Part

  1  I|                     elaludta az időt.~Itthon azt mondták rá, hogy meghalt,
  2  I|                     egy bucanier1, ki, amint azt kopasztani kezdé, bámulattal
  3  I|                     a rejtélyt, nem is adjuk azt ki a kezünkből; hanem az
  4  I|                    hogy édes álmai lehettek, azt arcának mosolygó kifejezéséből
  5  I|                beérhetném két hónapig. De én azt nem teszem opportunitási
  6  I|               világhírű Rarey titka.~Most én azt medvén kísérlettem meg.~
  7  I|                      tejével, le is festette azt Rafael. Hát engem mért ne
  8  I|                 Romae, romano vivito more1), azt befecskendeztem körös-körül
  9  I|                    legyen a főfigyelme, hogy azt hitesse el velük, miszerint
 10  I|                 tehát legelső feladatom volt azt a nagy szánkót, mellyel
 11  I|                      akarta törni a fogával, azt gondolta: dió; hanem aztán,
 12  I|                    tovább menni. Serenissime azt hitte, hogy a rajta ülő
 13  I|                     őket a szánkárul.~Mindig azt tanultam, hogy semmi sem
 14  I|                    megharagszik valakire, és azt üti, melléállni és segíteni
 15  I|                   kapott pofont Marcipántól, azt fülön csíptem, a csizmaszárból
 16  I|                  afelől, hogy amit kerestem, azt megtaláltam. Az a völgy
 17  I|                  tutaja jég.~Már most tudjuk azt, hogy a tengernek van egy
 18  I|                 elfordításával meggyujtottam azt, úgyhogy amint a barlangba
 19  I|                     titáni orgonát takar el. Azt a csepegő jég csapjai alkották,
 20  I|                   barlang legmélyén az ember azt képzeli, hogy az a templom
 21  I|                  leggonoszabb fenevad is, ha azt látja, hogy enni adnak neki.~
 22  I|                     téve, tüzet szítottam, s azt a málhák tetejébe tettem.
 23  I|                legízletesebb falatja a talp, azt legelébb is lefűrészeltem
 24  I| gulyáshúskonzerv-készítés.~Elhoztam magammal azt a Papin-féle párában főző
 25  I|                      milyen tüzelő szerszám, azt már az angolok is tudják,
 26  I|                      vadaknak békét hagytam, azt már tudtam, hogy a dinotherium
 27  I|              pézsmaszagú húsa van. Nem eheti azt meg más, mint a jegesmedve.~
 28  I|                minden eredmény nélkül, s már azt kezdtem hinni, hogy a nagy
 29  I|                     itt a jég között, holott azt a vízár messziről hozta
 30  I|                       A csákányütések, mikor azt a roppant jégoszlopzatot
 31  I|                      a hajótöröttek ösztöne. Azt reméltem, hogy talán az
 32  I|                  Talán a felfedezők meglelik azt a palackot, melybe levelemet
 33  I|                felvontassam magamat a hídig. Azt képzeltem, hogy helyre tudom
 34  I|                    medve le talál rá ugrani, azt a gép kötelei meg nem bírják.
 35  I|                       mindannyiszor odavitte azt a megholt társnak, letette
 36  I|           legkedvesebb atyámfia volna.~Végre azt gondoltam ki, hogy egyszer
 37  I|                      többé Marcipánhoz, csak azt tette, hogy el-ellátogatott
 38  I|                   nem hordtam magammal; mert azt bizonyosan összetörtem volna.
 39  I|              Vegytani vagy más okok idézik-e azt elő? Ide már nem hat a föld
 40  I|                 adjon, s aztán meggyújtottam azt.~A magnézium tiszta fehér
 41  I|                   gondolnom.~Miből csináljak azt itten? Fa nincs. De van
 42  I|             csákányommal, hogy kiszabadítsam azt a mész közül, mely igen
 43  I|                szénsav fejlődött ki, s amint azt megbolygatják, a vigyázatlan
 44  I|                      az ábrázatomba. Először azt hittem, hogy álmodom. Azután,
 45  I|                     s még inkább köszönhetem azt az ő prüsszögéseinek. A
 46  I|                      a tavon. Belehajítottam azt, s a kőlemez rögtön feljött
