Part

  1  I|             kelendők neveit összeírta, s tévedésből Galiba neve kimaradt
  2  I|                kimaradt a lajstromból, s midőn másnap reggel felolvasták
  3  I|              vasúton, gőzhajón utazott s elaludta az időt.~Itthon
  4  I|              mondták rá, hogy meghalt, s a feleségének penziót adtak,
  5  I|         tollnak levágott üres hengere, s mikor egy ilyen tollburkot
  6  I|              felvitte a ludat Quebecbe s megajándékozta vele dr.
  7  I|      kitalálhatlan nyelvű jegyzeteket, s megküldé azokat a calcuttai
  8  I|             calcuttai tudóstársaságnak s a mexikói és rio-janeirói
  9  I|              nem tudtak velük elbánni, s áthelyezték a jeddói2 és
 10  I|               is beletörték a késüket, s egyik szanszkrit nyelvnek,
 11  I|                vélte benne felismerni, s utasítá a helsingfjördi
 12  I|                a mi kezünkbe jutottak, s a „Hon” szerkesztőségében
 13  I|              rejtéllyel, ő belepillant s elneveti magát.~– Ejnye
 14  I|              nem eszem, meghalok éhen, s ha tokajit nem iszom rá,
 15  I|               vadak ellen védelmezzem, s amivel magamnak valami pecsenyét
 16  I|               csak itt hagyták! Megyek s kisütögetem őket egyenkint.
 17  I|        megneszelik a segélylövéseimet, s visszatérnek értem.~Ezzel
 18  I|      tegnapelőtt lőttem el a kis fiát, s ugyanakkor, amidőn a mackót
 19  I|          fojtás az anyja hátára esett, s kiperzselt egy foltot a
 20  I|                naturáliák kabinetjébe, s annak az ajtaját bereteszeltem.~
 21  I|           deszkából egy táblát beütni, s azon bejön.~Veszve vagyok.
 22  I|    hangyhalvagot? Szídd fel, te medve!~S ezzel odacsaptam a pofájához
 23  I|              abban a percben elbódult, s ott maradt az ajtónyílásban
 24  I|         szobában. Tökéletesen elaludt, s hogy édes álmai lehettek,
 25  I|         arcának mosolygó kifejezéséből s talpainak cirógatásra idomult
 26  I|        nyakadat, lehúzhatnám a bőrödet s a húsoddal beérhetném két
 27  I|                báránnyá alakította át, s az egész mestersége abból
 28  I|               Ettől az állat elbódult, s mire felocsúdott, egészen
 29  I|              egészen át volt változva, s azontúl, amint megszelídítője
 30  I|               ajtón bekérezkedő kutya, s mikor közel mentem hozzá,
 31  I|                adott, mint a kiskutya, s az orrát odadörzsölte a
 32  I|               a szép medvék az erdőben s ügetni hazafelé a faluba
 33  I|                dajkálta ki az erdőben, s Ugolinót, mikor éhhalálra
 34  I|              fenn vannak a födélzetén, s dörömböznek a csapóajtókon.
 35  I|           beleraktam két háti kosárba, s a két kosarat a Bábi hátára
 36  I|               magam is megszelídüljek, s ekként Bábit bocsátván elöl,
 37  I|                esni a háti kosaraknak, s akkor megtudom, hogy melyik
 38  I|              protestált nagy bömbölve, s a karfákra és árbocokra
 39  I|             volt költve minden csemege s kiszürcsölve minden spiritusz:
 40  I|                medvefejedelem pofáját, s a fogaival gyöngéden beleharapdált
 41  I|            használt: odafutott hozzám, s fejével intett, hogy jöjjek
 42  I|      elbódultan dülöngéltek erre-arra, s nem bántottak.~A medveherceg
 43  I|         hanyatlott, mint egy trónusra, s fejét aztán Bábi ölébe nyugtatta.~
 44  I|          bundám zsebéből egy tilinkót, s jól tudva, hogy ennek a
 45  I|             végre felugrott a helyéből s maga kezdé el a táncot két
 46  I|               a táncot két lábon állva s a tenyereit lelógatva, míg
 47  I|          udvara belevegyült a polkába, s táncoltak mindaddig, amíg
 48  I|          hozzám gratulálni mindannyian s csóválták volna a farkukat,
 49  I|                kloroform a bundámról), s odaültetett a kötéltrónra
 50  I|                 De nem a gratulációkra s kitüntetésekre volt én nekem
 51  I|                jégbarlangok egyikében, s fejét meg is ették, mire
 52  I|                az emberi szem ráakadt, s a mammuthús még akkor is
 53  I|               karácsonyjuk lenne tőle, s még nekem is maradna öreg
 54  I|               szánkóba, mint a kutyák, s repülünk a kamatbiztosítástalan
 55  I|               közjóllét előmozdítására s a fejedelem tekintélyének
 56  I|          teremnek az én polgártársaim, s teleülik a szánkámat. Ami
 57  I|       Serenissime odaült a hátam mögé, s a vállamra tette a fejét.
 58  I|               egyszer aztán véget ért, s a szánka nem akart magától
 59  I|          kutyáknál szoktunk használni, s odakötöttem a szánkához.
 60  I|              nagyot durrantottam vele, s arra nekiiramodott a hatos
 61  I|           nekiiramodott a hatos fogat, s vitt bennünket a jégsíkon
 62  I|         Serenissime ordított örömében, s Bábi végigfeküdt a szánkában,
 63  I|    felvontatnunk a megterhelt szánkót, s mondhatom, hogy ez alkalommal
