| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] hoffmanninak 1 hofok 1 hofokra 1 hogy 556 hogyan 16 hogyha 1 hol 19 | Frequency [« »] 1321 az 811 s 606 egy 556 hogy 528 nem 458 volt 355 és | Jókai Mór Egész az északi pólusig IntraText - Concordances hogy |
Part
1 I| rosa őszintén megvallá, hogy ők bizony egy pajtást ott 2 I| fiút.~A dolog úgy történt, hogy a matróz fagydaganatban 3 I| hazánkfia fagybalzsamával, hogy attól nemcsak a kezei és 4 I| jött rá a hajóskapitány, hogy egy embernek hiányozni kell. 5 I| amik akként osztattak fel, hogy minden ember harapott belőlük 6 I| kapitány úgy tapasztalá, hogy négy centiméter kolbász 7 I| Itthon azt mondták rá, hogy meghalt, s a feleségének 8 I| bámulattal tapasztalá, hogy a lúd farka tollainak mindegyikére 9 I| Smollis mindjárt tudta, hogy mivel van dolga. Ez a vadlúd 10 I| három esztendeig. (Igaz, hogy csak három hete, hogy odajutottak, 11 I| Igaz, hogy csak három hete, hogy odajutottak, de a három 12 I| szerkesztőségünkben, akit úgy hívunk, hogy „A Sándor”. Legszükségesebb 13 I| írva! Úgy kell olvasni, hogy „Galiba Peti jég alatti 14 I| veszedelem állt előttem, hogy ha nem eszem, meghalok éhen, 15 I| is úgy elvitték magukkal, hogy nekem egyet sem hagytak, 16 I| Tökéletesen elaludt, s hogy édes álmai lehettek, azt 17 I| egész mestersége abból állt, hogy kloroformot szivatott fel 18 I| elővigyázattal mégis voltam, hogy a kábultság ideje alatt 19 I| medvét? Már látom előre, hogy fog e vívmányom tért foglalni 20 I| foglalni az egész világon. Hogy fognak nyájszámra legelni 21 I| sikerült. Csak az a kár, hogy nem látta ezt a jelenetet 22 I| ezt a jelenetet Rafael, hogy mindjárt lefotográfiázhatta 23 I| ajtót.~Akként okoskodtam, hogy a medvék rögtön neki fognak 24 I| kosaraknak, s akkor megtudom, hogy melyik közülök a király. 25 I| hozzám, s fejével intett, hogy jöjjek elő a lyukból.~Csak 26 I| legmagasabb fogaival indult nekem, hogy összetépjen, hanem aztán 27 I| úgy tántorodott hanyatt, hogy ha hitvese karjai föl nem 28 I| egy tilinkót, s jól tudva, hogy ennek a hangját szokták 29 I| medvefőnök éppen oly kegyes volt, hogy megölelt; csakúgy ropogtak 30 I| kilenc hónap alatt?~Kell, hogy a mindenről gondoskodó természet 31 I| Tehát én oda spekuláltam, hogy ha én ezeket a fehér medvéket 32 I| medvéket úgy megszelídíthetném, hogy ezek elvezetnének engem 33 I| nagyszerű államkölcsönt, hogy mindennap karácsonyjuk lenne 34 I| azon legyen a főfigyelme, hogy azt hitesse el velük, miszerint 35 I| bizonyos voltam felőle, hogy amint én megkezdem a szánka-csúszást 36 I| Serenissime azt hitte, hogy a rajta ülő polgártársak 37 I| szánkárul.~Mindig azt tanultam, hogy semmi sem oly háládatos 38 I| megterhelt szánkót, s mondhatom, hogy ez alkalommal az általam 39 I| magasságnyi, s nem nagyobb, mint hogy éppen a szánka beférhessen 40 I| út igazolá sejtelmemet, hogy ez az egész medve-nemzetség 41 I| hegyszakadékba meggyőzött afelől, hogy amit kerestem, azt megtaláltam. 42 I| meg elébb és fejtsük meg, hogy jöhetett ide ez a jégbarlang 43 I| ősállatokkal együtt.~Tény ugyan, hogy mammutokat találnak a Jeges-tenger 44 I| be a mammut a jégbe, vagy hogy ment rá a jég a mammutra?~ 45 I| lithophagok bizonyítják, hogy milyen mélyen járt a tenger 46 I| most tehát benn volnánk. De hogy jön a nyakukra a jég?~Következik 47 I| pedig természettani szabály, hogy mikor egy cseppfolyós test 48 I| egy mesterséges jéggyárat, hogy készítik a jeget – fűtött 49 I| jég.~Már most tudjuk azt, hogy a tengernek van egy áramlata 50 I| erősebb volt, s tény az, hogy a Florida-szigetek támadása, 51 I| akkor meggyőződésem volt, hogy ez a mi szárazföldünk itten 52 I| fejedelmi párban, úgy látszik, hogy családfejükre ismertek, 53 I| legmélyén az ember azt képzeli, hogy az a templom oltárrésze, – 54 I| Leviathán.~Nem csodálom, hogy e látványtól magok a medvék 55 I| szabadságot.~Éppen abban fáradtak, hogy egy kövér mastodon tetemét 56 I| fenevad is, ha azt látja, hogy enni adnak neki.~Én legelébb 57 I| netaláni megtámadások ellen, hogy egy háromlábú vasserpenyőbe 58 I| akkora rést vágni a jégen, hogy a mastodon egyik combja 59 I| combja kiszabadult.~Tudván, hogy az elefántfélének legízletesebb 60 I| a kaucsukot. Úgy láttam, hogy nem fogok közös konyhát 61 I| huzamosb ideig nem állanám ki, hogy egy ilyen civilizálatlan 62 I| állandó tanyául.