| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] auripigment 1 ausztráliai 1 avas 1 az 1321 ázalagaival 1 ázalagok 2 ázalagot 1 | Frequency [« »] ----- ----- 3615 a 1321 az 811 s 606 egy 556 hogy | Jókai Mór Egész az északi pólusig IntraText - Concordances az |
bold = Main text
Part grey = Comment text
501 I | kijutott számomra a sorstól az a különös kedvezmény, hogy
502 I | különös kedvezmény, hogy éppen az asszonyságnak hálószobájába
503 I | éppen olyan ötujjú, mint az emberé, átölelte az anyacet
504 I | mint az emberé, átölelte az anyacet farkát, hogy le
505 I | hogy le ne essék róla, míg az őt csendesen ringatja.~–
506 I | bőrén, a töltény eldurran, s az állatot abban a percben
507 I | abban a percben megöli. Mert az óriásnak, aki ezerötszáz
508 I | merényletet el nem követnem: az, hogy ha én ezt megölöm,
509 I | farkával kezdett evickélni. Ez az úrfinak szólt, hogy ébredjen
510 I | hogy ébredjen fel már. Az lehengeredett fektéből,
511 I | evickéléssel táncolta körül az anyját, mint egy kis kutya.
512 I | anyját, mint egy kis kutya. Az anyacet valami gyöngéd röfögést
513 I | rögtön felkapaszkodott. Az anyacet aztán beszopta őt
514 I | onnan.~Most következett az, amire én vártam.~Amiért
515 I | ahol nem háborgathatják: az a szoptatási műtét.~Tudjuk,
516 I | a vízben tartani; tehát az acnyacet kénytelen háttal
517 I | észlelhető látványok egyike. Az anyacet ehhez a műtéthez
518 I | azzal kellene megosztani az anyatejet? Minthogy pedig
519 I | családbul származunk. A cet az egyedüli emlősállat, bátyánkon,
520 I | a majmon kívül, akinek az első lábán öt ujja van;
521 I | lábán öt ujja van; nekem is az van: ez elég az atyafiságra.
522 I | nekem is az van: ez elég az atyafiságra. Tehát kérem
523 I | azt a másik kútforrását az életnek.~Ezt mondva, kiürített
524 I | víztartómmal odaúsztam én is az anyacethez, én is felcsúsztam
525 I | anyacethez, én is felcsúsztam az alsó extremitásán egész
526 I | melléhelyezkedtem a szopós princnek.~Az úrfi morgott rám egy kicsit;
527 I | úsztam a partra, mikor még az mindig szopott.~Ez aztán
528 I | Ennek nagy részét eltettem az üres bádogszelencékbe, azokat
529 I | eltűnt a víz alatt.~Ha ez az áldás még többször is visszakerülne,
530 I | Medvehús és cethaltej.~Az elsőről azt tartják a vadászok,
531 I | költhetném, ha a jégbarlangba az otthagyott eszközeimért
532 I | csinálhatnék. A cet adja!~Ez aztán az igazi honanya, aki az egész
533 I | aztán az igazi honanya, aki az egész népét egymaga eltartja
534 I | Harc az óriások között~Most már
535 I | Ez a csodaszörny, melytől az ámbra származik, hol annak
536 I | csigákat eszik, addig rokona, az ámbra-cet, (spermwhale,
537 I | physeterre bukkan, rémültében az iszapba búvik előle, s ki
538 I | harapással egy embert, éppen úgy az ámbra-cet egy cápát. A balaenacetnek
539 I | képezik, azokkal ő nem harap. Az ámbra-cetnek pedig van negyvennyolc
540 I | negyvennyolc foga. Mind valamennyi az alsó, kinyúló állkapcájában,
541 I | kisebbek. Alakjuk olyan, mint az uborka; a legkisebb fog
542 I | csaknem olyan nagy, mint azé. Az irtóztató fej testének egyharmadát
543 I | amit egy ember kiheverne. Az ámbra-cet csak két helyen
544 I | a szörnyeteg támadta meg az én cetemet.~Az rémülten
545 I | támadta meg az én cetemet.~Az rémülten menekült szokott
546 I | előtt is ismeretes volt az már, utána rohant, sziklák
547 I | adnak egymásnak találkozót az élethalál-harcra.~A cet
548 I | védszere a farka. Igaz, hogy az rettenetes fegyver. Tele
549 I | agyarai sorával kihasítsa az oldalát, a cetnek egy farkcsapása
550 I | csapja őt egyszerre.~Hanem az föl sem veszi a pofont,
551 I | föl sem veszi a pofont, az ő bordái, az ő csontbőre
552 I | veszi a pofont, az ő bordái, az ő csontbőre kiállják azt.
553 I | Gyönyörű tengeri párviadal volt az!~Csak most, teljes világításnál
554 I | igen rossz látásuk van.)~Az én védencem a hátán barna,
555 I | végig. Úgy hiszem, hogy az én cetem a maga népe között
556 I | érte a cet-fark csapása, az olyant csattant, mint egy
557 I | egyszerre omlani kezdett ki az a drága olaj, mely a cachelot
558 I | melynek hatása halálos, ha az a bőr alatt elrobban.~Az
559 I | az a bőr alatt elrobban.~Az óriás szörny erre egy villámsebességű