 64  I|                alig ember magasságnyi, s nem nagyobb, mint hogy éppen
 65  I|           medve-nemzetség tanyája itt. S egy tekintet az onnan alávonuló
 66  I|               modiolák, pholas kagylók s egyéb lithophagok bizonyítják,
 67  I|             több helyütt megrepedezése s rétegenkint fölválása. A
 68  I|              barlang egyszerre vízzel, s az odamenekült élőlények
 69  I|             víz már jéggé volt fagyva, s mint tudjuk, a jég pondus
 70  I|                fölötte levő földrészt, s lett abból egy úszó sziget,
 71  I|               időben még erősebb volt, s tény az, hogy a Florida-szigetek
 72  I|            vette fel az úszó szigetet, s vitte azután egész odáig,
 73  I|     szárazföldünk itten jég hátán áll, s a jégen alul van még a tenger.
 74  I|                családfejükre ismertek, s hengerbuckákat hánytak örömükben.~
 75  I|                maradtam most a szánon, s kezdtem aggódni vakmerő
 76  I|               visz a barlang szájának, s én nem tudom, hogyan kell
 77  I|               is ijedten elhallgattak, s csúszó-mászó tömegeik igyekeztek
 78  I|         látszik az egész építve lenni, s az árnyék benne smaragd
 79  I|                az árnyék benne smaragd s ultramarin. Fantasztikus
 80  I|               a szédületes padmalyból, s szeszélyes alakú ívboltok
 81  I|          magasba csipkés párkányokkal, s a barlang közepét kettéválasztó
 82  I|                fenyőszálnyi jégcsapok. S a barlang legmélyén az ember
 83  I|                nem bírták szétcepelni.~S fölötte a fényes padmalyhoz
 84  I|          ismerték barlangjuk kincseit.~S mily végtelen kincsek voltak
 85  I|                a jég nem engedi látni.~S ezeknek a húsa még mind
 86  I|          szenet téve, tüzet szítottam, s azt a málhák tetejébe tettem.
 87  I|          lámpát a hátamra akasztottam, s nekiálltam a mastodon kiszabadításának.
 88  I|               félkört képezve körülem, s csak a száját nyalogatta
 89  I|             azok rögtön neki is estek, s addig ott nem hagyták, amíg
 90  I|             valamelyik elszánja magát, s lehúzza a fejemről a bőrt.
 91  I|          levert vasrúdhoz megerősítém, s azzal az ereszkedő géppel
 92  I|               12 fok hideget mutatott, s ez egész 8 fokig alászállt,
 93  I|               meleg fölfelé törekszik, s itt mégis megfordítva áll,
 94  I|              üzletem jégre van építve.~S mi volt ez az üzlet?~Legelőször
 95  I|             felállíthatom a jégalapon, s fűthetem minden veszedelem
 96  I|             tükörlappal padló helyett.~S az átlátszó tükörlapon át
 97  I|                a jég szétvettetéséhez, s amint az ősszarvashoz odajutottam,
 98  I|            lába madárkarmokkal ellátva s denevérszárnyakkal összekötve.
 99  I|          vékony volt, mint a pergamen, s a késnek is engedett. Hátán
100  I|        belsejéből kockákat aprítottam, s közéjük szeldelve a pterodactylus
101  I|              kóboroltam a jéglapon alá s fel minden eredmény nélkül,
102  I|                minden eredmény nélkül, s már azt kezdtem hinni, hogy
103  I|            tojásánál, hegyén rőtbarna, s tompa lapja fele zölddel
104  I|         milliméternyi vastagságú volt, s még hozzá ruganyos.~Tartalma
105  I|       esztendeig volt a földbe elásva, s azalatt valami sajttömeggé
106  I|           jégcsaporgonához közeledjem, s amint annak átlátszó pillérei
107  I|        szárnyaival, öles lábszáraival, s aztán ott várta be, helyéből
108  I|                csücskéi érik a talajt, s a talapzata van odafenn.
109  I|              harangot ütögetné valaki, s e borzasztóan ünnepélyes
110  I|                összeszorítaná agyamat, s szívdobogásomat siettetné.
111  I|         dinornis húsát beleaprítottam, s most már a szarvashús szeleteit
112  I|  gulyáshús-illat.~Előveszem kanalamat, s nagy delektálással kóstoltam
113  I|          delektálással kóstoltam bele. S aztán felugrottam és elkezdtem
114  I|       izlandicumban lett volna kifőzve s aztán chininnel megsózva.~
115  I|        peleussal. A plantigradák húsát s különösen a talpát odafenn
116  I|              ki is menekülhetek innen, s visszajuthatok a hajóra.
117  I|        cethalászok zsákmányt ejtettek, s a húsát otthagyták a jég
118  I|             amint egyszerre jóllaktak, s megtudták, hogy több is
119  I|     mindenünnen a pusztázó martalócok, s az én megszelídített medvéimet
120  I|           mélység választott el tőlük, s a mélység falai simák, mint
121  I|       fehérmedve marakodott egymással, s lábaik alatt egész serege
122  I|               Marcipán fejedelem maga, s veszett dühvel hajigálta
123  I|          egyszerre elhagyta menedékét, s körülszaladva az örvény
124  I|             menten leugrott trónjáról, s szaladt a társa után: üldözői
125  I|              jó lesz! mondám magamban, s siettem visszaereszteni