~Megjegyzendő, hogy itt e jégbarlangban éppen 63 I| Akkor aztán elmondhattam, hogy az egész üzletem jégre van 64 I| lesz maga az ásatag hús. Hogy ez milyen tüzelő szerszám, 65 I| hagytam, azt már tudtam, hogy a dinotherium meg az anoploterium 66 I| abból igyanak.~Már bizonyos, hogy valamennyi emlősállatnak 67 I| az aztán megérdemelte, hogy madárnak nevezzék.~Ha egy 68 I| s már azt kezdtem hinni, hogy a nagy világbontó kataklizma 69 I| még nem nagy hiba. Tudjuk, hogy a kínaiak egyik kedvenc 70 I| Egyszer eszembe jutott, hogy a barlang hátterét képező 71 I| Itt ugyan vigyázni kell, hogy egy oszlopot úgy mozdítson 72 I| úgy mozdítson ki az ember, hogy aztán az egész épület a 73 I| vésővel kellett hozzáfognom, hogy a jégoszlopok között akkora 74 I| nyissak, amekkora elég lesz, hogy a dinornis szügyéből kóstolóba 75 I| Elébb meg kellett tudnom, hogy ehető-e, mielőtt az egész 76 I| szívdobogásomat siettetné. Hogy elhallgatott minden állati 77 I| hajótöröttek ösztöne. Azt reméltem, hogy talán az eltávozottak szerencsésen 78 I| bedugaszoltam néhány sorral megírva, hogy itt vagyok, hogy nem vesztem 79 I| megírva, hogy itt vagyok, hogy nem vesztem el. Talán ki 80 I| Csak későn vettem észre, hogy pokoli kotyvasztásaimmal 81 I| valódi önkívületbe kellett hogy jöjjön, mikor én ott alant 82 I| megbőszíti!~Azon vettem észre, hogy míg én odalenn az emberiség 83 I| jóllaktak, s megtudták, hogy több is van, felbomlott 84 I| mégis arra kényszerített, hogy emelőgépemmel felvontassam 85 I| a hídig. Azt képzeltem, hogy helyre tudom állítani ismét 86 I| Olyan zűrzavar volt ott, hogy abba nem volt kedvem elegyedni. 87 I| szemeket tudott rám vetni, hogy kénytelen voltam rajta könyörülni, 88 I| hídról. És én, mikor láttam, hogy nem tud kapaszkodni a kesztyűi 89 I| mentett meg. Megérdemli, hogy királynak nevezzem; mert 90 I| viselte magát.~Mikor meglátta, hogy Bábi menekül a mélységbe, 91 I| amellett gondom volt rá, hogy a megholt fejedelem hátrahagyott 92 I| özvegyét meg ne sértsem azzal, hogy neki a friss húsból tálaljak: 93 I| fejéhez, leült mellé és várta, hogy az mikor kel fel a lakomához; 94 I| akart enni.~Attól féltem, hogy étlenségében elpusztul.~ 95 I| aki legalább hallgatja, hogy mit beszélek, ha nem felel 96 I| is rá, s úgy féltettem, hogy elhal, mintha legkedvesebb 97 I| Végre azt gondoltam ki, hogy egyszer ismét elkábítom 98 I| eltemetettre.~Hanem azután, hogy a lámpást kioltottam, s 99 I| Marcipánhoz, csak azt tette, hogy el-ellátogatott hozzá, s 100 I| nyugodott meg abban senki, hogy élethosszig tartó fogságra 101 I| annyira tudtam már vinni, hogy tudott valamit segíteni 102 I| nagyszerű jégcsap-tömeg. Arra, hogy a jég olvadásnak induljon, 103 I| fel; ami lehetővé teszi, hogy a barlang fenekén négy fokkal 104 I| azoknál az a nevezetes, hogy csak nyáron vannak jéggel 105 I| szerencsém volt. Az egyik az, hogy a derekamra volt hurkolva 106 I| legnagyobb szerencsém az volt, hogy a villámfényű lámpámat most 107 I| övemre; arra is gondolva, hogy robbanó gázba juthatok bele. 108 I| enyhe légmérsék bizonyítá, hogy torkolatában vagyok egy 109 I| fényénél annyit kivehettem, hogy a szűk nyílás fenn stalaktit 110 I| egyelőre annyit tudnom, hogy van innen kijárat egy más 111 I| engem itt hagysz? Gondoltam, hogy visszajövök még ide: hisz 112 I| összeegyeztetni azzal a nézetemmel, hogy ezt az egész darab szárazföldet 113 I| már utólagosan bizonyos, hogy az) akkor fölöttem éjsarki 114 I| nyugodt lobogásáról láthattam, hogy itt nincs robbanó gáz, bátran 115 I| két szálat összecsavartam, hogy kettős fényt adjon, s aztán 116 I| lehetne belőle faragni. S hogy ez óriási fűzöld drágakövek 117 I| trón kárpitját, s aztán, hogy a hímzés se maradjon el 118 I| unokáinak milliókat – azáltal, hogy a véletlen egy ilyen barlangba 119 I| szemközti szikláig, anélkül, hogy övön alul merülnék el benne. 