bold = Main text
    Part                                       grey = Comment text

  1  I   |  ágyúablakon bújt be bizonyosan. És én ráismertem a jegesmedvére.~
  2  I   |    perzselésfoltról ismertem rá.~És én megettem ennek az asszonyságnak
  3  I   |             magamban: – mért szíjam én fel ezt a hangyhalvagot?
  4  I   |                Lásd – mondék neki – én most neked levághatnám a
  5  I   |          beérhetném két hónapig. De én azt nem teszem opportunitási
  6  I   |            Ferenc József-földön. Ha én téged most megennélek, ellenem
  7  I   |          alkura! Te ne bánts engem! Én nem bántalak téged. Aztán
  8  I   |         világhírű Rarey titka.~Most én azt medvén kísérlettem meg.~
  9  I   |           odadörzsölte a térdemhez.~Én ezen még csak nem is csodálkoztam.
 10  I   |      dörömböznek a csapóajtókon. Az én szelíd fehér medvém remeg.
 11  I   |            medvém remeg. Reszket az én életemért.~– Ne félj, Bábi! – (
 12  I   |          Ezt a nevet adtam neki.) – Én beszélni fogok a te hazádfiaival.~
 13  I   |        szánakoznék rajtam.~Ó, tudom én annak a módját. Minden embert
 14  I   |            tengerikutyát is.~Azokat én beleraktam két háti kosárba,
 15  I   |     mormogás hangján beszélgetni az én megszelídített medvémmel;
 16  I   |     királynéja maga volt az, akitől én – tejet kölcsönöztem!~ ~
 17  I   |         aztán Bábi ölébe nyugtatta.~Én pedig hirtelen előránték
 18  I   |      ébredezni, a fejedelem, akinek én Marcipán nevet adtam, eleinte
 19  I   |      táncoltak mindaddig, amíg csak én fújtam. Akkor odajöttek
 20  I   | gratulációkra s kitüntetésekre volt én nekem szükségem, hanem egy
 21  I   |          akkor is friss volt.~Tehát én oda spekuláltam, hogy ha
 22  I   |            oda spekuláltam, hogy ha én ezeket a fehér medvéket
 23  I   |           fölül, hát majd csinálnék én nekik csákány és puskapor
 24  I   |             fognak engem vezetni az én medvéim.~Sőt talán el is
 25  I   |           voltam felőle, hogy amint én megkezdem a szánka-csúszást
 26  I   |           egyszerre ott teremnek az én polgártársaim, s teleülik
 27  I   |       mammutra?~Ezt a nehéz kérdést én ekként oldottam meg:~A pliocén
 28  I   |   hengerbuckákat hánytak örömükben.~Én egyedül maradtam most a
 29  I   |          visz a barlang szájának, s én nem tudom, hogyan kell nekik
 30  I   |            támadó fényre nemcsak az én hat befogott medvém esett
 31  I   |      munkája ehhez képest dáridó! – Én meghoztam számukra a szabadságot.~
 32  I   |        látja, hogy enni adnak neki.~Én legelébb is szánkámat azáltal
 33  I   |           amíg a csontot nem érték.~Én azalatt háborítatlanul nézhettem
 34  I   |            kosztot sem állom ki.~Az én tervem ez volt.~A barlang
 35  I   |           gyanánt az örvény felett.~Én e hídra vontattam fel szánomat.~
 36  I   |     előgondoskodásra? Mit törekedem én ezt az én cadaveremet évek
 37  I   |             Mit törekedem én ezt az én cadaveremet évek sorára
 38  I   |           minden történhetik talán?~Én élni akartam.~ ~
 39  I   |         micsoda nagy bajt csináltam én odafenn a felvilágban.~A
 40  I   |          kellett hogy jöjjön, mikor én ott alant a jégörvényben
 41  I   |         Azon vettem észre, hogy míg én odalenn az emberiség javára
 42  I   |           pusztázó martalócok, s az én megszelídített medvéimet
 43  I   |        leugrott hozzám a hídról. És én, mikor láttam, hogy nem
 44  I   |            égből a pusztában! Ebből én három esztendőre ellátom