126  I|              Bábi odaért a gépem fölé, s oly szánalmas szemeket tudott
127  I|               voltam rajta könyörülni, s megállítottam a gépet. Nem
128  I|              megfogva a nyakán a bőrt, s úgy húzva fel az emelőgép
129  I|          mélységbe, ő megállt a hídon, s az egész üldöző csoporttal
130  I|            csak éppen szemtül szemben. S ő csak nyomról nyomra engedett
131  I|            másiknak átharapta a torkát s azzal harmadmagával, mint
132  I|               meg nekem nem kellenek). S a jámbor teremtés, valahányszor
133  I|          beszélek, ha nem felel is rá, s úgy féltettem, hogy elhal,
134  I|                elkábítom kloroformmal, s azalatt, amíg aludt, Marcipán
135  I|                csákánnyal, az lezuhant s betakarta az öreget.~Mikor
136  I|            Mikor aztán Bábi fölébredt, s nem találta a társát, elkezdett
137  I|              Én aztán odamentem hozzá, s elvezettem Marcipán fejedelem
138  I|         lábaival a jéglapot felemelni, s miután az lehetetlen volt,
139  I|                nyöszörgött keservesen, s lefeküdt a jéglapra. S ez
140  I|                 s lefeküdt a jéglapra. S ez átlátszó táblán keresztül
141  I|             hogy a lámpást kioltottam, s csak a kandallóban vereslő
142  I|           visszatért hozzám a tanyára, s meg hagyta magát vendégelni.~
143  I|            hogy el-ellátogatott hozzá, s nyalta a sírja fölött a
144  I|              odajött, lefeküdt mellém, s az nekem igen kellemes volt,
145  I|                hússal megrakott szánt, s aztán a felhasogatott szeleteket
146  I|          beszakadt alattam a jégkéreg, s én leestem egy mélységbe.~
147  I|              függőleges, hanem haránt, s én inkább csúsztam, mint
148  I|               ád, mint a villanylámpa, s nem jár annyi előkészülettel.~
149  I|   kétmérföldnyire lehet előre hatolni, s tizenhárom nagyobb ürege
150  I|              derekam körül kerítettem, s bundás öltönyeimet ezúttal
151  I|             amíg a meredély véget ért, s aztán egy folyosó tárult
152  I|            eltűnt egy oldaltátványban, s innen a folyosó ismét meredeken
153  I|              mécsvilága be nem hatolt, s lábam előtt tátongott egy
154  I|               hogy kettős fényt adjon, s aztán meggyújtottam azt.~
155  I|                lehetne belőle faragni. S hogy ez óriási fűzöld drágakövek
156  I|       képződött az indigókék rézlazúr, s az a bársony ismét behintve
157  I|              fejedelmi trón kárpitját, s aztán, hogy a hímzés se
158  I|            mint fák, szétágazó bokrok. S e rettenetes pompájú trónterem
159  I|                meg mind tömör ezüst, – s rózsaszínbe játszó ezüstfehér
160  I|            cikornyák: az a szelén réz. S e királyi trónhoz, mint
161  I|             érő kincs fekszik előttem!~S ha a Zichy-hegy tizenöt
162  I|             embernek ad most kenyeret, s unokáinak milliókat – azáltal,
163  I|            olvadt zafir szökellne fel, s aztán a gyűrűző hullámok
164  I|            kellene lépnem ebbe a tóba, s szépen átgázolhatnék rajta
165  I|           azért csak mégis vitriol az, s nem hisz neki.~Valami jármű
166  I|        csillámlott a gyöngyház zománc, s a csigamész között rétegenkint
167  I|             egyszerre előttem termett, s elővigyázattal kellett volna
168  I|              sok szénsav fejlődött ki, s amint azt megbolygatják,
169  I|              fel, hogy odahaza vagyok, s a cigánykovácsból promoveált
170  I|       ráspollyal borotválja a pofámat, s közbe nagyokat prüsszent
171  I|             láttam, hogy ébren vagyok, s az, aki a pofámat ráspollyal
172  I|             mely engem életre serkent, s még inkább köszönhetem azt
173  I|           jámbor állat utánam szökött, s addig jött, amíg rám talált.
174  I|              nyakába borultam Bábinak, s megcsókoltam a füle tövét,
175  I|          azután a sötétben világítson. S nemcsak a nagy sugaraknak,
176  I|              kezdve letettem valahová, s abban volt minden tűzszerszámom.
177  I|                felkerestem a batyumat, s akkor aztán ismét meggyújthattam
178  I|            fogairól; úgy nevetett rám, s nagyokat taszított az orrával
179  I|           terjed két lábnyinál tovább. S aztán elvegyül az atmoszférai
180  I|             tavon. Belehajítottam azt, s a kőlemez rögtön feljött
181  I|                kerestem ki a kőparton, s onnan aláeresztettem a tutajt;
182  I|       centiméternyire merült el benne, s csak három centiméterrel
183  I|        Belenyugodott, lefeküdt szépen, s fejét a két első lába közé
184  I|            tavon a diorit sziklafalig, s éppen a barlang nyílásánál
185  I|                a sziklába kapaszkodva, s nagyon nem is táncolhattam
186  I|              elveszítse az egyensúlyt, s a tóba vesszen az iszákom.~
187  I|                világított meg körülem, s a magnéziumvilágításhoz
