| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Politikai Divatok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
12057 32 | természetes esze, jó szíve, ragaszkodása van, ki tudja találni az
12058 11 | melyek mindhárman különös ragaszkodással viseltetnek egymás iránt.~
12059 32 | mintegy fogva tartja, úgy ragaszkodik hozzá, úgy sóhajtoz, úgy
12060 23 | Istenemet miattad, hogy jobban ragaszkodom hozzád, mint az égi üdvösséghez…
12061 1 | valódi gyermeteg szeretetből ragaszkodott hozzám. Fél év úgy telt
12062 20 | elküldeni a bosztandzsikat Raghibért, akik a nagyravágyó vezér
12063 20 | szultán parancsával siettek Raghibhoz, hogy őt megöljék, holt
12064 20 | nagyvezérének levágott feje Raghibra emlékezteté őt.~A bizebán
12065 13 | negyven borzas kölyök, aki rágta a betűt helyette, s nyűhette
12066 28 | sáska, dohányát elveri a ragya, s lova elkapja az erkölcsöt,
12067 14 | rubin fényénél, szemeinek ragyogását a gyémánt tüzénél, ajkainak
12068 28 | birtokához illő fényben ragyogni volt az ő óhajtása. Ott
12069 22 | három új öltözet, egyik ragyogóbb mint a másik, hogy annál
12070 4 | későbbi események sokkal ragyogóbbak, sokkal jobban kínálkoznak
12071 23 | borulva, midőn fölkelt, szemei ragyogva tekintének szét a sokaságon.
12072 4 | előreléptetett, hátulról hirtelen ráhajítá kelevézét.~Ámde a páncéling
12073 32 | éjviola meg egy lepke volt ráhímezve finoman.~Attól a perctől
12074 4 | mik arról csüggtek, sorba ráhurkolta az ittas lovagokat, valamennyit
12075 13 | maga után, igyekezve.~Én ráismertem, ő persze énrám nem.~A peregrinus
12076 32 | percig volt ott.~És nem tudok rájönni, hogy honnan jön be hozzám?~
12077 29 | csak az első titokra kell rájönnünk.~A marquis fiatalabb korában
12078 4 | lehetett kitalálni, s ha nagyon rájött a gonosz óra, mikor legszebben
12079 29 | csalogatott, kinevetett rajongók elmaradozzanak tőle; hanem
12080 29 | rögeszméje; előttem is sokszor rajongott vele, mindig más meg más
12081 28 | berontott apja szobájába, s rajtakapta az öreget a titokteljes
12082 27 | volt megéledni a pázsitnak. Rajtakapták sokszor, hogy mikor nem
12083 2 | művelt, mikor a két gyámleány rajtament azzal a jajveszékeléssel,
12084 32 | de hiszen nem akartam én rajtarontani, nem akartam őt megzavarni,
12085 3 | Éjjel a király testőrei rajtarontottak a zárdán, s Máriát az oltár
12086 6 | dolgukat úgy intézték, hogy rajtunk hatalmasok lehessenek, hogy
12087 29 | oly borzasztó fantáziával rajzolá a hallgatók előtt, hogy
12088 4 | a költő csak a sötétet rajzolta le.~Látni fogjuk, minő erővel
12089 32 | halvány rózsa színével rajzolva.~Aztán rendesen álmomban
12090 23 | rendetlenül futó tömegek rajzottak hegyen és völgyön, üldöztetve
12091 19 | kiterített az asztalra egy rakás új húszast és aranyat.~Erszényemben
12092 22 | házakat kétfelől narancsfákkal rakatta ki.~Száz teve, száz ló vitte
12093 1 | benne, semmi gyulladás vagy rákdaganat alatta, egészen olyan, mint
12094 6 | kényeskedésnek s erőnek erejével rákényszeríté a leányt, hogy egy fiatal
12095 13 | többiek feleltek.~Mikor rákerült a sor a felelésben, minden
12096 5 | falevelek egyszerre mind rákezdték susogni a csendben, mintha
12097 19 | halálos félelem anginájával rákezdtem az „Isten hozzád”-ot s eresztettem
12098 23 | vitézének, Tristánnak, s rákiáltott: „Tristán! Ne védd magad,
12099 6 | felszólítá Velezkét, hogy rakják le a fegyvert együtt, vegyék
12100 30 | az asztaloslegény vörös rákká táncolta magát Dulcineájával
12101 7 | kitömött madarak, ürgék, ráklábak, darázsfészkek, dirib-darab
12102 30 | viszik, keresnek más helyet, raknak új tüzet, s ismét sütnek,
12103 26 | feljelenteni a gazdag zsákmánnyal rakodott martalócokat; reggelre itt
12104 1 | enyhítő borogatásul égő taplót rakok a fájó részre, s azalatt,
12105 9 | Ugyebár?~– Azt nem. Hanem Rákospalotai Hutiray Lukács Sándort…~–
12106 1 | tudom mi. Tán pokolvar vagy rákseb; eleinte csak sajgott, később
12107 22 | ott a népség előtt máglyát raktak belőlük, meggyújtották,
12108 32 | üldögéltem kandallóm előtt, s raktam a hasábokat a tűzre s néztem,
12109 5 | De azért harmadnap ismét rálestem a holdra: akkor egy X betű
12110 8 | rámákban. Aztán mindegyik ráma tetején volt egy üvegcsillag,
12111 29 | tőlem bírsz, azokat akár rámába tetesd. Bohóság házassági
12112 10 | ott egy nagy falitükör rámáján levő arany faragvány egyik
12113 8 | kezektől voltak!) aranyos rámákban. Aztán mindegyik ráma tetején
12114 32 | asszonyságok ezekből a diófa rámákból csak most egyszerre alászállnának,
12115 8 | Ugyanannyi csillag mindegyik rámán. Ez nagyon elegáns ötlet.~
12116 32 | lóheréről; angol malacokról, rambouilleti kosokról, szarvatlan tehenekről,
12117 14 | megnyugszik abban, amit rámért, s ismét hozzáfog elhagyatott
12118 11 | udvarában, ahol a többi inasok rámfogták, hogy vadászkutya vagyok,
12119 29 | akkor megismeré Ardent-t, rámosolygott; engedett magának ételt,
12120 30 | másiknak, a hintát előre-hátra ráncigálják, egyszer a lány hanyatt
12121 32 | velem, szavaimra hallgat, ha ránézek, elpirul: ezért én alig
12122 12 | eltorzulva, s a hóhér arca rángatózott halálos düh és vesztő kín
12123 14 | szeráj első hivatalnoki rangjába emelte.~Ennyi kegy egészen
12124 28 | birodalmi fővárosban élni, s rangjához és birtokához illő fényben
12125 32 | nem láttam fel nem ismert rangjára hivatkozni, mint amilyen
12126 21 | csak nem kellett saját rangkörét elhagynia, akkor két egészen
12127 25 | egyszer egyedül vannak, kést rántanak, legyilkolják az embert.