 45  I   |      elkezdett ordítani keservesen. Én aztán odamentem hozzá, s
 46  I   |    készletem megvan hozzá; hanem az én börtönöm fala valamivel
 47  I   |     beszakadt alattam a jégkéreg, s én leestem egy mélységbe.~Esésemben
 48  I   |         függőleges, hanem haránt, s én inkább csúsztam, mint estem;
 49  I   |          elém, melynek sötétjébe az én Davy-lámpám mécsvilága be
 50  I   |            kialudt a Davy-lámpásom, én magam pedig hanyatt estem
 51  I   |           ráspollyal borotválja, az én jó Bábim. Az ő nyelve az,
 52  I   |           utána.~De hát hogy láttam én mindezeket? hisz az imént
 53  I   |       sugárzik utána a sötétben. Az én magnézium világításom hatása
 54  I   |           két első lába közé dugta.~Én nekiindultam Isten hírével
 55  I   |       sohase megy az le!~S már most én aztán hogy vállaljam el
 56  I   |        bámulatos erővel. Amely utat én egész napi fáradsággal tettem
 57  I   |             nem evett semmit.~Mikor én leültem étkezni, ő csak
 58  I   |           sima mágnesvas sziklákra.~Én ezt az utat nagyon nyaktörőnek
 59  I   |      tutajra.~Beleegyezni látszott. Én felültem a hátára, s aztán
 60  I   |         gerjesztett. Sohasem láttam én ilyen csendesen, mozdulatlanul
 61  I   |           nyelvét kiöltve lihegett.~Én elővettem csutorámat, s
 62  I   |           fel tudna-e rajta mászni.~Én kitaláltam a gondolatját.
 63  I   |            Gyönyörű tornász volt az én Bábim: akárki tanította
 64  I   |  százezreket érő kincseket rejt.~Az én börtönöm fala siketen visszhangzott
 65  I   |            a tárna folytatását. Ezt én keresztül nem törhetem.~
 66  I   |    mélységből az új óriások, kiknek én voltam keresztapjuk, kétméternyi
 67  I   |            izzást idézett elő.~Hogy én és hű utitársam e hőségben
 68  I   |             mind a ketten, az igaz. Én szerencsémre a medve fölé
 69  I   |             méternyi messzeségre, s én egyszerre úgy éreztem, hogy
 70  I   |             hegyromboló erőszaka az én utamat elzáró csillámpala
 71  I   |           keresztüliramodik rajtam. Én, aki térden és tenyeren
 72  I   |      Otthagytam aranyat és ezüstöt. Én levegőt kerestem – és vizet.~ ~
 73  I   |           liternyi víz fért bele, s én eleinte nagyon is bőven
 74  I   |         azzal.~De honnan is remélek én itten vízérre találni? Hát
 75  I   |           és megkapaszkodott, addig én leszálltam a hágcsón, ő
 76  I   |            kürtő felé húzódott, hol én rejtőztem, jeléül annak,
 77  I   |      kristálytömeg közé?~Úgy, ahogy én kerültem volna medvéstül
 78  I   |           ösztöne tovább nem lát az én emberi eszemnél.~Ez ősember
 79  I   |             ha arra gondoltam, hogy én, egy puszta világrészben
 80  I   |             emberi hangokon, s vagy én tanulnám el az ő nyelvüket,
 81  I   |           tart és mindig együtt?” S én aztán felvezetem őket a
 82  I   |       jobban fájt érte a lelkem.~Ha én teneked életet adhatnék!~
 83  I   |          más mondaná el nekem, hogy én szerelmes legyek a dédanyám
 84  I   |             hát tréfálok talán?~Nem én.~Ha visszajövök, elveszem
 85  I   |             legédesebb szimfónia az én fülemnek! Vizet találtunk!~
 86  I   |          fülemnek! Vizet találtunk!~Én kulacsommal rohantam a tó
 87  I   |          itta azt fel röptében, míg én víztartómat töltöttem meg
 88  I   |            sziklapárkányon látom az én iszákomat s a rárakott szerszámaimat
 89  I   |           hogy mentek ezek oda fel? Én csak nem vittem őket oda!
 90  I   |             azokat oda senki „fel”. Én magam raktam azokat oda „