188  I|                ilyen csillagai vannak.~S mindezek a fénymágnesek
189  I|            Fülemet egy fenevad morgása s szememet annak a látása
190  I|          réztrónban szokott uralkodni? S jön egyenesen nekem, dörmögve
191  I|             nekem, dörmögve és morogva s féloldalát nekifeszítve
192  I|         lámpástól. Jön egyenesen reám. S mikor egészen odaér hozzám,
193  I|                az ínyét, rám mosolyog, s az orrával gyöngéden oldalba
194  I|          oldalba taszít.~Hisz ez Bábi!~S hogy egyszerre kitaláltassa
195  I|       megrázkódik kegyetlenül előttem, s azzal nekem szemem, szám
196  I|              hamarább ideért nálamnál, s most itt áll előttem búzavirágszínűre
197  I|        sziklafalon, sohase megy az le!~S már most én aztán hogy vállaljam
198  I|               diorit, melyről szóltam, s a dolerit, mely azt később
199  I|         kellett szállnom a fenekeikre, s onnan megint felkapaszkodnom
200  I|            száda, odamutattam Bábinak, s azzal felültem a hátára
201  I|                azzal felültem a hátára s folyvást bevilágítottam
202  I|          kúszott meredek sziklákon fel s alá, s ugrált velem mély
203  I|           meredek sziklákon fel s alá, s ugrált velem mély örvényeken
204  I|              nagyon sokat tudnak enni, s aztán nagyon sokáig elkoplalnak
205  I|              levő vitrioltó idézi elő, s amint attól jobban eltávozunk,
206  I|          ruhámat a jégüregben hagytam, s nagy szükségem volt rá,
207  I|     előre-hátra, vagy szökéseket tett, s mutogatta az éjszakot a
208  I|          ellentétes színeket mutattak, s a színes lapokat a tompa
209  I|      választották el élesen egymástól, s amint a fény más irányban
210  I|                a lapok lettek feketék, s közöttük az elválasztó vonalak
211  I|        látszott. Én felültem a hátára, s aztán lelovagoltam, azaz
212  I|            vasszikla tömegre felállva, s belenézett a tó sima tükrébe.~
213  I|            úszásnak; megrázta a fejét, s leült a két hátulsó lábára,
214  I|             Azzal megfordítám a fejét, s a partot összekötő sziklasorozatra
215  I|          ugrani a hátán vitt teherrel, s gyorsan megkapaszkodni körmeivel,
216  I|           érezte a feladat komolyságát s minden ugrás után megpihent.~
217  I|               Én elővettem csutorámat, s ecettel vegyített vizemet
218  I|         összeköttetést képező sziklák, s még mintegy ötven méternyi
219  I|                dolgot? Összerázkódott, s inkább a meredek sziklafalt
220  I|                az ő derekára bogoztam, s azzal nekibíztattam, hogy
221  I|               támpontot, ő felmászott, s fölveté roppant termetét
222  I|               beledugja a toppancsait, s aztán a tenyereiről lenyalogatta
223  I|                egy kicsit szunnyadtam, s felébredve nekikerekedtem
224  I|           dolerit sziklák véget értek, s a bennük támadt repedést
225  I|                sziklafolyosó. E vékony s egész a papirfoszlányig
226  I|            fogoly vagyok a föld alatt, s nincs mit tennem, mint visszatérni
227  I|             visszatérni a jégbarlangba s vegetálni, míg élelmiszeremben
228  I|            kiértem a tárna nyílásához, s letekintettem arra a kék
229  I|                a lábam alól egy követ, s belehajítottam azt a tó
230  I|    kristályképződést szokta megelőzni, s midőn az ellobbant, oly
231  I|                az égcsattanás mérveit, s követné azt a vulkánkitörésnek
232  I|          egyszerre egy pillanat alatt, s az óriási oszloptömegek
233  I|                a vas a nedves agyagon! S a következő percben bizonyosan
234  I|             egy taraj vagy egy várrom.~S az irtóztató lökés és dörzsölés
235  I|             több méternyi messzeségre, s én egyszerre úgy éreztem,
236  I|               legutóbb emelkedtek elő, s a frissen támadt oszlopok
237  I|               megragadta a galléromat, s úgy vonszolt magával befelé
238  I|              kuszáltan feltornyosítva, s amint így két palaréteg,
239  I|        szélcsendben nyugodott idelenn, s most egyszerre viharrá alakult,
240  I|               keresztül is van már út, s hogy ott még nagy térnek
241  I|          előttem. Jobbra és balra, alá s fölfelé tátongtak előttem
242  I|             alakú üregnek végét értem, s nekem nem volt más útmutatóm
243  I|           elordítja magát rémületesen, s háttal visszafelé keresztüliramodik
244  I| keresztülcsúsztam a megfutamodó alatt, s aztán szemközt találkoztam
245  I|                maastrichti kőbányában, s kiemeltetett nagy költséggel,
246  I|          kiemeltetett nagy költséggel, s elnevezte azt a maga nevéről
247  I|               tudóstul a Mosaesaurust, s odaítélték a papnak. A szegény
248  I|               arra a tájra a franciák, s mikor elfoglalták a várost,
249  I|           odaajándékozzuk a múzeumnak, s még mi köszönjük meg, hogy
250  I|                hogy helyet adnak neki. S akkor aztán, ha még egyszer