120 I| festetni. Az ember jól tudja, hogy a rézvitriol nem kénsavany: 121 I| Egyikét ezeknek úgy híják, hogy „hegyibőr” vagy „hegyi para” ( 122 I| könnyű neme az ásványnak, hogy közönséges víz színén is 123 I| Nekiálltam csákányommal, hogy kiszabadítsam azt a mész 124 I| fogulva annak az örömétől, hogy a hegybőrréteget feltaláltam, 125 I| agyagrétegnek, amiből az lett, hogy egy perc alatt kialudt a 126 I| kábulatomból arra ébredtem fel, hogy odahaza vagyok, s a cigánykovácsból 127 I| ábrázatomba. Először azt hittem, hogy álmodom. Azután, hogy felnyitottam 128 I| hittem, hogy álmodom. Azután, hogy felnyitottam a szememet, 129 I| szememet, akkor láttam, hogy ébren vagyok, s az, aki 130 I| akkorát nyalt a nyakamon, hogy a vér kiserkedt utána.~De 131 I| kiserkedt utána.~De hát hogy láttam én mindezeket? hisz 132 I| mindezeket? hisz az imént mondám, hogy a Davy-lámpát is kioltotta 133 I| csilláma, de mégis elég arra, hogy a tárgyak körrajzai kivehetők 134 I| Ezeket a köveket úgy híják, hogy „fénymágnesek”, ilyenek 135 I| öt percig a napon lenni, hogy azután a sötétben világítson. 136 I| Hanem aztán volt annyi esze, hogy elment a prüszköltető lég 137 I| malachit sziklára, onnan nézte, hogy mit csinálok tovább. Szép 138 I| illesztett kődarabot.~Az, hogy magam hogy megyek át, nem 139 I| kődarabot.~Az, hogy magam hogy megyek át, nem aggasztott 140 I| aggasztott annyira, mint az, hogy mint bírja meg a tutajom 141 I| föl. Megmagyaráztam neki, hogy csak várjon szépen itt rám: 142 I| érintkezik. Észrevettem, hogy a dioritfal meredélyén egy 143 I| elég biztos párkányt képez, hogy azon a barlang szádáig felkapaszkodhassam. 144 I| taszít.~Hisz ez Bábi!~S hogy egyszerre kitaláltassa velem 145 I| szerencsétlen, mikor látta, hogy a folyosó felé tartok, kapta 146 I| le!~S már most én aztán hogy vállaljam el a felelősséget 147 I| felelősséget a Teremtő előtt azért, hogy az ő világának állatországát 148 I| csak nézte. Talán tudta, hogy konzervem medvehúsból van. 149 I| egyébiránt úgy vannak szoktatva, hogy egyszerre nagyon sokat tudnak 150 I| Csupán az ötlött fel előttem, hogy mentül tovább haladtam, 151 I| mutatott 0 fölött.~Azt hiszem, hogy a malachit barlang melegét 152 I| melegkisugárzást. Bánni kezdtem nagyon, hogy a téli ruhámat a jégüregben 153 I| nagy szükségem volt rá, hogy alvás közben Bábi meleg 154 I| jegectől nem tagadhattam meg, hogy fel ne vegyem tehernek a 155 I| megtöltötte a barlang tériméjét. hogy partjain csak egyes kiálló 156 I| Tanácsot tarték elébb Bábival, hogy mit tegyünk.~Talán célszerűbb 157 I| aztán lelovagoltam, azaz hogy lemedvegeltem a tó partjáig.~ 158 I| asszonyi hiúság volt-e az nála, hogy amint meglátta magát a tükörben, 159 I| tóba beleugrani.~Az igaz, hogy annak a tónak a látása bennem 160 I| legvilágosabban tudatva velem, hogy a hajóm horgonyt vetett.~ 161 I| sziklasorozatra mutatva, bíztatám, hogy menjünk tehát körös-körül.~ 162 I| megkapaszkodni körmeivel, hogy le ne csússzék. Ő maga is 163 I| kémlelte nyihogva, megkísértve, hogy fel tudna-e rajta mászni.~ 164 I| s azzal nekibíztattam, hogy másszék fel a falon.~Gyönyörű 165 I| Annyira Bábi is rávehető volt, hogy a kiürített konzerves bádogba 166 I| úgy szokták felfedezni, hogy mikor kovarceret fedeznek 167 I| gondoltam vissza, átlátva, hogy örökre fogoly vagyok a föld 168 I| hőség támadt a barlangban, hogy abban minden állati organizmusnak 169 I| vulkáni izzást idézett elő.~Hogy én és hű utitársam e hőségben 170 I| oly hanghullámok voltak, hogy egy percig, amíg sötét volt, „ 171 I| kimerülve.~Az volt hátra, hogy egészen meg is süljek a 172 I| én egyszerre úgy éreztem, hogy ez üregből hideg szél süvölt 173 I| számára való tüneményből: hogy hull a barlang tetejéről 174 I| zománcosult kőtörmelék, hogy hajlanak meg a szélső bazaltoszlopok, 175 I| frissen támadt oszlopok hogy repedeznek meg keresztben, 176 I| megállapodás. Amint megkísértettem, hogy felálljak, azt tapasztaltam, 177 I| felálljak, azt tapasztaltam, hogy ez a legkivihetetlenebb 178 I| utoljára azt találtam ki, hogy felfeküdtem Bábinak a hátára, 179 I| ugyancsak vetnie a négy lábát, hogy szél ellenébe előre hatolhasson.~ 180 I| keresztül is van már út, s hogy ott még nagy térnek kell 181 I| mint más tömör sziklában, hogy egy hosszú és folytonos 182 I| szél. Erről találhattam ki, hogy melyik kürtőlyuk lesz az, 183 I| Barlanglakó volt. Hozzászokott, hogy ő a sötétben is lásson. 