Part

501 II|              megmaradt tömör darabnak, s abban mint egy kalodában
502 II|            Nahámának kezét megragadva, s a kristályban ülő alakra
503 II|     sikoltással rohant az ülő alakhoz, s megragadva annak ökölre
504 II|              elkezdte azokat csókolni, s most már kiabált hozzá valamit,
505 II|           előtte.~Én odasiettem hozzá, s azt mondám neki:~– Akarod,
506 II|            adag ámbraszeszt töltöttem, s karjait mozgatva, mechanice
507 II|            arcra, átkarolta térdeimet, s aztán hozzáfogott csókolni
508 II|           bizalmas lábon merek állani, s többször ütögetett a mellére,
509 II|         mutatóujját homlokához emelte, s ünnepélyes hangon e szóval
510 II|               tőle a szívós korbácsot, s odaadtam az öregapámnak,
511 II|         mutatni, hogy értek a nyelvén, s mellemre ütve mondám magamról:~–
512 II|                   Reach! (fejedelem) – s azzal megfogva a leány kezét,
513 II|          elszántan léptem az öreg elé, s szemébe néztem XIX-ik századbeli
514 II|              magam nyelvén a leánynak, s odasiettem őt felvenni a
515 II|                a mi számunkra törvény, s ha csak törvény kell, majd
516 II|              kristálytönkre ütögetett, s többször mondá e szót: „
517 II|        kalapácsomat, odatérdeltem elé, s mutattam neki, hogy én azzal
518 II|            leány karját csontujjaival, s odavonta őt maga mellé a
519 II|               öreg csak a fejét rázta, s ismételte a markát tartva
520 II|      iszákomból. Nagyon megörült neki, s a markába szorította. Hanem
521 II|             leányért kapott ajándékot, s ha a leányának adja azt,
522 II|                chlamysának szögletébe, s akkor megint felém fordult
523 II|              azt levettem a nyakambul, s átnyújtám neki.~Ez egészen
524 II|                mindjárt a válla alatt, s azzal gyönyörködve nézett
525 II|       gyönyörködve nézett rajta végig, s végül ráadta a hét áldást.~
526 II|               Én azt szemétnek néztem, s kiöntöttem. Naháma azonban
527 II|                Naháma azonban odajött, s szépen felszedte az öltönyébe
528 II|            kevés cethaltejet kevertem, s néhány csepp ámbraszeszt
529 II|               öreg mohón ivott belőle, s háládatosan forgatta szemeit
530 II|              Nahámára köszöntötte azt, s mikor üres lett a dinornistojáshéj,
531 II|            törött szét; ruganyos volt. S ez nem a tojáshéj szerencséje
532 II|             vizet öntött a tojáshéjba, s aztán a kötényébül egy csipetet
533 II|         szemétből, amit én kiöntöttem, s belekeverte a vízbe.~Néhány
534 II|            öntött víz egészen eltűnik, s a helyén egy rezgő, kocsonyás
535 II|            tette a természetes edényt, s azzal az utánozhatlan édes
536 II|           Ararát sziklái fedve vannak, s melyet néha roppant csoportokban
537 II|      csoportokban ragad fel a zivatar, s százmérföldnyi messzeségre
538 II|          nedvétől feldagad kocsonyává, s mikor lehull, kész terített
539 II|              Naháma látta, hogy ízlik, s aztán mindkettőnk számára
540 II|               érdemes lesz felkeresni, s az többet fog érni a hegykebel
541 II|         számomra, kristályban elzárva; s az étek után, midőn ajkamat
542 II|                is megelevenülnek mind, s atomokra oszolva kérik az
543 II|       csillagrendszert végigjárta már, s most visszatért útja a földre,
544 II|           maradt testének életet adni, s megkérni azt a csókot, ami
545 II|      emberlakta világba visszakerülök, s ott téged bemutathatlak,
546 II|              barnumság az egész mesém, s nekem semmi tanúbizonyságom
547 II|          korszakábul származtatok ide, s hogy eszerint az én feleségem
548 II|             nemes kisasszony a földön, s hogy amit ti el fogtok beszélni
549 II|               érzelmének ellenállanom, s nagy fáradsággal rést tördeltem
550 II|             darabja egész épen maradt, s abban még világosan látható
551 II|            minden készletemet hagytam, s ahonnan gyönge reményem
552 II|       jégorgona, jégfüggönyével együtt s akkor annak romjai valamely
