Part

 1  I| felocsúdott, nem volt az a fenevad többé, aki az elébb. Elkezdett
 2  I|         medvék sem voltak szelídek többé. A lámpafény sem volt már
 3  I|           nem tartja odafönn semmi többé.~Gazdag kárpótlásom van
 4  I|     világított még, ő nem láthatta többé Marcipán alakját, akkor
 5  I|       fogva nem hordta a falatjait többé Marcipánhoz, csak azt tette,
 6  I|            ment fölfelé, és talaja többé nem volt sikamlós. Oldalfalaiban
 7  I|       benne.~S innen semmi kijárás többé.~Bábi félelmesen nézett
 8  I|          pórusai nem párologtak ki többé, de az élet nem tűnt el,
 9  I|            ami volt, soha sem lesz többé: még egyszer vízben felolvadt
10 II|          talajra, ott nem lobogott többé. És aztán amilyen messzire
11 II|          már egészen elvesztettem. Többé nem is láthatom már.~Hasonlóul
12 II|           emberarc nem látszott ki többé.~Én aztán megkísértém rést
13 II|       férfiölő!”, az ilyen szűznek többé férjhez ígérkezni nem szabad.~–
14 II|       láttam, hogy az nem csermely többé, hanem hegyár, mely sebes
15 II|            számunkra évekig. Nincs többé ínség a Ferenc József-földön!~
16 II|         hetvenhéttel, s nem fogunk többé semmi képtelenséget találni
17 II|            nem volt előttem a hajó többé.~De, ha én csalódhattam,
18 II|           a szárazföldre tolatott, többé nem képez oly erős építményt;
19 II|          előtte. Nem volt szüksége többé torpedóra, hogy azt keresztültörje.~
20 II|  Megvallotta, hogy nem vagyok neki többé Nephitin, se Eliud hanem
21 II|        helyről, hátra sem tekintve többé. A kiszikkadt völgy mentében
22 II|         háta mögött, s nem is foly többé oly bőven, miután az előrehaladás
23 II|           delejtű nem mutat irányt többé: lebeg határozatlanul.~Az
24 II|            se állat nem volt benne többé.~A buja délvirágok, a túltengő