12128 14 | gyorsan elbocsátani; ezzel rántja fel a tegezt.~– Adjatok
12129 27 | iszik-e reggelire, vagy rántott levest? Hány font húst hordat
12130 22 | nehéz gyöngyfüzérek le ne rántsák a földre.~Tizenkét napig
12131 3 | számára, aláírta nevét, rányomta pecsétjét, csupán azt módosítva
12132 19 | kérdezősködött tovább, hanem amint rárántották a csárdást, félvállra vetette
12133 19 | csomó rézpénz, gondoltam azt rárisquirozom, s kitettem az asztalra.~–
12134 32 | letette elém. Akkor én rárivalltam:~– Mit tettél ebbe a palackba?~–
12135 26 | beleszökött.~Akkor egyszerre rárohantak üldözői. Kettőt agyonlőtt
12136 7 | füstös régi pénzek ketté ráspoltattak, de csak nem jött azokból
12137 32 | arany, mikor szétziláltan rásüt a nap; fehér, halovány arca
12138 5 | isméti holdtöltén még egyszer rászántam magamat e bűvös vizsgára,
12139 32 | sundám-bundám, ahogy vettem, rászedek vele én is valakit, ahogy
12140 29 | nőm soha; nem voltál egy rászedett némber, aki nem tanult anyja
12141 32 | is valakit, ahogy engem rászedtek. Hanem akkor eszembe jutott,
12142 32 | nap.~Hisz én nem vagyok rászedve, sőt, ellenkezőleg, ez a
12143 29 | amidőn a koporsó födelét rászegezték? Nem szakadt-e ott ketté
12144 13 | peregrinus elé, s keményen rászólt.~– Mit keres ön itt megint?
12145 24 | volt Guiscardnál, mert ő rátalált a csata hevében az igazi
12146 32 | az asszonyságok meg úgy rátartják magukat azokkal a legyezőkkel,
12147 32 | különös, mint az őrültek rátartó büszkesége, hanem azért
12148 1 | Érzi a nyomást, ha ujjamat ráteszem?~A férfi nem tudott felelni,
12149 23 | nevezitek magatokat! Gyalázat rátok, és gyalázat a fertőzetes
12150 20 | nyelve nem volt, hétszer ráütött egy kalapáccsal; arra a
12151 3 | szűzeket az oltár elől, s ha ráunt könnyeikre – eladta őket
12152 13 | mutatni többé; „de – hozzátevé ravaszul – most meg fogom őt tréfálni.
12153 29 | hozzák fel Malmont Amália ravatalát, ahogy ott találják. Velük
12154 14 | a kíséreten keresztül a ravatalig és kiáltva:~– Megálljatok!
12155 14 | tolakodó nép közé, ő csak a ravatalra nézett.~Már messziről látta,
12156 29 | arról a pompáról, mely a ravatalt ékesíti; a nehéz selyem
12157 23 | szeret engemet Bolivár, úgy ráveendem őt, hogy vesse el a koronát
12158 32 | semmi ígérettel nem tudom rávenni, hogy hagyja egy percre
12159 12 | megbélyegezni; egy akasztófa van rávésve; azt a konyhán megtüzesíté
12160 1 | nagy kéréssel, könyörgéssel rávette, hogy töltse nála a napot.
12161 4 | ekkor üszköt vetett a várba; rázárta a bennlevőkre a kapukat,
12162 29 | felé, azokat pedig az első rázkódás ledöntötte, nem maradt más
12163 32 | meg volt minden idegében rázva: hogyne? Akit a kapernaumi
12164 6 | felhívta a némbereket, hogy rázzák le a férfiak jármát széles
12165 29 | használandó gyógyszerekről, reagensekről, heroicumokról, az egész
12166 32 | levelek miatt nem süthetett reánk, tükréből, a tengerből vetett
12167 22 | kiterjesztett szárnyaival rebbenve, ami keresztülhangzott a
12168 23 | fogódva, midőn néhány szót rebegett hozzá.~– Tehát légy diktátor –
12169 23 | üdvkiáltása nyelte el a rebegő szavakat, miket Paez és
12170 29 | önt, hogy lesz sikere; a reclame útján sok derék hajadon
12171 13 | Nagy János – kérdé tőle a rector professzor –, akar-e elmenni
12172 13 | lesz, ha a Krisztina majd a rector-ház udvarán eteti a libákat;
12173 13 | faluról falura, papok és rectorok kelletlen vendégei, itt
12174 13 | hívják benne a papot meg a rectort.~Huszonnégy esztendeje múlt
12175 26 | szemeit a csábos rebozó redői alól.~Egyszer Robertsont
12176 14 | Az áruló gyűrű ~(TÖRÖK REGE)~Pompás Szolimán szultán
12177 32 | időben? Olvastam; nagyon szép regék, hanem én nem félek tőlük.
