bold = Main text
     Part                                            grey = Comment text

   1  I   |                                 TELŐSZÓ  Az ottfeledett matróz~Valamelyikén
   2  I   |                nem volt gyertyája, mikor az útra kelendők neveit összeírta,
   3  I   |                így éppen ki kellett ütni az egy méternek. Azonban a
   4  I   |              kolbásznyi plus kiderítette az egy embernyi minust.~Visszatérni
   5  I   |             embernyi minust.~Visszatérni az otthagyottért egészen hiábavaló
   6  I   |              gőzhajón utazott s elaludta az időt.~Itthon azt mondták
   7  I   |        feleségének penziót adtak, amivel az nagyon meg volt elégedve.~
   8  I   |                túlrepülve lúdbátorsággal az Északi-póluson.~Ezelőtt
   9  I   |          professzor kétségbeesése, midőn az olvasott sorokban semmiféle
  10  I   |          szerkesztősége, mint tudva van, az univerzális karaván-szerája
  11  I   |              univerzális karaván-szerája az „ambuláns-szerkesztőségeknek”.
  12  I   |                    Egy szegletben szövik az Igazmondót, amott írják
  13  I   |                  Igazmondót, amott írják az Üstököst. A Bolond Miska,
  14  I   |            nyelvekben, Szathmáry K. érti az ékírást, Jakab Elek az ódon
  15  I   |              érti az ékírást, Jakab Elek az ódon írásmódot, magam meg
  16  I   |                    Legszükségesebb tagja az újságcsináló irodának: aki
  17  I   |                azt ki a kezünkből; hanem az egész jég alatti naplóját
  18  I   |       tengerésznek magunk fogjuk közölni az Üstökös hasábjain.3~ ~
  19  I   |                  abból a Jálics-féléből. Az a kettős veszedelem állt
  20  I   |                 csak nem lőhetek medvét.~Az ágyúról egy mentő gondolatom
  21  I   |                 mentő gondolatom támadt. Az ágyúkat csak itt hagyták!
  22  I   |              nagyon messze. Itt e helyen az ágyúlövés napi járatra elhallik.
  23  I   |                 ijedelem.~Amint kinyitám az ajtót, egyszerre nekem rohan
  24  I   |                  rohan egy óriási medve.~Az ágyúablakon bújt be bizonyosan.
  25  I   |                 a mackót elejté a golyó, az égő fojtás az anyja hátára
  26  I   |            elejté a golyó, az égő fojtás az anyja hátára esett, s kiperzselt
  27  I   |                 rá.~És én megettem ennek az asszonyságnak a fiát. Most
  28  I   |          naturáliák kabinetjébe, s annak az ajtaját bereteszeltem.~Csakhogy
  29  I   |                   Kloroformot szívok be. Az van itt egy nagy üveggel.~
  30  I   |               midőn a jegesmedve betörve az ajtó felső tábláját, azon
  31  I   |           percben elbódult, s ott maradt az ajtónyílásban kétrét hajolva.
  32  I   |                megennélek, ellenem jönne az egész atyafiságod; nagy
  33  I   |                báránnyá alakította át, s az egész mestersége abból állt,
  34  I   |                szivatott fel vele. Ettől az állat elbódult, s mire felocsúdott,
  35  I   |         kábultábul felocsúdott, nem volt az a fenevad többé, aki az
  36  I   |                  az a fenevad többé, aki az elébb. Elkezdett gyöngéden
  37  I   |                 gyöngéden nyihogni, mint az ajtón bekérezkedő kutya,
  38  I   |                adott, mint a kiskutya, s az orrát odadörzsölte a térdemhez.~
  39  I   |                  vívmányom tért foglalni az egész világon. Hogy fognak
  40  I   |               legelni ezek a szép medvék az erdőben s ügetni hazafelé
  41  I   |                is lehet őket majd fogni. Az lesz az igazi földesúr,
  42  I   |                 őket majd fogni. Az lesz az igazi földesúr, aki majd
  43  I   |                  egy szarvas dajkálta ki az erdőben, s Ugolinót, mikor
  44  I   |          Megpróbáltam, és sikerült. Csak az a kár, hogy nem látta ezt
  45  I   |              dörömböznek a csapóajtókon. Az én szelíd fehér medvém remeg.
  46  I   |              fehér medvém remeg. Reszket az én életemért.~– Ne félj,
  47  I   |                 csodák, amiket tudósaink az európai múzeumok számára
  48  I   |                 melyik közülök a király. Az fogja elvenni a legnagyobb
  49  I   |      nyolcadfélláb magas medveóriás volt az első, aki a küldött ajándékokbul
  50  I   |              árbocokra mászott, képezvén az ellenzéket. Ezek csak a
  51  I   |             mormogás hangján beszélgetni az én megszelídített medvémmel;
  52  I   |              medvék királynéja maga volt az, akitől én – tejet kölcsönöztem!~ ~
  53  I   |                                          Az éjsark éléstárháza~A medvefőnök
  54  I   |                 legjobban. Bábi elővette az engesztelés minden asszonyi
  55  I   |                 tekercs hajókötél feküdt az árboc mellett, arra hanyatlott,
  56  I   |          megölelt; csakúgy ropogtak bele az oldalbordáim (már akkor
  57  I   |            törtem ugyanakkor a fejemet.~(Az anyám olasz volt: innen
  58  I   |          spekuláció!) Így okoskodtam. Ez az ezer meg ezer fehér medve
  59  I   |                Olyan állat pedig, amivel az éhséget elverje, ide csak
  60  I   |                 ide csak ritkán vetődik. Az esztendőnek három hónapján
  61  I   |                 fejét meg is ették, mire az emberi szem ráakadt, s a
