Part

  1  I|             fagydaganatban szenvedő kezeit és lábait oly nagy mértékben
  2  I|                 hogy attól nemcsak a kezei és lábai, de ő saját maga is
  3  I|                kolbásznál több be nem fér, és így éppen ki kellett ütni
  4  I|                    kellett már halnia éhen és szomjan: semmi ét- és it-szer
  5  I|                 éhen és szomjan: semmi ét- és it-szer a hajón nem hagyatván.~
  6  I|         galambposta. Helyesebben lúdposta. És azok a piszkosnak látszó
  7  I|               tudóstársaságnak s a mexikói és rio-janeirói nyelvészeti
  8  I|                    s áthelyezték a jeddói2 és pekingi akadémiákhoz. Azok
  9  I|                  itt vagyunk mindig sokan. És akik vagyunk, mind értünk
 10  I|              görögül, Erődy mester a török és perzsa nyelvekben, Szathmáry
 11  I|            ágyúablakon bújt be bizonyosan. És én ráismertem a jegesmedvére.~
 12  I|              perzselésfoltról ismertem rá.~És én megettem ennek az asszonyságnak
 13  I|                    átrohantam a kemikáliák és naturáliák kabinetjébe,
 14  I|         ajtónyílásban kétrét hajolva. Feje és első lábai benn voltak a
 15  I|                 faluba a medvepásztor dob- és tilinkószava mellett. Nyáron
 16  I|                  fejni.~Megfejni a medvét? És miért ne? Ha őseink ihattak
 17  I|                   anyamedve!~Megpróbáltam, és sikerült. Csak az a kár,
 18  I|                    a mindenféle ritkaságok és csodák, amiket tudósaink
 19  I|                nagy bömbölve, s a karfákra és árbocokra mászott, képezvén
 20  I|             odaültetett a kötéltrónra maga és Bábi közé.~De nem a gratulációkra
 21  I|                  jégbarlanghoz, ahonnan ők és őseik éldegéltek eddig,
 22  I|                 csinálnék én nekik csákány és puskapor segélyével olyan
 23  I|               majmokkal közös kiváncsisági és utánzási ösztönét, bizonyos
 24  I|           fejedelem megharagszik valakire, és azt üti, melléállni és segíteni
 25  I|                     és azt üti, melléállni és segíteni a verésben. Megfigyeltem,
 26  I|                    fölismertem az ősbölény és ásatag iramszarvas vázait.~
 27  I|               belépnénk, álljunk meg elébb és fejtsük meg, hogy jöhetett
 28  I|               legelész, itt pedig jég van, és fű nincs: tehát kérdés,
 29  I|                 még igen erős emelkedésnek és szállásnak volt kitéve.
 30  I|                 lett a következménye; künn és benn. Egy csoport fiatal
 31  I|                    háziállat is haragszik, és megharapja a legjobb emberét
 32  I|                    aztán fogtam a csákányt és a feszítő rudat, a lámpát
 33  I|                  azzal az ereszkedő géppel és annyi málhával, amennyit
 34  I|               kellett a kerekes gépet fel- és lehajtanom, míg szánkám
 35  I|                 bővében! Az a kevés kőszén és fa, amit magammal hoztam,
 36  I|           múmiákkal fűtenek. A legfinomabb és megemészthetőbb részét az
 37  I|            agyarakkal, iszonyú szarvakkal, és közöttük az állatvilág rejtélyes
 38  I|                   kétalakúi, akik repültek és másztak, madarak voltak
 39  I|                    másztak, madarak voltak és négy lábuk volt, vagy szőrt
 40  I|                  ősvilági szarvast. Lőport és Bikford-gyutacsokat használtam
 41  I|                    íze valamihez a halzsír és avas sajt között; talán
 42  I|              sertével bevonva, mely kemény és vastag, mint a sodrony,
 43  I|                 mint a sodrony, míg nyakát és fejét fehér borosta bozontosítja.
 44  I|                    az ősemlősöké; de barna és porhanyó. Egy darab hússal
 45  I|                 porhanyó. Egy darab hússal és a dinornis-tojással siettem