12178 26 | elámulva hallgaták e tüneményes regéket, s kérték Robertsont, hogy
12179 29 | olyankor megfoghatatlan meséket regéltek neki e csodálatos viszony
12180 13 | A jó Wielandnak van egy regénye, melyben a korában elhatalmozott
12181 32 | nem adna azért egy francia regényíró, ha ilyen villogó szemű
12182 29 | Hogy kapnak majd rajta a regényírók és a tárcaköltők!~Tetszett
12183 29 | mond. A törvényszék rossz regényolvasó közönség, mert mindennek
12184 23 | diktátori hatalmát.~Ezen nap reggelén találkozék dona Lurenziával.~–
12185 32 | felfedezni, hogy hozza be a reggelimet táncolva, nevetve; hogy
12186 27 | vagy pápista? Kávét iszik-e reggelire, vagy rántott levest? Hány
12187 2 | volt az öregúrnak, hogy a régieket sem dobta azért a tűzbe,
12188 7 | kacatbirodalom, mely között három regiment eleven pók indigenálta magát.~
12189 32 | volnának hát bár ezek is olyan régimódi becsületes kísértetek, akik
12190 21 | alkalma bejuthatni a parfumeös régiókba, s most is elwalzerezték
12191 29 | családban semmit.~Ezekben a régiókban a leányt ki szokták tagadni,
12192 7 | A régiségbúvár~Volt nekem egyszer egy bogarászom,
12193 7 | tudott pazarolni. Imádta a régiségeket, ha valaki azt a kardot
12194 1 | Mi lehet ott, amit előlem rejt? Meg voltam bolondulva.
12195 29 | véleménytől, hogy aki ily makacsul rejtegeté e szépséget, annak okának
12196 29 | törvény keze elől. A nő védte, rejtegette, ápolta őt, egyedül ő ismerte
12197 29 | szorítkozott, titkoltam, rejtegettem azt; azonban már cselédek
12198 23 | tanácskozás közepette felnyílt egy rejtekajtó, s mindenki megdöbbenésére,
12199 23 | leány ismét elsietett a rejtekajtón, az összeesküvők borzongva
12200 10 | szót fogadott, és beállt a rejtekbe, s magára hagyta zárni a
12201 29 | jártak-keltek az emberek Malmont rejteke körül, szilaj diákcsapat
12202 26 | közelebb jutottak kincseik rejtekéhez. Itt sok jó, becsületes
12203 10 | cincogásukkal elárulnák a rejteket, melyben egyszer másfél
12204 26 | fogja fedezni a kincsek rejtekét, vigyék a partra. Amint
12205 29 | első betűjét megnyomva, egy rejtekfiókra talál, melyben egy lepecsételt
12206 29 | szorítva két kezébe.~Mind e rejtély fölött magasan látszott
12207 32 | gondolám amaz éjjeli dal rejtélyének megfejtését is.~Azt bizony
12208 10 | visszajött a kapitány, arcán rejthetetlen bosszúsággal, s jelenté
12209 25 | külsejű idegen valóban ott rejtőzik térden guggolva az ágy függönyei
12210 10 | quatre Riviers-ben kell rejtőzködnie.~– Megengedem önöknek, hogy
12211 10 | rejtett fülkét tárva fel.~– Rejtsd ide magadat – szólt Josephine
12212 26 | most a főkérdés, miképp rejtsenek el annyi pénzt, anélkül,
12213 31 | pálmák, tölgyek után fűzfa, rekettye és tövis! A nagy világdrámák
12214 29 | Ah, szép menyecske! Ön reklamálni jön? Bizony mondom, hogy
12215 11 | sereg becsületes bivalyfogó rekrutáztatott össze a szomszéd falvakból,
12216 13 | megismerni, azoknak is kell rektor, kántor és praeceptor, aki
12217 29 | egy képzeletben festett rém; a mesének semmi alapja,
12218 19 | mondta, hogy én mindezeket a rémdolgokat csak a VaterländischerPilger-ből
12219 3 | nevelkedett; mint ifjú már réme volt a félhold martalócainak
12220 23 | keze e munkában nem fog remegni?~– Én leszek az – szólt
12221 29 | volt hatalma többé lelke rémei felett; akkor azok lettek
12222 29 | magát, az éj és a magány rémeit, az éhhalál rideg kínjait
12223 21 | jól, hogy a volt huszár remekül tud vágni és lőni. Kardra
12224 32 | fogadott leány hol van? – Remélem, hogy az csak nem őrült?~–
12225 29 | hogy kell csendesen aludni, reméli, hogy megtanulja azt itt –
12226 23 | Hát ők mit akarnak látni? Remélik tán, hogy ily nagy örömre
12227 29 | Issoduneban. Minthogy alig merem remélni, hogy a fentebbi címzeten
12228 10 | titkos rugójához, tán azt remélte, hogy valami útbaigazító
12229 8 | múljék az idő, meg azon reményben, hogy őt újra látom, ismét
12230 24 | ellenfél szívét oktalan reményekkel elpuhítani.~A két követ
12231 23 | sikerülne az, amit szívemben reménylek, akkor Bolivár engem nem
12232 10 | napok diadalszavára bizton reménylette, hogy Saint Creux sietni
12233 13 | megy oda.~Tehát az volt a reménység, hogy majd domine Sust,
12234 28 | nem kezdett, addig abban a reménységben élt, hogy majd valami jó
12235 29 | tovább történetét, a maga rémes valóságában, hogy arcán
12236 32 | kastélyom lesz, ami egy kis rémeskedés hírében áll, aminek saját
12237 26 | világgal meghasonlott fiatal remete, s tán itt is vénült volna
12238 26 | álma közepén lepték meg remetelakában; ott mindjárt le is ölhették
12239 6 | uralkodni a világon.~Üzenetét a rémítő hír követte, hogy a fellázadt
12240 14 | után, harmadszor már csak rémletes nyögés; és azután semmi
12241 26 | mind a két fő. Most egy rémordítás hangzott a hajóról, mindenki
12242 29 | szempár áttekintett a halál rémországából az élő világba, a megnyíló
12243 1 | tapasztalásomon.~– Csoda, rémséges csoda ez, orvos úr. Ne kutassa,
12244 29 | Malmonthoz.~A marquis a rémtörténet elbeszélésétől kifáradtan
12245 4 | magaviseletén sírni, midőn rémületére Hamlet egyszerre megváltozva
12246 13 | tartva az ezüstpénzt nagy rémülettel.~Az én szigorú tanárom kegyetlen
12247 11 | sem üldözött, a nép szent rémülettől eltelve borult arcra haragom
12248 29 | lepve, elájult asszonyok, rémült tébolyodottak annyi dolgot