  62  I   |           keservesen kaparva fel a jeget az eltemetett húskincsek fölül,
  63  I   |                  maradna öreg napjaimra. Az éhhalál minden félelme megszűnne
  64  I   |                 minden félelme megszűnne az egész Ferenc József-földön
  65  I   |                Duna-Tisza között), ha ez az özönvízidei húsbánya embernek
  66  I   |                  el fognak engem vezetni az én medvéim.~Sőt talán el
  67  I   |           diplomatice fogtam hozzá. Mert az embernek, mikor medvékkel
  68  I   |             megszilárdítására, nem pedig az indítványozó személyes érdekeinek
  69  I   |                  is felszaladt ijedtében az árbocra. De Bábi nem futott
  70  I   |                málházva, következett már az előfogat-kérdés.~Mint tudva
  71  I   |           magától megy le a szánka, csak az orrában kell ülni valakinek,
  72  I   |                   egyszerre ott teremnek az én polgártársaim, s teleülik
  73  I   |                 hajó aljához leérve, már az első kanyarodónál tele volt
  74  I   |                  ugrottam, kieresztettem az ostort, nagyot durrantottam
  75  I   |                Mert valahol csak laknak. Az a lakhely bizonyosan egyike
  76  I   |            mondhatom, hogy ez alkalommal az általam inaugurált előfogat
  77  I   |                  Ezen a jéglejtőn csupán az ő körmeikkel lehetett felkapaszkodni;
  78  I   |             igazolá sejtelmemet, hogy ez az egész medve-nemzetség tanyája
  79  I   |              tanyája itt. S egy tekintet az onnan alávonuló hegyszakadékba
  80  I   |               kerestem, azt megtaláltam. Az a völgy tele volt már a
  81  I   | ősállatcsontokkal, amik közt fölismertem az ősbölény és ásatag iramszarvas
  82  I   |           jégtorlaszai között, de miután az őselefánt forró égalj lakója,
  83  I   |         szállásnak volt kitéve. Hisz még az újabb időkben is tapasztaltunk
  84  I   |            magasra emelkedett ki belőle: az oszlopaiba befurakodott
  85  I   |              megrémült földlakók siettek az emelkedőben levő földrészre
  86  I   |               levő földrészre menekülni. Az állati ösztön a rémekkel
  87  I   |               nyakukra a jég?~Következik az is.~A földkéreg hullámzásával
  88  I   |                  elpárolgása származott. Az pedig természettani szabály,
  89  I   |               által támadt rögtön a jég. Az emelkedésben levő földkéreg
  90  I   |                 rétegei alatt megfagyott az oda betódult víz.~Mikor
  91  I   |                  földkéregháborgás miatt az elébb fölemelt réteg hirtelen
  92  I   |              barlang egyszerre vízzel, s az odamenekült élőlények belefulladtak.~
  93  I   |                 víz fenekére lenyomatni. Az tehát kiemelte a hátán az
  94  I   |                Az tehát kiemelte a hátán az egész fölötte levő földrészt,
  95  I   |             áramlata déltől északnak. Ez az áramlat abban az időben
  96  I   |            északnak. Ez az áramlat abban az időben még erősebb volt,
  97  I   |                 még erősebb volt, s tény az, hogy a Florida-szigetek
  98  I   |              némileg a Golf-streamet.~Ez az áramlat vette fel az úszó
  99  I   |                  Ez az áramlat vette fel az úszó szigetet, s vitte azután
 100  I   |                 azután egész odáig, ahol az Északi Jeges-tenger torlaszai
 101  I   |            később fényesen igazolva lett az események által.~A barlang
 102  I   |              úrfi rohant elő legelébb is az odúból, kik a szánról leugráló
 103  I   |          megállást parancsolni. Nincs is az orrukba karika húzva.~Egy
 104  I   |             rögtön támadó fényre nemcsak az én hat befogott medvém esett
 105  I   |                fényében ezüstből látszik az egész építve lenni, s az
 106  I   |                 az egész építve lenni, s az árnyék benne smaragd s ultramarin.
 107  I   |         jégcsapok. S a barlang legmélyén az ember azt képzeli, hogy
 108  I   |                  ember azt képzeli, hogy az a templom oltárrésze, –
 109  I   |            gyűrűs farkkal; a jég bevonta az egészet ezüsttel, úgy függ
 110  I   |              csodálatos, a nagyszerű még az állatra is szelídítőleg
 111  I   |                Körös-körül minden falból az átlátszó jégen keresztül
 112  I   |                 átlátszó jégen keresztül az özönvíz előtti világ csodaállatainak
 113  I   |            nyelvükkel nyalják le a jeget az eltemetett martalékról.
 114  I   |                 nem jutottak hozzá. Mert az nagy különbség. Még a háziállat
 115  I   |                kiszabadult.~Tudván, hogy az elefántfélének legízletesebb
 116  I   |               egészen piros volt a húsa.~Az egész medvenemzetség ezalatt
 117  I   |                Elébb megkóstoltam magam. Az íze nem lett volna rossz;
 118  I   |              Legnagyobb darabokat kaptak az előfogat egyéniségei. Azokat
 119  I   |                 többi aztán a publikumé. Az igazgatótanácsot kielégítve,
 120  I   |             igazgatótanácsot kielégítve, az osztalékot otthagytam a
 121  I   |                  A kosztot sem állom ki.~Az én tervem ez volt.~A barlang
 122  I   |             jégtömeg fekszik híd gyanánt az örvény felett.~Én e hídra
 123  I   |           szokták magukat felcsavargatni az utcáról az emeletbe. Ezt
