Part

 1  I|       Serenissime azt hitte, hogy a rajta ülő polgártársak akadályozzák
 2  I|        vonómarba nyakát törte volna rajta.~A hegyoldalban tátongott
 3  I|          éppen a szánka beférhessen rajta. A hozzá felvezető tört
 4  I|        vetni, hogy kénytelen voltam rajta könyörülni, s megállítottam
 5  I|      kesztyűi miatt, még segítettem rajta, megfogva a nyakán a bőrt,
 6  I|            egyéb nevezetes nem volt rajta.~Hanem aztán a félkör alakú
 7  I|     maradjon el róla, ott ragyognak rajta a réz csodaszép kristályozatai,
 8  I|              s szépen átgázolhatnék rajta a szemközti szikláig, anélkül,
 9  I|      sziklafalnak, végigdörzsölőzik rajta.~A rémség és bámulat minden
10  I|       megkísértve, hogy fel tudna-e rajta mászni.~Én kitaláltam a
11  I|          döngése tanusítá, hogy túl rajta tágas üreg van. De amint
12  I|         volt az fedetlen, s ez volt rajta a legcsodálatosabb. Aranyba
13  I|            akkor a földnek? Mi volt rajta akkor az ember?~De titkos
14  I| útitársammal és iszákommal átkeljek rajta.~A sziklafolyosó vastartalmú
15 II|           nyílás” mindig nyitva van rajta. A szájpadlásból a torkán
16 II|  felszínéről, mely egészen elterült rajta, s attól fogva nem hullámzott
17 II|             feszengve lehetett csak rajta keresztülbújnom. Először
18 II|            felénk, alig változtatva rajta egy kis mutációval. Ez a
19 II|              Egy repedés sem támadt rajta.~Másként kellett hozzáfognom.~
20 II|           most már éppen nehéz lesz rajta keresztülhatolni.~A barlang
21 II|       tökéletesen; egy repedés volt rajta keresztben, odáig morzsává
22 II|           azzal gyönyörködve nézett rajta végig, s végül ráadta a
23 II|        belőle, hogy keresztül lehet rajta búvnom. Okvetlenül meg kellett
24 II|          meglátszott az ujjai helye rajta.~Én aztán nekifeszítettem
25 II|           ég ez itt fölöttem? Nincs rajta semmi csillag. Az egész
26 II|             ég, s még mindig laknak rajta, sőt az áthevített földben,
27 II|             lávapatakok kígyóznának rajta végig, s tűzzuhatagok hullanának
28 II|             fénye keresztülsugárolt rajta, s a visszatérésnek biztos
29 II|         minő zsivaj, minő élet volt rajta. Legboldogabb időkben sem
30 II|            a madarak telepedtek meg rajta. S az észak szárnyasai oly
31 II|           Azt, hogy erre a hajóra a rajta levőkkel együtt gonosz végzet
32 II|   szárazföldtül. Jó szerencse, hogy rajta vagyok, mert ha itthagy
33 II|            a hegygerincnek, s innen rajta egy üstalakú völgy mélyedett