 29|                 ahogy az végbement.~Ez az ember volt Malmont marquis.~A
159 29|                kezdete nem volt nehéz; az ember csak egy látogatójegyet
160 29|               feléd. – Elhagyott Isten és ember, elhagytál te is (alkalmasint
161 29|                   eltorzított.~– Igen. Ez ember lehetett egy őrjöngő, egy
162 29|                   újrafodroztatja. Boldog ember ez a marquis.~Kétszer is
163 29|              közel. Nem is állta volna ki ember, hogy azt a nyögést, azt
164 29|          fölfedezett. A fiatal, tudósképű ember folyvást szemei közé nézett
165 29|                 mondani akarok.~– Szegény ember – szólt Oliva szánalommal –,
166 29|               abból, hogy a szerencsétlen ember engemet titkos üldözőjének
167 29|                    Azt mondta róla minden ember, hogy példánya a női hűségnek.
168 29|            zavarban, hogy egy tébolyodott ember felmászik a három ölnél
169 29|                   törés, melyen befér egy ember, s odabenn bizton elrejtőzhetik;
170 29|                 napfénynek pedig igen sok ember örült akkor. Vasárnap volt;
171 29|                 senkit. Még a halál is jó ember; nélküle nem volnék a tiéd.
172 29|               Párizsba repül, s egy dühös ember onnan ismét visszarohanhat,
173 29|                 igen különös történet; az ember csaknem azt mondhatná rá,
174 29|                   Az ifjú igen becsületes ember, aki nem tud hazudni. Az
175 29|               nekem sógorom és igen ügyes ember. – Köszönöm. Én magam fogok
176 29|                  járta.~A prefét udvarias ember volt, a szép előkelő cliensnő
177 29|                  Önök ítéletet hoznak két ember beszéde után; egy sírból
178 30|                   kigúnyolni, egyetlenegy ember baktat a hegyről lefelé,
179 30|               magukat, jön egy hórihorgas ember nagy furkósbotjával, s rájuk
180 30|                 Ismét jön egy furkósbotos ember.~– Tán biz itt sem szabad
181 30|               őket valami erdőkerülőforma ember, s elkezdi pofozni két oldalról,
182 30|             Egyszerre megered a zápor, az ember sem eget, sem földet nem
183 30|              egy-egy bennszorult kótyagos ember veszekszik mindenkivel,
184 32|               börzejátékom, itt láthat az ember olyan nyereséget, ami nem
185 32|                   ez az a munka, amire az ember esténként elmondhatja: „
186 32|                   spekuláltam, hogy ha az ember napjára várja a vásárt,
187 32|                   hogy helyben vannak; az ember a kastélyban egyedül úgysem
188 32|                 egy házban, akiről minden ember tud mesét mondani; nevetni
189 32|                 hiszen én felvilágosodott ember vagyok, akit meg lehet azzal
190 32|                 igaz, hogy jól hajtott az ember; értett egészen a kocsismesterséghez,
191 32|              értünk, elordította magát az ember: „Queraus!” – Azzal elkezdett
192 32|                  pokolban is úr!”~– Ez az ember bizonyosan részeg! – mondám
193 32|                 hűség az egész kép. Ez az ember nem részeg, hanem úgy látszik:
194 32|                  alacsony, ötödfél lábnyi ember ácsorgott, kiben zöld gallérjáról
195 32|                   atyafi; ön a vadász?~Az ember semmit sem felelt a kérdésemre;
196 32|                  hanem azért igen hűséges ember: a szemeit be nem hunyja
197 32|                   tudta vinni, hogy ismét ember lett belőlük. A kocsisa
198 32|               alatt ebből is hasznavehető ember lett. A vadász dühös bolond
199 32|           bukfencet hányt, és most, ha az ember nem ügyel a nevetésére,
200 32|          kastélyában, mikor eladja; az új ember valahányszor egy ajtót kinyit,
201 32|                éjszaka sokat változtat az ember határozatain; másnap reggel
202 32|            ellenkezőleg, ez a sok különös ember, akit én itt ráadásul kaptam
203 32|                 alig hiszem, hogy lehetne ember, aki elhitesse vele, hogy
204 32|              veretnék lerovás fejében?~Az ember nagyon kapott rajta.~– De
205 32|                Különben talpig becsületes ember volt, a becsületesség fanaticusa,
206 32|           levegővel ebből a szobából, két ember a vállára veszi, s nekem
207 32|              Komolyan beszéltem hozzá, az ember sápadt lett, mint a fal.
208 32|               sápadt lett, mint a fal. Az ember habozott, azt mondta, hogy
209 32|                   én emberem egészen okos ember lett, aki nem nyugtalanított
210 32|                  a rejtélyes lény nem élő ember, hanem kísértet; valaha
211 32|                látni. Azt mondják, bolond ember, aki az álmát elbeszéli
212 32|                  jönne valami nagyon okos ember. – Hanem természetesen álmomban
213 32|              megennivaló van rajta; ha az ember felmetszi, apró, áfonyaforma
214 32|                 ilyen ravasz furfangot az ember másképp, mint álmában? Oh,
215 32|                ébren, ez is csak álom, az ember sokszor álmodja, hogy felébredett,
216 32|                 hiszen sokszor álmodik az ember olyat, hogy sok pénzt talált,
217 32|                 felébred, ott találja; az ember álmodik ilyen furcsákat
218 32|           kedélyállapotba esni, amikor az ember mindenféle ábrázatot gyűlöl
219 32|                  a bámulattól. Hisz ez az ember nem bárgyú.~– Nekem úgy
220 32|                   elhagyni a kastélyt.~Az ember olyan válogatott szavakban
221 32|                  adóját; csodálatos, soha ember nem hallotta módon gátolá
222 32|                  van, ki tudja találni az ember gondolatját! Akkor berekesztik
223 32|                  annyi között az egyetlen ember, akinek mind az öt érzéke
224 32|                 módja annak, hogy halandó ember a másvilági bűnhődésből
225 32| szerencsétlenségnek tartozik minden derék ember.~Én csak azon vettem észre
226 32|                   magasabb, mint hogy egy ember elmehessen felemelt fővel
227 32|               világánál az önfeláldozó hű ember véres tetemét felvevék a
228 32|             melyet olyan jól ismer minden ember; utolsó verse így hangzik: „
229 33|                                      A jó ember~Adándy úr igen visszavonult
230 33|                kamatából élegetett. Kevés ember nevezte ismerősének, s akik
231 33|               végét! Én egy kicsit furcsa ember vagyok, de nem vagyok őrült.