 124  I   |                felcsavargatni az utcáról az emeletbe. Ezt a híd közepén
 125  I   |           vasrúdhoz megerősítém, s azzal az ereszkedő géppel és annyi
 126  I   |             annyi málhával, amennyit még az megbírt, lebocsátkoztam
 127  I   |                  megfordítva áll, aminek az okára rájöttem később.~Most
 128  I   |                 aztán elmondhattam, hogy az egész üzletem jégre van
 129  I   |                 van építve.~S mi volt ez az üzlet?~Legelőször is, ami
 130  I   |                  csak leginkább bővében! Az a kevés kőszén és fa, amit
 131  I   |               való. A fűtőszer lesz maga az ásatag hús. Hogy ez milyen
 132  I   |                 tüzelő szerszám, azt már az angolok is tudják, akik
 133  I   |                és megemészthetőbb részét az ősvilági húsnak megfőzöm;
 134  I   |    körültekinteni. Valóban húsbánya volt az.~A barlang fenekét sík jégtalaj
 135  I   |             jégtalaj képezte. Olyan volt az, mint egy óriási táncterem,
 136  I   |             tükörlappal padló helyett.~S az átlátszó tükörlapon át lámpám
 137  I   |                  múzeumot világított be. Az ősvilági állatok, miket
 138  I   |                  szarvakkal, és közöttük az állatvilág rejtélyes kétalakúi,
 139  I   |                   hogy a dinotherium meg az anoploterium húsa csak a
 140  I   |                 azzal teszek kísérletet. Az is lesz akkora szopós korában,
 141  I   |                szétvettetéséhez, s amint az ősszarvashoz odajutottam,
 142  I   |                 a szügyéből egy darabot. Az éhség szorgalmazott.~Visszatérőben
 143  I   |            összekötve. Repülő szörny. Ez az ősállatok között az egyedüli
 144  I   |                   Ez az ősállatok között az egyedüli faj, melynek zsírja
 145  I   |          megkóstoltam, kissé hasonlított az íze valamihez a halzsír
 146  I   |      leleményemmel vissza a katlanomhoz. Az ősszarvas szügyének egyes
 147  I   |                 fertelmes pézsmaszag. Ez az őspecsenye pézsmaszagú.
 148  I   |                  falatot lenyelni belőle az orromat befogva. De ez a
 149  I   |                 valamennyi emlősállatnak az ősvilágból mind pézsmaszagú
 150  I   |                  a múzeumunkban madarat.~Az ugyan az özönvíz előtti
 151  I   |           múzeumunkban madarat.~Az ugyan az özönvíz előtti korszakban
 152  I   |                 kevés volt; de ami volt, az aztán megérdemelte, hogy
 153  I   |               egy dinornist találhatnék, az nekem éppen elég lenne egy
 154  I   |                  egy véletlen fölfedezés az ellenkezőről győzött meg.~
 155  I   |            jéglap alatt megpillantottam, az egy tojás volt. De minő
 156  I   |              mint a sajt. Megízlelém. Ez az egy nem volt rossz. Érett
 157  I   |                  egyik kedvenc csemegéje az olyan tojás, mely három
 158  I   |                  rám nézve legérdeklőbb, az öt láb szélességű mell.
 159  I   |                oszlopot úgy mozdítson ki az ember, hogy aztán az egész
 160  I   |                  ki az ember, hogy aztán az egész épület a nyakába szakadjon.
 161  I   |            tudnom, hogy ehető-e, mielőtt az egész tetem kiszabadítására
 162  I   |           kiszabadítására elvesztegetném az erőmet. A csákányütések,
 163  I   |               nem volt oly szálkás, mint az ősemlősöké; de barna és
 164  I   |                  étvágyingerlő szag volt az. Semmi pézsmaszag, semmi
 165  I   |                volna belőlem. Olyan volt az a lenyelt falat, mintha
 166  I   |           vállalkoznék.~No ha ilyen volt az özönvíz előtti állatvilág,
 167  I   |                 előtti állatvilág, akkor az embereknek csakugyan nagy
 168  I   |                Legutolsó kísérletem volt az ursus peleussal. A plantigradák
 169  I   |               vándorolt a Papin-fazékba. Az meg egészen kocsonyává főtt
 170  I   |   előgondoskodásra? Mit törekedem én ezt az én cadaveremet évek sorára
 171  I   |                 épségben megtartani: itt az örök tél hazájában, eltemetve
 172  I   |                 Azt reméltem, hogy talán az eltávozottak szerencsésen
 173  I   |                 éjsarki expedíció. Talán az fel fogja találni az elhagyott
 174  I   |               Talán az fel fogja találni az elhagyott Tegetthoffot.
 175  I   |             pecsenyeszag együtt! Hisz ez az embert is megbőszíti!~Azon
 176  I   |               észre, hogy míg én odalenn az emberiség javára működöm (
 177  I   |                 a pusztázó martalócok, s az én megszelídített medvéimet
 178  I   |                jégorgonával.~Nekem ugyan az egész medvezendüléssel egy
 179  I   |                híd magaslatáig fölértem, az a látvány, ami elém tárult,
 180  I   |              platón, mely tulajdonképpen az örvénynek egy széles karzatát
 181  I   |               menedékét, s körülszaladva az örvény párkányzatán, odatörekedett
 182  I   |                  siettem visszaereszteni az emelőgépet az örvénybe.~
 183  I   |            visszaereszteni az emelőgépet az örvénybe.~De még alig ereszkedtem
 184  I   |                  a bőrt, s úgy húzva fel az emelőgép hídjára.~Hanem
 185  I   |                  most azután hadd fusson az a gép; mert ha még egy medve
 186  I   |          mélységbe, ő megállt a hídon, s az egész üldöző csoporttal