560 I | porrátört vízfellegbe burkolta az egész barlangot, s mire
561 I | víz alatt. S vele együtt az én medvém.~Azt hittem, hogy
562 I | láttam felbukni a víz színére az ő kedves juhászkutya-forma
563 I | A harc be volt fejezve.~Az én cetem nyugodtan heverészett
564 I | hosszú pillái vannak, mint az embernek, hálateljesen látszottak
565 I | fáradva, elaludt.~(Vége az első kötetnek)~
566 II | átmérőjűek, simák, mint az elefántcsont.~A feje a legbecsesebb
567 II | derekát felbontani; mert az ha egy napig felbontatlan
568 II | olyan bűzt terjeszt, hogy az embereket kikergeti vele
569 II | Legelébb is keresztülkötve az alattságot az állkapcáján,
570 II | keresztülkötve az alattságot az állkapcáján, annál fogva
571 II | készül a grönlandi leányoknak az inge. Gondoltam az én mátkámra,
572 II | leányoknak az inge. Gondoltam az én mátkámra, mikor ezt az
573 II | az én mátkámra, mikor ezt az Isten adta kész rumburgi
574 II | szalonna alatt volt azután az a szívós csontszövet, amit
575 II | mintha ilyenekbül állna az egész páncélja, amit baltával
576 II | baltával is nehéz felvágni. Az egész „Malpighi hálózata”
577 II | fekete.)~Ez már Bábinak az osztaléka. Nem is kínáltatta
578 II | egymás mellett, s amikből az olaj híg nedvét kancsóval
579 II | szekérrel be lehetne hajtani.~Az alsó állkapcája oly hosszú,
580 II | különben tele van sörtékkel. Az orrlyukai, mik kívül egyetlen
581 II | szerelmes.~Hogy szerelmes-e az ámbracet? Elhiszem azt.
582 II | keresztül akkora nyílás vezet le az első gyomrába, hogy kevés
583 II | lehajlással lebújhatni bele. Az ámbracetnek négy gyomra
584 II | ámbracetnek négy gyomra van.~Az első gyomra, az csak egy
585 II | gyomra van.~Az első gyomra, az csak egy előleges bendő,
586 II | mirigyekkel, amiknek a nedve az elnyelt ételt a megemésztésre
587 II | Gyakran látták már, hogy az ámbracet kihányta az elnyelt
588 II | hogy az ámbracet kihányta az elnyelt zsákmányt, ha még
589 II | más apróbb halra vadászni.~Az első bendőből már csak egy
590 II | rájok bízott tömeget, míg az szétmállik.~Amint ebbe a
591 II | hogy abba kellett hagynom az ostromot. Csak kívülről
592 II | halnak a mája nyitotta meg, az angyal orvosi rendeletére,
593 II | ezt szemfelnyitó szernek az én ősembereimnél?~A veséket
594 II | a has falán keresztül, s az arteria subclavisnak egy
595 II | cachelot gyomrának, mely sem az egyik, sem a másik osztályhoz
596 II | osztályhoz nem tartozik. Ez az ámbra. Ez csupán a cachelot
597 II | hogy azt a cachelot gyomra az óriás tintahal maradványaiból
598 II | mely nyers korában jellemzi az ámbrát, s hasonlít a tintahal
599 II | Napról nem beszélek, mert ez az időfelosztás „itt nálunk”
600 II | véghezviszek, annak egyszerű oka az, hogy a cet igen rosszul
601 II | Rossz emlékezőtehetsége van. Az agyveleje ebben az iszonyú
602 II | van. Az agyveleje ebben az iszonyú nagy fejben nem
603 II | távolabb eső sejtekből szívódik az fel a kiürült koponyaüregekbe.~
604 II | uraság asztalán hentereg. Még az állkapcáit emeltem ki a
605 II | ő azon a physeteren; ha az olyan bolond lett volna,
606 II | bolond lett volna, hogy az ő kedvéért ott maradjon. (
607 II | kedvéért ott maradjon. (Az én kedvemért ugyan nem,
608 II | amitől lassankint maga az egész máglya tűzbe, lángba
609 II | máglya tűzbe, lángba borult.~Az volt aztán az illumináció!~
610 II | lángba borult.~Az volt aztán az illumináció!~Szerencsém,
611 II | illumináció!~Szerencsém, hogy az ötven méternyi magas kupolában
612 II | mint egy lángoló felhő.~Az olvadt zsír pedig omlott
613 II | tűztől és a halzsírtól?~Nem az. A kivilágítás éppen nem
614 II | meghengergőzött a tóban. Az elemésztett halzsíromért
615 II | is származott rám nézve: az, hogy az óriási nagy barlang
616 II | származott rám nézve: az, hogy az óriási nagy barlang lassankint
617 II | megraktam a máglyát, amíg az kiégett, nem volt egyéb
618 II | mindenféle női öltözeteknek.~Hát az ember, akinek módja van
619 II | ingeket, peplumokat varrtam (az utóbbinak, az igaz, hogy
620 II | peplumokat varrtam (az utóbbinak, az igaz, hogy nem nagy varrás
621 II | varrás kellett).~S annak az embernek, aki egész nap
622 II | gondolatok szoktak szülemleni az agyában, amiről minden céhmester
623 II | föltevésből indultam ki.~Az egyik az volt, hogy ezt