553 II|       egyszerre meglátják maguk előtt, s hiába várják a nap megjelenését
554 II|                látszik, belenyugodott.~S ezzel megindult a karaván.
555 II|         karaván. Elől Bábi a hátán ülő s a bundájába kapaszkodó ősapával;
556 II|          ölében vive tojáshéj edényét; s leghátul én, hátamon az
557 II|              kötelet vetettem át neki, s ő annálfogva áthúzta az
558 II|            aztán én is utána ugrottam.~S a bazalton időzés nem volt
559 II|          kihűlt vas forróságával bírt, s az azbeszt harisnyák megvédték
560 II|             pedig semerre se lehetett. S alant a tátongó mélység.~
561 II|             rég átszökött e tátványon, s amint a túlpartra érve,
562 II|            magáról a hátán ülő ősapát, s visszaszaladt hozzánk, oda
563 II|            térdeim közé fúrta a fejét, s felkapott a hátára iszákostul
564 II|              hátára iszákostul együtt, s egy perc alatt átugrott
565 II|             perc alatt átugrott velem, s nem tett le a szakadék túlsó
566 II|              bele.~Én visszanéztem rá, s kiálték neki, hogy várjon,
567 II|           rémülve, hogy elmarad tőlem, s én csak azt láttam, hogy
568 II|              félig felhúzott öklökkel, s annak a szélére érve, hirtelen
569 II|         lábaival felpattan a levegőbe, s mint a gazella átrepül azon
570 II|          akarata van, és hogy nem fél. S ő már tudta azt, hogy engem
571 II|             belenyugodott az utazásba, s a medveháton ülve bóbiskolt,
572 II|               hogy olyan melegem volt. S nem jutott eszembe a hévmérőt
573 II|          egyszerre kristállyá alakult, s amint a vegybomlás idegen
574 II|           huszonnégy fokra emelkedett. S e „kőszületés” még nem volt
575 II|              egészen idegen kristályt. S az elnyelő kristály a legyőzöttet
576 II|               széleit sem görbíti meg, s a bogár szárnyát töretlen
577 II|        vasrudat, csákányt és köteleket s Bábival nekiindulni a jégbarlanghoz
578 II|                barlangból a folyosóig, s csak ott gyújtottam meg
579 II|            között is ezt a pincegégét, s annyit olvasztott belőle,
580 II|               a sziklafolyosó talaját, s mikor nagy kínnal előrehatoltam
581 II|          hátára felülve e sebes árban, s eljutottam ahhoz a katlanlyukhoz,
582 II|           Nahámát felköltém gyöngéden, s aztán vettem a pergamentáblámat,
583 II|             vettem a pergamentáblámat, s elkezdtem számítani.~Ha
584 II|          keresztül egy méter magasságú s hetvenöt centiméter szélességű
585 II|                 míg az egész lefolyik? S hány óráig, hány napig tartanak
586 II|                el az én élelmiszereim? S úgy találtam, hogy „több
587 II|                megcsókolt és nevetett.~S aztán, mikor megtudta, hogy
588 II|           megcsókolta Naháma homlokát.~S oh mily kiszámító, mily
589 II|              ajkára tette mutatóujját, s aztán felemelé azt a magasba.~(
590 II|                 Sikertelenül kutattam, s az öreg gúnymosolygása nagyszerű
591 II|             együtt meghalunk itt éhen, s még akkor sem fedezi fel
592 II|                 amit rajongása eltilt. S mindannyiszor buzgó énekre
593 II|               roppant malachitsziklán, s nyalta a talpait. Most még
594 II|             hévmérőt a kődarab aljára, s mellé térdeltem, s már öt
595 II|             aljára, s mellé térdeltem, s már öt perc múlva örömtől
596 II|          leugrott a malachitszikláról, s vihogva ugrált körülöttem,
597 II|               tompa hörgéssel az öreg, s nem eresztette Nahámát segítségemre;
598 II|               malachitszikla tetejére, s elkezdtem abba csákányommal
599 II|              nyílást a töltény felett, s azzal leugrottam a szikláról,
600 II|                leugrottam a szikláról, s odasiettem az öreghez és
601 II|            védve. Elővettem az órámat, s számláltam a perceket. Az
602 II|             testemmel eltakarva fejét, s felkiálték~– Szikla, nyílj
603 II|                 Egy robbanás hangzott, s a tömör malachittönk kétfelé
