Part

 1  I|         sem használt: odafutott hozzám, s fejével intett, hogy
 2  I| fenevadak, de amint közel értek hozzám, egyszerre elbódultan dülöngéltek
 3  I|         fújtam. Akkor odajöttek hozzám gratulálni mindannyian s
 4  I|         kellett volna törődnöm, hozzám nem hatolhattak le elevenen.
 5  I|     párkányzatán, odatörekedett hozzám a hídra.~Amint ezt Marcipán
 6  I|      sokáig: egyenesen leugrott hozzám a hídról. És én, mikor láttam,
 7  I|       alakját, akkor visszatért hozzám a tanyára, s meg hagyta
 8  I|        sírja fölött a jéglapot.~Hozzám pedig úgy ragaszkodott,
 9  I|     reám. S mikor egészen odaér hozzám, mikor már engem a halál
10  I|        sziklából társakat, akik hozzám hasonló teremtések, akik
11  I|   dagály apránkint felkergetett hozzám. Úgy látszik, jól volt lakva.
12 II|        mindannyiszor visszajött hozzám, mintha védelmet keresne
13 II|        az életre költhöz, hanem hozzám, a feltámasztóhoz; leveté
14 II| vegyítve.~Az első szava ez volt hozzám~– Amhááretz!~Megörültem
15 II|         De bizony elveszlek, ha hozzám jössz.~Erre aztán az öreg
16 II| elaltatá, akkor aztán odafutott hozzám, fülembe súgva:~– Más kijárás!~–
17 II|   lőréseit. Olyan közel látszik hozzám; hogy a kiáltásnak át kellene
18 II|  csalódott. Rohanva jött vissza hozzám, s olyan táncot vitt véghez
19 II| egyszerre csak elkezdett valaki hozzám beszélni.~Valaki? Ki beszélne
20 II|   eresztékekben. Ezeken beszélt hozzám a hajó. S mit értettem én
21 II|      Egyszer rohanva jön vissza hozzám, s veszett ugrálást, bukfencezést
22 II|        gyilfajok sunnyogtak fel hozzám. Én mégsem mozdultam el