 47  I|                    sem vízfolyás nincs, mely azt innen továbbvigye. Ha visszajövök,
 48  I|                           A bazalt születése~Azt a földalatti folyosót, mely
 49  I|                   szóltam, s a dolerit, mely azt később mindjobban hátraszorította.
 50  I|                    mindenféle tekervényeiben azt a folytatólagos üreget,
 51  I|                     fokot mutatott 0 fölött.~Azt hiszem, hogy a malachit
 52  I|                      követ, s belehajítottam azt a tó közepébe.~Ekkor történt
 53  I|               égcsattanás mérveit, s követné azt a vulkánkitörésnek földrengető
 54  I|              megkísértettem, hogy felálljak, azt tapasztaltam, hogy ez a
 55  I|                     fújt keresztül, utoljára azt találtam ki, hogy felfeküdtem
 56  I|                   térnek kell lenni azontúl, azt bizonyítja az erőszakos
 57  I|                      költséggel, s elnevezte azt a maga nevéről Mosaesaurus
 58  I|                     hőfokra le nem szállítja azt.~Előre kellett hatolnom.~
 59  I|                   kötélhágcsóhoz folyamodni, azt ismét a már kipróbált módon
 60  I|                    sodronyt, s meggyujtottam azt, bevilágítva vele az előttem
 61  I|                     vakító fényű fehér volt. Azt apró fehér jegecek boríták,
 62  I|         kristály-oszlopcsarnokot, elindultam azt körüljárni.~Az egész oszlopcsoport
 63  I|                    pihe, láthatlan szőrszál, azt a viszontagság, az időjárás
 64  I|                Tiszta, átlátszó víznek látta azt maga előtt. Talán át akarta
 65  I|                  maga előtt. Talán át akarta azt úszni; vagy talán csak inni
 66  I|                    kik aeonok óta alusznak s azt mondani nekik: éljetek tovább!~
 67  I|                     ha aztán ezek az emberek azt kérdezik tőlem szóval és
 68  I|                 kristályt szétrepeszteni.~Ha azt a lapját, amely érdes kvarcréteggel
 69  I|             föleleveníteni: oktalanság volna azt megtennem; nem adhatnék
 70  I|                    üreg volt a hátuk mögött, azt a szerteszét feccsenő kristálytömeg,
 71  I|                  tömege egész kéreggel vonta azt be s odaragasztotta a talajhoz.
 72  I|                       Szegény jó Bábi, mikor azt látta, hogy így epekedem
 73  I|                     kristálykoporsót nyalni. Azt gondolta, az is jégből van,
 74  I|                 között, ami rajtam megesett, azt az egyet tartanám a leghihetetlenebbnek,
 75  I|               lecsorgó vízsugárnak, úgy itta azt fel röptében, míg én víztartómat
 76  I|                       nyújtózva sem érném el azt az ötméternyi magas sziklapárkányt.
 77  I|                      patellákkal. Bábi tudja azt már régi tapasztalásból,
 78  I|               nagybecsű ámbrát ismertem fel: azt a drága illat- és gyógyszert,
 79  I|                  kapunk halat ebben a tóban, azt megfogjuk. Jó lesz, Bábi?
 80  I|                     kértem a sorstul, mindig azt kaptam meg, ami legnagyobb.~
 81  I|               megölöm, ennek a hullája, amíg azt egy medve fölemészti (mert
 82  I|                  egyet, legfeljebb kettőt, s azt szoptatja egy álló esztendeig,
 83  I|                      cet alá furakodni, hogy azt tőgyeihez feltolja a vízből,
 84  I|                 tőgyeihez feltolja a vízből, azt mondám a kis cet úrfinak:~–
 85  I|            atyafiságra. Tehát kérem magamnak azt a másik kútforrását az életnek.~
 86  I|                     és cethaltej.~Az elsőről azt tartják a vadászok, hogy
 87  I|                    jegesmedve. Nem hiszem én azt; ha igaz, sem bánom.~A cethal
 88  I|                   azon gondolkoztam, hogy ha azt a két ősembert életre költhetném,
 89  I|                    közötti összeköttetésnek. Azt, hogy a tenger hőmérséke
 90  I|               édesded álmát félbeszakítanom. Azt különben ez a nagyszerű
 91  I|                      az ő csontbőre kiállják azt. Megújítja a támadást.~„
 92  I|                      meséjének hittem addig, azt élően láttam e pillanatban;