604 II|               csodájának tartotta ezt.~S a szétvált malachitszikla
605 II|              lávában támadt repedések, s egy helyütt, mintha egy
606 II|               a szürke, színtelen bőr, s e homlok közepén, éppen
607 II|                anyajegy, egy „naevus”, s azon a kondor szőrpehely
608 II|            fogá meg kezemet jobbjával, s félelemtől remegő balját
609 II|   menyasszonyaik felett vesztek össze, s Ábelt vőlegény korában ölte
610 II|               az, akit maga előtt lát, s a gyermeki kegyelet ösztönszerű
611 II|            csúszott oda hozzá térdein, s aztán áhítattal megcsókolá
612 II|              folton a homlok közepett.~S arra az egész hulla egyszerre
613 II|           földre a drága hamvak előtt, s meghasogatta egyetlen köntösét,
614 II|                egyik Neptun-serleghez, s ráveté arra öt ujjahegyét,
615 II|             ráveté arra öt ujjahegyét, s e szót rebegé:~– Nedunja. (
616 II|         egyiptomiak kenyeret sütöttek, s mit a zsidók „Arais el Nil”-
617 II|          cseresznyemag nagyságú babjai s a pompás „tamara” (Nelumbium)
618 II|             szent növénynek tartottak, s mocsárba vetettek el; a
619 II|            hogy egy őserdőt leégettek, s annak a helyén egyszerre
620 II|         felnőtt a magtermő cardamonum, s termett mívelés nélkül mindaddig,
621 II|            kenyértermesztés örökségét.~S a hitrege tanulsága mély
622 II|           öröksége együtt száll reánk, s együtt száll tovább unokáinkra:
623 II|           millióinak táplálékot adnak?~S a fűmag örökkévaló. Olyan
624 II|                volt az özönvíz évében, s ez idő alatt az ősök legvénebbjei
625 II|         nemzedék találta egymást élve, s Ádám apánk még élt, mikor
626 II|          ütéssel.” (Így érthetőbb is.)~S a 24-ik vers így folytatja: „
627 II|     patriarchai életkort hetvenhéttel, s nem fogunk többé semmi képtelenséget
628 II|     keresztüldörzsölve szikrákat szór, s meggyújtja a taplót, gyapotot,
629 II|            gyantás, fényes lánggal ég, s mikor csomóra ér a láng,
630 II|           nagyot durran, mint a puska, s újra meg kell gyújtani:
631 II|            kell térnem a Tegetthoffra, s onnan meleg öltönyöket hozni
632 II|               a jégbarlangban hagytam, s ott, nem tudom, mi történt.
633 II|          nyargalvást hamarább odaérek, s hamarább visszajövök; s
634 II|                s hamarább visszajövök; s amire legtöbb szükségem
635 II|             nézve a hajó feltalálását, s onnan megint az ide visszakerülést.~
636 II|               egük nem mutatott nekik, s ez égen az északi hajnal
637 II|           mintha lángba volna borulva, s a fellegek onnan látszanak
638 II|             kimagasló Zichy-előfokkal; s attól mintegy három mérföldnyi
639 II|        meggyulladt a kőszénréteg maga, s az már most olthatlanul
640 II|            hősége csak fölfelé terjed, s az alatta levő homok- és
641 II|              már másfél század óta ég, s még mindig laknak rajta,
642 II|             törnek a jégtenger között, s az hátrálni kénytelen előlük.~
643 II|            elébb az illó gáz tódul ki, s ez rögtön szétterjed. Egyszer
644 II|                távolban állt a kúttól; s ettől a kirohanó gáz meggyulladt,
645 II|              egy perc lefolyása alatt. S nem maradt fű, fa, élő állat
646 II|        hegytetőkről minden jég eltűnt, s a völgyekben most tavak
647 II|               kígyóznának rajta végig, s tűzzuhatagok hullanának
648 II|               útat tettem onnan idáig. S ha elhagyom a Zichy-hegyet,
649 II|       Töprengve ültem le egy sziklára, s az alaktalan ködbe bámultam,
650 II|             előlem.~Bábi előreszaladt, s valami sajátszerű, féltében
651 II|           veressége általánosabb lett, s a déli szürkés lilaszín
652 II|               föld színén hömpölygött, s nem volt előttem a hajó
653 II|            Rohanva jött vissza hozzám, s olyan táncot vitt véghez
654 II|               hogy üljek fel a hátára, s amint ez megtörtént, felszökött
655 II|               keresztülsugárolt rajta, s a visszatérésnek biztos
