Part

 1  I|    kapitány után: semmi visszhang.~Engem ittfelejtettek.~Összejártam
 2  I|          fiát. Most ez fog megenni engem.~Védtelen voltam. Rémültömben
 3  I| minoritásban vagyok: ők megennének engem. Lépjünk alkura! Te ne bánts
 4  I|        Lépjünk alkura! Te ne bánts engem! Én nem bántalak téged.
 5  I|           festette azt Rafael. Hát engem mért ne táplálhatna, a jégsivatagban
 6  I|             hogy ezek elvezetnének engem ahhoz a jégbarlanghoz, ahonnan
 7  I|       lenne fedezve.~Ide el fognak engem vezetni az én medvéim.~Sőt
 8  I|     tízezer esztendeig, míg valaki engem is fölfedez a jég alatt.~
 9  I|         mintha kérdezte volna: hát engem itt hagysz? Gondoltam, hogy
10  I|         csak egy újabb börtön.~Ami engem e tündérpalotában érdekel:
11  I|        Bábim. Az ő nyelve az, mely engem életre serkent, s még inkább
12  I|            odaér hozzám, mikor már engem a halál verítéke izzaszt,
13  I|           a medvét megkergette.~De engem nem ijesztett meg ez a rémkép,
14  I|      raktam azokat oda „le”. Hanem engem hozott „le” valaki azóta.~
15 II|        világ, a te koporsód zúzzon engem agyon!”~…Ettől fogva örökkévalóságnak
16 II|            a hű vadállat megértett engem. Hiszen végignézte egész
17 II|       teológiából meg nem szöktem, engem is tápláltak a héber nyelvvel.
18 II|            Naháma azt akarta, hogy engem.~Bábi pedig türelmetlen
19 II|            S ő már tudta azt, hogy engem erről meggyőzött.~Veleszületett
20 II|         kertészetét űzik. Ez tehát engem nem aggaszt. Ezen majd az