 187  I   |            Titusz, lerohant a mélységbe. Az összefogózott tömeg ott
 188  I   |             menekülésemet: alig értem le az alsó jéglapra, mikor gépem
 189  I   |                vagyok, mert el van zárva az utam a felvilágra visszatérhetni,
 190  I   |           vándornépének sem hullottak le az égből a pusztában! Ebből
 191  I   |                feldaraboltam műértőleg. (Az apám szalámikészítő volt.)~
 192  I   |               leült mellé és várta, hogy az mikor kel fel a lakomához;
 193  I   |            tőpben kivágtam a csákánnyal, az lezuhant s betakarta az
 194  I   |                  az lezuhant s betakarta az öreget.~Mikor aztán Bábi
 195  I   |             jéglapot felemelni, s miután az lehetetlen volt, sírt, nyöszörgött
 196  I   |                  táblán keresztül bámult az eltemetettre.~Hanem azután,
 197  I   |              odajött, lefeküdt mellém, s az nekem igen kellemes volt,
 198  I   |             legyen ítélve. Minden rabnak az az ébren és álmában örökké
 199  I   |                 ítélve. Minden rabnak az az ébren és álmában örökké
 200  I   |            készletem megvan hozzá; hanem az én börtönöm fala valamivel
 201  I   |               hová innen?~Elég időm volt az elmélkedésre.~Egész nap
 202  I   |                  Reménységem alapja volt az a nagyszerű jégcsap-tömeg.
 203  I   |                 jégbarlangok; de azoknál az a nevezetes, hogy csak nyáron
 204  I   |                beburkolva, télen elolvad az bennük. Ebben a barlangban
 205  I   |            többrendbeli szerencsém volt. Az egyik az, hogy a derekamra
 206  I   |                szerencsém volt. Az egyik az, hogy a derekamra volt hurkolva
 207  I   |             fenekére lebuknom. Másodszor az örvény torkolata nem volt
 208  I   |                  a legnagyobb szerencsém az volt, hogy a villámfényű
 209  I   |                  Davy-lámpát akasztottam az övemre; arra is gondolva,
 210  I   |                jár annyi előkészülettel.~Az enyhe légmérsék bizonyítá,
 211  I   |        visszajövök még ide: hisz itt van az egész raktáram. Ez itt a
 212  I   |              tejfehér patak csergedezett az egész folyosón végig. A
 213  I   |               jégbarlang olvadmánya volt az, mészliszttel vegyülve.
 214  I   |             azzal a nézetemmel, hogy ezt az egész darab szárazföldet
 215  I   |                utólagosan bizonyos, hogy az) akkor fölöttem éjsarki
 216  I   |                  elém, melynek sötétjébe az én Davy-lámpám mécsvilága
 217  I   |                  és kénsavas rétegekkel.~Az agyagpala és diorit között
 218  I   |                aztán a félkör alakú fal, az valami tündéri látvány volt!
 219  I   |             emelnek királyi palotájokul.~Az agyagpala képezi az alapot,
 220  I   |         palotájokul.~Az agyagpala képezi az alapot, de az be van vonva
 221  I   |           agyagpala képezi az alapot, de az be van vonva fehér gipsz
 222  I   |             sötét bársony alap képződött az indigókék rézlazúr, s az
 223  I   |                 az indigókék rézlazúr, s az a bársony ismét behintve
 224  I   |               arabeszkek cikáznak végig, az meg mind tömör ezüst, –
 225  I   |             játszó ezüstfehér cikornyák: az a szelén réz. S e királyi
 226  I   |            tizenöt fokkal alább feküdnék az egyenlítő felé, húsz év
 227  I   |            Tagilszki Nizsne név alatt. – Az huszonötezer embernek ad
 228  I   |                 tündérpalotában érdekel: az csupán az átelleni kopasz
 229  I   |       tündérpalotában érdekel: az csupán az átelleni kopasz dioritsziklában
 230  I   |         folyosórul könnyű volt leszállni az üregnek azon részébe, melyet
 231  I   |                   természetes lépcsőként az üreget körülfutó karzatig.
 232  I   |                  keresztülmennem. Hiszen az igen könnyű feladat lett
 233  I   |               könnyű feladat lett volna.~Az a tó tökéletes sötétkék
 234  I   |  magnéziumvilágítás mellett úgy látszott az, mint egy fekete tükör,
 235  I   |                  bőrömet kékre festetni. Az ember jól tudja, hogy a
 236  I   |                 azért csak mégis vitriol az, s nem hisz neki.~Valami
 237  I   |        rézgálic-olvadék; ennek a tetején az agyagpala is úszni fog,
 238  I   |            szorultság találékonnyá tesz.~Az azbesztréteg felfedezése
 239  I   |                 Ahol a fonható kőselyem, az amiant jelen van, ott rendesen
 240  I   |                  jelen van, ott rendesen az azbeszt kristályok más fajai
 241  I   |           Bergkorck). Ez oly könnyű neme az ásványnak, hogy közönséges
 242  I   |         rétegenkint összesajtolva feküdt az azbeszttel rokon hegybőr.~
 243  I   |               lettem volna fogulva annak az örömétől, hogy a hegybőrréteget
 244  I   |                 kurta nyelű csákányommal az agyagrétegnek, amiből az
 245  I   |                 az agyagrétegnek, amiből az lett, hogy egy perc alatt
 246  I   |             valaki segítségemre nem jön.~Az ilyen csigamaradványokkal
 247  I   |             nagyokat prüsszent egyenesen az ábrázatomba. Először azt
 248  I   |             láttam, hogy ébren vagyok, s az, aki a pofámat ráspollyal
 249  I   |           pofámat ráspollyal borotválja, az én jó Bábim. Az ő nyelve
 250  I   |              borotválja, az én jó Bábim. Az ő nyelve az, mely engem