656 II|               keresztben, bástyamódra, s miken idejövet nem jöttem
657 II|        Tegetthoff alá.~A volkánkitörés s a nagy tömeg kőolajnak a
658 II|              azokat felvette a hátára, s ugyanakkor megtörve az összeköttetést
659 II|               elvált: a tengeráramlat, s a szélirány kimozdítá helyéről,
660 II|          szélirány kimozdítá helyéről, s továbbvitte észak felé.~
661 II|               víz vájt magának alatta, s a torlasz alól kifolyó víz
662 II|           földemet találtam volna fel, s sorra öleltem árbocot és
663 II|          madarak telepedtek meg rajta. S az észak szárnyasai oly
664 II|               nézték a nagy építményt, s fészkeltek a vitorláink
665 II|              gyönyörű kacamajka hozzá, s a dán zászló már csak kész
666 II|                a Tegetthoff. A hajó. – S annak igen furcsa beszéde
667 II|          Ezeken beszélt hozzám a hajó. S mit értettem én meg e beszédből?~
668 II|             alul ki van öblösítve már, s a jég, amint a tengerbül
669 II|               levő jégtorlasz beomlik, s akkor a mélybe leeső hajót
670 II|               magasra fel volt emelve, s az orra belefúródva egy
671 II|         megfeneklik a torlasz aljában, s akkor a jégsziklák, amik
672 II|      kiszámítva a robbanás irányzatát, s aztán a villanykészülékkel
673 II|        megindult a jéghegyről aláfelé. S amint aztán egyszer megindult,
674 II|                tört utat a jég között, s félpercenkint növekedő gyorsasággal
675 II|         ijedten futott fel az árbocra, s ott az árbockasban rejté
676 II|               kormánypáholyba siettem, s a legelső gondom volt magamat
677 II|            mely őt kiviszi az öbölbül, s eltávolítja a szárazföldtül.
678 II|          megragadjam a kormánykereket, s a kelet felé nyílt öbölben
679 II|                voltak kötve a hajóhoz, s nem fogtam az úszáshoz,
680 II|          fölöttem elkezde világosodni, s két perc múlva megláttam
681 II|             horgonyt is lebocsátottam, s ekként biztosítottam a Tegetthoffot
682 II|               az el nem maradhat tőle. S ha a szárazföld el találna
683 II|          Tegetthoff megszabadulásának, s örömében mindjárt hideg
684 II|                volt benne elég részem, s csak most vettem észre,
685 II|              öböl túlsó feléig hatolt, s ezáltal egyúttal ki lettek
686 II|              idejövet utunkban álltak, s a szánnal haladást akadályozták
687 II|          fellegek, a földön lomha köd. S eget és ködöt veresre fest
688 II|         ágyúkon, mintha az övék volna, s ők vigyáznának azokra.~Lámekh
689 II|               Otthagytam őt Nahámával, s magam a szánnal és Bábival
690 II|           egész tojásraktárt képeztek, s a szárnyasok oly mulyák,
691 II|                másznom a vitorlarúdra, s kiválasztanom a legkövérebb
692 II|             égből több manna nem hull, s ezen a földön több kenyér
693 II|            Hanem az öreg nem engedett, s ha azt nem akartam, hogy
694 II|             szétterjedt a hajó fölött, s az kétségbe ejté az ősapát.~–
695 II|           próbáljuk meg az én mákomat.~S ezzel egy jó csipetnyit
696 II|               szerelmükből származnak, s a Nephitinek ivadéka volt
697 II|               varázsló, csodatevő faj, s az Eliudoké az „Óriás”,
698 II|               ormát obszervatóriumnak, s oda fölszállítottam a hajón
699 II|              szextánst, astrolabiumot, s elhelyezkedtem velük a szabadban,
700 II|                működésben levő volkán, s a hegyesen és menetelesen,
701 II|             déli része a legszélesebb, s az folytonosan érinti a
702 II|                a sziget orra utat tör; s mik közt a déli légáramlat
703 II|             mik közt a déli légáramlat s a tenger folyása északnak
704 II|               lábánál a szabad öböllel s abban a Tegetthoffal egészen
705 II|     felhősátort képez a sziget fölött, s azt az égő petróleumár s
706 II|               s azt az égő petróleumár s a lobogó naftavolkán megvilágítja.
707 II|              viharjósló napalkonyaton.~S e tűzfénynél meglátszanak