 93  I|                    vele együtt az én medvém.~Azt hittem, hogy a vízbe fojtotta
 94 II|               kellett valami tömlörül, amibe azt eltegyem. Erre legjobban
 95 II|                    szívósságú tömeghez, mely azt a bömbölő hangot tudja kiadni,
 96 II|            szerelmes-e az ámbracet? Elhiszem azt. Akkora szíve van, mint
 97 II|                     bizony ijedten is kaptam azt hirtelen vissza.~A levegő
 98 II|                kövekkel, azok aztán levitték azt a víz fenekére.~A harmadik
 99 II|                 odanőve a gyomor falához. Én azt hiszem, hogy azt a cachelot
100 II|                 falához. Én azt hiszem, hogy azt a cachelot gyomra az óriás
101 II|                   lenni.) A physeter azonban azt tette, hogy amint a szalonnáitól
102 II|                látszott meglepni, legfeljebb azt mondta magában: „Ejnye,
103 II|                   megnyerte magas tetszését. Azt mondta rá: „bouillon” s
104 II|              gazdászati tudnivalók közé: „Ha azt akarod, hogy a cet jól tejeljen,
105 II|                  egyéb dolgom, mint elővenni azt a vékony, csaknem átlátszó
106 II|              epidermisze alól kifejtettem, s azt felszabni és megvarrni mindenféle
107 II|                      embernek, aki egész nap azt a hegyes vasat kezeli, aminek
108 II|                   lenni a szabadba.~Kutattam azt már régen. Oldalnyílás volt
109 II|                 betölteni, s az én lámpámnak azt már a belépéskor meg kellett
110 II|                      vissza.~Hiszen kerestem azt, amitől megrettenék.~A Davy-lámpát
111 II|                    szó.~Mit nyerek én azzal?~Azt nyerem vele, hogy ha az
112 II|                      s a jégburok nem engedi azt elpárologni. Ha most az
113 II|                 végét, hanem keresztülhúztam azt egy tűzaknarobbantó gyutacson,
114 II|             Foganatosítottam én már elégszer azt a feladatot, hogyan kell
115 II|                      a farkáig végignyúlnak, azt kétfelé vágtam, egyikkel
116 II|              egyikkel szorosan körülkötöttem azt a kristályoszlopot, mely
117 II|                 leányt zárta körül; másikkal azt, melyben a férfi rejlett
118 II|                  prizma felső részeire. Amíg azt a kezem elállhatta, addig
119 II|                     az egyik prizmáról, mely azt körül befeketítette, örültem
120 II|                      tehát a műtétemmel csak azt nyertem, hogy a gyönyörű
121 II|             hozzáütődik, szétdurran, s azzal azt az egész üreget, mely naftagázzal
122 II|             lefolyása alatt. És én itt várom azt a rettentő ég-, föld-, hegy-,
123 II|                 csábító nőalak volt bezárva, azt átöleltem két karommal: „
124 II|                      Talán meg sem gyújtotta azt a gyutacs?~Egyszerre aztán
125 II|                    másodperc múlva elnyomták azt az irtóztató csattanások
126 II|                      nem érzettem mást, mint azt a villanyütést, mely minden
127 II|                      mágusai csak elaltatták azt, s Baruch Hageb halála után
128 II|                    tetszett, mintha hallanám azt a neszt, aminek a neve még
129 II|                    néhány pillanatig, mintha azt lesnék, hogyan tér vissza
130 II|                  balkezemet feje alá tettem, azt fölemelve, s jobb kezem
131 II|             szétterítve hevert ott mellette, azt két kezével hirtelen felkapta,
132 II|                     előttem arccal a földre, azt hitte, én vagyok az, aki
133 II|                gyönge rázkódás alatt volt, s azt koronkint egyes heves lökések
134 II|                  benne maradt a kristályban, azt ugyan sajnáltam nagyon,
135 II|                       Én odasiettem hozzá, s azt mondám neki:~– Akarod, hogy
136 II|                      én hányat. Nem értem rá azt számlálni, mert abban a
137 II|                  hízelkedő megszólítás, mert azt teszi, hogy „te bolond!”~
138 II|                amikből leginkább megértettem azt, hogy:~– Neszierim! (rabszolga),