624 II | föltevésből indultam ki.~Az egyik az volt, hogy ezt a mi egész
625 II | jégtömeg tartja a hátán. Az hozta ide. Ha idehozta,
626 II | Meddig? Hová?~Keresztül az északi földsarkon át Amerikába.
627 II | aztán, hogy törne keresztül az útját álló jégtömegeken?~
628 II | jégtömegeken?~Hiszen ez az éppen, amin töröm a fejemet.~
629 II | Magam vagyok a nép és az uralkodó. Vannak iszonyú
630 II | legitim jogokat szerzek ehhez az országhoz.~Mindezeket én
631 II | nagyralátó tervemet alapítottam, az a körülmény volt, hogy amaz
632 II | folytatását képezte; csak az volt a kérdés, hogy melyiken
633 II | másik, mely lefelé indult.~Az utóbbit választottam.~A
634 II | valami ismerős bűz ütötte meg az orromat. A bűzkő (Stinkstein)
635 II | bűzkő (Stinkstein) szaga az.~Reményem villant! itt kőszén,
636 II | hang üté meg fülemet.~Mi az? Méhdöngés! Itt? a föld
637 II | Méhdöngés! Itt? a föld alatt! Az éjszaki szélesség 85-ik
638 II | Keresni kezdtem lámpámmal: mi az?~Egyszer aztán a méhdöngésből
639 II | megtudtam, hogy mi volt az a méh. – No ha ez megcsípett
640 II | ha ez megcsípett volna: az elég lett volna nekem a
641 II | ömlene ki így a naftagáz, az elég volna az egész sziklacsarnokot
642 II | naftagáz, az elég volna az egész sziklacsarnokot betölteni,
643 II | sziklacsarnokot betölteni, s az én lámpámnak azt már a belépéskor
644 II | keresztül. Minő víz lehet az, mely két jégréteg között
645 II | nem fagyott? Ezt már nem az új bazaltalkotás melege
646 II | jégtömegbül. Idáig nem hat az el.~A tudvágy késztett előrehatolnom.~
647 II | feletti égből! S minő ég is az? Nap nem jön fel hónapokon
648 II | körülvett, csak a közeledő, az erősödő derűt láttam magam
649 II | szédítő magasban, ott volt az a zegzugos nyílás, melyen
650 II | látszott meg egy foltja az égnek s a kék égfoszlány
651 II | hold…~A hold sütött alá az örvénybe.~De ez nem volt
652 II | örvénybe.~De ez nem volt az a hold, amelyet megszoktam
653 II | amelyet megszoktam látni, az a nyugodt, hideg, komoly,
654 II | hegyszakadékba levilágított: (az is táncolt ott a mélyben)
655 II | nyílásából zuhogott elő az a patak, melynek moraja
656 II | melynek moraja idevezetett.~De az a patak, még ahogy a holdsugár
657 II | látszott körüle elterülni. Az is fekete volt.~Ez a patak
658 II | megtölti a jégtorlaszok közeit; az illó nafta egy része elpárolog,
659 II | elpárolog, s ennek a gáztömege az, mely ama hasadékon át kitódulva,
660 II | degetár a zuhatag aljában, az a petróleumból lerakodott
661 II | Mert ez azután több, mint az újszülött bazaltnál keresztatyának
662 II | Azt nyerem vele, hogy ha az a roppant petróleumtömeg,
663 II | petróleumtömeg, mely ezt az üreget betölti, egyszerre
664 II | betölti, egyszerre felrobban, az olyan titáni lökést fog
665 II | titáni lökést fog adni ennek az egész szárazföldnek, hogy
666 II | egész szárazföldnek, hogy az bizonnyal elszakítja magát
667 II | azt elpárologni. Ha most az a sok lappangó kőolaj egyszerre
668 II | annak következményeitől?~Az első nem volt nehéz. Hoztam
669 II | tűzaknarobbantó gyutacson, mely mint az óramű, határozott időre
670 II | Mert a második feladat az volt, hogy a magam hajszálainak
671 II | oly hatalmas lesz, hogy az tíz négyszögmérföldnyi kerületben
672 II | sziklák fognak leszakadni, mik az alant levőket eltemetik.~
673 II | levőket eltemetik.~Nekem tehát az élelmiszeremmel együtt az
674 II | az élelmiszeremmel együtt az egyedüli biztos helyre kell
675 II | várakozás ideje alatt.~Ez az egyedüli biztos hely: a
676 II | megmaradna, s folytatná az útját magára a Nap körül,
677 II | indítottam meg most. Merényletet az alvó ellen.~A föld alatt
678 II | alvó ellen.~A föld alatt az ember maga is átördögül.~ ~
679 II | világításhoz való zsiradékot s az ámbracetnek haszonravaló
680 II | óra alatt készen voltam az átköltözéssel. Ez idő alatt
681 II | császárnak különb legyen. Az enyémnek az oszlopzatát
682 II | különb legyen. Az enyémnek az oszlopzatát ezer tael értékű
683 II | húsz órai időm maradt.~Ez az idő sem volt átaludni való.
684 II | sem akartam volna most az időt alvással vesztegetni.
685 II | vesztegetni. Drágábbak ezek az órák. Nem az életből a tetszhalálba,
686 II | Drágábbak ezek az órák. Nem az életből a tetszhalálba,
