Part

 1  I|               még fiának is fogadott; annyira megszelídült Rarey mester
 2  I|              rá a húshasábokat. Bábit annyira tudtam már vinni, hogy tudott
 3  I|             megyek át, nem aggasztott annyira, mint az, hogy mint bírja
 4  I|               barlangba jutottam. Nem annyira magassága képezte terjedelmét,
 5  I| sziklasikátornak.~Az a fekete tótükör annyira megtöltötte a barlang tériméjét.
 6  I|        egészen át voltam izzadva, nem annyira a fáradságtól, mint a folytonos
 7  I|              az volt, leülni étkezni. Annyira Bábi is rávehető volt, hogy
 8  I|            mégis megmaradtunk, az nem annyira valami csudának, mint pusztán
 9 II|              még nem porhanyultak meg annyira, hogy a harmadik gyomorba
10 II|           annak a bizalmát, s elvégre annyira magához édesgette, hogy
11 II|               vette.~Lassankint mégis annyira mentem vele, hogy a kezét
12 II|    levághassam, amik időtlen idők óta annyira megnőttek, mintha saskarmok
13 II|          tördeltem a kristálytömegben annyira, hogy egy erélyesebb kalapácsütés
14 II|              romjai valamely irányban annyira megtöltötték az alsó üreget,
15 II|              földterületen a hőmérsék annyira emelkedett legyen. Ezt nem
16 II|               én az övét. Mikor aztán annyira hatoltunk, hogy egymást