 91  I   |              Az apály.~Azalatt, míg én a tó közepén a csorgóbul
 92  I   |           cyprinodon halak.~Mindezt én Bábinak beszéltem el, akit
 93  I   |         nagy hal.~S ilyen bolond az én szerencsém! Még itt is kijutott
 94  I   |             volt nagy financier. De én tudtam, hogy mire spekulálok.
 95  I   |          tisztára kimossam a tóban. Én a cetet nagyon könnyen megölhettem
 96  I   |           nem követnem: az, hogy ha én ezt megölöm, ennek a hullája,
 97  I   |          Most következett az, amire én vártam.~Amiért a cet leginkább
 98  I   |    kiürített víztartómmal odaúsztam én is az anyacethez, én is
 99  I   |      odaúsztam én is az anyacethez, én is felcsúsztam az alsó extremitásán
100  I   |              ha ő ütött a farkával, én visszarúgtam a lábammal,
101  I   |      félignél tovább telt meg vele.~Én hamarább elkészültem a feladatommal,
102  I   |            a jegesmedve. Nem hiszem én azt; ha igaz, sem bánom.~
103  I   |          fiát megszoptatni, úgyhogy én nem tudtam már hova tenni
104  I   |             már hidegnek nevezhető, én azonban hozzá voltam már
105  I   |           szörnyeteg támadta meg az én cetemet.~Az rémülten menekült
106  I   |         igen rossz látásuk van.)~Az én védencem a hátán barna,
107  I   |          végig. Úgy hiszem, hogy az én cetem a maga népe között
108  I   |             alatt. S vele együtt az én medvém.~Azt hittem, hogy
109  I   |            harc be volt fejezve.~Az én cetem nyugodtan heverészett
110 II   |    leányoknak az inge. Gondoltam az én mátkámra, mikor ezt az Isten
111 II   |        rétegben áll a hátán, amiket én nagy hasábokba szeldelve,
112 II   |             szemfelnyitó szernek az én ősembereimnél?~A veséket
113 II   |     unciájának ára 8 font sterling.~Én találtam a cachelot gyomrában
114 II   |           odanőve a gyomor falához. Én azt hiszem, hogy azt a cachelot
115 II   |          egy ökörnek szokott lenni.~Én tehát egész nyugalommal
116 II   |          kedvéért ott maradjon. (Az én kedvemért ugyan nem, mert
117 II   |     legalább két mázsát a jó állat.~Én is el voltam most már látva
118 II   |          liter tejet adott, melyből én mindjárt sajtot készítettem.
119 II   |      foglalni Madagaszkár szigetét. Én el akarom vinni innen a
120 II   |           József-földet.~Most ennek én vagyok a teljhatalmú helytartója.
121 II   |            az országhoz.~Mindezeket én itt nem hagyom! Acheronta
122 II   |     sziklacsarnokot betölteni, s az én lámpámnak azt már a belépéskor
123 II   |         egyetlen egy szál gyufa!~És én nekem teljes elhatározott
124 II   |  meggyújtásáról van szó.~Mit nyerek én azzal?~Azt nyerem vele,
125 II   |            úr: a láng-e vagy a jég? Én úszom a Ferenc József-földdel,
126 II(1)|             a menny, Acherónt verem én fel!” Vergilius: Aeneis
127 II   |       hozzáfognom.~Foganatosítottam én már elégszer azt a feladatot,
128 II   |           egészen eltakarta előlem.~Én tehát a műtétemmel csak
129 II   |     emberarc nem látszott ki többé.~Én aztán megkísértém rést nyitni
130 II   |   választhatja.~De hát nem vagyok-e én szövetkezve emberen túli
131 II   |            perc lefolyása alatt. És én itt várom azt a rettentő
132 II   |        nehezült az a gondolat, hogy én most vakmerő kézzel felzavarok
133 II   |             jött ajkaimra:~Azért az én szívem nem félne~Bár az
134 II   |     egymással, a tűz a jéggel, – és én itt a föld mélységeiben
135 II   |          fenyeget minden percben, s én akkor indulok neki, hogy