 46  I|                  bele. S aztán felugrottam és elkezdtem táncolni és rázkódni
 47  I|          felugrottam és elkezdtem táncolni és rázkódni minden tagjaimban,
 48  I|    fölfedezéseimből, mint a dinornis-tojás és a pterodactylus-szalonna.
 49  I|             jégörvényben sütöttem, főztem, és még milyen illatú süteményeket!
 50  I|                  süteményeket! Pézsmaillat és pecsenyeszag együtt! Hisz
 51  I|                 falai simák, mint a tükör, és éles jégcsipkékkel fegyverzettek.~
 52  I|        kloroformmal, vakító fényű lámpásom és a húsfalatok.~Hanem amint
 53  I|                  leugrott hozzám a hídról. És én, mikor láttam, hogy nem
 54  I|                    keservesen nyöszörögni, és a fogait vicsorgatta rám,
 55  I|                  azután szépen megnyúztam, és feldaraboltam műértőleg. (
 56  I|                  pompásan éltem ide alant. És amellett gondom volt rá,
 57  I|                  primigenus, pterodactylus és dinornis pecsenyéket (amik
 58  I|             letette a fejéhez, leült mellé és várta, hogy az mikor kel
 59  I|                  Minden rabnak az az ébren és álmában örökké visszatérő
 60  I|              barlangban örökké tart a jég, és mégis örökké olvad.~A boltozatról
 61  I|             magamat látnom élelmiszerekkel és a sziklamászáshoz való eszközökkel.~
 62  I|                    meredeken ment fölfelé, és talaja többé nem volt sikamlós.
 63  I|                  féloldalra dűlt agyagpala és kénsavas rétegekkel.~Az
 64  I|                   rétegekkel.~Az agyagpala és diorit között egy sötét
 65  I|                   be van vonva fehér gipsz és zöld tajték malachit kéreggel:
 66  I|                Cliffemineban talált óriás; és gazdagabb annál, mert sötétveres
 67  I|                volt egy tajték malachittal és fösszel bevont réteg, annak
 68  I|          felugrottam fektemből, kiköhögtem és prüszköltem magamat kegyetlenül,
 69  I|                kioltotta a széneny!~Az ám. És mégis világos volt. Most
 70  I|                 bámulat sora. Lábaim alatt és a sziklafalban körülem egyes
 71  I|                   volna meg a tarisznyámat és felöltönyömet, melyeket
 72  I|              sikerült kifeszíteni az agyag és mészréteg közül hat darab
 73  I|                darab másfél méter átmérőjű és huszonöt centiméter vastagságú
 74  I|               rögtön feljött a tó színére, és úszott fölötte, mint a fadarab.~
 75  I|                kellett tákolnom kötelekkel és hajóeszkábákkal a hat egymáshoz
 76  I|                  egyenesen nekem, dörmögve és morogva s féloldalát nekifeszítve
 77  I|           végigdörzsölőzik rajta.~A rémség és bámulat minden erőmet elvette.
 78  I|             legyintésével pozdorjává töri. És nem ijed meg a lámpástól.
 79  I|           átnyargalta velem egy óra alatt.~És amellett nem evett semmit.~
 80  I|                    lapjai zöld, veres, kék és sárga ellentétes színeket
 81  I|             terjedelmét, mint inkább széle és hossza.~Feketesége jellemezte
 82  I|            lehetett tovább menni. Az augit és dolerit sziklák véget értek,
 83  I|               várrom.~S az irtóztató lökés és dörzsölés következtében
 84  I|                izzást idézett elő.~Hogy én és hű utitársam e hőségben
 85  I|                   félig meg voltam vakulva és kimerülve.~Az volt hátra,
 86  I|                                 A labirint és lakói~Egy nagy csalódás
 87  I|                 sziklában, hogy egy hosszú és folytonos repedést szakított
 88  I|                   képeztek előttem. Jobbra és balra, alá s fölfelé tátongtak
 89  I|   keresztüliramodik rajtam. Én, aki térden és tenyeren állva sokkal alacsonyabb