184 I| indított a Mosaesaurusért, hogy az mint özönvíz előtti csoda, 185 I| hosszú pörnek az lett a vége, hogy elvették a tudóstul a Mosaesaurust, 186 I| bánatában úgy elbúsulta magát, hogy belehalt. Aztán jöttek a 187 I| mint Párizs ostrománál, hogy az Istenért rá ne lőjenek 188 I| s még mi köszönjük meg, hogy helyet adnak neki. S akkor 189 I| magammal. S az a nagyobb baj, hogy az megint úgy elzárja a 190 I| keskeny utat a labirintban, hogy vissza kell fordulnom, s 191 I| kellett neki Ariadne-fonál, hogy a tekervényútból visszataláljon: – 192 I| éppúgy megtörténhetik az, hogy a bazaltkitörés által okozott 193 I| úgy keresztülmelegített, hogy arról minden jégnek le kellett 194 I| éppen csak annyi tér volt, hogy ketten útitársammal elférhettünk 195 I| Nincs semmi baj. Hallod, hogy döng a kalapácsom alatt 196 I| magunkat. Harminchat órája, hogy nem aludtunk.~Tehát ott 197 I| álló fal döngése tanusítá, hogy túl rajta tágas üreg van. 198 I| rést törni, tapasztalám, hogy a csákány vele minden ütés 199 I| amekkorában a kezem befér. Hogy pusztán csákánnyal, feszítőrúddal 200 I| együtt felhúzódtam a kürtőbe, hogy fedve legyünk a robbanás 201 I| rejtőztem, jeléül annak, hogy másfelé talált kijárást.~ 202 I| előttem, melyet úgy hívnak, hogy „kristálypince”. Hasonlókat 203 I| ősembernek szüksége volt rá, hogy a természet ruhát is adjon 204 I| termetén végig ezüstfehér volt.~Hogy került ez az ember a kristálytömeg 205 I| leverve a külső kérget, hogy belsejükbe láthassak.~Valami 206 I| dédunokaleányai is voltak. Lehetetlen, hogy egyet magával ne hozott 207 I| imádkozik a feltámadásért. Hogy nem törte őt össze a kristályalakítás? 208 I| beszőtte-fonta az egész alakot, hogy az akként tűnt elő, mintha 209 I| most is!~Mondják ugyan, hogy a haj nő még a halál után 210 I| hajszál előnyomulásának. Hogy ez a hajzat így körülszőhette 211 I| szívem, ha arra gondoltam, hogy én, egy puszta világrészben 212 I| magányomban velem maradnának; hogy hallanék még egyszer asszonyi 213 I| elkábított az a káprázat, hogy ha feleleveníthetném őket, 214 I| hadjáratokat folytattunk, kövekkel, hogy tojásaikat elvehessük? Hol 215 I| ősembereim le voltak zárva.~Hogy nyitom föl e roppant kristályoszlopokat?~ 216 I| bizonyos vagyok felőle, hogy e barlangból kijárásnak 217 I| Közelebbről tekintve, ráismertem, hogy az egy dinornistojás héja.~ 218 I| lehettek. Nem vehettem föl, hogy megnézzem, mi van benne? 219 I| mint a kvarctul elütő szín.~Hogy miért csak egy ember lábnyomai? 220 I| az lehet a magyarázata, hogy a dédapa ölében hozta idáig 221 I| menyasszonyomul, s megfogadtam neki, hogy senkit mást kívüle nem szeretek, 222 I| jó Bábi, mikor azt látta, hogy így epekedem a szép alvó 223 I| történt, templomban történt, hogy őt eljegyeztem magamnak.~ 224 I| ha más mondaná el nekem, hogy én szerelmes legyek a dédanyám 225 I| és a dinornissal.~Ugyan hogy jut eszembe tréfálni ebben 226 I| illik, lássunk az után, hogy legyen miből eltartanom, 227 I| őskisasszony!~(Nem hiszem, hogy királyleány ne lett volna! 228 I| Még egyszer visszamegyek, hogy megnézzem. – Milyen lehet 229 I| Odáig érve, kitűnt előttem, hogy e sorakozott kristályoszlopok 230 I| között elég széles volt, hogy útitársammal és iszákommal 231 I| de még Bábi sem várta ám, hogy lefordítsam neki latin felkiáltásomat, 232 I| felülről leomlott, olyan friss, hogy majd a fogát szedte ki az 233 I| szedte ki az embernek. De hát hogy lesz e forrásvízből idelenn 234 I| azután jelt adtam Bábinak, hogy vigyen vissza a partra. 235 I| partra, rémülettel látom, hogy az egész iszákom nincs sehol.~ 236 I| szerszámaimat mind.~De hát hogy mentek ezek oda fel? Én 237 I| sikerül. Két esztendeje már, hogy nem ittam friss vizet! Most 238 I| először jól az ebéd. Azaz, hogy „vacsora”. Hisz itt nincs 239 I| már régi tapasztalásból, hogy az a sziklához tapadó csiga 240 I| sziklafalhoz oly erővel, hogy késsel kell őket felfeszegetni. 241 I| gyomrában terem. Hát ez hogy került ide? Hisz ez nem 242 I| Még az sem lehetetlen, hogy cyprinodonokat fogunk a 243 I| fogunk a vízben. Lehet, hogy ezek a fehér halacskák itt 244 I| valami új volt rám nézve: hogy egy földalatti tó hullámokat 245 I| aludni.~Végzetem volt már, hogy ha valamiből egy kicsit 246 I| sóhajtással aludtam el, hogy bárcsak foghatnék egy kis 247 I| egyszer csak arra ébredek, hogy valami rettentő horkolás 248 I| rendesen el szoktam oltani, hogy ne fogyjon az olajam hiába. 