12249 13 | általa babonázva.~Itt minden rendében van, gondolá Nagy János
12250 29 | s a hatóság vizsgálatot rendel, akkor az orvosi kéz öli
12251 29 | halálesetei felől, az iránt rendeljen rögtön szigorú vizsgálatot.~
12252 21 | anyja, s kezével szabadon rendelkezett; aztán a baronesse elég
12253 33 | Semmi sincs. – „Tud ön rendelkezni jövendő sorsa iránt?” –
12254 9 | sors furcsa szeszélye úgy rendelte volna, hogy megfordítva
12255 6 | Istennek számol érte!… Isten rendelte-e ezt így? A férfiak szerezték
12256 23 | libertador szóval kérkedő rendérmet, mert én nem szabadítottam
12257 23 | messze csak látni lehete, rendetlenül futó tömegek rajzottak hegyen
12258 29 | jelen voltak, s körülbelül ő rendezte az egész tréfát, úgy ahogy
12259 26 | tengerészek utána. Ott hajszát rendeztek ellene, mint valami ártalmas
12260 4 | amikor ő vissza fog térni, rendezzen nagy ünnepélyt fiának halotti
12261 28 | vissza vármegyéjébe, mint rendjelekkel rakott vitéz harcos és –
12262 32 | vagyok már szokva minden rendkívüliséghez.~Miután megnyugtattam afelől,
12263 26 | gyönyörű teremtést fehér rendöltözetben…~– No, ez az, barátom, ugyanaz;
12264 29 | foglalt helyet; fegyveres rendőr nem ment velük, csupán az
12265 26 | volna magát, ha az angol rendőrség meg nem sejti a jó szándékot,
12266 32 | Azt bizony nem tudom, mi rendszert szokott a nemes gróf követni
12267 32 | és erőszakos, az egyik a rendületlen becsületesség, a másik a
12268 24 | nőül, midőn egyszerre egyet rendült a világ, a Dukas császári
12269 4 | élettörténet leírva.~Amint Skócia rengeteges hegyein áthágva, az örök
12270 32 | Nappal ugar alá szántok, répát ültetek, béresekkel veszekszem,
12271 29 | ami úgy szeret a sírkövek repedéseiben tenyészni, kíváncsi virágocskák
12272 13 | és hónai alatt szét volt repedezve, lebernyeges köpenyege hátul
12273 29 | roppant tűzijáték volt a repertoiron. A báró saját hálószobájában
12274 23 | ezzel csókolá össze az anya repeső gyermekeit, ezzel ifjultak
12275 19 | már ő felelt is: „Én gróf Repeyné vagyok innen Kerékvárról.”~–
12276 10 | este a gyertyavilág körül repkednek, miket molyoknak szoktak
12277 29 | furfangos, igen mulatságos replicára, mellyel e nőt összetörni,
12278 26 | hajóin szolgált, áttért a republicanusokhoz, s azoknál hajóskapitányi
12279 29 | levél Issoduneból Párizsba repül, s egy dühös ember onnan
12280 30 | Csendesen lépjen, hogy el ne repüljön.~– Itt van, megvan, nem
12281 32 | fel az egész szoba; nem repültünk a levegőbe, nem gyulladtunk
12282 23 | kapukat; meneküljetek a réseken!~De a fényes lovag visszamosolygott;
12283 23 | szabadító nemsokára egész a résig tört magának utat, ott nyájasan
12284 19 | természetesen az elsőbbre resolváltam magamat, amiért ő megengedte,
12285 32 | most, amikor nem nagyon respektálom a csavargó szellemeket.~
12286 24 | kamattal fizeté vissza a fényes respublica úszó várainak e rossz szolgálatot,
12287 23 | zsákokkal eltorlaszoltatá a rést, s ottmaradt egész éjjel
12288 29 | láthatta, hogy ő nagyon restell erre a kérdésre felelni;
12289 4 | kedvetlenül viselte magát, mintha restellne ott lenni.~Ebéd után, hogy
12290 20 | szelíd, nyájas fiú, s nem restellt vele enyelegni, néma játékkal
12291 4 | ősregéket.~A dán történetíró nem restellte a nép közé leszállni, összegyűjtögetni
12292 13 | semmit megtanulni; a tanárok restellték már látni, s eresztve eresztették
12293 32 | mindennapos nyitogatástól. – Nem restelltem minden képrámát leemelgetni
12294 26 | a roppant kincs még csak részben volt az övé. Ötven martalóc,
12295 5 | Amerikába, annak ki tudja melyik részébe; nekem atyámmal, előre nem
12296 1 | mint aki halálos méregtől részegült meg. Én az utolsó cseppig
12297 32 | titkát. Mi oka volt rá? Mi részem volt nekem e szerencsétlen
12298 19 | következett. Ott van! Az is az én részemre ütött ki. A zsivány nagyot
12299 10 | fulladt meg.~A tükör hátulsó részére tűvel ez volt felírva:~–
12300 1 | szolgálattal, amiben ön részesített, azonban egész életemben
12301 20 | átalán igen nagy kegyben részesülnek… Mint a majmok, mint a papagájok,
12302 14 | különben jó bánásmódban részesült, s nem volt fogyatkozása
12303 26 | Williams a legénység egy részével szétoszlott a kabinetekbe,
12304 21 | hogy karjaik annál jobban reszkessenek, így azután alig valószínű,
12305 5 | hangnak egy pillanatnyi reszketése, egy meg nem őrzött sóhaj
12306 23 | reszketett. – Halál fia vagy, ha reszketesz! – ordítá rá a véreb. –
12307 32 | mások a gyertyalobogástól reszketnek, mikor a látogatók felijednek
12308 5 | eltűnt. Az egy E betű volt.~Reszketni kezdtem. Félelem vagy a
12309 19 | példálózni mert velem. Én reszkettem minden porcikámban, mikor
12310 29 | hogy én ismerem bűnének részleteit; kezemben vannak bizonyítványai,
12311 29 | azoknak készítője nevével s a részletes gyilkosság leírásával együtt
12312 12 | jöhetett, ki nem fogyott annak részletezett magasztalásából.~Szükséges
12313 29 | régóta tudója volt sok apró részletnek a marquis életéből, különösen
12314 1 | égő taplót rakok a fájó részre, s azalatt, míg a tapló
12315 3 | szigorún; semmi kímélet, semmi részrehajlás; a király becsülete kér
12316 4 | erdőben szállt meg.~Mindkét részről sokan hullottak el, Hamlet
12317 29 | fájdalmas történetét és résztvesz abban. Én el vagyok veszve.