139 II|                többször ütögetett a mellére, azt kiáltotta, hogy ő egy „Cohen!”~
140 II|                   heverő cethalidegért, hogy azt korbácsul nyújtsa az öregnek,
141 II|           kristálytönköt verte a korbáccsal. Azt lehet.~Ekkor én is meg akartam
142 II|            házasságkötés volt, a „Meachssow” azt jelenti: „mátul fogva”,
143 II|                  mátul fogva”, az „almanath” azt, hogy „attul fogva”.~Végre
144 II|                     előtt elhalt: Katlánneth azt jelenti, hogy „férfiölő!”,
145 II|                        Galóth”. (Fogság.)~Ez azt jelenti, hogy amíg a családfő
146 II|                 kristálytuskóra, nekem pedig azt sugta:~– Keszubba!~„Keszubba!”
147 II|                  keszubbáról beszéljenek? Én azt gondoltam, hogy az özönvíz
148 II|                       Ezzel előkerestem neki azt a gyönyörű labrador kristályt
149 II|                    markába szorította. Hanem azt mondta rá:~– Kájim li.~– „
150 II|             ajándékot, s ha a leányának adja azt, akkor annak a neve „parnasza”.
151 II|                    Ezzel a szóval takargatta azt bele az öreg Naháma chlamysának
152 II|                    Volt egy ezüst óraláncom, azt levettem a nyakambul, s
153 II|                     a házasságot szentesíti. Azt hamar kiállítottam a cethalbőrből,
154 II|                   nagyságú barna ocsuval. Én azt szemétnek néztem, s kiöntöttem.
155 II|                   tőlem Nahámára köszöntötte azt, s mikor üres lett a dinornistojáshéj,
156 II|              szertartásból, a földhöz csapta azt mindkét kézzel.~Szerencsére
157 II|                     vegyem én a parperothot? Azt sem tudom, hogy mi az a
158 II|                      veleszületik, odanyújtá azt az öreg elé.~Az öregnek
159 II|                      eső pusztákban elszórja azt. A zuzmó a fellegek nedvétől
160 II|                     meleg, édes asszonycsók, azt hittem, a kristályok is
161 II|                      életet adni, s megkérni azt a csókot, ami húszezer év
162 II|                    előtti kristályban. De ha azt leverem róla, azt fogja
163 II|                      De ha azt leverem róla, azt fogja mondani az a sok tudós
164 II|                     eleinte nagyon irtózott; azt mondtá róla, hogy „Jewamach!” (
165 II|         jégkontinensre.~Leginkább óhajtottam azt megtudni, hogy mi történt
166 II|              minthogy hangja nem volt hozzá; azt még tán az özönvíz előtt
167 II|                    együtt ugrást.~Annálfogva azt kellett tennünk, hogy az
168 II|              melyikünket vigyen át elébb. Én azt akartam, hogy Nahámát, Naháma
169 II|                akartam, hogy Nahámát, Naháma azt akarta, hogy engem.~Bábi
170 II|                     elmarad tőlem, s én csak azt láttam, hogy nekifut annak
171 II|                  hogy nem fél. S ő már tudta azt, hogy engem erről meggyőzött.~
172 II|                  töltöttük időnket útközben. Azt is annak tulajdonítottam,
173 II|                     meg kellett elébb kapnom azt a két medvebundát, mielőtt „
174 II|                 bújnom a barlang kürtőjéhez, azt egészen betöltve találtam
175 II|                    hanem omlik.~Mi okozhatja azt? Megáll az eszem e kérdésnél.
176 II|            vesztegelnünk, az asszonyi ösztön azt sugallta neki, hogy keressen
177 II|               arasznyi széles végekké szőtte azt össze, amíg két akkora darab
178 II|                  öreg ezüsthajú fejében, míg azt elaltatá, akkor aztán odafutott
179 II|                mutatóujját, s aztán felemelé azt a magasba.~(Az, akinek a
180 II|                      ebből a barlangból, úgy azt a hévmérőnek okvetlenül
181 II|             malachitdarabok mellé raktam le, azt lesve, hogy nem száll-e
182 II|             patriarcha gyönyörűségnek tartja azt, ha együtt meghalunk itt
183 II|                     gondolám magamban, hátha azt a malachitdarabot is megkérdeznők.
184 II|                    tizenöt métermázsát nyom. Azt valaha tíz ember hengerítette
