Part

 1  I|            legiszonyúbb kínhalált. Hogyan? Hát azzal a szerrel, amivel
 2  I|                    őseink ihattak lótejet! Hát aztán a szamár valami szép
 3  I|                    is festette azt Rafael. Hát engem mért ne táplálhatna,
 4  I|                 azonban csak egy medve. De hát a többi? Künn a hajó körül
 5  I|               eltemetett húskincsek fölül, hát majd csinálnék én nekik
 6  I|                  beforrasztottam ónnal.~De hát mi okom volt nekem erre
 7  I|                   ösztön dolgozott bennem?~Hát a hajótöröttek ösztöne.
 8  I|                     mintha kérdezte volna: hát engem itt hagysz? Gondoltam,
 9  I|              előttem feltárul.~Nekem pedig hát nem volt semmi örömem e
10  I|                    vér kiserkedt utána.~De hát hogy láttam én mindezeket?
11  I|                   a hajóm horgonyt vetett.~Hát nem bánom, legyen belőle
12  I|                  át a befűtött pokolba.~De hát honnan jön az a hideg lég?~
13  I|                 lámpám mégsem aludt ki.~De hát honnan jön ez a szél? Hisz
14  I|                  én itten vízérre találni? Hát van a fölöttem levő világban
15  I|                   és tekintettel: „Hol van hát a világ? Ha életre költöttél
16  I| kalapács-kopogtatással is szétbontható.~De hát hol ehhez legelőször is
17  I|                    ebben az állapotban?~De hát tréfálok talán?~Nem én.~
18  I|                  szedte ki az embernek. De hát hogy lesz e forrásvízből
19  I|                   Lássunk az iszákom után.~Hát amint kiérünk a partra,
20  I|                 morogva fölfelé.~Odanézek. Hát egy ötméternyi magas sziklapárkányon
21  I|            rárakott szerszámaimat mind.~De hát hogy mentek ezek oda fel?
22  I|               hozott „le” valaki azóta.~De hát ki hozott le?~Az apály.~
23  I|                  cethalak gyomrában terem. Hát ez hogy került ide? Hisz
24  I|                   kis halat ebben a tóban, hát aztán egyszer csak arra
25  I|              szeretett volna a húsából. De hát arra megmondtam neki, hogy
26 II|               mindenféle női öltözeteknek.~Hát az ember, akinek módja van
27 II|                   roppant nagy földrengés.~Hát aztán, hogy törne keresztül
28 II|                     mik újra egyesültek. – Hát ezt mi lelte odafenn?~A
29 II|                  szét nem választhatja.~De hát nem vagyok-e én szövetkezve
30 II|               vannak a nagy körmök. Azokat hát feláldozta ennek a kedvtöltésének,
31 II|                    Szegény öreg! Azon volt hát megijedve, hogy ha a leányát
32 II|                   Keszubba!~„Keszubba!” De hát ki az ördög látta, hogy
33 II|             nászajándéknak nevezünk.)~– No hát itt van, nesze: fogjad.~
34 II|                    Kájim li.~– „Kájim li!” Hát ezt is tudod? Hiszen te
35 II|                   a házastársak között.~De hát hol vegyem én a parperothot?
36 II|                  hány fokot mutogat.~Pedig hát valóban folytonos volt a
37 II|                    Deah vagy. Találd ki.~– Hát ő nem mondja meg?~– Nem
38 II|                 kimondani…)~Jól van, öreg! Hát megmutatom neked, hogy csakugyan „
39 II|               felhők okozzák a meleget. De hát a felhőket mi okozza? És
40 II|             öltözet nem volt található; de hát a szükség ezermester.~Mire
41 II|                  előtt schisma volt.~Pedig hát részemen volt az igazság;
42 II|                    békalencse. (Lemna.)~Ez hát a növényeknek az őse: az
43 II|              nyolc-, kilencszáz esztendőt. Hát csak úgy, hogy az esztendőt