 90  I|                egész világ minden geológja és paleontológja összeröffent
 91  I|                közül. – Otthagytam aranyat és ezüstöt. Én levegőt kerestem –
 92  I|             ezüstöt. Én levegőt kerestem – és vizet.~ ~
 93  I|                     nincs olvadt víz soha.~És mégis számítottam rá. –
 94  I|                  kötve; s míg ő fennmaradt és megkapaszkodott, addig én
 95  I|                 bizonyos volt. Hatályosabb és merészebb eszközhöz kellett
 96  I|              töltényeket. Egyet elővettem, és beleillesztettem a vésett
 97  I|                 eldördülő pukkanást mélyen és soká visszhangzó tompa dörömbölés
 98  I|        barlangokkal!~Egy alul is, felül is és köröskörül gömbölyű üreg
 99  I|                   Lauterau jéghegyei alatt és Natersnél Felső-Wallisban; –
100  I| kristályoszlopokkal, hatszögű piramidokkal és kettős gulákkal; a titánok
101  I|         szivárványszíneket játszik mélység és magasság; minden fény visszavert
102  I|                csaknem hat láb magas, sima és magas homlokkal. Egész testén
103  I|                 volt; öklei összeszorítva, és karjai kissé felhúzódva.
104  I|                 éri. Egy halott bőre merev és rideg. Ha a haj tovább akart
105  I|               akart nőni, annak a kristály és a test között csak úgy lehetett
106  I|                aztán hetek múlva ásnak ki, és úgy költik újonnan életre.~
107  I|                  lehetne költeni.~Forróság és borzadály váltogatta egymást
108  I|                    egyszer asszonyi hangot és néznék szemekbe, melyek
109  I|             amiknek történetírói a kagylók és páfránok, s krónikájának
110  I|                    s az Úr parancsszavának és az ő szolgálattevő angyalainak
111  I|                  azt kérdezik tőlem szóval és tekintettel: „Hol van hát
112  I|                   lehetett eltűrni a fényt és meleget? Hol vannak a mi
113  I|                   amelyben csak tavasz van és ősz, s a kettő mindig tart
114  I|                 ősz, s a kettő mindig tart és mindig együtt?” S én aztán
115  I|                  világot: „Ime itt van! Hó és jég és örök éj: az északfény
116  I|                     Ime itt van! Hó és jég és örök éj: az északfény a
117  I|                   volt, mint a metafizikai és pszichiátriai nehézségek.
118  I|                    adhatnék nekik mit enni és inni.~Italom magamnak is
119  I|                akármennyi idő van a tegnap és a holnap között. Egyetlenegy
120  I|            következtek egymás után, balrul és jobbrul váltogatva.~Ezek
121  I|                 halott alak után, megszánt és odajött a kristálykoporsót
122  I|                 egyidejű a hegykristállyal és a dinornissal.~Ugyan hogy
123  I|                 élni fog! Mert föld felett és föld alatt ez az első kötelessége
124  I|                mutatja.~A hasadék a szikla és a kristály között elég széles
125  I|                    volt, hogy útitársammal és iszákommal átkeljek rajta.~
126  I|                   érctelen kő minden fala.~És mégis kincset tartalmazott
127  I|                    hanem feltartá az orrát és szaglászott, és aztán megtaszigált
128  I|                   az orrát és szaglászott, és aztán megtaszigált az orrával,
129  I|                    Markából evett valamit, és csámcsogott erősen.~Ah,
130  I|                    fel: azt a drága illat- és gyógyszert, ami csak a cethalak
131  I|                felszínén úszik.~Csemegével és vízzel eszerint el volnánk
132  I|                   sötétben voltam most is.~És mégis láttam.~A víz világított.
133  I|                 úgy hajítják bele a cetbe, és amely percben a szigony