251  I|         százharminc forgócsontja volt, s farkának alkotása bámulatos;
252  I|               élével felfelé fordítva, s ez az él végigfutott az
253  I|         csakhogy nem vihetem magammal. S az a nagyobb baj, hogy az
254  I|            hogy vissza kell fordulnom, s más kijárást keresnem.~Ebben
255  I|              szárazföld, az édes vizek s a tengerfenék lakóit? Légben
256  I|      megcsavart szalagok színezüstből, s egy helyen gyönyörű szép
257  I|                liternyi víz fért bele, s én eleinte nagyon is bőven
258  I|             jégnek le kellett olvadni, s a fejem fölött szivárgó
259  I|             haránt kezdett alávezetni, s később csaknem kéményegyenesen
260  I|            kéményegyenesen vitt lefelé s minthogy ez a nyílása is
261  I|                a medve derekára kötve; s míg ő fennmaradt és megkapaszkodott,
262  I|               függőleges sziklakémény, s alulról egyre fújt a szél.
263  I|       útitársammal elférhettünk benne.~S innen semmi kijárás többé.~
264  I|                földboltozat éjszakája, s a föld felett az éjsarki
265  I|         töltény óraművel volt ellátva, s kiszámított időre önmagát
266  I|        elővettem a magnézium sodronyt, s meggyujtottam azt, bevilágítva
267  I|           csoportokban meredeztek elő, s végül a barlang feneke rakva
268  I|                keresztültört egymáson, s egy darabot képezett, az
269  I|                között az „örökkévaló”. S abba sem vegyül semmi más
270  I|            átlátszó kristály az egész. S e tündöklő gömbalakú üreg
271  I|        földalatti istenség templomába. S valóban nagyobbszerű volt
272  I|         szivárványmozaik minden falon, s lenn a mélyben az egymásra
273  I|          egymás mellett álló sípokkal, s a templom hajójában óriási
274  I|         képezte az egymásra támaszkodó s egymásból haránt kimeredő
275  I|               magában éghetett tovább, s ekként belülről világítva
276  I|            mert göndör haja, szakálla, s minden szőrszál termetén
277  I|                talán csak inni belőle, s amint belelépett, abban
278  I|              fedte be a kerek falakat, s a fenéken óriási jegecoszlopokban
279  I|           koporsó! Egy darab kristály. S ez megőrzé őt az enyészettől.
280  I|              származott belőle kitörés s a zsurlódás előidézte hőség,
281  I|      hőmérsékét alig haladhatta fölül, s e hőmérsék tízezer s tízezer
282  I|            fölül, s e hőmérsék tízezer s tízezer év után, aeonok
283  I|           kristályburok fedi a pincét, s ez a legrosszabb melegvezető.~–
284  I|               volt ily kovanykéreggel, s azokon elébb ablakot kellett
285  I|                marad benne, mint élve, s a közévegyült epidot selyemszálait
286  I|            azért nem volt az fedetlen, s ez volt rajta a legcsodálatosabb.
287  I|             realgár auripigment színű, s ez a haj körös-körül nőtte
288  I|           egész teste, kivéve az arcát s a két felemelt karját.~Ennek
289  I|          ruganyos, puha, mint az élőé, s ha engedni tud a hajszál
290  I|              most is rejtett élet van! S mi volna abban lehetetlen!~
291  I|          álomra éheztetve, a föld alá, s akit aztán hetek múlva ásnak
292  I|           szemekbe, melyek megértenek! S egészen elkábított az a
293  I|               előttem emberi hangokon, s vagy én tanulnám el az ő
294  I|    történetírói a kagylók és páfránok, s krónikájának lapjai a mész,
295  I|        munkájába, mely a napok végének s az Úr parancsszavának és
296  I|                kik aeonok óta alusznak s azt mondani nekik: éljetek
297  I|         mondani nekik: éljetek tovább!~S ha aztán ezek az emberek
298  I|              ég éjjel is világos volt, s nappal nem lehetett eltűrni
299  I|                számunkra az őserdőkön, s védtek bennünket a hiénáktól?
300  I|          raktunk, mint a latámi madár, s a virágos hinárral benőtt
301  I|                csak tavasz van és ősz, s a kettő mindig tart és mindig
302  I|                tart és mindig együtt?” S én aztán felvezetem őket
303  I|                őket a föld felszínére, s megmutatom nekik a szép
304  I|             hatszögletű gúla összefut, s darabjai szerteszét fognak
305  I|               világítani, átmelegszik. S ha ekkor jéghideg vízzel
306  I|                 összevissza repedezik, s akkor aztán gyönge kalapács-kopogtatással
307  I|              még a múlt században élt, s Új-Zéland szigetén a maorik
308  I|                ki is irtották egészen, s mikor az elfogyott, egymást
309  I|                madár szokott harcolni, s csatákat vívott az emberekkel,
310  I|            fegyverrel is tudtak bánni, s a hős maorit, ki meg mert
311  I|            egész kéreggel vonta azt be s odaragasztotta a talajhoz.
312  I|               jegecképződés a talajon, s a foltok szabályosan következtek