12318 1 | meglátott. A rémület, a részvét, a fájdalom, vagy nem tudom
12319 32 | osztályú, a többi második; a rétek kitűnően jók, van az uradalomnak
12320 32 | szabályozott patakja, melyet rétöntözésre szoktak használni, azonkívül
12321 32 | amik húsz icce tejet adnak, rétöntözésről, gipszezésről s mindenféle
12322 19 | Mit tehettem? Szívemben a rettegés nyilaival, torkomban a halálos
12323 4 | megérzé a veszélyt, és nem rettegett tőle. Mikor útnak indult,
12324 8 | föl; angol volt szegény, s rettenetesen furcsán viselte magát. Hanem
12325 32 | ki előttem!~A jámbor fiú rettenetest fohászkodott, felvette a
12326 19 | gonosz lidérc asszony mindig rettentőket szokott kacagni rajtam,
12327 19 | egyebünket is; bárcsak a revolverem itt volna.~– Hogy még azt
12328 32 | felugrottam, ágyamnál függő revolveremet kapva s ajtómat felszakítva,
12329 11 | kiknek az orrukra mindenféle réz-, drót- és szíjkosarak voltak
12330 32 | szegletén találtam egy furcsa rézcsapot, azt addig csavargattam
12331 29 | guirlandokról, miken ezüstlepkék rezegnek, a színes viaszgyertyákról,
12332 24 | ezüstharangnál csengőbb rezgéssel tört az ég felé, áthatá
12333 29 | hogy ragyognak a fűszálakon rezgő harmatcseppek, hogy nyitják
12334 26 | kókuszdiót adtak, és egy rézgombért a lábait csókolták Robertsonnak,
12335 7 | lópatkók, kengyelvasak, rézgombok, acélgombok, kitömött madarak,
12336 19 | zsebemben volt egy csomó rézpénz, gondoltam azt rárisquirozom,
12337 19 | Micsoda? Csak nem akar itten rézpénzre játszani? Nem vagyunk mi
12338 7 | kacattárban annyi tarajtalan rézsarkantyú s nyélbe törött kés-villa,
12339 13 | is találja ki?~– Nem én. Rhihihi.~– Hát azt akarom magának
12340 10 | tehetett okosabbat ennél, egy Rhone melléki parasztasszony felöltöztette
12341 19 | grófném mindettől meg nem riadva, merészen fölnyitotta az
12342 32 | egyszerre egy ijedelmes kiáltás riaszt fel merengéseimből, melyet
12343 23 | felbőszült fenevadak, míg az ifjú Ricante elfoglalt várában magával
12344 19 | necessaire? Hol a táska? Hol a ridicule? Nem feküdtem-e rá a kalapskatulyára?
12345 32 | alatt, melyből vadászom rikácsoló hangja volt kivehető; azután
12346 19 | szilaj táncrobajt s a víg rikoltozást, amit egy csoport férfi
12347 32 | öntudatlanul énekel, se ríme, se melódiája, mint az erdei
12348 24 | Guiscard nem szédült el. Ott ringatá térdein az éneklő szép leánykát,
12349 32 | gyermek, akit a bölcsőben ringatnak, s a dajka meg énekel hozzá;
12350 32 | idegeim vannak, mint egy rinocérosznak, azt mondá, hogy eszerint
12351 29 | szerelem, az ő számára még ritkábbá lett az. Mindenkin, aki
12352 7 | hát oda ez van írva: E ritkabecsű képet vettem 28 császári
12353 23 | felállított kereplő, de csak ritkán, mint a templomi csengettyűszó,
12354 32 | valódi kincs, megannyi ritkaság; hogy is lehet valaki olyan
12355 7 | tárgyak mint jutottak a ritkasággyűjteménybe.~
12356 7 | cserepei egyenként Thaddeus úr ritkasági gyűjteményébe, ki azokat
12357 10 | lakol meg; hanem ezért a ritkaságok közé tartozik, hogy a menekvő
12358 7 | élt abban a hitben, hogy ő ritkaságokat gyűjt.~Hajdan physices et
12359 7 | aranyporzót lehetett volna venni.~Ritkítja párját az a comicus helyzet,
12360 19 | aztán fújt valami mezei ritmust, amit én bizony nem tanultam
12361 32 | individualitás volt; egészen a Ritterrománok törpéinek a fajából; büszke,
12362 30 | furkósbotjával, s rájuk rivall:~– Itt nem szabad letelepedni!~–
12363 23 | felől.~A patrióták lelkesült rivallása hangzá túl a hajadon szavait,
12364 23 | veszteséggel holnap. Hova lett Rivas tábornok az uricai diadal
12365 10 | egész Chateaux de quatre Rivieres-ig, ahol Thermé grófné lakott.~
12366 10 | kastélyába Chateaux de quat re Riviers-be, melyhez egykor annyi szomorú,
12367 10 | szerint Ghateaux de quatre Riviers-ben kell rejtőzködnie.~– Megengedem
12368 22 | kilencvenkilenc szemet evett meg a rizsből, a századikat a napmadárnak
12369 22 | mint száz szem megszámlált rizskását vízben főve, s cukros vizet
12370 32 | egy gyufát elgyújtanak, a robbanó lég egyszerre explodál,