134  I|                Nekem azonban a spekuláción és a lojalitáson kívül még
135  I|                    keresni; ilyenkor hall- és látérzékei a víz alá vannak
136  I|               könnyen meglephetnék tengeri és szárazföldi nagyszámú ellenségei.~
137  I|              legközelebbről végignézhetni. És nemcsak a nézhetés volt
138  I|                 nagykorúvá vagy hat alatt. És hátha egy ikertestvére volna
139  I|                  élelmiszerekkel.~Medvehús és cethaltej.~Az elsőről azt
140  I|                 tanyámat, ahol forrásvizem és tejem volt. Csupán világítószerem
141  I|             befolyását is éreztem a tenger és a tó közötti összeköttetésnek.
142  I|                   s kedvenc eledele a cápa és a cet.~A cápa, a rettentő
143  I|                   nyolc nyakcsigolya táján és a hasán; koponyája kemény,
144  I|       élethalál-harcra.~A cet a rémülettől és sietségtől horkolt és fújt;
145  I|           rémülettől és sietségtől horkolt és fújt; a gőz sugárokban lövellt
146  I|             erősebb, a cachelot pedig fújt és horkolt, s mikor egyszer-egyszer
147  I|            csattant, mint egy mennykőütés.~És eközben a cet folyvást szájában
148 II|                   része, abban van a csont és bőr közötti sajátszerű üregekben
149 II|                   magát a physeter gyomrát és beleit.~A bemenet könnyű,
150 II|                    kell hasogatni, besózni és felfüstölni. Ez mind meglesz.
151 II|                   egész kis cápát nyelt el és vetett ki, s megint elnyelt
152 II|                 találtam apró tintahalakat és csontvázait régebben elköltött
153 II|                    idegszalag még mozgott, és valamennyi pacalrojt még
154 II|                bendőket egyenkint kivágtam és előhúztam a szörnyeteg torkába,
155 II|                 bendőjével együtt a szívét és lépét is elmerítettem a
156 II|                Ennek a falai egészen simák és síkosak; ez már a vegytani
157 II|                    műhely, honnan a chilus és a salak, a víz és a tömör
158 II|                   chilus és a salak, a víz és a tömör részek külön útjaikra
159 II|                   A legbecsesebb illatszer és gyógyanyag. Angliában unciájának
160 II|                    amihez a roppant hosszú és vastag beleket is mind felhasználhattam.
161 II|                   visszatér, a nagy tűztől és a halzsírtól?~Nem az. A
162 II|                 princet is kínálta nagyon; és jó kedvében meghengergőzött
163 II|               kifejtettem, s azt felszabni és megvarrni mindenféle női
164 II|                    amiről minden céhmester és atyamester, akinek e szakbeli
165 II|                   moi”. Magam vagyok a nép és az uralkodó. Vannak iszonyú
166 II|             iszonyú kincseim a föld alatt; és nincs semmi államadósságom.
167 II|               háborút, mégpedig a tengeren és győzedelmesen. A vesztes
168 II|                  népem, akit megnyergelek, és egy népem, akit megfejek.
169 II|         keresztülbújnom. Először agyagpala és homokkő rétegeken vitt keresztül;
170 II|                  túl, ahol már nincs rovar és a kőszénalkotás rétegeiben,
171 II|                 repülő bogara a levegőnek.~És a méh mégis itt döng a fejem
172 II|                    ott nem lobogott többé. És aztán amilyen messzire annak
173 II|            petróleummal van keverve.~A víz és a petróleum egy része valami
174 II|                   egyetlen egy szál gyufa!~És én nekem teljes elhatározott
175 II|            ellátott nitroglicerin töltényt és ahhoz mintegy kétszáz méternyi
176 II|                    való élelmiszert, vizet és világításhoz való zsiradékot
177 II|                   alsó áthevített részére.~És arra hangzott, mint a citerapengés,