313  I|                 még visszajövök érted, s akkor megküzdöm miattad
314  I|            miattad a halál hatalmával.~S ott eljegyeztem magamnak
315  I|                leányt menyasszonyomul, s megfogadtam neki, hogy senkit
316  I|            gondolta, az is jégből van, s el lehet olvasztani.~Igazán
317  I|                egy-egy helyen megállt, s kedvteléssel nyalta a sziklafalat
318  I|              tó felé; Bábi megelőzött, s a tó sziklapárkányára állva,
319  I|               örömét; felhagyott vele, s meglógatva nagy fejét, felnézett
320  I|             nagy fejét, felnézett rám, s kedvtelenül morgott.~– Nem
321  I|                kérdém tőle, megijedve, s aztán megkóstoltam magam
322  I|            iható lesz.~Bábi megértett, s amint a hátára ültem, beúszott
323  I|                kétségbeesésem indokát, s neki jobb sejtő tehetsége
324  I|               megtaszigált az orrával, s mutogatott, kedélyesen morogva
325  I|  sziklapárkányon látom az én iszákomat s a rárakott szerszámaimat
326  I|            alatt még egy jégréteg van, s az alatt még a tenger. A
327  I|       mérföldnyire megy be a föld alá, s vannak többféle termei:
328  I|              holt tengernek” neveznek, s ebben laknak azok a fehér
329  I|           lakva. Odafeküdt a lábamhoz, s hallgatta nagy figyelmesen
330  I|           nyílt tengeren nagy zivatar, s idáig elhat a nyomása.~Majd
331  I|         tapogatóhálónkat, leeresztjük, s ha kapunk halat ebben a
332  I|                az orrára ütöttem érte, s aztán abbahagyta.~De ez
333  I|               az, mint a megszaggatott s megint újra kezdett mennydörgés.
334  I|            mikor húzott, öreg zivatar. S néha cifrázta is, magasabb
335  I|            basszus hangokba törve fel, s végezte horkantással, mint
336  I|                a habok éles gerincein. S ahol azok megtörtek, a hulló
337  I|                hulló szikrák volnának.~S az önvilágította víz közepett
338  I|              félig künn volt a vízből, s a hullám ki- s bejárt irtóztató
339  I|               a vízből, s a hullám ki- s bejárt irtóztató száján,
340  I|                Ez aztán elég nagy hal.~S ilyen bolond az én szerencsém!
341  I|            ásítozott, száját széttátva s a nyelvével körülnyalva
342  I|                 folytatám a suttogást, s a szájára ütöttem, amiért
343  I|                Conees készít Brémában, s amiknek belseje robbanó
344  I|             bőrén, a töltény eldurran, s az állatot abban a percben
345  I|              Gyávább a kölyökkutyánál, s a legcsekélyebb seb megöli.
346  I|                lehengeredett fektéből, s aztán ügyetlen evickéléssel
347  I|          beszopta őt egészen a szájába s aztán megint kilökte onnan.
348  I|                kis úrfi bőrét meglepik s belecsimpajkoznak. De a
349  I|              egyet, legfeljebb kettőt, s azt szoptatja egy álló esztendeig,
350  I|                míg a kamasz jól megnő.~S a szoptatás a cetnél sok
351  I|  toalett-titkokat is el kell árulnom.)~S minthogy annak, aki szopni
352  I|                háttal feküdni a vízbe, s úgy nyújtani a tejét a fiának.
353  I|            melegvérű állatot eltompít, s a szoptatás alatt könnyen
354  I|               hanyatt fordulni láttam, s aztán, mint egy megfordított
355  I|        ikertestvére volna nagyságodnak s azzal kellene megosztani
356  I|                tejképző életműszeréig, s ott melléhelyezkedtem a
357  I|         elhitte, hogy testvére vagyok; s azalatt egy vékony, belül
358  I|            feladatommal, mint a princ, s már vissza is úsztam a partra,
359  I|                 tengeri oroszlánok is, s a jegesmedvének nem kell
360  I|             amint megszoptatta a fiát, s gondolta, hogy már elég,
361  I|         borjúcskát felkapta a szájába, s azzal fejel lefelé eltűnt
362  I|                már hova tenni a tejet, s azon gondolkoztam, hogy
363  I|                erős mozgásokat tettem, s aludni a jégmedve mellé
364  I|               tizenkét vámmázsát nyom, s száz fok meleget (Fahrenheit
365  I|         táplálja, csak apró puhányokat s repülő csigákat eszik, addig
366  I|         macrocephalus) csak hússal él, s kedvenc eledele a cápa és
367  I|                az iszapba búvik előle, s ki hagyja magát gyakran
368  I|                hosszú nyelve vérpiros, s kilátszik, mikor a száját
369  I|       jéghegyek barlangjain keresztül. S most ebben a szűk amfiteátrumban
370  I|                 csak úgy bukfenceznek, s képes egy jókora kompot
371  I|                ordíték a medve fülébe, s orrára ütögeték, amitől
372  I|               magnéziumot meggyújtani. S aztán előkerestem a robbanó
373  I|     előkerestem a robbanó szigonyomat, s siettem a harcban interveniálni.~
374  I|               szája is szélesen fehér, s benne a fogsor helyett kiálló
375  I|                ráncokat vetett a bőre, s a ráncok feneke vérpiros