249 I| az a különös kedvezmény, hogy éppen az asszonyságnak hálószobájába 250 I| minden kétséget eloszlatólag, hogy a vízből félig kiemelt farkán 251 I| átölelte az anyacet farkát, hogy le ne essék róla, míg az 252 I| financier. De én tudtam, hogy mire spekulálok. Rögtön 253 I| spekulálok. Rögtön hozzáláttam, hogy valamennyi kiürült konzerves 254 I| merényletet el nem követnem: az, hogy ha én ezt megölöm, ennek 255 I| e barlangban támasztani, hogy meg nem maradhatok benne.~ 256 I| evickélni. Ez az úrfinak szólt, hogy ébredjen fel már. Az lehengeredett 257 I| szoptatási műtét.~Tudjuk, hogy a cet, a tengerlakók legnagyobbika, 258 I| Ezer bocsánatot kérek, hogy ilyen toalett-titkokat is 259 I| volt megengedve.~Megvallom, hogy vakmerő gondolat volt tőlem, 260 I| kisded cet alá furakodni, hogy azt tőgyeihez feltolja a 261 I| nézve tökéletesen mindegy, hogy öt esztendő alatt legyen 262 I| tabellám, amelyből kiderül, hogy egy családbul származunk. 263 I| míg csakugyan elhitte, hogy testvére vagyok; s azalatt 264 I| hát arra megmondtam neki, hogy ne számítson. A cet nem 265 I| kell háló, sem szigony, hogy a halat kifogja a vízből.~ 266 I| megszoptatta a fiát, s gondolta, hogy már elég, megint megfordult, 267 I| azt tartják a vadászok, hogy aki sokáig él vele, hamar 268 I| tejet, s azon gondolkoztam, hogy ha azt a két ősembert életre 269 I| közötti összeköttetésnek. Azt, hogy a tenger hőmérséke is közölve 270 I| védszere a farka. Igaz, hogy az rettenetes fegyver. Tele 271 I| a cethalászok krónikái, hogy miket tud a cet a farkával 272 I| cachelot odacsap hozzá, hogy agyarai sorával kihasítsa 273 I| villóztak végig. Úgy hiszem, hogy az én cetem a maga népe 274 I| egymással. Bábi csak arra vár, hogy egyszer a cachelot kikerülve 275 I| sor a megrémülésre. Érzé, hogy egyetlen fájó részén van 276 I| az én medvém.~Azt hittem, hogy a vízbe fojtotta a szegény 277 II| cethalban~Alig telt bele félóra, hogy a cachelot újra felmerült 278 II| felpukkan, olyan bűzt terjeszt, hogy az embereket kikergeti vele 279 II| tömeget a sziklaparthoz, hogy jobban elbánhassak vele.~ 280 II| szája úgy fel van tárva, hogy azon szekérrel be lehetne 281 II| verekszik vagy szerelmes.~Hogy szerelmes-e az ámbracet? 282 II| vezet le az első gyomrába, hogy kevés lehajlással lebújhatni 283 II| előkészíti. Gyakran látták már, hogy az ámbracet kihányta az 284 II| eleven volt a gyomrában, hogy jobban megrágja ismét. Így 285 II| porhanyultak meg annyira, hogy a harmadik gyomorba átmehetnének. 286 II| vegyült bűz tódult elő, hogy abba kellett hagynom az 287 II| pedig azért tartottam meg, hogy már a bibliából tanultam ( 288 II| therapeutikai tankönyv), hogy a nagy halnak a mája nyitotta 289 II| falához. Én azt hiszem, hogy azt a cachelot gyomra az 290 II| termet, el kellett ismernem, hogy ebben bizony Jónás kényelmesen 291 II| cet is fiát megszoptatni. Hogy nem riadt vissza attul a 292 II| annak egyszerű oka az, hogy a cet igen rosszul lát, 293 II| ami akként történhetik, hogy a cachelot fejéből egy hosszú 294 II| arra lettek volna teremtve, hogy abba a kürtőbe felállítva, 295 II| olyan bolond lett volna, hogy az ő kedvéért ott maradjon. ( 296 II| physeter azonban azt tette, hogy amint a szalonnáitól meg 297 II| volna negyven tonnát.~Kár, hogy nem áll több edény rendelkezésemre, 298 II| készülékeim is, mondhatom, hogy nagyon primitív állapotban 299 II| illumináció!~Szerencsém, hogy az ötven méternyi magas 300 II| Annyi emberi eszem volt, hogy forrójában nem kanalaztam 301 II| kanalaztam bele. Tudtam, hogy innen nem veszhet el; hagytam 302 II| tudnivalók közé: „Ha azt akarod, hogy a cet jól tejeljen, adj 303 II| származott rám nézve: az, hogy az óriási nagy barlang lassankint 304 II| befült a szalonnamáglyátul, hogy vége felé teljes tizenhat 305 II| az utóbbinak, az igaz, hogy nem nagy varrás kellett).~ 306 II| volkángyújtás~Tehát elmondom, hogy micsoda vakmerő gondolataim 307 II| indultam ki.~Az egyik az volt, hogy ezt a mi egész szárazföldünket 308 II| nagy földrengés.~Hát aztán, hogy törne keresztül az útját 309 II| S elmondhatom magamrul, hogy „l’état c’est moi”. Magam 310 II| alapítottam, az a körülmény volt, hogy amaz ősemberek ide ebbe 311 II| csak az volt a kérdés, hogy melyiken induljak el. Volt 312 II| mintha figyelmeztetne rá, hogy ne menjek hozzá közelebb, 313 II| Most azután megtudtam, hogy mi volt az a méh. – No ha 314 II| Davy-lámpa nem arra való, hogy a veszedelemtől megóvjon, 315 II| megóvjon, hanem csak arra, hogy annak közellétét tudassa. 