687 II | tetszhalálba, hanem a tetszhalálból az életbe átkelésre vannak
688 II | munkánkhoz!~Első kísérletem az volt, hogy a nagy üvegprizma
689 II | rejlett egészen a talajnál, az alakok lábain alul.~Akkor
690 II | ügyeltem rá, hogy a hőség, mely az égő halzsírtól támad, nem
691 II | kezem elállhatta, addig az a bennlakókra nézve sem
692 II | kristály rossz melegvezető. Míg az alsó része izzó, a felső
693 II | Sajátságos zenéjük van ezeknek az ősvilági halottaknak, ahogy
694 II | siettem letörülni a füstöt az egyik prizmáról, mely azt
695 II | a kivívott eredménynek.~Az eddig tiszta, átlátszó jegec
696 II | halyotis csigahéj, mintha az egész tömeg egy darabokra
697 II | nyitni vésüvel, kalapáccsal az összepattogzott prizmán. (
698 II | prizmán. (Természetesen az öregnél kezdtem.) Hasztalan
699 II | Hasztalan kísérlet volt az. A prizma azért egy darab
700 II | Mennyi idő van még hátra az ötven órából? Csak az utolsó
701 II | hátra az ötven órából? Csak az utolsó óra.~Leültem a kristálykoporsó
702 II | perceket.~A kénzsinegből csak az utolsó négyméternyi van
703 II | terjed a zsinegen, melyhez az kötve van, ott már az égő
704 II | melyhez az kötve van, ott már az égő fonalat elszakítja a
705 II | lefüggő töltény súlya.~Tehát az utolsó arasznyi járja már
706 II | szétdurran, s azzal azt az egész üreget, mely naftagázzal
707 II | dobogott. Fejem fölé nehezült az a gondolat, hogy én most
708 II | világot, melyet a Teremtő az örökalvók számára rendezett
709 II | ösztön vett rajtam erőt. Az utolsó óranegyedben szerettem
710 II | rettegés egyesült bennem azzal az örjöngő vággyal, mely vakmerő
711 II | ahhoz a prizmához, melybe az a csábító nőalak volt bezárva,
712 II | aztán megrendült alattam az egész kristálybarlang!~A
713 II | ritkán hallott zengéshez, mit az északfény hallat, vagy amit
714 II | kristályok életre kelő hangja az: külön tán nem is hallható,
715 II | falevele zúg.~Nem soká tartott az; nehány másodperc múlva
716 II | másodperc múlva elnyomták azt az irtóztató csattanások és
717 II | és a föld alatt.~Most van az, hogy felrobbant az egész
718 II | van az, hogy felrobbant az egész gáztömeg a nagy kőszénüregben,
719 II | lángoszlop vitássá teszi az északfénynek a mennyországot,
720 II | egyszerre leolvasztja a hegyről az örök jeget, hogy a leomló
721 II | taszítástól végigrendül az egész szárazföld. A cethal
722 II | petróleum-forrás felgyújtja az egymásra épült jégtorlaszok
723 II | Nem egyszerre gyullad meg az: mérföldről mérföldre terjed
724 II | sírbolti rémzengéssel kíséri az engemet rejtő kristálypince-gömb,
725 II | néha képes szét is törni az üveget, kivált ha az hirtelen
726 II | törni az üveget, kivált ha az hirtelen van kihűtve.~Egyszerre
727 II | S karjaim között maradt az ősvilági lény. Épen, sértetlenül,
728 II | pillanat elfeledteté velem az egész ítéletnapi zajt, mely
729 II | itt e másik prizmában maga az őspatriarcha, Lámekh, s
730 II | nem hulla, nem múmia volt az karjaim között: egy „elrejtőzött”
731 II | egy „elrejtőzött” szűz. Az „elrejtőzés” misztériuma
732 II | elrejtőzés” misztériuma az ősmagyarok előtt is ismeretes
733 II | ismeretes volt. Vallásukban volt az. Fiatal szűzek átmentek
734 II | csak alszik.”~Odavittem őt az elkészített fekhelyre.~Birtokában
735 II | halálélesztő szernek. Ez az ámbra.~Már a kaldeaiak ismerték
736 II | trónra. Szolejmán császárt az ulémiák Szigetvár ostromakor
737 II | Cleopatra örök fiatalságát az ámbrának köszönheté. Az
738 II | az ámbrának köszönheté. Az ámbra minden életerőt felfokoz.
739 II | ámbra-pastille-okat rágott. Az ámbra mindent feltámaszt,
740 II | feloszlásba nem ment.~Hanem az ámbra életfeltámasztása „
741 II | négy uncia ámbraolaj, s az száz uncia ámbrából izzasztható
742 II | lehetett belőle sajtolni az ámbraolajat, mely az igazi
743 II | sajtolni az ámbraolajat, mely az igazi ámbrából egy gombostűszúrásra
744 II | leírhatatlan édes balzsamillat az, amit az ámbraolaj terjeszt,
745 II | édes balzsamillat az, amit az ámbraolaj terjeszt, mely
746 II | ámbraolaj terjeszt, mely az idegeket kéjesen csiklandozza,
747 II | kéjesen csiklandozza, hogy az ember megittasul a lélegzetén
748 II | zsolozsmája jött ajkaimra:~Azért az én szívem nem félne~Bár