708 II|                országrészből in natura s még hozzá az egész tengerészetet
709 II|               tőle az éjsarki hideget, s az alatta égő kőszénréteg
710 II|         elolvassza. De fölfelé terjed, s a felszínről már minden
711 II|               mocsárokká párologtatja, s a szikkadó mocsárokban okvetlenül
712 II|                a széllel együtt halad, s az éjsarkhoz mentől közelebb
713 II|             száráról leszakítja magát, s aztán elindul „önakarattal”
714 II|                a nővirágot felkeresni, s ha rátalált, együtt leszáll
715 II|        hegyoldalakat befutja a rotang.~S ahogy a növényt előteremti
716 II|               közvetlen közelébe esik, s mely az égő kőszénréteg
717 II|            kőszénréteg felett fekszik, s annak egész melegét felveszi.~
718 II|             leolvadt minden jég és hó, s az oly iszaptengert támasztott
719 II|                volt az őskorban elhalt s addig jég alá temetett növényzet
720 II|            tanítottam az én nyelvemre, s az öregtől tanultam én az
721 II|             történik ebben a világban, s hogy egykor e hajó oltalmában
722 II|               egykor e hajó oltalmában s Isten segedelmével mi is
723 II|           mondta rá: „nem lehetetlen”, s megígérte nekem, hogy ha
724 II|           darab föld volt itt a „Nod”, s elsorolta a növényeket,
725 II|               a „cussemet”, a tönköly, s a kétféle kedvenc hagyma,
726 II|           shumim”, a hatsoros kalászú „s’óra”. A fákra felfolyó „
727 II|             miknek nedve oly mámorító, s a televény mocsárfenék,
728 II|                  az nárcis, ez liliom; s a kedvenc parperoth zöldségét
729 II|         emlékezett az egyes völgyekre, s addig erőltette emlékezetét,
730 II|              szükséges élelmiszereket, s Bábit társul vive magammal,
731 II|               képezte a hegygerincnek, s innen rajta egy üstalakú
732 II|                mindez egy csepp vízben s együtt oly tömegben, hogy
733 II|              alatt felütöttem tanyámat s lefeküdtem. Bábi azonban
734 II|             már ezektül hemzseg a víz, s most még veresebbnek látszik,
735 II|                tó iszapját, felszínét; s ugyanakkor a tópart mentében
736 II|               minden féreg hozzáragad, s azt a polip bekebelezi rögtön.
737 II|            fordítani, mint a kesztyűt, s akkor a külső bőre lesz
738 II|              állat gyöngyölődik össze, s külön él. Ha keresztben
739 II|                részén új csápok nőnek, s két állat lesz ismét. Ha
740 II|           egyszerre egy hosszú férget, s addig nyelik, amíg összeérnek,
741 II|               nyelik, amíg összeérnek, s a hatalmasabb a féreggel
742 II|              magát az elnyelő oldalán, s összenő vele, és lesz akkor
743 II|                 megtámad nagy halakat, s azokat is elnyeli, s amint
744 II|          halakat, s azokat is elnyeli, s amint a hal szétfeszíti
745 II|              megöli, nedveit kiszívja, s csak csontjait, bőrét veti
746 II|            Ifja-fia oldalaiból nő elő; s ahány, annyi szájal eszik,
747 II|             ahány, annyi szájal eszik, s valamennyi száj a közös
748 II|               fel a naisok miriádjait, s míg ők maguk a felemésztett
749 II|             víz egyre világosabb lett, s nehéz tószagát veszteni
750 II|             rohanva jön vissza hozzám, s veszett ugrálást, bukfencezést
751 II|            ráhúzta a zsákját a fejére. S ez a nyomorú féreg képes
752 II|              összecsapta a két szélét, s megint egy egész lett, s
753 II|               s megint egy egész lett, s hogy megmutassa hatalmát,
754 II|           aztán elhasítottam négyfelé, s lett belőle négy állat,
755 II|              mint a pálca, üvegszárral s rezgő veres kalappal; azután
756 II|       növekedése szemmel látható volt, s mik kikelésük első órájában
757 II|           óránkint fél méternyit nőtt, s ha tőben levágtam, a csonkjából
758 II|               óra alatt kivirágzottak, s itt tapasztaltam, hogy az
759 II|              most is kétszer érik meg, s egyedül a szent „kenyérfa”
