Part

 1  I|            szemmel tekinte fel rám, mintha szánakoznék rajtam.~Ó, tudom
 2  I|     jégtömegbül, míg a hátsó falról mintha egy irtóztató fehér kárpit
 3  I|         lehet megbontani. Olyan ez, mintha egy gót építészetű münster
 4  I|          érték, olyan hangot adtak, mintha a moszkvai Weliki Iván harangot
 5  I| visszazengték, úgy éreztem magamat, mintha a hang összeszorítaná agyamat,
 6  I|         rázkódni minden tagjaimban, mintha egyszerre shakerquakker
 7  I|            volt az a lenyelt falat, mintha lichen izlandicumban lett
 8  I|          úgy féltettem, hogy elhal, mintha legkedvesebb atyámfia volna.~
 9  I|      azokkal a zöldfényű szemeivel, mintha kérdezte volna: hát engem
10  I|          pompájú trónterem aljában, mintha egy föld alatti király számára
11  I|           felloccsanó víz olyannak, mintha olvadt zafir szökellne fel,
12  I|    ellobbant, oly hangrobaj támadt, mintha ezer villám csapna le egy
13  I|    mennydörgésnek zengő ereje volt, mintha a harangkondulás, az üvegcsengés
14  I|             a bazalt keresztültört, mintha szélvészhirdető alkonyég
15  I|             éreztem a dörgés alatt, mintha egy elszabadult gőzgép szélvitorlája
16  I|            pattanó hangot hallatva, mintha harangok hullanának a tengerbe.~
17  I|             visszarúg a tenyerembe, mintha tűzkőbe vagdalnék vele.
18  I|           tompa dörömbölés követte, mintha sziklatömegek gördülnének
19  I|     világításban izzani látszottak; mintha gyémántzsarátnokbul volna
20  I|            vastag kristályoszlopok, mintha templomi székek volnának
21  I|        néhol egy gót idomú karszék, mintha előkelőbb szellemekre várna
22  I|          mennyezettel; egy karzaton mintha orgona volna egymás mellett
23  I|            hogy az akként tűnt elő, mintha egy arannyal, selyemmel
24  I|     embernek is olyan jól fog esni, mintha egyenesen az ő feje lágyára
25  I|            leöntik, pengve, zengve, mintha citerán játszanék szellemkéz,
26  I|           volt? Nekem úgy tetszett, mintha mosolygott volna rá.~Szegény
27  I|          vízcseppek úgy tűntek fel, mintha hulló szikrák volnának.~
28  I|            farka egy legyintésével, mintha fürésszel vágták volna ketté.
29 II|             combjában levő inakhoz; mintha ilyenekbül állna az egész
30 II|           emeltem ki a vízből, amik mintha csak arra lettek volna teremtve,
31 II|            itt döng a fejem fölött, mintha figyelmeztetne rá, hogy
32 II|              Most már úgy hangzott, mintha a méh valami pókhálóban
33 II|      közellétét tudassa. Megálltam, mintha a sziklához lettem volna
34 II|    mindannyiszor visszajött hozzám, mintha védelmet keresne nálam.~
35 II|        köszörült halyotis csigahéj, mintha az egész tömeg egy darabokra
36 II|            lábait összetéve mellén, mintha tudna imádkozni, s felnyitott
37 II|        szívgödrére, s úgy tetszett, mintha hallanám azt a neszt, aminek
38 II|         rázkódni néhány pillanatig, mintha azt lesnék, hogyan tér vissza
39 II|              mely bájait eltakarja. Mintha két lelke volna; egyik a
40 II|         túlsó oldalára, úgy tettem, mintha már aludnám, odahajolt a
41 II|         idők óta annyira megnőttek, mintha saskarmok volnának.~Ennek
42 II|      ezalatt, bár szava olyan volt, mintha a föld alól jönne; érctelen,
43 II|           repedések, s egy helyütt, mintha egy nagy megkövesült buborék
44 II|             Olyan volt minden szem, mintha az idén aratták volna.~És
45 II|           nélkül jártunk egész nap, mintha csak egy nagy város utcáin
46 II|            az egész látkör fénylik, mintha lángba volna borulva, s
47 II|            északi táj úgy tűnt fel, mintha lávapatakok kígyóznának
48 II|             vitt véghez körülöttem, mintha meg lenne bolondulva. Üvöltött
49 II|       kétség.~Odafeküdt a lábamhoz, mintha maga kérné, hogy üljek fel
50 II|        megcsókoltam azt, leborulva, mintha szülötte földemet találtam
51 II|         öleltem árbocot és kéményt, mintha testvéreim volnának.~A madarakon
52 II|    csendesen feküdt fel a zátonyra, mintha kapitány, gépész, kormányos
53 II|             vitorlákon, az ágyúkon, mintha az övék volna, s ők vigyáznának
54 II|            még veresebbnek látszik, mintha az egész víztömeg át akarna
55 II|            testén át úgy tűnik fel, mintha csak a hal volna ott maga,
56 II|           ujjain hólyagok támadnak, mintha parázsba markolt volna.
57 II|       csendben oly hang hallatszik, mintha valaki a nyelvével csettentene,
58 II|          van a feje alatt, és felül mintha rózsaszínű fülei csüggnének
59 II|           mégis úgy kezdtem érezni, mintha valaki nagyon megvert volna,
60 II|     bebőrösödött, és egyre mozgott; mintha dagasztaná valami.~Lassankint
61 II|            Lassankint úgy tetszett, mintha a mozgó iszapban egy óriási