316 II| fogva.~Mi oka lehet annak, hogy a Davy-lámpa sodronyhengerében 317 II| eltávoztam már a lámpámtul, hogy nem láthattam a világát. 318 II| kataklizmát előidézni. De úgy, hogy magam ne kapjak belőle. 319 II| azzal?~Azt nyerem vele, hogy ha az a roppant petróleumtömeg, 320 II| az egész szárazföldnek, hogy az bizonnyal elszakítja 321 II| azzal sem fog beelégedni, hogy összetörte, a kőolaja víz 322 II| Akkor aztán váljék el, hogy ki a nagyobb úr: a láng-e 323 II| egyméternyire aláeresztettem, hogy a mélység felett függött.~ 324 II| határozott időre igazítható, hogy mikor süljön el.~Mert a 325 II| második feladat az volt, hogy a magam hajszálainak épségben 326 II| robbanás oly hatalmas lesz, hogy az tíz négyszögmérföldnyi 327 II| futott át, ha rágondoltam, hogy minő vakmerő műtétet indítottam 328 II| mennyiségben magammal vinnem, hogy legyen elég készletem a 329 II| készen volt már. Nem hiszem, hogy a kínai császárnak különb 330 II| Első kísérletem az volt, hogy a nagy üvegprizma lapjait, 331 II| kristálydarabbal elkezdtem dörzsölni, hogy villanyosságba hozzam.~Ez 332 II| tapintásával ügyeltem rá, hogy a hőség, mely az égő halzsírtól 333 II| műtétemmel csak azt nyertem, hogy a gyönyörű bálványt, kit 334 II| alkatrészei úgy összefüggenek, hogy azokat emberi hatalom szét 335 II| nehezült az a gondolat, hogy én most vakmerő kézzel felzavarok 336 II| föld alatt.~Most van az, hogy felrobbant az egész gáztömeg 337 II| a hegyről az örök jeget, hogy a leomló zuhatagok egy új 338 II| költötték fel halálából, hogy a csüggeteg hadseregnek 339 II| idegeket kéjesen csiklandozza, hogy az ember megittasul a lélegzetén 340 II| s én akkor indulok neki, hogy az ő halottait föltámasszam.~– 341 II| fogásainak.~Legelőször is, hogy bedörzsölhessem a bőr felhámjába 342 II| csendesen aláhanyatlott úgy, hogy a két összekulcsolt kéz 343 II| Szájamat ajkaira tettem, hogy levegőt fújjak tüdejébe, 344 II| oly ünnepélyes perc volt, hogy még a sziklatömegek is megszűntek 345 II| szájába, s féloldalt fordítám, hogy a nyelv ne gátolja a nedv 346 II| kezeivel tett, az volt, hogy amint gyönyörű hajpalástja 347 II| két jégoszlopra vetettem, hogy eltakarja a világosságot 348 II| Bábit; megérttettem vele, hogy neki oda kell feküdni a 349 II| mint most. Bábi elértette, hogy mit várok tőle. Addig ölelgette 350 II| annyira magához édesgette, hogy az lett rá nézve, ami volt 351 II| Ahhoz hamar hozzászokott, hogy Bábival úgy bánjék, mint 352 II| játékszerek voltak, s bemutattam, hogy mit tudok a furulyán. A 353 II| mégis annyira mentem vele, hogy a kezét meg hagyta fogni. 354 II| Erre nagy szükség volt, hogy a körmeit levághassam, amik 355 II| kristálybarlangból. Meg akartam tudni, hogy vajon nem rekedtem-e ide.~ 356 II| tapasztalatra jutottam, hogy most már éppen nehéz lesz 357 II| Hanem más baj támadt. Az, hogy a nagy földrendülés a szélső 358 II| még most is oly forrók, hogy azokon Bábi tán keresztül 359 II| ér.~Tehát azért kellett, hogy Naháma mindkettőnk számára 360 II| keresztülmehetünk majd az izzó hídon.~Hogy az öreg Lámekh benne maradt 361 II| jelenlevő kovarc legyen a tanum, hogy nem tehetek róla. Én az 362 II| megmozdította egész barlangunkat, hogy az egy tömegben, ahogy gömbbé 363 II| meggyújtottam elébb a Davy-lámpámat, hogy bizonyossá legyek felőle, 364 II| a szavak hangja elmondá, hogy a gyermek örül a feltaláltnak, 365 II| azt mondám neki:~– Akarod, hogy fölélesszem őt?~Megértette 366 II| gondoltam hirtelen arra, hogy minő bolond helyzet lesz 367 II| megszólítás, mert azt teszi, hogy „te bolond!”~Következett 368 II| leginkább megértettem azt, hogy:~– Neszierim! (rabszolga), 369 II| csúnya megbántás.~Sejtettem, hogy azért szid, amiért a leányával 370 II| mellére, azt kiáltotta, hogy ő egy „Cohen!”~Most már 371 II| Most már bántam nagyon, hogy a Zichy-földön tettem ezt 372 II| lábainál heverő cethalidegért, hogy azt korbácsul nyújtsa az 373 II| eresztettem hozzá közel, hogy megverje. Az öreg aztán 374 II| is meg akartam mutatni, hogy értek a nyelvén, s mellemre 375 II| fogva”, az „almanath” azt, hogy „attul fogva”.~Végre az 376 II| Katlánneth azt jelenti, hogy „férfiölő!”, az ilyen szűznek 377 II| Fogság.)