760 II|           túlmegy a naptári esztendőn, s betölti a rendes tizenöt
761 II|      virágzástól a gyümölcskifejlésig, s még azután három hónapot
762 II|             csak huszonhat éves volna. S ez a magyarázat, úgy hiszem,
763 II|                zöldült a tó környékén, s a volkán körüli hegyoldalakon.
764 II|                 mint a szappanbuborék, s éppen oly szivárványt játszó
765 II|                mint árpaszemek füzére.~S ezek a vékony fonalak képesek
766 II|            hirtelen felfújja hólyagát, s akkor az egyszerre, mint
767 II|          főkötő emelkedik ki a vízből, s vitorlául szolgál neki.~
768 II|                vitorlául szolgál neki.~S amihez ez állat hozzáér,
769 II|               színén pompázó quálokat, s ezernyi lyukat fúrtak azoknak
770 II|            porontyra nézve mulatságos, s ebben elpusztulnak a quálok
771 II|    gyorsasággal. Rövid álmokat tartok, s valahányszor fölébredek,
772 II|           alatt embermagasságra nőnek, s másnap már kivetik kalászaikat;
773 II|                a náderdőt összeszövik; s hol már kiszikkadt a föld,
774 II|            csírájában is óriás kókusz.~S a növényzettel együtt haladva
775 II|             miknek már piros vére van, s amik szomjazzák a vért.
776 II|               egyszer előmászik a rák, s ez már a szárazföldre is
777 II|            tudja burkolni a természet, s nem enged műhelyébe letekinteni.~
778 II|               széles levelei takarják, s azokon túl egy szakadatlan
779 II|          állathang: egy béka ümmögése; s amely órában megjelennek
780 II|           osztovátáikkal a fűszálakon, s szövik a selyemhálókat kerekre,
781 II|               a selyemhálókat kerekre, s amint a legelső fűmag kifejlik,
782 II|             már jönnek érte a hangyák, s viszik el télire.~És egyszer
783 II|               a nyelvével csettentene, s azzal lomhán előmászik a
784 II|            Ahol egy tóból mocsár lesz, s ahol a mocsár szikkadásnak
785 II|            lázak ragályával telik meg, s abban emberi életműszernek
786 II|           valaki nagyon megvert volna, s a lábaim nem bírnának, s
787 II|               s a lábaim nem bírnának, s a fejem nehezebb volna,
788 II|         degetár, mely fel-felfúvódott, s megint lelohadt.~Mi születik
789 II|               bogarak rajzottak felém, s undorító hüllők, kígyók,
790 II|             undok csúszómászó sereget, s tenyereivel lesimítá arcomról
791 II|                magának az én lelkemet, s akkor ebben élek tovább.
792 II|         kihoztam a kristálykoporsóbul; s végre Nahámámat is, akiben
793 II|         suttogá egy édes hang fülembe, s egy szabadító angyalarc
794 II|        aggódtak hosszas elmaradásomon, s amint a szikkadó völgy mentében
795 II|            szálagaira zsongítólag hat, s amik összezúzva a testre
796 II|       dágványra.~Lámekh odapillantott, s azzal kezét arcára csapva
797 II|              adott neki), „az óriás!”, s megkapva egy kezével az
798 II|           prémes ruhájába van öltözve, s szobám vaskemencéjébe tüzet
799 II|                a 0-on alul a szobában, s poharamban befagyott a víz.~
800 II|     legmelegebb öltönyeimet felvennem, s a lépcsőkön a födélzetre
801 II|          megfordítá az egész szigetet, s ezáltal a naftavolkán a
802 II|           hanem elmarad a háta mögött, s nem is foly többé oly bőven,
803 II|               eloltotta abban a tüzet, s a volkán nem lobog már jobban,
804 II|             földet; hegy, völgy fehér.~S a veres égpadmaly helyett
805 II|              szikráznak fejünk fölött, s fenn a magasban egy lángkoszorú
806 II|           melynek központjában úszunk, s mely köröskörül sárga, rózsaszín
807 II|             náderdő csak törmelék már, s minden alszik újra.~Csak
808 II|           északfény lelohadt, kialudt, s a láthatáron egyedül tündökölt
809 II|               csodaszép változataival, s most itt úszik a sötétzöld
810 II|                és környékén történtek, s azon módon, ahogy galambpostával
811 II|              aki hitelt ád szavaimnak, s elindul felkeresésünkre.~