749 II | én szívem nem félne~Bár az egész föld megrendülne,~
750 II | akkor indulok neki, hogy az ő halottait föltámasszam.~–
751 II | kellett a vakmerő műtéthez az isteni csodatétel jelenségeivel
752 II | bedörzsölhessem a bőr felhámjába az ámbraolajat, kénytelen voltam
753 II | háttal fordítva kellett az ámbraolajjal bedörzsölést
754 II | feldörzsöltem a bőr felhámját, s az a folt piros lett. Ez az
755 II | az a folt piros lett. Ez az élet színe.~Legutoljára
756 II | Legutoljára került a sor az arcra, a halántékokra.~A
757 II | folytonos vibrációja által az egész kristálybarlang minden
758 II | lesz, s elkezd világítani. Az egyetemes kisugárzás sokszorozott
759 II | végig egy fehér felleg: az elégett halolaj füstje,
760 II | karzenéje kél titokteljesen az örök kristályokból, leírhatatlan,
761 II | harmóniája a zengő köveknek, mely az emberi ideget együttérezni
762 II | felharsan a volkán torkából az ítéletnaphirdető angyalok
763 II | jelenet elvarázsló igézetét.~Az a felmagasztaló bűbáj, mely
764 II | csinál: őt, a fenevadat az ember magaslatáig emeli.
765 II | imádkozni, s felnyitott szája az emberi síráshoz, jajszóhoz,
766 II | szemhéját is bedörzsöltem az ámbraolajjal, egyszerre
767 II | megnyíltak ajkai; olyan volt az, mint egy rózsa titokteljes
768 II | hajnalsugárnál.~Én felsikoltottam az üdvösséghez hasonló örömtől.
769 II | trombitáitokat, angyalok odafenn: az ember diadalmaskodik!~Folytattam
770 II | diadalmaskodik!~Folytattam az ábrabedörzsölést a hónaljak
771 II | a két összekulcsolt kéz az én fejemet takarta be.~Most
772 II | földre egy lélek, aki már az égben meghonosult, hogyan
773 II | szívdobbanás.~És megszületett!~Az első szívdobbanás.~Nem akartam
774 II | de nem mozdultak. Most az utolsó kísérletet vettem
775 II | egy galvanikus ütés hatott az alvóra; karjai és lábszárai.
776 II | mozdulat, amit kezeivel tett, az volt, hogy amint gyönyörű
777 II | a kerevet meleget is ád. Az állati meleg gyógyerővel
778 II | hízelkedett neki, mint ahogy az anyamedve szokta magához
779 II | csalogatni a kölykét. Talán az ősvilágban, mielőtt Tubalkain (
780 II | feltalálta a fegyverkovácsolást, az emberek és vadállatok nem
781 II | magához édesgette, hogy az lett rá nézve, ami volt
782 II | volt Romulus és Remusnak az anyafarkas. Bábi beállt
783 II | beállt szoptatós dajkának az újszülött gyermekem mellé.
784 II | kristályok tömege tovább zengte az alvó csecsemő felett a túlvilági
785 II | földre, azt hitte, én vagyok az, aki villámlani tud.~Odaadtam
786 II | megmutattam, hogyan kell az azbesztet megfonni. Ez nagyon
787 II | vékony fonalat, amíg csak az azbesztben tartott.~Akkor
788 II | való tréfa!~Nekünk azokra az azbeszt-harisnyákra nagy
789 II | vajon nem rekedtem-e ide.~Az út palarétegeken keresztül
790 II | elviselhetetlen. Leszállt az egész ötven fokra (Réaumur),
791 II | fokra (Réaumur), s fenn az oszlopok közt rés támadt,
792 II | alá.~Hanem más baj támadt. Az, hogy a nagy földrendülés
793 II | egész sort aládöntött, s az most mint egy óriási dobogó
794 II | barlangot.~De köszönöm én az ilyen aranyhidat. A bazaltoszlopok
795 II | jól odanyomva a talpát, az vargát ránt, mire a túlpartra
796 II | azbesztharisnyákat kössön. Az éghetlen kőselyemlábtyűvel
797 II | bizton keresztülmehetünk majd az izzó hídon.~Hogy az öreg
798 II | majd az izzó hídon.~Hogy az öreg Lámekh benne maradt
799 II | hogy nem tehetek róla. Én az ő koporsóját is megporhanyítottam,
800 II | is megporhanyítottam, ha az nem omlott szét, az a predestináció
801 II | ha az nem omlott szét, az a predestináció dolga.~Egyszer
802 II | egész barlangunkat, hogy az egy tömegben, ahogy gömbbé
803 II | melybe Lámekh volt elzárva, az újabb földlökés alatt összeomlott,
804 II | földlökés alatt összeomlott, s az ősapa alakja ott volt a
805 II | lett, ott élesen elvált, s az alsó része megmaradt tömör
806 II | egy kalodában maradt fogva az emberi alak. Mindene kiszabadult,
807 II | éles sikoltással rohant az ülő alakhoz, s megragadva
808 II | feltaláltnak, és siratja az elvesztettet, aki élettelenül
809 II | tudományomat. Bőven bántam az ámbrával. De az öregnél
810 II | Bőven bántam az ámbrával. De az öregnél nem olajat használtam,
811 II | spirituszban felolvasztott ámbrát, az jobban behatolt lompos gyapjúhordó