178 II|                     zöld, piros, rózsaszín és viola sugár ragyogott át
179 II|                  aknázva kőolajjal. Millió és millió hektoliterei a petróleumnak
180 II|               néhány perc lefolyása alatt. És én itt várom azt a rettentő
181 II|                    leírni lehetetlen. Apró és sűrű, de folytonosan növekvő
182 II|              érzékeimet káprázatba hozták.~És annak a rázkódásnak is volt
183 II|                   az irtóztató csattanások és dörgések a föld felett és
184 II|                  és dörgések a föld felett és a föld alatt.~Most van az,
185 II|                   bazaltok ropognak. A tűz és jég közé szorult fókák,
186 II|                 zajt, mely körülem zengett és ropogott: nem érzettem mást,
187 II|                  Elneveztem őket Lámekhnak és Nahámának.~Nem halott, nem
188 II|             életerőt felfokoz. Ifjúvá tesz és boldoggá. Richelieu késő
189 II|               egymással, a tűz a jéggel, – és én itt a föld mélységeiben
190 II|                   Alulról, a lábtól kezdve és háttal fordítva kellett
191 II|                   szellem szállong, vonzva és eltaszítva a delejvillanyos
192 II|           szemekből a könnyet kicsordítja.~És közbe-közbe felharsan a
193 II|                szívhang.~Amint végre arcát és szemhéját is bedörzsöltem
194 II|                   közepett a szívdobbanás.~És megszületett!~Az első szívdobbanás.~
195 II|                   hatott az alvóra; karjai és lábszárai.egyszerre fölrándultak,
196 II|                    egyszerre fölrándultak, és szemei felnyíltak. Fölébredt.
197 II|                 kezével hirtelen felkapta, és betakarta vele magát.~Aztán
198 II|              állati meleg gyógyerővel bír. És a hű vadállat megértett
199 II|             fegyverkovácsolást, az emberek és vadállatok nem éltek oly
200 II|                    nézve, ami volt Romulus és Remusnak az anyafarkas.
201 II|                     betakarózott a hajával és elaludt.~Még szavát nem
202 II|              született gyermek, a vadállat és a szemérmes szűz között.
203 II|                szűz között. A gyanútlanság és félénkség, a szelídség és
204 II|                  és félénkség, a szelídség és makacsság keveréke. Minden
205 II|                  csak a hanglejtésből ért, és csak különböző hangú sírással,
206 II|               odahajolt a medvén át fölém, és elnézett hosszan; mikor
207 II|                    tud.~Odaadtam neki vas- és rézeszközeimet, mik számára
208 II|               gyermek örül a feltaláltnak, és siratja az elvesztettet,
209 II|             szándékomat, lábaimhoz borult, és térdeimet átkarolta.~– Jól
210 II|                   egy nagyot prüsszenteni, és aztán prüsszentett egymásután
211 II|                addig guggolva bámulva ült, és azzal rohant – nem az életre
212 II|                   folyvást ölelve kebléhez és önkívületben lihegve.~Nem
213 II|               karjait a nyakam körül fűzve és zokogott.~Ezt már értettem.~
214 II|              korbácsul nyújtsa az öregnek, és meg hagyja vele ostorozni
215 II|               földre, szétzilálta a haját, és kristályhomokot szórva a
216 II|               vagyok itt alsóház, felsőház és király. De bizony elveszlek,
217 II|              széléből.~Erre elérzékenyült, és megáldott e szókkal, amik
218 II|                 botanikai gazdagsága: moha és zuzmó. Ha te itt növénnyel
219 II|           lehetetlen”, nem ismeré. Szidott és hadonászott a pálcájával.
220 II|            tudományos akadémiában előadta.~És ezt mi, újkori emberek,
221 II|            hegykebel minden nemes érceinél és drágaköveinél.~Ime az özönvíz
222 II|                   halandó embernek, aki él és meghal és feltámad és újra