~Ez azt jelenti, hogy amíg a családfő fogságban 378 II| Azon volt hát megijedve, hogy ha a leányát elveszem, ő 379 II| odatérdeltem elé, s mutattam neki, hogy én azzal a két eszközzel 380 II| De hát ki az ördög látta, hogy az özönvíz előtti emberek 381 II| beszéljenek? Én azt gondoltam, hogy az özönvíz előtt ingyen 382 II| arra gondolhattam volna, hogy az életre hozott emberemnek 383 II| tréfa dolog.~Sejtettem, hogy ősi szokásai között az is 384 II| szokásai között az is meglesz, hogy a saját ivóedényén kívül 385 II| dinornistojáshéj, akkor, hogy semmi se maradjon el a házassági 386 II| dinornistojáshéjnak volt annyi esze, hogy nem törött szét; ruganyos 387 II| parperothot? Azt sem tudom, hogy mi az a parperoth. De ha 388 II| parperoth. De ha tudnám is, hogy mi az a parperoth. Nem terem 389 II| oda volt nőve a trónjához, hogy nem szállhatott le róla.~ 390 II| perc múlva bámulva láttam, hogy azok a gombostűfejnyi apróságok 391 II| kesernyésséggel. Naháma látta, hogy ízlik, s aztán mindkettőnk 392 II| atomokra oszolva kérik az Urat, hogy teremtse őket újra, teremtse 393 II| úgy illik mai világban, hogy az ember menyegzői kéjutazásra 394 II| sötétben. Hozzá kellett látnom, hogy kikalapáljam a lábait ezekből 395 II| áldozatra szánom el magamat, hogy ezt megteszem a kedvedért. 396 II| hominem be lesz bizonyítva, hogy mindaz igaz, amit elbeszélek, 397 II| mindaz igaz, amit elbeszélek, hogy te valóságos özönvíz előtti 398 II| tudós szkeptikus odakünn, hogy humbug, barnumság az egész 399 II| tanúbizonyságom nem marad, hogy ti csakugyan a pliocén korszakábul 400 II| korszakábul származtatok ide, s hogy eszerint az én feleségem 401 II| nemes kisasszony a földön, s hogy amit ti el fogtok beszélni 402 II| kristálytömegben annyira, hogy egy erélyesebb kalapácsütés 403 II| az öreg oly gyönge volt, hogy őt csak Bábi hátára ültetve 404 II| irtózott; azt mondtá róla, hogy „Jewamach!” (vetélytársnő).~ 405 II| vetélytársnő).~Vissza kellett, hogy térjek a jégbarlangba, ahol 406 II| megtöltötték az alsó üreget, hogy abból a medve segítségével 407 II| kapaszkodni a felső karzatra.~Hogy a medvék nincsenek most 408 II| óhajtottam azt megtudni, hogy mi történt ezalatt a Tegetthoffal.~ 409 II| az én öregem hozzáfogott, hogy egy hálazsolozsmát énekeljen 410 II| találtam, meggyőzött afelől, hogy ők még akkor jutottak a 411 II| aztán megmagyaráztam neki, hogy itt félesztendeig tart a 412 II| Annálfogva azt kellett tennünk, hogy az utunkat álló hasadékokon 413 II| az égéstől, de nem attól, hogy a forróságot kellemetlenül 414 II| elkezdődött közöttünk a vita, hogy melyikünket vigyen át elébb. 415 II| át elébb. Én azt akartam, hogy Nahámát, Naháma azt akarta, 416 II| Nahámát, Naháma azt akarta, hogy engem.~Bábi pedig türelmetlen 417 II| Naháma olyat sikoltott, hogy a bazaltfal visszhangzott 418 II| visszanéztem rá, s kiálték neki, hogy várjon, a medve rögtön visszatér 419 II| azonban meg volt rémülve, hogy elmarad tőlem, s én csak 420 II| tőlem, s én csak azt láttam, hogy nekifut annak a hétméternyi 421 II| csinálná ezt utána, azért, hogy a férjétől el ne maradjon.~ 422 II| mikor rám nézett.~Tudta, hogy valamiben győztes volt. 423 II| volt. Meggyőzött arról, hogy szeret, hogy saját akarata 424 II| Meggyőzött arról, hogy szeret, hogy saját akarata van, és hogy 425 II| hogy saját akarata van, és hogy nem fél. S ő már tudta azt, 426 II| fél. S ő már tudta azt, hogy engem erről meggyőzött.~ 427 II| is annak tulajdonítottam, hogy olyan melegem volt. S nem 428 II| eszembe a hévmérőt nézegetni, hogy hány fokot mutogat.~Pedig 429 II| csillámlottak elé. Gondom volt rá, hogy ahol a nagy retorta fenekén 430 II| bizonyosan számítottam, hogy a kürtő felett, melyen a 431 II| alászakadtak; de úgy okoskodtam, hogy a malachitbarlangból feltörő 432 II| annyit olvasztott belőle, hogy keresztül lehet rajta búvnom. 433 II| elvesz, megdöbbenve láttam, hogy az nem csermely többé, hanem 434 II| barlangba. Nem is elég arra, hogy egy egész jégbarlangot felolvasszon. 435 II| élelmiszereim? S úgy találtam, hogy „több nap, mint kolbász!”, 436 II| bámulva nézte, vállam dűlve, hogy micsoda ákombákot csinálok 437 II| érteni.~Én megértettem vele, hogy nem lehet odább mennünk. 