812 II | abban a pillanatban, amidőn az öreg életre támadt, a leány
813 II | ült, és azzal rohant – nem az életre költhöz, hanem hozzám,
814 II | érctelen, rekedt suttogás volt az inkább, csukló rikácsolással
815 II | rikácsolással vegyítve.~Az első szava ez volt hozzám~–
816 II | most is értek belőle. Ezt az elsőt mindjárt. Az ugyan
817 II | Ezt az elsőt mindjárt. Az ugyan nem igen hízelkedő
818 II | Következett még több is.~Az öreg, alighogy múmiából
819 II | hangon e szóval mutatott be az öregnek:~– Jore deah. (Tudós.)~–
820 II | Makkót mardót! – hörgé az öreg a bősz átokkiáltást,
821 II | korbácsbüntetésnek átadni. (Az özönvíz előtt.) – Makkót
822 II | mardót! – süvölté még egyszer az öreg, mire a leány engedelmesen
823 II | hogy azt korbácsul nyújtsa az öregnek, és meg hagyja vele
824 II | szívós korbácsot, s odaadtam az öregapámnak, de a lányt
825 II | hozzá közel, hogy megverje. Az öreg aztán a kristálytönköt
826 II | jelenti: „mátul fogva”, az „almanath” azt, hogy „attul
827 II | hogy „attul fogva”.~Végre az öreg özönvíz előtti haragra
828 II | menni.~Én elszántan léptem az öreg elé, s szemébe néztem
829 II | századbeli bátorsággal.~Erre az öreg pliocéni ravasz vigyorgással
830 II | jelenti, hogy „férfiölő!”, az ilyen szűznek többé férjhez
831 II | földről. – Ketten vagyunk az egész világon, nincs a mi
832 II | hozzám jössz.~Erre aztán az öreg elkezdett sírni keservesen.
833 II | Keszubba!~„Keszubba!” De hát ki az ördög látta, hogy az özönvíz
834 II | ki az ördög látta, hogy az özönvíz előtti emberek is
835 II | Én azt gondoltam, hogy az özönvíz előtt ingyen adták
836 II | ingyen adták a leányt!~De az öreg csak a fejét rázta,
837 II | gyönyörű labrador kristályt az iszákomból. Nagyon megörült
838 II | Kájim li” szóval szokta az após megtartani magának
839 II | szóval takargatta azt bele az öreg Naháma chlamysának
840 II | egészen megnyerte a tetszését, az ezüst láncot Naháma karja
841 II | következett a „Chupa”, amit az öreg el nem engedett.~A
842 II | levágni a haját, szerencsére az özönvíz előtt még nem levén
843 II | még nem levén feltalálva az olló.~Mindezeket az ügyeket
844 II | feltalálva az olló.~Mindezeket az ügyeket elébb rendén el
845 II | gondolhattam volna, hogy az életre hozott emberemnek
846 II | hogy ősi szokásai között az is meglesz, hogy a saját
847 II | kifeszítettem a kristály közül az említett dinornistojás héját,
848 II | rétegével volt bevonva. Az még akkor is tele volt valami
849 II | odajött, s szépen felszedte az öltönyébe az elszórt szemetet,
850 II | szépen felszedte az öltönyébe az elszórt szemetet, türelmesen. (
851 II | ámbraszeszt adtam hozzá. Az öreg mohón ivott belőle,
852 II | háládatosan forgatta szemeit az ég felé.~Azután nekem nyújtotta
853 II | nekem nyújtotta a kelyhet az ivásra, tőlem Nahámára köszöntötte
854 II | neki ezentúl inni, miután ő az én bádogedényemtől irtózott.
855 II | bádogedényemtől irtózott. Az ételektől pedig, amiket
856 II | nem történhetik lakodalom az özönvíz előtti emberek között.
857 II | Azt sem tudom, hogy mi az a parperoth. De ha tudnám
858 II | De ha tudnám is, hogy mi az a parperoth. Nem terem ebben
859 II | parperoth. Nem terem ebben az országban semmiféle növény.
860 II | semmiféle növény. Ennek az egész botanikai gazdagsága:
861 II | akarsz élni, öreg, felkopik az állad.~Az öreg pedig türelmetlen
862 II | öreg, felkopik az állad.~Az öreg pedig türelmetlen volt.
863 II | természetes edényt, s azzal az utánozhatlan édes mosollyal,
864 II | veleszületik, odanyújtá azt az öreg elé.~Az öregnek reszketett
865 II | odanyújtá azt az öreg elé.~Az öregnek reszketett a szakálla
866 II | öregnek reszketett a szakálla az örömtől: szemeit gyönyörteljesen
867 II | gyönyörteljesen hunyta le, mikor az istenadta ételhez hozzányúlt.~
868 II | Lecanora esculenta, mellyel az Ararát sziklái fedve vannak,
869 II | most is egész vidékeket az ég, ahogy ezt a tudós Thenard
870 II | kellemes, jóízű kocsonya volt az, kevés kesernyésséggel.
871 II | érdemes lesz felkeresni, s az többet fog érni a hegykebel
872 II | érceinél és drágaköveinél.~Ime az özönvíz előtti emberektül
873 II | Szent borzalommal nyúltam az étekhez, mely századok százain
874 II | kristályban elzárva; s az étek után, midőn ajkamat