223 II|                 embernek, aki él és meghal és feltámad és újra él!~Minő
224 II|                   él és meghal és feltámad és újra él!~Minő csók volt
225 II|          hagyhattuk magában, étlen-szomjan és sötétben. Hozzá kellett
226 II|              borult; én szidtam: ő csókolt és kacagott. Én halálra voltam
227 II|                    hogy saját akarata van, és hogy nem fél. S ő már tudta
228 II|                kristályok, mik a klór, réz és ammoniák vegyülékeiből támadtak,
229 II|                 venni a vasrudat, csákányt és köteleket s Bábival nekiindulni
230 II|             kolbász!”, sajt, füstölt nyelv és manna fog hamarább elfogyni,
231 II|                vagyunk zárva. Ő megcsókolt és nevetett.~S aztán, mikor
232 II|          villámlott szemeivel diadalmasan, és aztán addig kapargatott
233 II|                     De hol?~Naháma hamisan és okosan felelt, fejemre téve
234 II|                  különféle sziklaoldalakra és malachitdarabok mellé raktam
235 II|                 vihogva ugrált körülöttem, és körmeivel tépte a sziklát,
236 II|                    s odasiettem az öreghez és Nahámához. Egy szikla mellé
237 II|                   ürege.~– Kelj fel, öreg, és haladjunk.~E perctől fogva
238 II|                  Legyen ellenséged a föld; és ne adjon neked ingyen gyümölcsöt.
239 II|                  gyümölcsöt. Bujdosó légy. És meg ne tudj halni!~És aztán
240 II|                légy. És meg ne tudj halni!~És aztán bélyeget ütött homlokára,
241 II|                 ismeretes az emberek előtt és „hétszer átkozott legyen
242 II|                    ott van még a homlokán.~És mi mindnyájan, akik az arcunkon
243 II|              köntösét, az amianth palástot és sírt keservesen.~Hanem azután,
244 II|                  akkor kézen fogta Nahámát és odavezeté az egyik Neptun-serleghez,
245 II|                   minőt ma ismerünk. Fehér és átlátszó, tojásdad alakú
246 II|                   átlátszó, tojásdad alakú és háromélű. Hasonló azokhoz,
247 II|            teremnek, (Cyperus Esculentus). És még számtalan mag, gumó,
248 II|          természetnél, keresve föld felett és föld alatt és víz fenekén
249 II|                  föld felett és föld alatt és víz fenekén azt a minden
250 II|               mielőtt a búzát felfedezték.~És ezt mind Kain találta fel:
251 II|                    szidalomnak használjuk. És ő hagyta ránk a kenyértermesztés
252 II|                unokáinkra: a kenyérkereset és a testvérgyűlölet.~A földmívelés
253 II|              mintha az idén aratták volna.~És ez mind az én örökségem.
254 II|                 feleségének neve volt Adah és Cilla.~Adah gyermekei voltak
255 II|                Adah gyermekei voltak Jábál és Jubál.~Jábál találta fel
256 II|                minden építészek, kőfaragók és háziurak őse. Jubál találta
257 II|                 Jubál találta fel a lantot és a dudát (a francia szöveg
258 II|                 költők, zenészek, énekesek és kántorok.~Cilla gyermekei
259 II|                    ez a kovácsok, gépészek és katonák ősapja. Ennek a
260 II|                   a feleségeihez: „Oh Adah és Cilla, ha én valamely férfiútól
261 II|                    egy erős férfiút sebbel és egy vastag ifjút kék ütéssel.” (
262 II|               folyvást ott kellett maradni és siratni a régen megholtat.
263 II|                    az a látvány, melyet ég és föld mutat, midőn a szabadba
264 II|                szabadba kilépnek. Olyan ég és olyan föld, aminőt ők nem
265 II|                 nem láttam még ezt az eget és ezt a földet.~Legelőször
266 II|               fagyponton fölül emelkedett.~És azután minő ég ez itt fölöttem?