376  I|            csapkodtak föl körülöttünk, s minden percben teleloccsant
377  I|        cachelot pedig fújt és horkolt, s mikor egyszer-egyszer a
378  I|            fiát; ki nem ereszté onnan, s a nyelvével nyalogatta a
379  I|               Ez is tud úszni, lebukni s megöli a tengeri oroszlánt
380  I|                magát a cachelot hátára s iszonyu körmeit belevágva
381  I|               cachelot értékét képezi, s aludt állapotban spermaceti
382  I|              tizenöt méter magasságra, s azután hanyatt veté magát
383  I|           burkolta az egész barlangot, s mire kinyitottam a szememet,
384  I|             sehol, eltűnt a víz alatt. S vele együtt az én medvém.~
385  I|         ügyesen úszott ki a part felé, s ott lehajolt egy sziklára,
386  I|             ott lehajolt egy sziklára, s a vízbe lenézett.~A harc
387 II|                mienk – mondék Bábinak, s fogtam egy kötelet, s azzal
388 II|         Bábinak, s fogtam egy kötelet, s azzal felülve a medve hátára,
389 II|          szalonnája erjedésbe megy át, s mikor felpukkan, olyan bűzt
390 II|              feküsznek egymás mellett, s amikből az olaj híg nedvét
391 II|           hosszú, mint egy deszkaszál, s éppen olyan keskeny, csak
392 II|   összeköttetésben vannak a tüdejével, s a porcogós gége vezet le
393 II|           cápát nyelt el és vetett ki, s megint elnyelt a cethalászok
394 II|                régóta kergeti a cetet, s azalatt nem ért rá más apróbb
395 II|              is a has falán keresztül, s az arteria subclavisnak
396 II|            hártyaburokba volt foglalva s odanőve a gyomor falához.
397 II|            korában jellemzi az ámbrát, s hasonlít a tintahal szagához,
398 II|          hasonlít a tintahal szagához, s csak kiszáradva ad helyet
399 II|    kitisztítottam a cachelot belsejét, s bevilágítottam ezt a hatalmas
400 II|              lát, még nehezebben hall, s szagműszere meg éppen nincs.
401 II|                egyéb részébe lenyúlik, s a spermaceti minden izmában
402 II|               ágyúgolyóval vetekednek, s a tunica sclerotica oly
403 II|           hosszúkás, mint a macskánál, s a choroidaea gyönyörű fehér,
404 II|         szalonnáitól meg volt fosztva, s a fejolaja mindjobban kifogyott,
405 II|            hirtelen elmerült a vízben, s Bábi lemaradt a hússzigetről
406 II|               alakban egymásra raktam, s aztán forgáccsá hasogatott
407 II|               a boltozatig csapkodott, s a füstfelleg újra tüzet
408 II|              újra tüzet fogott odafenn s égett, mint egy lángoló
409 II|                azon rámehettem a tóra, s bádoggal merhettem fel a
410 II|                egészen elterült rajta, s attól fogva nem hullámzott
411 II|              Azt mondta rá: „bouillon” s elkezdte con amore szürcsölni,
412 II|          epidermisze alól kifejtettem, s azt felszabni és megvarrni
413 II|              nem nagy varrás kellett).~S annak az embernek, aki egész
414 II|               teljhatalmú helytartója. S elmondhatom magamrul, hogy „
415 II|                 amely fölfelé vezetett s egy másik, mely lefelé indult.~
416 II|               nem hallom a méhdöngést, s ha ismét kinyitom, megint
417 II|      pókhálóban fogta volna meg magát, s vergődésében zizegne oly
418 II|        sodronyhengere megtelt lánggal, s a henger maga veresen izzóvá
419 II|                kezdtem a nafta szagát.~S a Davy-lámpa nem arra való,
420 II|             sziklacsarnokot betölteni, s az én lámpámnak azt már
421 II|             meg kellett volna éreznie. S ez a nafta évezredek óta
422 II|            sugár a föld feletti égből! S minő ég is az? Nap nem jön
423 II|              nem jön fel hónapokon át. S nekem mégis hajnal volt
424 II|                meg egy foltja az égnek s a kék égfoszlány közepett
425 II|          keresztülszakadt kőszéntömeg, s a fekete falnak egy nyílásából
426 II|        vetődött, akkor is fekete volt, s amint a mélységbe alázuhant,
427 II|                át kifolyik a tengerbe, s megtölti a jégtorlaszok
428 II|             nafta egy része elpárolog, s ennek a gáztömege az, mely
429 II|               a légbekapott boglyákat, s kígyóztatják a láthatár
430 II|                még nincs meggyulladva. S ez a széles fekete pöffedező
431 II|              mely most lekötve tartja. S ez még nem minden. De annak
432 II|          petróleum a víz színén marad, s a jégburok nem engedi azt
433 II|            legelőször is ezt a munkát?~S hogyan védem meg saját magamat
434 II|          felakasztottam a kénzsinegre, s aztán kikeresve a meredélynek
435 II|           sziklacsúcsán a kénzsineget, s visszafelé térve a folyosón,
436 II|               még akkor is megmaradna, s folytatná az útját magára
437 II|                velem hozott eszközöket s több időre való élelmiszert,
438 II|           világításhoz való zsiradékot s az ámbracetnek haszonravaló