 251  I   |                 én jó Bábim. Az ő nyelve az, mely engem életre serkent,
 252  I   |               még inkább köszönhetem azt az ő prüsszögéseinek. A fojtó
 253  I   |                 fogva a föld felé száll, az ő hatalmas konstitúciójának
 254  I   |               láttam én mindezeket? hisz az imént mondám, hogy a Davy-lámpát
 255  I   |                  is kioltotta a széneny!~Az ám. És mégis világos volt.
 256  I   |         világítottak.~Homályos fény volt az: mint a reves fa vagy a
 257  I   |            kavicsok (lapis boloniensis); az ilyen kőnek elég öt percig
 258  I   |            nemcsak a nagy sugaraknak, de az erős lámpafénynek is az
 259  I   |                  az erős lámpafénynek is az a hatása van e kőre: teleszíja
 260  I   |               sugárzik utána a sötétben. Az én magnézium világításom
 261  I   |                  öröme Bábinak.~Felhúzta az ínyét a fogairól; úgy nevetett
 262  I   |                rám, s nagyokat taszított az orrával az oldalbordáim
 263  I   |            nagyokat taszított az orrával az oldalbordáim közé tréfás
 264  I   |          papirosnyomtató bolondság volna az egy íróasztalra: egy jegesmedve
 265  I   |                vasrúddal feszítettem fel az agyagrétegeket; a kifejlő
 266  I   |              egyszerre leszáll a földre, az nem terjed két lábnyinál
 267  I   |                 tovább. S aztán elvegyül az atmoszférai légben. Hat
 268  I   |                után sikerült kifeszíteni az agyag és mészréteg közül
 269  I   |          egymáshoz illesztett kődarabot.~Az, hogy magam hogy megyek
 270  I   |                 aggasztott annyira, mint az, hogy mint bírja meg a tutajom
 271  I   |                 mint bírja meg a tutajom az iszákomat, mely vállalatom
 272  I   |            tutajt; szépen libegve maradt az a kék vitriol-tó felszínén.~
 273  I   |              odatettem a tutaj közepére; az lehetett huszonöt kilogramm,
 274  I   |           táncolhattam a tutajon, nehogy az elveszítse az egyensúlyt,
 275  I   |            tutajon, nehogy az elveszítse az egyensúlyt, s a tóba vesszen
 276  I   |             egyensúlyt, s a tóba vesszen az iszákom.~Nagy fáradsággal
 277  I   |              után eljutottam odáig, ahol az agyagpala a dioritfallal
 278  I   |                akkor felhúzza a szájáról az ínyét, rám mosolyog, s az
 279  I   |                az ínyét, rám mosolyog, s az orrával gyöngéden oldalba
 280  I   |                 sziklafalon, sohase megy az le!~S már most én aztán
 281  I   |                Teremtő előtt azért, hogy az ő világának állatországát
 282  I   |              hátraszorította. E kettőnek az összetódulása tartá fenn
 283  I   |              bevilágítottam magunk körül az utat, míg a hatalmas állat
 284  I   |                 semmi nevezetest.~Csupán az ötlött fel előttem, hogy
 285  I   |             szökéseket tett, s mutogatta az éjszakot a szélrózsa minden
 286  I   |               lettek feketék, s közöttük az elválasztó vonalak csillogtak
 287  I   |                Hatvan órát töltöttem már az előhaladásban, amidőn utam
 288  I   |            dolerit alkotta a boltozatát.~Az egész barlang fenekét egy
 289  I   |             folytatását engedte sejtetni az eddigi sziklasikátornak.~
 290  I   |                 eddigi sziklasikátornak.~Az a fekete tótükör annyira
 291  I   |              mágnesvas sziklákra.~Én ezt az utat nagyon nyaktörőnek
 292  I   |                   asszonyi hiúság volt-e az nála, hogy amint meglátta
 293  I   |                  a tükörben, megsajnálta az újdonatúj kék toilettjét
 294  I   |           feketére befestetni vagy pedig az állati ösztön sugallata
 295  I   |              ösztön sugallata volt, mely az emberi kiszámításnak előtte
 296  I   |                 akart a tóba beleugrani.~Az igaz, hogy annak a tónak
 297  I   |                  nem volt nekibíztatható az úszásnak; megrázta a fejét,
 298  I   |             Pedig keserves fáradság volt az. A sziklák távol voltak
 299  I   |             minden ugrás után megpihent.~Az út felén nyelvét kiöltve
 300  I   |                 Egyszer aztán kimaradtak az összeköttetést képező sziklák,
 301  I   |              volt a tárna ajtaja tőlünk.~Az állat megint lenézett a
 302  I   |      kötélhágcsómat, annak a kötélhurkát az ő derekára bogoztam, s azzal
 303  I   |             falon.~Gyönyörű tornász volt az én Bábim: akárki tanította
 304  I   |             másznom a kötélhágcsón, mely az ő derekához volt hurkolva.
 305  I   |              lehetett kétszáz kilogramm.~Az a sziklapárkány aztán egyenesen
 306  I   |                  bejutottam, első gondom az volt, leülni étkezni. Annyira
 307  I   |              pterodactiluszsírt. Ez volt az ő estebédje.~Azután még
 308  I   |                 véget ért; zsákutca volt az, térjmeg-utca, ahonnan nem
 309  I   |               nem lehetett tovább menni. Az augit és dolerit sziklák
 310  I   |          százezreket érő kincseket rejt.~Az én börtönöm fala siketen
 311  I   |                   aminek leírására nincs az emberi szótárakban megfelelő
 312  I   |         szótárakban megfelelő kifejezés.~Az a tó egy óriási bazalttömeg
 313  I   |                szokta megelőzni, s midőn az ellobbant, oly hangrobaj