875 II | s atomokra oszolva kérik az Urat, hogy teremtse őket
876 II | újra él!~Minő csók volt az!~Egy ezer emberöltő ivadékon
877 II | lány csókja, akinek a lelke az egész csillagrendszert végigjárta
878 II | illik mai világban, hogy az ember menyegzői kéjutazásra
879 II | menyegzői kéjutazásra menjen.~Az öreget azonban itt nem hagyhattuk
880 II | kedvedért. Mert ha egyszer még az emberlakta világba visszakerülök,
881 II | lábad most is benne van az özönvíz előtti kristályban.
882 II | róla, azt fogja mondani az a sok tudós szkeptikus odakünn,
883 II | hogy humbug, barnumság az egész mesém, s nekem semmi
884 II | származtatok ide, s hogy eszerint az én feleségem a legrégibb
885 II | amit ti el fogtok beszélni az özönvíz előtti világ állapotjáról,
886 II | előtti világ állapotjáról, az valósággal a Pentateuch
887 II | után egészen kiszabadultak az apósom lábai belőle. A kristálynak
888 II | tanúbizonyság lesz mellettem.~Hanem az öreg oly gyönge volt, hogy
889 II | irányban annyira megtöltötték az alsó üreget, hogy abból
890 II | Sőt valószínűleg elűzte az egész szárazföldről: azok
891 II | elindultunk kristálybarlangunkból, az én öregem hozzáfogott, hogy
892 II | hálazsolozsmát énekeljen az Úrhoz, ami ugyan nem sikerült
893 II | volt hozzá; azt még tán az özönvíz előtt elvesztette.~
894 II | ki nem veszett elméjükből az emlékezet, szép meglepetés
895 II | meglepetés lesz rájuk nézve, ha az éjsarki tájképet egyszerre
896 II | várják a nap megjelenését az égen.~Jó szerencse volt
897 II | szerencse volt most rájuk nézve az a két medvebunda, amit a
898 II | túlságosan is meleg lesz most.~Az öreg „Sabbath”-ot is emlegetett,
899 II | a nappal, félesztendeig az éjszaka, annálfogva csak
900 II | hetedik esztendő a szombat. Ez az esztendő a csütörtök; most
901 II | s leghátul én, hátamon az iszákkal.~Utunk a bazaltbarlangig
902 II | járhatóbb volt, mint jövet, az összeszorított palarétegek
903 II | végén, mielőtt belépnénk az üregbe, melyben még mindig
904 II | mintegy hidat képezve. Hanem az igazán ördöghídja volt.
905 II | iszáknak embernyi terve volt; az nem tanácsolta az együtt
906 II | volt; az nem tanácsolta az együtt ugrást.~Annálfogva
907 II | azt kellett tennünk, hogy az utunkat álló hasadékokon
908 II | s ő annálfogva áthúzta az iszákomat a túlsó bazaltoszlopra:
909 II | időzés nem volt kellemetes.~Az még most is a félig kihűlt
910 II | vas forróságával bírt, s az azbeszt harisnyák megvédték
911 II | megvédték ugyan lábainkat az égéstől, de nem attól, hogy
912 II | hosszugrást nem kockáztathatunk: az angol telivérnek való. Kikerülni
913 II | pedig türelmetlen volt, az ő talpai nem tűrhették a
914 II | Ősapánk egészen belenyugodott az utazásba, s a medveháton
915 II | folytonos volt a melegség az egész sziklafolyosón át,
916 II | sziklafolyosón át, aminek az okát csak akkor tudtam meg,
917 II | A kék tó nem volt sehol.~Az a roppant tömeg rézgálic
918 II | karavánt arra ne vezessem. Az ott kénsavas kálival egyesült
919 II | egészen idegen kristályt. S az elnyelő kristály a legyőzöttet
920 II | Nahámát. (A jég közé ebben az öltözetben!) Megvártam,
921 II | csalódásom! Nem jég állta az utamat, hanem víz! Mikor
922 II | megdöbbenve láttam, hogy az nem csermely többé, hanem
923 II | Mi okozhatja azt? Megáll az eszem e kérdésnél. Hisz
924 II | erőszak.~Itt kell várnom, míg az egész jégbarlang tömege
925 II | óra, hány nap kell rá, míg az egész lefolyik? S hány óráig,
926 II | hány napig tartanak el az én élelmiszereim? S úgy
927 II | össze-vissza, kérdezte, mi az. Kezdtünk már egymás nyelvén
928 II | kell majd vesztegelnünk, az asszonyi ösztön azt sugallta
929 II | halideg pálca segélyével (az volt a pliocéni szövőszék)
930 II | szövet lett belőle, hogy az ősapát nyakától lábáig betakarta.
931 II | betakarta. Ruhát készített az öregünknek. Aminek aztán
932 II | öregünknek. Aminek aztán az úgy örült.~Mikor feladta
933 II | patriarchai méltóságot kölcsönzött az öregnek, az megcsókolta
934 II | kölcsönzött az öregnek, az megcsókolta Naháma homlokát.~
935 II | kiszámító, mily ravasz még az ősasszony is a maga tanulatlan
936 II | tanulatlan eredetiségében.~Mikor az öreget az új köntössel ilyen
937 II | eredetiségében.~Mikor az öreget az új köntössel ilyen jó kedvre