267 II|                  hát a felhőket mi okozza? És mitől fénylenek azok? Néha
268 II|                    s az alatta levő homok- és agyagrétegeken át a fenntartó
269 II|                   leggyönyörűbb délvirágok és tropikus gyümölcsök kertészetét
270 II|                  kirohanó gáz meggyulladt, és egy angol mérföldnyi kerületben
271 II|                amik téli álmukat aludni hó és jég alá ásták be magukat,
272 II|             üregében van hajlékom, élelmem és Nahámám, visszatalálok-e
273 II|                    hallatott, melyre körül és messze semmi visszhang nem
274 II|                  ez megtörtént, felszökött és elkezdett velem iramodni
275 II|                    veszendőben odahagyták.~És minő zsivaj, minő élet volt
276 II|                  hosszú jégtorlatot, eközt és a szárazföld sziklahalmai
277 II|                    s sorra öleltem árbocot és kéményt, mintha testvéreim
278 II|                     nagy sas, griff, fekvő és álló oroszlán, csíkok, sávok,
279 II|                   kockák, liliomok, gömbök és csillagok, annál szebb mustrát
280 II|                   amik képtelen szeszélyes és minden egyensúlyról való
281 II|                 akármi történik is alattam és körülöttem.~A kormánypáholyba
282 II|                 hogy a lábait kiszabadítja és úszik. Az én lábaim oda
283 II|                    ideje lábaimat eloldani és menekülni. A hajó olyan
284 II|                   süllyedni, az égő kőszén és petróleum a jéglapot kiolvasztaná
285 II|               akadályozták volna.~Lámekhet és Nahámát még mindig a Káin
286 II|                    magában igen dicséretes és istenes foglalkozás: áhítatosság
287 II|                    meg lesznek lepve az ég és a föld által, melyet látnak;
288 II|                   földön lomha köd. S eget és ködöt veresre fest a hegytetőkbül
289 II|                  megkettőztesse az embert, és egy sima fényes lapból kiki
290 II|               Nahámával, s magam a szánnal és Bábival visszatértem a katakombához,
291 II|                 gyorsan száll fel az égbe. És nem tudom, nem jobban tetszenék-e
292 II|                  levő volkán, s a hegyesen és menetelesen, mint egy sarkantyú
293 II|                kőszénréteg által; a keleti és nyugoti oldalon mutatkozó
294 II|                   a Ferenc József-földtől! És én hozom a magunk kvótáját
295 II|                  egészen sajátszerű égalji és földtani viszonyai vannak.
296 II|                  kőszénréteg alatti homok- és agyagrétegen át nem hatolhat,
297 II|                kell születni egy új állati és növényi életnek. A föld
298 II|                halott; az tele van növény- és állatfajok csírájával, embrióival.
299 II|             csírájával, embrióival. Ha víz és meleg járul hozzá, teremtő
300 II|         visszanyeri. A folytonos nedvbőség és folytonos meleg űzni fogja
301 II|                    már leolvadt minden jég és hó, s az oly iszaptengert
302 II|                  nephitinekkel, eliudokkal és óriásokkal.~Az öreg, amint
303 II|                   a „chitta”, a tavaszbúza és a „cussemet”, a tönköly,
304 II|                kedvenc hagyma, a „b’zalim” és „chaszir”, a felfutó „phol”
305 II|                   babfajt termett, az édes és illatos hagymájú „shumim”,
306 II|               gyümölcsöt adott a „shikmim” és a „shaked”, az egyik fügét,
307 II|             virággal illatozott a „kimosh” és a „chabatzelet”, az nárcis,
308 II|              vérveres az ég visszfényétől, és nem csak attól.~Mikor e
309 II|                 Magam is lementem a tóhoz, és poharamat telemertem belőle.
310 II|            egymással harcol, egymást falja és üldözi. Százféle alakú csodái
