Part

 1  I|            s még nekem is maradna öreg napjaimra. Az éhhalál minden
 2  I|          karjai kissé felhúzódva. Öreg embernek kellett lennie,
 3  I|          szél volt, mikor húzott, öreg zivatar. S néha cifrázta
 4 II|       majd az izzó hídon.~Hogy az öreg Lámekh benne maradt a kristályban,
 5 II|          a pillanatban, amidőn az öreg életre támadt, a leány felugrott
 6 II|       Következett még több is.~Az öreg, alighogy múmiából emberré
 7 II|         Makkót mardót! – hörgé az öreg a bősz átokkiáltást, mellyel
 8 II|            süvölté még egyszer az öreg, mire a leány engedelmesen
 9 II|          közel, hogy megverje. Az öreg aztán a kristálytönköt verte
10 II|            attul fogva”.~Végre az öreg özönvíz előtti haragra gerjedve,
11 II|            Én elszántan léptem az öreg elé, s szemébe néztem XIX-ik
12 II|   századbeli bátorsággal.~Erre az öreg pliocéni ravasz vigyorgással
13 II|       hozzám jössz.~Erre aztán az öreg elkezdett sírni keservesen.
14 II|          ülni nem szabad.~Szegény öreg! Azon volt hát megijedve,
15 II|      ingyen adták a leányt!~De az öreg csak a fejét rázta, s ismételte
16 II|     szóval takargatta azt bele az öreg Naháma chlamysának szögletébe,
17 II|    következett a „Chupa”, amit az öreg el nem engedett.~A chupa
18 II|       ámbraszeszt adtam hozzá. Az öreg mohón ivott belőle, s háládatosan
19 II|        itt növénnyel akarsz élni, öreg, felkopik az állad.~Az öreg
20 II|       öreg, felkopik az állad.~Az öreg pedig türelmetlen volt.
21 II|    veleszületik, odanyújtá azt az öreg elé.~Az öregnek reszketett
22 II|         beszorulva.~„Látod pedig, öreg, nagy áldozatra szánom el
23 II|          lesz mellettem.~Hanem az öreg oly gyönge volt, hogy őt
24 II| túlságosan is meleg lesz most.~Az öreg „Sabbath”-ot is emlegetett,
25 II|        aztán addig kapargatott az öreg ezüsthajú fejében, míg azt
26 II|       szabad kimondani…)~Jól van, öreg! Hát megmutatom neked, hogy
27 II|       Sikertelenül kutattam, s az öreg gúnymosolygása nagyszerű
28 II|    rikácsolás üté meg fülemet. Az öreg kétségbeesésének hangja
29 II|          a rejtegetett titkot.~Az öreg kétségbeesése elárulá, hogy
30 II|           helyen járok. Naháma az öreg jajkiáltására odafutott
31 II|   elhengerítsem onnan.~– Haha!~Az öreg nevetni kezdett. Azon a
32 II|       Nevetett tompa hörgéssel az öreg, s nem eresztette Nahámát
33 II|          ember elemeli azt onnan, öreg, egyedül: ha nekifog.~Felmásztam
34 II|    robbanó töltényt befogadja.~Az öreg nevette a munkámat. Egy
35 II|         azt a sziklát.~Csak várj, öreg! Egy perc is elég lesz.~
36 II|         számláltam a perceket. Az öreg bámulva nézett rám, hogy
37 II|  sziklafolyosó ürege.~– Kelj fel, öreg, és haladjunk.~E perctől
38 II|        már csakugyan azt hitte az öreg, hogy én vagyok a Nefitim,
39 II|   állatokkal hajtjuk végre. Ez az öreg előtt schisma volt.~Pedig
40 II|        kenyér nem terem.~Hanem az öreg nem engedett, s ha azt nem
41 II|        ejté az ősapát.~– Megállj, öreg – mondék neki –, már most
42 II|        egy jó csipetnyit abból az öreg ágyúba való lőpordercébül,
43 II|     fogadott igazán kegyelmébe az öreg. Megvallotta, hogy nem vagyok
44 II|           még jutni e világba. Az öreg okos ember volt, azt mondta
45 II|      eliudokkal és óriásokkal.~Az öreg, amint egy kis ámbraszesszel
46 II|           hegyoldalakat fedte.~Az öreg Lámekh még emlékezett az
47 II|           magammal, elindultam az öreg által jelzett úton.~Fáradságos
48 II|   legelébb, azután apósomat, a jó öreg Lámekhet, akit kihoztam
49 II|         mosolygott le rám; míg az öreg Lámekh alakja lábamnál omlott