 314  I   |                 mintha a harangkondulás, az üvegcsengés venné fel az
 315  I   |                 az üvegcsengés venné fel az égcsattanás mérveit, s követné
 316  I   |                rohantak fel a mélységből az új óriások, kiknek én voltam
 317  I   |          egyszerre egy pillanat alatt, s az óriási oszloptömegek nem
 318  I   |            észtől át nem mérhető erővel; az e percben született bazaltoszlop,
 319  I   |                már a Zichy-hegy homlokán az új alkotás képlete, mint
 320  I   |                 taraj vagy egy várrom.~S az irtóztató lökés és dörzsölés
 321  I   |                  dörzsölés következtében az egész dolerit tömeg, melyen
 322  I   |                 átlátszóknak tetszettek, az egész barlang egy lángverem
 323  I   |             hőségben mégis megmaradtunk, az nem annyira valami csudának,
 324  I   |            Hanyatt estünk mind a ketten, az igaz. Én szerencsémre a
 325  I   |             voltam vakulva és kimerülve.~Az volt hátra, hogy egészen
 326  I   |           azonban nem történt meg velem. Az erőszakos légnyomás belökött
 327  I   |               pokolba.~De hát honnan jön az a hideg lég?~Nem tudtam
 328  I   |                  tetejéről a tűzeső alá, az bizonyosan jaspissá zománcosult
 329  I   |       bazaltáttörés hegyromboló erőszaka az én utamat elzáró csillámpala
 330  I   |              nagy változást idézett elő. Az addig nyugodtan egymás hátán
 331  I   |              támasztott kártya, megtörte az egész tömeget, azoknak a
 332  I   |                  azontúl, azt bizonyítja az erőszakos légroham, mellyel
 333  I   |             hegyrombolás ugyan széttörte az utamat álló csillámpala-tömeget;
 334  I   |                előttem a nyílások, amint az első delta alakú üregnek
 335  I   |               hogy melyik kürtőlyuk lesz az, amely a közelebbi nagy
 336  I   |       megvilágított. Csak csontváza volt az egy gyönyörű szörnyetegnek,
 337  I   |              volt ez. Második a világon. Az elsőt, mint egyetlent a
 338  I   |          indított a Mosaesaurusért, hogy az mint özönvíz előtti csoda,
 339  I   |               mint özönvíz előtti csoda, az egyházat illeti. A hosszú
 340  I   |                  illeti. A hosszú pörnek az lett a vége, hogy elvették
 341  I   |         ostromolni kezdték Maastrichtot. Az egész világ minden geológja
 342  I   |                  Párizs ostrománál, hogy az Istenért rá ne lőjenek a
 343  I   |            millió frankot kértek, – vagy az eldugott Mosaesaurus csontvázát.
 344  I   |                  Mosaesaurus csontvázát. Az apátúr inkább a csontvázat
 345  I   |           alkotása bámulatos; olyan volt az, mint egy széles kormánylapát,
 346  I   |            élével felfelé fordítva, s ez az él végigfutott az egész
 347  I   |                   s ez az él végigfutott az egész hátán, mint egy iszonytató
 348  I   |          világban. Mármost ez a kincs is az enyim: csakhogy nem vihetem
 349  I   |                  nem vihetem magammal. S az a nagyobb baj, hogy az megint
 350  I   |                 S az a nagyobb baj, hogy az megint úgy elzárja a keskeny
 351  I   |                egész gallyak lenyomatai, az őskor bogarai, a finom libellák;
 352  I   |             gyűjteményben? A szárazföld, az édes vizek s a tengerfenék
 353  I   |            melege, éppúgy megtörténhetik az, hogy a bazaltkitörés által
 354  I   |                  ebben bíznom kell. Mert az elhagyott jégbarlangba készleteim
 355  I   |                hőmérséket; vagy legalább az alsó rétegekben embertől
 356  I   |            Hármas éjszaka volt. Szememen az álom éje, fejem fölött a
 357  I   |               éjszakája, s a föld felett az éjsarki féléves éj…~A három
 358  I   |                féléves éj…~A három közül az egyik megvirradt. Fölébredtem.
 359  I   |            kellett a börtön tágításával.~Az nem volt olyan könnyű munka,
 360  I   |                munka, amilyennek hittem. Az utamat álló fal döngése
 361  I   |                 legyünk a robbanás elől.~Az eldördülő pukkanást mélyen
 362  I   |      meggyujtottam azt, bevilágítva vele az előttem támadt másfél méternyi
 363  I   |              méternyi gömbölyű nyiláson.~Az ezeregyéjszaka mesélői álmodhattak
 364  I   |                gyémántzsarátnokbul volna az egész kupola, míg az oldalfalak
 365  I   |               volna az egész kupola, míg az oldalfalak már félméternyi
 366  I   |                  s egy darabot képezett, az óriások ismét egyes oldalaikban
 367  I   |                mellékneve a kövek között az „örökkévaló”. S abba sem
 368  I   |                vízként átlátszó kristály az egész. S e tündöklő gömbalakú
 369  I   |             félve, oly félelemmel léptem az üregbe, mint egy ismeretlen
 370  I   |                valóban nagyobbszerű volt az minden templomnál, mely
 371  I   |                  falon, s lenn a mélyben az egymásra dűlő vastag kristályoszlopok,
 372  I   |               támaszkodva, düledezve: ez az oltár.~Áhítattal közelítettem
 373  I   |                                          Az ősember a kristályban~A
 374  I   |                  egész csoportja képezte az egymásra támaszkodó s egymásból
 375  I   |             fekvő kettős gulára, úgyhogy az magában éghetett tovább,