185 II|                egyedül. Emelje el, ha tudja, azt a követ, amit tíz férfi
186 II|                     századbeli ember elemeli azt onnan, öreg, egyedül: ha
187 II|                     évig sem töröm így össze azt a sziklát.~Csak várj, öreg!
188 II|                   Neptun serlegének” nevezik azt.~A tizennégy „Neptun-serleg”
189 II|              elterjedt. Csak Naháma nem érzé azt. Ő a gyermekszívével csak
190 II|                     Ő a gyermekszívével csak azt tudta, hogy legelső ősapja
191 II|                megszűnt viselni az Úr átkát, azt a megismertető bélyeget
192 II|               ártatlan csókjáért visszavette azt róla az Úr!~Most már csakugyan
193 II|                     velencei kereskedők, kik azt Taganrogbul hozták, „grano
194 II|                    föld alatt és víz fenekén azt a minden fáradságok jutalmát,
195 II|                       Ős geneológia~Tudom én azt jó előre, hogy mindezekre,
196 II|                megírtam, sok oldalrul fogják azt mondani, hogy mindez talán
197 II|                     német fuvolának fordítja azt), tőle erednek a költők,
198 II|                      ifjútól kéket, megölném azt mégis.” – Más nyelveken
199 II|                megint az ide visszakerülést.~Azt hittem, az én ősembereimet
200 II|                     hideget sem ismerik még; azt fogják kérdezni, mi az,
201 II|                     fel nem olvasztja; hanem azt az egész földdarabot ki
202 II|               átmérőjű csövön át lövelli fel azt a robbanógázt.~Az én általam
203 II|                kráteren keresztül okádja fel azt.~Az első robbanás hatása
204 II|               rögtöni olvadás magyarázza meg azt a hegyárt is, mely a jégbarlangból
205 II|              jégparttul el lettünk szakítva, azt most már bizonyosnak kellett
206 II|                megjelent előttem.~Még mindig azt hittem, hogy a fata morgana
207 II|                    födélzetére, megcsókoltam azt, leborulva, mintha szülötte
208 II|                     közös zászlójából, ahogy azt hajdan Gorove bemutatta
209 II|                 értettem én meg e beszédből?~Azt, hogy erre a hajóra a rajta
210 II|                       Így számítottam. Ha én azt a jégtorlaszt onnan a hajó
211 II|               szüksége többé torpedóra, hogy azt keresztültörje.~E veszedelmes
212 II|                    hozott medvebőr bundában. Azt, amint egyszer fölvette,
213 II|                  kivezettem őket a szabadba.~Azt hittem, meg lesznek lepve
214 II|                   vigyáznának azokra.~Lámekh azt hitte, hogy ezek a madarak
215 II|                     katakombát? Ki cselekszi azt, hogy megkettőztesse az
216 II|                    jönni?~Most már csakugyan azt hitte az öreg, hogy én vagyok
217 II|               találtam lelki nyugodalmat, ha azt inkább madárfélével, tehát
218 II|                      öreg nem engedett, s ha azt nem akartam, hogy Naháma
219 II|                     képez a sziget fölött, s azt az égő petróleumár s a lobogó
220 II|                   egész szigetre kiterjedni, azt előre sejthetém; az csupán
221 II|                     Az öreg okos ember volt, azt mondta rá: „nem lehetetlen”,
222 II|                      kétszeresen terhes volt azt elviselni. Előreszaladt,
223 II|                      látok a vízből kijönni. Azt a veres színt ugyan Bábi
224 II|                      volt.~Mire felébredtem, azt láttam, hogy a természet
225 II|                     A férgek fátumának lehet azt nevezni.~Ez a csudálatos,
226 II|                   minden féreg hozzáragad, s azt a polip bekebelezi rögtön.
227 II|                      egyedüli úr a vizekben.~Azt kezdtem hinni, hogy a természet
228 II|                     amihez ez állat hozzáér, azt megöli. Ha egy nagy állatot
229 II|                       Mi történik a mélyben, azt már nem látni; de egyszer
230 II|                    Mikor felnyitám szememet, azt láttam, hogy Naháma prémes