12371 24 | leste minden mozdulatát Robertnek; egyik Gaita volt, a szerelemféltő
12372 26 | Nevetve emelé fel arcát Robertsonhoz, kezével a dereglyébe kapaszkodva,
12373 26 | minden reggel, este, mert Robertsonnál el volt határozva, hogy
12374 1 | magam is utánamegyek.~Alig robogott ki a hintó udvaromból, én
12375 11 | megbuktatott művész ellenünk röffent, elüldözött bennünket, a
12376 32 | becsületesség, a másik a tébolyító rögeszme. Az egyik azt mondta; ha
12377 32 | hogyan jutott ő e kínzó rögeszméhez. Egyszer egy kőszénbányát
12378 1 | makacsul, mint egy őrült a maga rögeszméjében. A méreg keresztül-kasul
12379 32 | hogy nehéz volt hozzáférni rögeszméjéhez. Hiszen ha vitatkozásba
12380 29 | annyival iszonyúbb az őrültek rögeszméjénél, mert ez való, gyógyíthatatlan
12381 32 | Ez a néhány perc támasztá rögeszméjét; akárhol járt-kelt, mindenütt
12382 19 | hírhedett haramia, a szegedi rögtönítélő bíróság által halálra ítéltetvén,
12383 23 | magával együtt levegőbe röpíté legdühösebb csordájukat
12384 7 | várost levegőbe lehetne röpíteni, s a legkisebb frictiótól
12385 24 | pallosát, fehér sisaktollának röpkedését, a porfelleg el-eltakarta
12386 23 | ajakról a bámulat felkiáltása röppen el. Bolivár egyszerű közkatona
12387 28 | karabélyt, egy párnak meg is rövidíté várakozási határidejét,
12388 21 | szerkesztő öreg ember volt és rövidlátó, azt mondta, hogy ő bizony
12389 29 | elől, míg végre kifáradtan rogyik össze elviselhetetlen terheik
12390 24 | török íjászok ellen intézett rohamban egy nyíllövést kapott, hogy
12391 14 | cikornyák lesznek varrva; te rohanj akkor oda, állítsd meg a
12392 23 | Ha ez azt mondja: előre rohanjatok! Ne kérdje senki, mi vár
12393 19 | odafutott hozzá, mintha keblére rohanna, azzal egyet pördült, megint
12394 1 | szeretnék fejemmel a falnak rohanni.~Az orvos nagyító üveget
12395 27 | s úgy fűzte magát, míg rohanó tüdővészt kapott; akkor
12396 24 | pallost, s azzal megfúvatá a rohanót a görög tábor közepe ellen.~
12397 24 | sem sisak, s azok futva rohantak a tengerpart felé, hol a
12398 11 | hanyatt-homlok az ellenség soraira rohantunk, s egy pillanat alatt az
12399 23 | lobogott. Elveszésnek, halálnak rohanunk, mert nem tudunk parancsolni,
12400 22 | pávaszem a végén aranyozott rojttal.~Ilyen volt Xelenhoa fum
12401 32 | gróf idejében látott valami rókavadászon! Vettem neki egyet. Azóta
12402 34 | a feleségem! A vén pergő rokka. No iszen, lesz majd mit
12403 7 | srófokat, szegeket, csatot, rokkakapcsot, cipőhúzót, famacskát, harisnyastoppolót,
12404 10 | pórleánynak, piros szegélyű rokolyába, piros sarkú cipővel; a
12405 23 | csupán azért, mivel Arismendi rokona. – A gyermek ártatlan szava
12406 23 | pártol, annak ötödízigleni rokonaiból minden ötödik embert főbe
12407 23 | leány szólt:~– Barátaim, rokonaim. Mi, kik egyetértünk a gondolatban,
12408 29 | gyalázatot tetézte még a nyomor.~Rokonainak egy része elhagyá, elfeledte;
12409 29 | mindenét fiára ruházta. Minden rokonának, minden cselédjének gazdagon
12410 28 | latint legtovább; a vele rokonokat hamarább; a magyart egy
12411 11 | találkoztam itt is, amott is rokonokkal, kiknek az orrukra mindenféle
12412 22 | zöld betűkkel, amiket a rokonoknak, ismerősöknek és előkelőknek
12413 10 | érdekekből felhasználták a nép rokonszenvét e név iránt, s ha egyhelyütt
12414 23 | e ház, és senki sem fog rólatok kérdezősködni többé! Nem
12415 3 | kicsiny, de fényes birodalmát; Rómában adtak egymásnak találkozót
12416 6(1)| A régi rómaiak idejében is élt már az a
12417 24 | az a szép ország második Rómájával a Bosporus partján, egyik
12418 23 | volt az öröm indulata; a romba dőlt házakon zászlók és
12419 25 | pamlag egy dühbe hozott férj romboló haragjának, mibe került
12420 8 | tapssal adós maradtam önnek Rómeóért!”~
12421 8 | szerelmes hangon „kedves Rómeójának” nevezett; én őt kedves
12422 8 | ahol én délben eljátszottam Rómeót és Júliát; s azok az üvegcsillagocskák
12423 23 | midőn hadseregeink minden romja a Llanos pusztáiba menekült.