136 II   |         kinyílása a hajnalsugárnál.~Én felsikoltottam az üdvösséghez
137 II   |            két összekulcsolt kéz az én fejemet takarta be.~Most
138 II   |   lúdbőrössé vált. Most már fázott!~Én aztán egy mennyezetet csináltam
139 II   |            hangjait utánozta. De ha én közelítettem felé, a kényelmetlenség
140 II   |         arccal a földre, azt hitte, én vagyok az, aki villámlani
141 II   |            a barlangot.~De köszönöm én az ilyen aranyhidat. A bazaltoszlopok
142 II   |              hogy nem tehetek róla. Én az ő koporsóját is megporhanyítottam,
143 II   |             aztán ismét csend lett. Én meggyújtottam elébb a Davy-lámpámat,
144 II   |             élettelenül ült előtte.~Én odasiettem hozzá, s azt
145 II   |   prüsszentett egymásután nem tudom én hányat. Nem értem rá azt
146 II   |             lihegve.~Nem számláltam én sem a prüsszentést, sem
147 II   |        hagyja vele ostorozni magát. Én elvettem tőle a szívós korbácsot,
148 II   |        korbáccsal. Azt lehet.~Ekkor én is meg akartam mutatni,
149 II   |           tiltva van férjhez menni.~Én elszántan léptem az öreg
150 II   |    ígérkezni nem szabad.~– Bánom is én, ha Katlánneth vagy is rubintom! –
151 II   |          elé, s mutattam neki, hogy én azzal a két eszközzel ki
152 II   |            keszubbáról beszéljenek? Én azt gondoltam, hogy az özönvíz
153 II   |             nagyságú barna ocsuval. Én azt szemétnek néztem, s
154 II   |           Most már feleségem volt.)~Én aztán teletöltöttem a féltojáshéjat
155 II   |           ezentúl inni, miután ő az én bádogedényemtől irtózott.
156 II   |           között.~De hát hol vegyem én a parperothot? Azt sem tudom,
157 II   |         haszontalan szemétből, amit én kiöntöttem, s belekeverte
158 II   |             ide, s hogy eszerint az én feleségem a legrégibb nemes
159 II   |           kristálybarlangunkból, az én öregem hozzáfogott, hogy
160 II   |           istenfélő embernek; hanem én aztán megmagyaráztam neki,
161 II   |        tojáshéj edényét; s leghátul én, hátamon az iszákkal.~Utunk
162 II   |             kerevetünket, a medvét. Én a paradicsomba álmodtam
163 II   |           kellett ugrálnunk. Ugrani én is tudok, Naháma tud még
164 II   |         Naháma tud még jobban, mint én; de a hátamon levő iszáknak
165 II   |            átszökött Naháma, azután én egy kötelet vetettem át
166 II   |          bazaltoszlopra: mire aztán én is utána ugrottam.~S a bazalton
167 II   |        melyikünket vigyen át elébb. Én azt akartam, hogy Nahámát,
168 II   |       bazaltfal visszhangzott bele.~Én visszanéztem rá, s kiálték
169 II   |      rémülve, hogy elmarad tőlem, s én csak azt láttam, hogy nekifut
170 II   |            szeret. Nyakamba borult; én szidtam: ő csókolt és kacagott.
171 II   |              ő csókolt és kacagott. Én halálra voltam rémülve:
172 II   |           hány napig tartanak el az én élelmiszereim? S úgy találtam,
173 II   |          már egymás nyelvén érteni.~Én megértettem vele, hogy nem
174 II   |            ebből a barlangból, arra én rátalálok! Ezt fogadom.~
175 II   |        elkopott sípláda.~Ezalatt az én Bábim folyvást ott ült,
176 II   |   meglátszott az ujjai helye rajta.~Én aztán nekifeszítettem a
177 II   |       utolsó perce is lejárt. Akkor én hirtelen magamhoz öleltem
178 II   |          haladjunk.~E perctől fogva én voltam az ősapó védszelleme.
179 II   |             Fuss a földrül, fuss az én orcám elől! Legyen ellenséged
180 II   |        aratták volna.~És ez mind az én örökségem. Kaptam a feleségemmel.~