 376  I   |               elindultam azt körüljárni.~Az egész oszlopcsoport fehér
 377  I   |        szitakötőket, úgy volt befoglalva az óriási kristálytömegbe egy
 378  I   |          homlokkal. Egész testén ez volt az egyedüli szőrtelen rész.
 379  I   |                 egyedüli szőrtelen rész. Az ősembernek szüksége volt
 380  I   |                 növényevő volt. Ami most az emberi testen csak pihe,
 381  I   |            szőrszál, azt a viszontagság, az időjárás befolyása nála
 382  I   |             koponya, kiálló hajlott orr, az arcéllel derékszöget képező
 383  I   |          ezüstfehér volt.~Hogy került ez az ember a kristálytömeg közé?~
 384  I   |         bazaltoszlopok valamelyikébe, ha az állat ösztöne tovább nem
 385  I   |             állat ösztöne tovább nem lát az én emberi eszemnél.~Ez ősember
 386  I   |          megszületett a hegykristály. Ez az egész kristálypince egy
 387  I   |                kristály. S ez megőrzé őt az enyészettől. Az életműszeres
 388  I   |               megőrzé őt az enyészettől. Az életműszeres test feloszlatásának
 389  I   |             feloszthatlan perc műve volt az egész.~A hegykristály alakulása
 390  I   |           támaszthatott ez üregben, mely az emberi vér hőmérsékét alig
 391  I   |              voltak mind oly átlátszóak. Az ő koporsójának is két oldalát
 392  I   |              katasztrófa percében, amint az alakuló kristály testét
 393  I   |                férfit; de azért nem volt az fedetlen, s ez volt rajta
 394  I   |                  a haj körös-körül nőtte az egész alakot. Mint mikor
 395  I   |                egy cserépedény oldalait. Az a dús hajzat vállaitól elkezdve
 396  I   |               hegyéig úgy beszőtte-fonta az egész alakot, hogy az akként
 397  I   |     beszőtte-fonta az egész alakot, hogy az akként tűnt elő, mintha
 398  I   |         szövettel volna feszesen behúzva az egész teste, kivéve az arcát
 399  I   |           behúzva az egész teste, kivéve az arcát s a két felemelt karját.~
 400  I   |                  kellett nőni, amióta ez az alak a kristályprizmába
 401  I   |        világalakulás óta!~Eszerint ennek az alaknak élni kell még most
 402  I   |                 még ruganyos, puha, mint az élőé, s ha engedni tud a
 403  I   |             kellett nemcsak a hajnak, de az egész testnek.~Ezekben az
 404  I   |                az egész testnek.~Ezekben az ősemberekben még most is
 405  I   |                   Miért maradt meg benne az élet?~Mert nem volt neki
 406  I   |              test melege, villanyossága, az élet minden föltétele egy
 407  I   |         kristálykoporsón keresztül annak az anyagváltozásnak, melyet
 408  I   |               nem is mozoghatott tovább; az idegek elzsibbadtak, az
 409  I   |                  az idegek elzsibbadtak, az agy elkábult, minden életműszer
 410  I   |                  párologtak ki többé, de az élet nem tűnt el, csak elrejtőzött.~
 411  I   |                el, csak elrejtőzött.~Ezt az életet még újra föl lehetne
 412  I   |         megértenek! S egészen elkábított az a káprázat, hogy ha feleleveníthetném
 413  I   |          hangokon, s vagy én tanulnám el az ő nyelvüket, vagy ők az
 414  I   |                  az ő nyelvüket, vagy ők az enyimet, minő titkokat tudnék
 415  I   |                 tudnék meg tőlük azokból az időkbül, amiknek történetírói
 416  I   |             földnek? Mi volt rajta akkor az ember?~De titkos borzadály
 417  I   |                   mely a napok végének s az Úr parancsszavának és az
 418  I   |                 az Úr parancsszavának és az ő szolgálattevő angyalainak
 419  I   |              angyalainak van fenntartva? Az ítéletnap előtt, mielőtt
 420  I   |                 ítéletnap előtt, mielőtt az ég befogadná a földet, kihozni
 421  I   |                  tovább!~S ha aztán ezek az emberek azt kérdezik tőlem
 422  I   |                mi virányunk, mely fölött az ég éjjel is világos volt,
 423  I   |             amiknek leveleiről csepegett az üdítő ital? Hol vannak az
 424  I   |                az üdítő ital? Hol vannak az óriás szörnyek, amik utat
 425  I   |               amik utat törtek számunkra az őserdőkön, s védtek bennünket
 426  I   |               bennünket a hiénáktól? Hol az óriás ,moa’ madarak, amik
 427  I   |               tojásaikat elvehessük? Hol az örökzöldfű, melyben fészket
 428  I   |               ellenségeink elől? Hol van az a világ, amelyben csak tavasz
 429  I   |               van! Hó és jég és örök éj: az északfény a hajnal!”~
 430  I   |           nehézségek. Legelőször is maga az a koporsó, melybe ősembereim
 431  I   |              kristályt nem hiába nevezik az örökkévaló kőnek.~A kristály
 432  I   |                kocsonyává.~Széttörhetem, az igaz; egy erős ütés kell
 433  I   |               fog esni, mintha egyenesen az ő feje lágyára ütnék a pöröllyel:
 434  I   |              pöröllyel: ha még él, ettől az ütéstől okvetlenül meg fog
 435  I   |         kristálylappal dörzsölni kezdik, az egész kristályprizma villanyossá
 436  I   |              között. Egyetlenegy éjszaka az csupán: ha hosszú is.~Nekem
 437  I   |                  is.~Nekem keresnem kell az utat innen tovább.~Most
 438  I   |                  szabadba; mégpedig ezen az oldalon, ahol a kristálymauzóleum