12424 23 | közeledéséből, a várfalak romlásából ki lehetett számítani a
12425 20 | többi hitetlen ellenségek romlására történik, de azt ne merészelje
12426 23 | gyávák megerősültek tőle, a romlott kőfalak kijavultak az ő
12427 29 | században, ha ez a sírbolt is rommá lesz, s szétbontják, a temető
12428 19 | hídja okvetlenül el van romolva, ez napirend; belefulladunk;
12429 23 | mást, mint egy laktalan romtömeget, holttestekkel tele. Minden
12430 5 | keletnek. A magaslatról széles rónára lehetett látni. Én ott ültem
12431 13 | volt már. Átkozott csúnya, ronda faluba vitték, ahol a sár
12432 32 | magától.~Ezzel kimerülten rongyott le egy székre, mint aki
12433 13 | s ajándékozza oda valami rongyszedőnek; meg ne lássam többet rajta.~
12434 24 | első roham veszedelmesen rontá meg Guiscard hadrendjét;
12435 29 | még a halál sem bírt rajta rontani, úgy fekszik a koporsóban,
12436 23 | fölépített, a másik le ne rontsa.~Azzal Bolivár meghajtá
12437 32 | volt; a kandallóbam tűz ropogott, kellett is most nekem a
12438 4 | szerelem?~Azonban azalatt Rorik, a főkirály meghalt, s utána
12439 7 | titokbani kimondatása: sub rosa dictum. – Mármost csak az
12440 23 | egy spanyol zsiványvezér, Rosita, fellázaszták a négereket,
12441 23 | gyöngéden emelé fel a lábaihoz roskadó hölgyet, s keblére szorítva
12442 20 | A török birodalom nagyon roskadozott már akkor, míg ellenségei
12443 27 | discuráltak.~És azóta be is roskadtak már a sírocskák, nem hantolta
12444 26 | eszének, s mit tehetett vele rosszabbat, hogy tökéletesen őrültté
12445 9 | papirosra.~– Akkor én még rosszabbul vagyok, mert nekem elém
12446 24 | megcsókolá szelíden, óvatosan rosszban tudatlan fejecskéjét, s
12447 19 | mindnyájunkat megölnek, egy rosszhírű gyilkosverem, aminek a kocsmárosa
12448 29 | hogy fejeiket bedugták a rostélyon, s benézegettek a félsötét
12449 32 | parázzsal, s azonfelül a rostlappal is el van zárva.~Álmodtam
12450 26 | aranyszín gyümölcse ott rothad a földön, mert az apró sertések
12451 12 | vigyorogva –, hány fej van most a rováson?~– A tieddel együtt tizenkettő.~–
12452 19 | kezembe, melynek hivatalos rovatában (egyebet nem is olvasok)
12453 29 | Először megteltek vele a napi rovatok, azután írt róla egy kisnevű
12454 7 | vagy a York család? A fehér rózsa-e ez, vagy a piros rózsa?…
12455 29 | temették el az alacsony rózsaákász- és jázminbokrokat, miket
12456 12 | szerelmes alcade ölében tartá a rózsaarcú Juanitát, azokkal a kláris
12457 30 | karcolás arcodon?~– Egy rózsabokortól kaptam, melyről a szép comtesse-nek
12458 7 | való volt rajta vagy egypár rózsaforma is.~Az antiquista el nem
12459 21 | díszítménnyel, hajában piros rózsák voltak, mellcsatja egy rubinokból
12460 21 | Rózsaszínű táncruhában, piros rózsákkal a fejében, a legszebb viaszsárga
12461 29 | arcra visszatért az élet rózsaszíne, a gyengéd termet meleg
12462 7 | kapott legelőször teljes rózsát egy kertésztől ajándékba,
12463 29 | kis virágos ligetbe, mely rózsával és jázminnal volt teleültetve;
12464 7 | betűt is látott is rajta a rozsdától. Egyébiránt ezzel a karddal
12465 30 | boltoslegényt, valamelyik rozsólis-gyárból, nyakába akasztott zöld
12466 30 | iskolába, kukk! – Az ideális rozsolisfabrikanslegény most már ötvenszer énekli
12467 11 | hogy elmegy oda, ahol a rubelek teremnek, ott fogják tudni
12468 21 | rózsák voltak, mellcsatja egy rubinokból alkotott virág. Azért írom
12469 22 | cipő kívül gyöngyökkel és rubinokkal ragyogott; ha menni kellett
12470 8 | amint meglátta az ujjamon a rubint, rögtön elmosolyodott; csengetett;
12471 26 | vezessen; az aranypor és öntött rudak ötven hordóban voltak befenekelve,
12472 26 | tízmilliót visz aranyporban és rudakban az angol bank számára; vedd
12473 22 | mellette két szolga viszi magas rudakra feltűzve azon ezüsttáblákat,
12474 29 | E kéz még oly puha, oly ruganyos, ez arc még oly üde, ez
12475 10 | öntudatlanul nyúlt a tükör titkos rugójához, tán azt remélte, hogy valami
12476 10 | kijöhetsz, ha a belső zár rugóját magad felé húzod. Innen
12477 32 | közelebb vont magához, s egy rugót hátranyomva a falban, a
12478 21 | sem tudni, hová. Gonoszul rúgott mind a kettő.~Másodszor
12479 32 | csakugyan nem szellem, aki elvan ruha és eledel nélkül? Erre nem
12480 2 | mint Tinkánál; csupán a ruhaderékra nézve nem voltak egymással
12481 13 | megint felöltem rongyos ruháimat, s alá is út, fel is út,
12482 11 | öltözetül s ahelyett, hogy ruhájukat hímeznék ki, tulajdon testükre
12483 22 | tisztességes rendben; lerajzolva a ruhák, a cipők és süvegek alakjai,
12484 13 | volt ennem, innom elég, ruhám is tisztességes; hanem…
12485 22 | kétszáz és negyven fontot nyom ruhástul. Azt tudjátok a mértéktudományból,
12486 22 | viselt mást, mint fehér ruhát, sem gyaloghintóján nem
12487 14 | Stambul felé, elrongyosult ruhával, megkorbácsolt testtel,
12488 26 | mely fantasztikus szabad ruházatában, az indus ízlés kiáltó színeit
12489 29 | erre akarta minden vagyonát ruházni.~Azért nem is igen ütődött
12490 23 | letelt, mely alatt a rám ruházott hatalmat viseltem. Miként
12491 29 | melyben mindenét fiára ruházta. Minden rokonának, minden
12492 13 | Mi baja volt ott? Nem ruházták, nem táplálták tisztességesen?
