Aki nem talál haza

„Megint egy víg nap múlt el! Hatalmasan mulattunk. Aki már nem bírta bevenni a bort, azt megkereszteltük. Hát még az a szép kis táncosleány? Az a fekete szemű, még most is a fülemben van a hangja, ahogy az nevetett; mint egy kis angyalbőrbe bújt ördög. De mi az ördögnek emlegetem én az ördögöt; mintha nem volna nekem odahaza ördögöm! Kicsoda? Hát a feleségem! A vén pergő rokka. No iszen, lesz majd mit hallgatni megint! Hol voltál? Most kell hazajönni? Éjfél után két órakor? Részeg disznó, s több efféle. Mennyi pénzt pazaroltál el megint? Micsoda parfüm érzik rajtad? Ez valami táncosnéról ragadt rád! És így tovább. Tudjátok? Mindig azzal fenyeget, hogy ha meg nem javítom magamat, majd meglátom, hogy megjáratja velem. Bolond beszéd. Hát azért vesz