Part

 1  I|                elvitték magukkal, hogy nekem egyet sem hagytak, amivel
 2  I|           kinyitám az ajtót, egyszerre nekem rohan egy óriási medve.~
 3  I|            legmagasabb fogaival indult nekem, hogy összetépjen, hanem
 4  I|               s kitüntetésekre volt én nekem szükségem, hanem egy nagyon
 5  I|         karácsonyjuk lenne tőle, s még nekem is maradna öreg napjaimra.
 6  I|               a mammutok barlangostul.~Nekem már akkor meggyőződésem
 7  I|              dinornist találhatnék, az nekem éppen elég lenne egy esztendőre.
 8  I|              táplálék hónapokig eltart nekem.~Azonban ha a tojása idejöhetett,
 9  I|             ónnal.~De hát mi okom volt nekem erre a nagy előgondoskodásra?
10  I|                énekelt a jégorgonával.~Nekem ugyan az egész medvezendüléssel
11  I|              többszörösen köszönhetem, nekem is tiszteletben kell tartanom.~
12  I|         dinornis pecsenyéket (amik meg nekem nem kellenek). S a jámbor
13  I|         odajött, lefeküdt mellém, s az nekem igen kellemes volt, mert
14  I|               üvegcseréppel fog hozzá. Nekem minden készletem megvan
15  I|         amilyen most előttem feltárul.~Nekem pedig hát nem volt semmi
16  I|                milliókat érő kincsben. Nekem ez csak egy újabb börtön.~
17  I|            volt a rézbánya félkörével.~Nekem ezen a tavon kellett volna
18  I|        ragyogása mutatott indigókéket.~Nekem csak bele kellene lépnem
19  I|           prüszkölést idézett elő, ami nekem is javamra vált, mert szétrebbenté
20  I|          kősugárzás a fénymágnesekből. Nekem most ezek becsesebbek voltak
21  I|             uralkodni? S jön egyenesen nekem, dörmögve és morogva s féloldalát
22  I|           kegyetlenül előttem, s azzal nekem szemem, szám telefecskendi
23  I|            sziklapárkányra.~Most aztán nekem csak utána kellett másznom
24  I|           alakú üregnek végét értem, s nekem nem volt más útmutatóm a
25  I|        kürtőlyukakrul volt szó, mikben nekem is négykézláb kellett másznom,
26  I|               az csupán: ha hosszú is.~Nekem keresnem kell az utat innen
27  I|                 vagy valóban úgy volt? Nekem úgy tetszett, mintha mosolygott
28  I| leghihetetlenebbnek, ha más mondaná el nekem, hogy én szerelmes legyek
29  I|             felfeszegetni. Persze csak nekem. Bábi lehúzza őket egyszerűen
30  I|              legcsekélyebb seb megöli. Nekem azonban a spekuláción és
31  I|      szárazföldi nagyszámú ellenségei.~Nekem megadatott a szerencse e
32  I|                első lábán öt ujja van; nekem is az van: ez elég az atyafiságra.
33 II|                amelyen ide lecsúsztam, nekem a huszonnégy fogukkal lépcsőül
34 II|           halzsíromért azonban megvolt nekem is a jutalmam, mert a legközelebbi
35 II|              szobában, ami éppen elég.~Nekem a tűz fényénél, ha egyszer
36 II|              volna: az elég lett volna nekem a másvilágra menetelhez.~
37 II|                jön fel hónapokon át. S nekem mégis hajnal volt ez a sugár!~
38 II|         egyetlen egy szál gyufa!~És én nekem teljes elhatározott szándékom
39 II|               alant levőket eltemetik.~Nekem tehát az élelmiszeremmel
40 II|                egy negyedóra kell, úgy nekem ötven órai időm volt a cetbarlangból
41 II|               ámbrából izzasztható ki.~Nekem volt benne módom. Nyolcszáz
42 II|          szentséges Jehova, kölcsönözd nekem életadó leheletedet!~Térdre
43 II|               mellé a kristálytuskóra, nekem pedig azt sugta:~– Keszubba!~„
44 II|             szemeit az ég felé.~Azután nekem nyújtotta a kelyhet az ivásra,
45 II|            barnumság az egész mesém, s nekem semmi tanúbizonyságom nem
46 II|            jönni; de mitől?~Akármitől! Nekem csúfra vissza kellett térnem!~
47 II|                klímához való jelmezek.~Nekem elébb vissza kell térnem
48 II|            árbockasban rejté el magát. Nekem azonban minden érzékemet
49 II|              maradt az árbockasban; de nekem volt benne elég részem,
50 II|             hálaáldozatul az Úrnak. Az nekem szép meglepetés lett volna.~
51 II|               lehetetlen”, s megígérte nekem, hogy ha hazakerülünk Magyarországba,