 439  I   |             egyszerre betakarta; de erre az eltakart üregre könnyű lesz
 440  I   |               tekintve, ráismertem, hogy az egy dinornistojás héja.~
 441  I   |                irtották egészen, s mikor az elfogyott, egymást kezdték
 442  I   |         elfogyott, egymást kezdték enni. Az ősemberek csak a tojásait
 443  I   |              harcolni, s csatákat vívott az emberekkel, mikor már azok
 444  I   |         felfordult dinornistojáshéj volt az a valószínűleg edényül szolgáló
 445  I   |                  edényül szolgáló eszköz az ősembereknél, melyben élelmiszereik
 446  I   |                   A kristálymauzóleumtól az orgona alakú sípsorozatig
 447  I   |               egy ember lábnyomai? Annak az lehet a magyarázata, hogy
 448  I   |                 bizonyosan kedvence volt az. Talán az utolsó az egész
 449  I   |                  kedvence volt az. Talán az utolsó az egész ivadékbul,
 450  I   |                 volt az. Talán az utolsó az egész ivadékbul, akit megmentett,
 451  I   |                 a többi elveszett. Talán az volt a legkedvesebb.~Mentül
 452  I   |   kristálykoporsót nyalni. Azt gondolta, az is jégből van, s el lehet
 453  I   |                 ami rajtam megesett, azt az egyet tartanám a leghihetetlenebbnek,
 454  I   |               jut eszembe tréfálni ebben az állapotban?~De hát tréfálok
 455  I   |               vőlegényhez illik, lássunk az után, hogy legyen miből
 456  I   |                  felett és föld alatt ez az első kötelessége a házasulandó
 457  I(1)|                 uti figura docet = amint az ábra mutatja~
 458  I   |                 felfedezett nyomok egész az orgonaalakú kristálycsoportig
 459  I   |               mégis kincset tartalmazott az!~Közepén volt egy tó, melyet
 460  I   |              volt a legédesebb szimfónia az én fülemnek! Vizet találtunk!~
 461  I   |            kezdte el inni a vizet.~Hanem az első leffentésnél nagyon
 462  I   |                nagyon meg látszott bánni az örömét; felhagyott vele,
 463  I   |             Valami jutott eszembe. Hátha az a felülről lecsorgó víz
 464  I   |                  örömtül ujjongva, midőn az első tenyérnyit felszürcsölém;
 465  I   |             szénenyterhes forrásvíz volt az, ami felülről leomlott,
 466  I   |              hogy majd a fogát szedte ki az embernek. De hát hogy lesz
 467  I   |                 van mit, most vegyük elő az ennivalónkat. Talán neki
 468  I   |                Talán neki is megjött már az étvágya a paprikáshoz? Lássunk
 469  I   |           étvágya a paprikáshoz? Lássunk az iszákom után.~Hát amint
 470  I   |                   rémülettel látom, hogy az egész iszákom nincs sehol.~
 471  I   |             bányarémekre, hanem feltartá az orrát és szaglászott, és
 472  I   |       szaglászott, és aztán megtaszigált az orrával, s mutogatott, kedélyesen
 473  I   |              magas sziklapárkányon látom az én iszákomat s a rárakott
 474  I   |               nyújtózva sem érném el azt az ötméternyi magas sziklapárkányt.
 475  I   |              azóta.~De hát ki hozott le?~Az apály.~Azalatt, míg én a
 476  I   |                tengernek: tengervíz volt az, amit mi először ittunk,
 477  I   |            ittunk, ennek a tónak a vize, az volt olyan sós-keserű.~Tehát
 478  I   |                  még egy jégréteg van, s az alatt még a tenger. A jégréteg
 479  I   |            Huszonnégy óra óta nem ettem, az asztal terítve, de hogyan
 480  I   |             mesterséggel felkapaszkodnom az étkező asztalomra, ami elvégre
 481  I   |             vizet! Most esik először jól az ebéd. Azaz, hogy „vacsora”.
 482  I   |         csámcsogott erősen.~Ah, a tenger az ő számára is asztalt terített.
 483  I   |                régi tapasztalásból, hogy az a sziklához tapadó csiga
 484  I   |                 a sziklához tapadó csiga az egész évadot kitartja a
 485  I   |       megkóstoltam belőlük. Nem rosszabb az ízük az osztrigáénál. Csigák
 486  I   |            belőlük. Nem rosszabb az ízük az osztrigáénál. Csigák után
 487  I   |                látva Bábival együtt. Még az sem lehetetlen, hogy cyprinodonokat
 488  I   |               itt is tenyésznek, nemcsak az észak-amerikai Mammut-barlangban,
 489  I   |                  vannak többféle termei: az egyiket híják az óriások
 490  I   |                 termei: az egyiket híják az óriások termének, a másikat
 491  I   |               aztékok múmiáival. Itt van az a nagy tó is a föld alatt,
 492  I   |               Bábinak beszéltem el, akit az emelkedő dagály apránkint
 493  I   |         földalatti tó hullámokat vessen; az mind olyan csendes szokott
 494  I   |                   ha fölébresztett vele, az orrára ütöttem érte, s aztán
 495  I   |                  a horkolást. Olyan volt az, mint a megszaggatott s
 496  I   |                  oltani, hogy ne fogyjon az olajam hiába. Nagy barlangokban
 497  I   |                  okom a vihedertül félni az újra meggyujtáskor. Tehát
 498  I   |                hulló szikrák volnának.~S az önvilágította víz közepett
 499  I   |                 be voltak hunyva. Ő volt az, aki horkolt.~Ez a barlang
 500  I   |                 nagy hal.~S ilyen bolond az én szerencsém! Még itt is