438 II| S aztán, mikor megtudta, hogy sokáig itt kell majd vesztegelnünk, 439 II| ösztön azt sugallta neki, hogy keressen valami dolgot magának. 440 II| darab szövet lett belőle, hogy az ősapát nyakától lábáig 441 II| öreg! Hát megmutatom neked, hogy csakugyan „Jore deah” vagyok. 442 II| mellé raktam le, azt lesve, hogy nem száll-e valahol alább. 443 II| öreg kétségbeesése elárulá, hogy jó helyen járok. Naháma 444 II| körmeivel tépte a sziklát, hogy meglátszott az ujjai helye 445 II| vasrudat a malachitsziklának, hogy elhengerítsem onnan.~– Haha!~ 446 II| tilalom nem abban rejlik, hogy Uriel angyal lepecsételte, 447 II| angyal lepecsételte, hanem hogy a szikla tizenöt métermázsát 448 II| öreg bámulva nézett rám, hogy mit csinálok.~Most a gyutacs 449 II| melyre rögtön ráismertem, hogy az tufakő.~Az a ritka, száraz, 450 II| bélyeget ütött homlokára, hogy legyen ismeretes az emberek 451 II| gyermekszívével csak azt tudta, hogy legelső ősapja az, akit 452 II| megvan az a kiváltsága, hogy tökéletesen porrá váljék, 453 II| keservesen.~Hanem azután, hogy kiállotta az árvaságra jutás 454 II| lehet abban.~Ősapó inte, hogy segítsek leemelni a szilikát-spongya 455 II| ős termelésmódja az volt, hogy egy őserdőt leégettek, s 456 II| geneológia~Tudom én azt jó előre, hogy mindezekre, amiket én itt 457 II| oldalrul fogják azt mondani, hogy mindez talán nem is igaz. 458 II| operatőrök bebizonyítani, hogy mindez lehetetlenség: a 459 II| kristályalakulás csupa képtelenség, hogy a búza nem áll el olyan 460 II| nem áll el olyan sokáig, hogy az emberfeltámasztás lehetetlenség, 461 II| emberfeltámasztás lehetetlenség, hogy az ősemberek azon a nyelven 462 II| a nyelven nem beszéltek, hogy a szertartások későbbi dátumúak; – 463 II| Kétségbe fogják vonni, hogy az én dédapósom csakugyan 464 II| csakugyan Lámekh patriarcha. Hogy élhetett volna Lámekh az 465 II| írás világosan megmondja, hogy Noé hatszáz esztendős volt 466 II| mind feljegyzé az írás, hogy miután ennyi évet betöltöttek, 467 II| képtelenséget találni abban, hogy Lámekh ős még most is él.~ 468 II| napig nem volt rábírható, hogy elhagyja Káin sírboltját. 469 II| idő alatt az után láttam, hogy megtaláljam innen a kijárást.~ 470 II| Tegetthoff utazóival együtt, hogy bunda nélkül jártunk egész 471 II| nagy szükségem lesz rá, hogy Bábi felvegyen a hátára; 472 II| Legelőször is meglepett az, hogy nincsen hideg. A hőmérsék 473 II| ez mind nem elég ok arra, hogy e földterületen a hőmérsék 474 II| okozhatja más, mint az, hogy a petróleumégés által minden 475 II| következménye is van. Az, hogy libegő országrészünk előrehalad. 476 II| földet; de az meg bizonyos, hogy miután a sziget volkán felőli 477 II| robbanás hatása az volt, hogy a hegytetőkről minden jég 478 II| Nem jégbarlang az már.~Hogy ezen a földön élő állat 479 II| ennek az egész földdarabnak. Hogy a volkánkitörés által a 480 II| ködvilágnak kell most nekimennem, hogy a Tegetthoffot keressem. 481 II| Olyan közel látszik hozzám; hogy a kiáltásnak át kellene 482 II| lábamhoz, mintha maga kérné, hogy üljek fel a hátára, s amint 483 II| Még mindig azt hittem, hogy a fata morgana csalképe 484 II| kápráztatá. Hanem az vigasztalt, hogy bármilyen mélyen hatolunk 485 II| szárazföld egy részének, hogy az mérföldeket hátrahaladva, 486 II| szárnyasai oly szelídek, hogy meg lehet őket fogni kézzel. 487 II| A Tegetthoffon, az igaz, hogy asszonynak való öltözet 488 II| zászlóját magukkal hordják, hogy a szemközt jövőket üdvözölhessék 489 II| drágább öltözete, fogadom, hogy senkinek sem volt még! Hogy 490 II| hogy senkinek sem volt még! Hogy megörül majd mind ennek 491 II| ismét útra keltem volna, hogy menyasszonyomat hazahozzam: 492 II| én meg e beszédből?~Azt, hogy erre a hajóra a rajta levőkkel 493 II| Tegetthoffra az a sors vár, hogy egyszer az alatta levő jégtorlasz 494 II| szerint oly állásban volt, hogy a hátulja magasra fel volt 495 II| jégtetőrül alácsúsznék. Lehet, hogy e lecsúszás által még jobban 496 II| bizonyosan eltemetik. Lehet, hogy utat tör magának egész addig 497 II| magasból leszökni. Lehet, hogy ezen a kísérleten derékban 498 II| szüksége többé torpedóra, hogy azt keresztültörje.~E veszedelmes 499 II| Hanem az a baj támadhat, hogy az önsúly kölcsönözte roham 500 II| szárazföldtül. Jó szerencse, hogy rajta vagyok, mert ha itthagy