311 II|             jácintok, cápák halászhálókkal és fogókarokkal: és mindez
312 II|            halászhálókkal és fogókarokkal: és mindez egy csepp vízben
313 II|                    az őse: az elsőszülött.~És amint a zöld burokkal lepett
314 II|              jelszó a mindennemű férgeknek és puhányoknak a megalakulásra.
315 II|                    Apró szörnyetegek, gömb és kígyó alakban, nyúlós testtel,
316 II|                  nyúlós testtel, evickélők és lomhák, fej nélküli, szem
317 II|               megjelenik a minden habarcok és vízben járó férgek ura,
318 II|                   polip bekebelezi rögtön. És belseje nem gyomor. Ki lehet
319 II|                   oldalán, s összenő vele, és lesz akkor egy állat két
320 II|                kezdé.~Most már a nelumbium és nunufár széles levelei is
321 II|              előttem veri magát a földhöz, és amellett nem tud hangot
322 II|                    maradt, az a korhadt fa és növényi pudva. Legelőször
323 II|                    egyszerre; szömörcsögök és pöfetegek, akós hordó nagyságúak,
324 II|              ellepték a sziklamélyedéseket és a tó környékét. A canna
325 II|               növények is örülnek, éreznek és szeretnek.~Mind e rendkívüli
326 II|               hevítő tűz, a langynedvekkel és ammonsóval terhes lég, az
327 II|                    náluk tél, tavasz, nyár és ősz: mert örök nyár volt;
328 II|               éppen oly szivárványt játszó és piros, mikor csendesen evez,
329 II|       fonálcsápjaival, az kínosan vonaglik és megdermed. Ha ember nyúl
330 II|                született országa az állat- és növényvilágnak tárul elém.~
331 II|               gombák, üres bélű páfrányok; és köztük az elődeik pompás
332 II|                rohadt nedvű talaj, légnedv és hőfok hoz elő, másutt alusznak,
333 II|                    kezdenek tért foglalni. És minő füvek? Amik egy nap
334 II|                 nádak, bambuszok, rotangok és cukornádak minden berkei
335 II|               hangyák, s viszik el télire.~És egyszer a mély csendben
336 II|                 két lába van a feje alatt, és felül mintha rózsaszínű
337 II|                  nem tudni, hogy mivel él, és miért él, hogyan tartja
338 II|                  láznak főfeltétele: az éj és nap hőmérsékének a nagy
339 II|                    A szétnyíló equisetumok és lycopodiumok szárai kiállhatatlan
340 II|                     felszíne bebőrösödött, és egyre mozgott; mintha dagasztaná
341 II|                 szétnyúló tag: talán kezek és lábak.~Mi fog születni?~
342 II|                   kidomboruló körrajzokat.~És ekkor egy kínzó pokolbeli
343 II|                   akkor ebben élek tovább. És akkor ez a szörnytest kényszeríteni
344 II|        megszabaduláshoz Lámekh gyógyszerei és Nahámám buzgó imái is.~Csak
345 II|                           Ne tovább!~A láz és fáradtság után mélyen és
346 II|                   és fáradtság után mélyen és hosszan aludtam. Ami fölébresztett,
347 II|        felkapaszkodnom; Lámekh ott térdelt és karjait kiterjesztve imádkozott.~
348 II|                köröskörül sárga, rózsaszín és zöld sugárkévéit, sötét
349 II|             bejártam még egyszer Nahámával és Lámekhkel, kísérve hű medvémtől,
350 II|               Széles fej, hátgerinc, kezek és lábak. Megölte őt a föld,
351 II|              mellett a Zichy-előfok ormait és a volkán cukorsüvegét rózsaszínű
352 II|                 ezüst fényében a telehold.~És akkor bámulva láttam, hogy
353 II|                rozanilin, azalin, harmalin és fukszin, minden csodaszép
354 II|                    karmazsinnal, míniommal és karminnal örök időkre hajnalszínűvé
355 II|           eseményeket, amik a Tegetthoffon és környékén történtek, s azon