181 II   |                 Ős geneológia~Tudom én azt jó előre, hogy mindezekre,
182 II   |             hogy mindezekre, amiket én itt megírtam, sok oldalrul
183 II   |      Kétségbe fogják vonni, hogy az én dédapósom csakugyan Lámekh
184 II   |        Matuzsálem fia született.~Az én öregem azonban, mint már
185 II   |    betöltöttek, akkor meghaltak.~Az én dédapósomrul pedig ezeket
186 II   |             hagyta magát találtatni én általam.~Mózes I. k. VI.
187 II   | feleségeihez: „Oh Adah és Cilla, ha én valamely férfiútól sebet
188 II   |       magyarázzák: „…Most öltem meg én egy erős férfiút sebbel
189 II   |          siratni a régen megholtat. Én azonban ez idő alatt az
190 II   |      Csikorgó hideg van odakünn.~Az én paradicsomi embereim ezen
191 II   |         város utcáin járnánk télen. Én tehát kiállom a hajóig menetelt
192 II   |      visszakerülést.~Azt hittem, az én ősembereimet fogja meglepni
193 II   |          volt a sor az elbámulásra. Én nem láttam még ezt az eget
194 II   |           fel azt a robbanógázt.~Az én általam meggyújtott volkán
195 II   |      alkotás sziklái. Ráismertem az én bazaltjaimra is. Még húszméternyi
196 II   |        előttem a hajó többé.~De, ha én csalódhattam, Bábi nem csalódott.
197 II   |           is Isten ajándoka.~Itt az én Nahámám nagyon jól fogja
198 II   |            vele. Mind jó lesz ez az én feleségemnek. A Monarchia
199 II   |          megörül majd mind ennek az én kis feleségem!~Mielőtt azonban
200 II   |       hozzám a hajó. S mit értettem én meg e beszédből?~Azt, hogy
201 II   |        mindent. Így számítottam. Ha én azt a jégtorlaszt onnan
202 II   |           hullám a hajó párkányain. Én kétfelül két óriási átlátszó
203 II   |           kiszabadítja és úszik. Az én lábaim oda voltak kötve
204 II   |             zsurmalékba (detritus). Én meg fölösleges elővigyázatul
205 II   |          öltönyöket elszállítani az én embereim számára a katakombához.~
206 II   |             az élő szobor körül. Az én Nahámámnak jó ízlése is
207 II   |             azt hitte az öreg, hogy én vagyok a Nefitim, aki ilyen
208 II   |    gabonaneművel kell végrehajtani; én pedig, mint neológ, abban
209 II   |           már most próbáljuk meg az én mákomat.~S ezzel egy jó
210 II   |           Ferenc József-földtől! És én hozom a magunk kvótáját
211 II   |             Nahámámat tanítottam az én nyelvemre, s az öregtől
212 II   |    nyelvemre, s az öregtől tanultam én az övét. Mikor aztán annyira
213 II   |            meg tudtuk érteni, akkor én elmondám őnekik, hogy minő
214 II   |          tudósok nagy fejtörése!~Ha én nehezen tűrtem ez üvegházi
215 II   |              Az a tó is meleg volt.~Én azonban nagy bámulatomra
216 II   |             volt szorulva a nyakán.~Én hirtelen kettéhasítottam
217 II   |    megmutassa hatalmát, most már az én mezítelen lábamra húzta
218 II   |         földön.~E látvány gyönyörét én le nem írhatom.~A föld újjászületésének
219 II   |  életműszernek tartózkodnia nem jó.~Én ugyan tanyámat a hegyoldal
220 II   |    gyilfajok sunnyogtak fel hozzám. Én mégsem mozdultam el helyemből.
221 II   |          arcomról a maró bogarakat.~Én lestem a dágványt.~Az egyre
222 II   |             gondolat lepett meg.~Ha én abban a percben halok meg,
223 II   |         nincsen: elfogja magának az én lelkemet, s akkor ebben
224 II   |       feltalálásomban megsegíté.~Az én kedveseim aggódtak hosszas
225 II   |              hogy le ne essem róla.~Én, kezemet a sűrű bozóttal
226 II   |             megkapva egy kezével az én karomat, másikkal Naháma