938 II | körülcirógatni, hízelgett neki, az ölébe ült, míg végre kicsalt
939 II | aztán addig kapargatott az öreg ezüsthajú fejében,
940 II | felemelé azt a magasba.~(Az, akinek a nevét nem szabad
941 II | Befűtött szobában a hévmérő, az ajtó vagy ablak közelébe
942 II | alantabb fokot mutat, mint az átelleni falon.~Ennélfogva
943 II | Sikertelenül kutattam, s az öreg gúnymosolygása nagyszerű
944 II | csüggedten tértem vissza. Az ilyen fanatikus patriarcha
945 II | hangja, csak fújtatott, mint az elkopott sípláda.~Ezalatt
946 II | elkopott sípláda.~Ezalatt az én Bábim folyvást ott ült,
947 II | rikácsolás üté meg fülemet. Az öreg kétségbeesésének hangja
948 II | kétségbeesésének hangja volt az. Egyetlen hang, mint ahogy
949 II | ki a rekedt suttogásból az ő ordítása.~Kitaláltam a
950 II | Kitaláltam a rejtegetett titkot.~Az öreg kétségbeesése elárulá,
951 II | jó helyen járok. Naháma az öreg jajkiáltására odafutott
952 II | sziklát, hogy meglátszott az ujjai helye rajta.~Én aztán
953 II | elhengerítsem onnan.~– Haha!~Az öreg nevetni kezdett. Azon
954 II | ide. Vasrudam elgörbült az emelésben; de a szikla meg
955 II | Nevetett tompa hörgéssel az öreg, s nem eresztette Nahámát
956 II | férfi gördített oda.~Pedig az ördöngös XIX. századbeli
957 II | robbanó töltényt befogadja.~Az öreg nevette a munkámat.
958 II | szikláról, s odasiettem az öreghez és Nahámához. Egy
959 II | legyenek védve. Elővettem az órámat, s számláltam a perceket.
960 II | s számláltam a perceket. Az öreg bámulva nézett rám,
961 II | borulva esett a földre. Az Úr csodájának tartotta ezt.~
962 II | perctől fogva én voltam az ősapó védszelleme. Elismerte
963 II | rögtön ráismertem, hogy az tufakő.~Az a ritka, száraz,
964 II | ráismertem, hogy az tufakő.~Az a ritka, száraz, porladó
965 II | gömbölyű üregbe vezetett.~Az egész üreg veres volt, falai
966 II | hajdani „lapis quadratus” az, az olaszok tufa litoidea.~
967 II | hajdani „lapis quadratus” az, az olaszok tufa litoidea.~A
968 II | szőrpehely még most is fekete.~Az ősapa reszketve fogá meg
969 II | fülembe e nevet~– Kain.~…Az első gyilkos a földön.~…
970 II | testvérgyilkos ős.~…Akinek az Úr ezt az átkot mondá:~–
971 II | testvérgyilkos ős.~…Akinek az Úr ezt az átkot mondá:~– Fuss a földrül,
972 II | Fuss a földrül, fuss az én orcám elől! Legyen ellenséged
973 II | homlokára, hogy legyen ismeretes az emberek előtt és „hétszer
974 II | hétszer átkozott legyen az, aki őt megöli”.~Az a bélyeg
975 II | legyen az, aki őt megöli”.~Az a bélyeg most is ott van
976 II | És mi mindnyájan, akik az arcunkon ilyen fekete lencsét
977 II | korában ölte meg vetélytársa.~Az első vetélytárs. Az első
978 II | vetélytársa.~Az első vetélytárs. Az első gyilkos. Az első elítélt
979 II | vetélytárs. Az első gyilkos. Az első elítélt ember. Az első
980 II | Az első elítélt ember. Az első földönfutó. Az első
981 II | ember. Az első földönfutó. Az első földmíves.~A reszketés,
982 II | földmíves.~A reszketés, mely az ősapát megkapta, rám is
983 II | tudta, hogy legelső ősapja az, akit maga előtt lát, s
984 II | helyen csókolá meg, ahol őt az Úr megbélyegezte, azon a
985 II | homlok közepett.~S arra az egész hulla egyszerre porrá
986 II | a legelső érintésre azok az épen megmaradtnak látszó
987 II | alaktalan portömeg lett. Az emberi testnek megvan az
988 II | Az emberi testnek megvan az a kiváltsága, hogy tökéletesen
989 II | váljék, ne maradjon meg, mint az állatok csontjai, új világok
990 II | csodának.~Kain megszűnt viselni az Úr átkát, azt a megismertető
991 II | csókjáért visszavette azt róla az Úr!~Most már csakugyan a
992 II | volt a tizennégy serleg.~Az ősapa hétszer leveté magát
993 II | meghasogatta egyetlen köntösét, az amianth palástot és sírt
994 II | Hanem azután, hogy kiállotta az árvaságra jutás legelső
995 II | fogta Nahámát és odavezeté az egyik Neptun-serleghez,
996 II | Hasonló azokhoz, aminőket az egyiptomi múmiák szájában
997 II | rétegbe halmozva egymás fölé; az „égharmatpép” (Festuca fluitans) –
998 II | mocsár-rizs” (Zizania palustris), az „áldott kása” (Elymus).
999 II | serleg halmozva volt azokkal az apró gumókkal, mik egy fű
1000 II | primitív gyűjteményei, mikkel az ősember kísérleteit tevé