439 II|              kristályprizmák alkották, s hálószobámat egyetlen félmázsányi
440 II|            Szűk búvóhelyeket keresett, s eggyel sem volt megelégedve.
441 II|      szaggatott ordításokat hallatott, s mindannyiszor visszajött
442 II|             összevissza volt pattogva, s ez új törés ragyogott mint
443 II|               kristálykoporsó lábához, s kronométeremet kezembe véve,
444 II|           töltény aláhull a mélységbe, s a legelső sziklafokon, melyhez
445 II|               hozzáütődik, szétdurran, s azzal azt az egész üreget,
446 II|        vadállat is meglapult lábamnál, s még nyöszörögni sem mert.~
447 II|         gáztömeg a nagy kőszénüregben, s a kráter torkán kilövellő
448 II|          északfénynek a mennyországot, s egyszerre leolvasztja a
449 II|              jégtorlaszok összetörnek, s a szárazföld elválik a jégkontinenstől.~
450 II|         mennydörögve omlanak egymásra, s a fölöttük összecsapó hullám
451 II|              nem olt sem víz, sem jég. S a lezuhanó jéghegyeket odacsapkodja
452 II|          halálos rémülettől ordítanak, s ez ítéletnapi karzenének
453 II|         hegedűvonóval megvont üveglap, s a szabadon levő kristályok
454 II|             alakzatokba csoportosulva.~S egy erős hang néha képes
455 II|            rúgva szét csengő morzsáit. S karjaim között maradt az
456 II|               az őspatriarcha, Lámekh, s ez a hajadon nem más, mint
457 II|             szűzek átmentek a halálba, s visszatértek a túlvilágról,
458 II|            visszatértek a túlvilágról, s nyilvánításokat hoztak onnan
459 II|               mint élethosszító szert, s a mágusok halálból feltámasztó
460 II|           mágusai csak elaltatták azt, s Baruch Hageb halála után
461 II|       előhozták, ámbrával föléleszték, s úgy ültették trónra. Szolejmán
462 II|             kell négy uncia ámbraolaj, s az száz uncia ámbrából izzasztható
463 II|         találtam a physeter gyomrában, s ez még nyers volt. Izzasztás
464 II|               fenyeget minden percben, s én akkor indulok neki, hogy
465 II|         feldörzsöltem a bőr felhámját, s az a folt piros lett. Ez
466 II|             prizmája villanyossá lesz, s elkezd világítani. Az egyetemes
467 II|           lassankint közelítenek felém s ez alvó lényhez, mint egy
468 II|             lövellnek a boltozat felé, s e vakító színpompa közepette
469 II|               delejvillanyos falaktul.~S a vibrációnak hangja, mint
470 II|            ideget együttérezni készti, s a szemekből a könnyet kicsordítja.~
471 II|           angyalok sírbontó trombitája s a mennydörgés rettentő dobütése.
472 II|                mintha tudna imádkozni, s felnyitott szája az emberi
473 II|      odatartottam fülemet szívgödrére, s úgy tetszett, mintha hallanám
474 II|     ábrabedörzsölést a hónaljak alatt, s erre a két felemelt kar,
475 II|               levegőt fújjak tüdejébe, s a lélegzetvételt megindítsam
476 II|               Öt perc múlva ismét egy, s aztán minden öt percben
477 II|         felolvasztva, tölteni szájába, s féloldalt fordítám, hogy
478 II|             alá tettem, azt fölemelve, s jobb kezem tenyerével fölfelé
479 II|            volt. Ez már eszmélet volt.~S a legelső, amit látott,
480 II|                látott, egy férfi volt, s a legelső eszmélet, amit
481 II|             magát.~Aztán összeborzadt, s egész teste lúdbőrössé vált.
482 II|        szemérmetes Nahámát felöleltem, s odafektettem a medve ölébe,
483 II|              félt tőle, odabújt hozzá. S a kerevet meleget is ád.
484 II|            megnyerte annak a bizalmát, s elvégre annyira magához
485 II|             újszülött gyermekem mellé. S annak valóban anyatej kellett;
486 II|                 Lehet belőle egész nőt s egész vadállatot csinálni.
487 II|             egész vadállatot csinálni. S tanulmányozni kell a szeszélyeit,
488 II|              tudja kifejezni akaratát, s ezerféle makranca van, amellett
489 II|         elpirul a férfiszem nézésétől, s hiú tetszelgéssel illesztgeti
490 II|                jelei látszottak arcán, s bár megkísértém a gyöngédség
491 II|            számára játékszerek voltak, s bemutattam, hogy mit tudok
492 II|            gyönge rázkódás alatt volt, s azt koronkint egyes heves
493 II|        faragtam neki cachelot-inakból. S megmutattam, hogyan kell
494 II|                ennek a kedvtöltésének, s azután font egyre vékony
495 II|            készítettem neki kötőtűket, s megtanítottam harisnyát
496 II|           egész ötven fokra (Réaumur), s fenn az oszlopok közt rés
497 II|             egy egész sort aládöntött, s az most mint egy óriási
498 II|             lökés rövid ideig tartott, s aztán ismét csend lett.
499 II|           földlökés alatt összeomlott, s az ősapa alakja ott volt
500 II|               lett, ott élesen elvált, s az alsó része megmaradt