12493 20 | fejedelmének” (Szultani Suari Rum) neveznek, kinek roppant
12494 20 | Szadrul vezír), mint írót „Rumélia költői fejedelmének” (Szultani
12495 26 | efölötti örömükben beütötték a rumos hordók fenekeit, s ittak,
12496 20 | összevásárolják tíz-húsz rúpiáért, minőség szerint a gyermekeket
12497 22 | karmazsinpiros, a melle sáfránszín, a szárnyai sötétzöldek
12498 28 | dühbe jött miatta.~– Wie sagt man „teremtette”?~– Teremtette –
12499 29 | szavakat is mondtak ennél a saint-denisi esketőn, ahol anyámat megcsalták;
12500 29 | megesküdött a marquis-val a Saint-Eustache templomban – és akkor is
12501 32 | itt énkörültem; be különös sajátsága van mindegyiknek: nem tudom
12502 26 | szögletben megállván, hallgatá a sajátszerű éneket, melynek melódiáiba
12503 1 | vagy rákseb; eleinte csak sajgott, később folytonosan égetni
12504 25 | mit használna nekem az ön sajnálkozása és részvéte. Köszönöm szépen.
12505 29 | felelni; valami kelletlen sajnálkozást mutatott, aminek sértenie
12506 23 | ellenség kezére jusson? Inkább sajnálnád elgázolt testemet az égő
12507 5 | egy jelentés nélkül; én sajnálni kezdtem szép ábrándomat,
12508 32 | sajtkészítést berendezni, a sajt szagától pedig minden kísértet
12509 32 | én szándékozom nagyszerű sajtkészítést berendezni, a sajt szagától
12510 7 | táblástul. Biz azért nem adott a sajtos többet fél máriásnál.~5.
12511 32 | látszott ennyire hasonlónak egy sajtpofájú gúnyolódó emberarchoz; úgy
12512 29 | más jámbor ábrándozókkal sakkozni, kártyázni, s nem vette
12513 26 | Robertson szívében keserű salakot hagytak e szavak – admiráli
12514 24 | annyit mondhattam nekik, hogy Salernóban találkozunk, és íme most
12515 24 | egy este mélázva könyökölt salernói palotája erkélyére, s az
12516 23 | falairól s visszakergeték sáncai közé: akik ott is fölkeresték
12517 23 | hogy az ellenség elfoglalja sáncainkat, s többé a túlnyomó erőt
12518 23 | megtölté halottaival annak sáncárkait. Négy hónapig védte magát
12519 3 | a sáros földet hordani a sánchoz, mely zsarnoka védelmére
12520 23 | árokvonaloktól; átvágtatott sánckarókon, földhányásokon, leaprította
12521 23 | lassanként elfoglalta a tért a sáncok és víárkok között, az ostromhágcsókat
12522 23 | jelszó volt az ostromlott sáncokon: „Hazafiak, ez az utolsó
12523 23 | hogy éljen a Libertador!~A sáncokról harsogó üdvkiáltás hangzott
12524 23 | Gideont és az egész bogotai sáncot.~– Nézd – szólt Gideonhoz,
12525 23 | kivégezteté. Miért nincsen itt Sanjago Narino, a popayai győztes?
12526 3 | míg végre megtudá, hogy a Santa Clara zárdában van elrejtve.
12527 23 | veled megosszam.~A hölgy sápadtan vonta ki magát ölelő karjai
12528 23 | szánta őt nőül, don Gideon Saperónak, mely ellen Laurenzia sem
12529 13 | ronda faluba vitték, ahol a sár befolyt az utcáról a házba;
12530 3 | európai kongresszussal, nem a saracénok hódításaival, hajóra ült,
12531 13 | csizmájáról levakarta a sarat, a nyakravalóját megfordította,
12532 13 | ide jóravaló ember, ebbe a sárba, ebbe a nyomorúságba, nincs
12533 29 | gyermekkel, leült vele a sarcophagra; mulattatá a gyermeket zörgettyűvel,
12534 23 | bírálgatják, ezeknek egyszerű sárga-kék egyenruhája, a lovasoknál
12535 31 | sohasem hajtott ki a nagyok sarjadéka.~Nagy Lajost követte Zsigmond;
12536 7 | elsül, s kiveti a földet a sarkából.~Halála óráját is ez idézte
12537 29 | azóta úgy belerozsdásodott sarkaiba; a halottak olyan keveset
12538 29 | nehéz vasajtó, a rozsdás sarkak csikorogtak, mintha valaki
12539 7 | kerested tovább?~– Csak amint a sarkammal szétrúghattam a túrást,
12540 23 | lovag visszamosolygott; sarkantyúba kapta paripáját, s amily
12541 11 | értenie, ha Melampusnak egy sárkány megnyalván a fülét, megengedtetett
12542 26 | kezét, felhúzva pisztolya sárkányát.~– Hát e részeg haddal itt
12543 23 | György angyal alakja! A sárkányölő dárdával kezében! Mint vágtat
12544 13 | uram, s kezdé emelgetni a sarkát.)~– Kisasszony, maga nem
12545 23 | Dona Laurenzia, mint a sarlótól leütött virágszál, aléltan
12546 6 | még az álnok csábító is sárt vethet rá; ha pedig a nő
12547 28 | A vén sas~Zsilipy Péter szegény köznemes
12548 22 | halljátok.~A fum hoan hasonlít a sashoz és a pávához. A feje búbján
12549 28 | vakondok, vetéseit megeszi a sáska, dohányát elveri a ragya,
12550 24 | És elküldé Violantát neje sátorába.~Guiscard Robert e szóval
12551 24 | Guiscard táborában, az ő sátorában, az ő karjai közt.~Violanta
12552 24 | mázsás köveket hajigált sátoraik közé, a mérges scorpiót,
12553 23 | nélkül, elhagyva szekereit, sátorait, zászlóit és lövegeit. A
12554 13 | tüskés szakálltarló, melyet sátoros ünnepeken borotválni szoktak,
12555 28 | azt mondta neki rá: „Sie Saumagen!”~
12556 30 | meg Savanyu uramnál, az savanyúképpen viszonoz kérdésükre: Herr