Part

 1  I|          szenvedő kezeit és lábait oly nagy mértékben be találta
 2  I|          volna. A medvefőnök éppen oly kegyes volt, hogy megölelt;
 3  I|           tanultam, hogy semmi sem oly háládatos munka, mint olyankor,
 4  I|          szügyéhez. A hús nem volt oly szálkás, mint az ősemlősöké;
 5  I|        Bábi odaért a gépem fölé, s oly szánalmas szemeket tudott
 6  I|     sodrony, mely meggyújtva éppen oly fényt ád, mint a villanylámpa,
 7  I|             Azok közt találtam egy oly roppant malachit sziklát,
 8  I|        hegyi para” (Bergkorck). Ez oly könnyű neme az ásványnak,
 9  I|    konstitúciójának nem ártott meg oly mértékben, mint énnekem;
10  I|        Bábim: akárki tanította rá! Oly sima sziklafalon, ahol ember
11  I|   megelőzni, s midőn az ellobbant, oly hangrobaj támadt, mintha
12  I|           planéta ürege.~Egyszerre oly pokoli hőség támadt a barlangban,
13  I|         különben a falhoz ragadok, oly erős volt a légnyomás, mely
14  I|            teljes erővel. Ezek már oly hanghullámok voltak, hogy
15  I|      magában. Több helyütt akadtam oly gazdag ezüsterekre a kőzetben,
16  I|      átmérője legalább száz méter!~Oly félve, oly félelemmel léptem
17  I|    legalább száz méter!~Oly félve, oly félelemmel léptem az üregbe,
18  I|            azonban nem voltak mind oly átlátszóak. Az ő koporsójának
19  I|   szitakötő finom szárnyacskája is oly épen marad benne, mint élve,
20  I|         odatapadnak a sziklafalhoz oly erővel, hogy késsel kell
21  I|         gőzoszlopok lövelltek elő; oly robajjal, mint mikor a gőzhajó
22  I|         tőlük. A cet bőgni kezdett oly hangon, ami egy öldökölt
23 II|        hajtani.~Az alsó állkapcája oly hosszú, mint egy deszkaszál,
24 II|  kellemetes, de ebből éppen valami oly átható patikaszaggal vegyült
25 II|  vetekednek, s a tunica sclerotica oly vastag rajtuk, mint a talpbőr,
26 II|             s vergődésében zizegne oly fájdalmasan.~Keresni kezdtem
27 II|           utamat, mely még egyszer oly magasan, de mindig egyenesen
28 II| gondoskodjam.~A kitörendő robbanás oly hatalmas lesz, hogy az tíz
29 II|             mint a kitörés hangja.~Oly rázkódás volt ez, aminőt
30 II|             Ami körülvesz is, mind oly bámulatra méltó!~A földrengés
31 II|         megindulását kémleltem.~Ez oly ünnepélyes perc volt, hogy
32 II|            és vadállatok nem éltek oly nagy ellenségeskedésben,
33 II|      hévmérséke már nem lett volna oly elviselhetetlen. Leszállt
34 II|         bazaltoszlopok még most is oly forrók, hogy azokon Bábi
35 II|           figyelembe: pedig ez egy oly élelmiszer, melyből egy
36 II|        keresztül váltott csók!~Egy oly lány csókja, akinek a lelke
37 II|           mellettem.~Hanem az öreg oly gyönge volt, hogy őt csak
38 II|          mikor kiléptem a szabadba oly hosszú földalatti bolyongás
39 II|            jég alatti felrobbanása oly erőszakos lökést adott a
40 II|       rajta. S az észak szárnyasai oly szelídek, hogy meg lehet
41 II|          tolatott, többé nem képez oly erős építményt; mint mikor
42 II|          Tegetthoff ez idő szerint oly állásban volt, hogy a hátulja
43 II|         partjához eljutott a hajó, oly csendesen feküdt fel a zátonyra,
44 II|           képeztek, s a szárnyasok oly mulyák, hogy mikor egyet
45 II|            mákbul, aminek a füstje oly gyorsan száll fel az égbe.
46 II|    leolvadt minden jég és hó, s az oly iszaptengert támasztott
47 II|        édes fürtöket, miknek nedve oly mámorító, s a televény mocsárfenék,
48 II|          egy csepp vízben s együtt oly tömegben, hogy egy egész
49 II|           a természet ez alkotását oly sérthetlenné tette, hogy
50 II|           állat egy vékony hólyag: oly finom test, mint a szappanbuborék,
51 II|            szappanbuborék, s éppen oly szivárványt játszó és piros,
52 II|      lassan libegnek alá a vízben, oly vékonyan, mint a fonál,
53 II|          az úr a vízben.~Ez megint oly ellensége minden más állatnak,
54 II|            egyszer a mély csendben oly hang hallatszik, mintha
55 II|        mögött, s nem is foly többé oly bőven, miután az előrehaladás