Part

  1  I|      tulajdonítottak.~Csak később, mikor már öt nap múlva reggeledni
  2  I|             ennek okvetlenül meg kellett már halnia éhen és szomjan:
  3  I|            Pietro Galiba, ami megtörtént már elég emberen, aki vasúton,
  4  I|           akadémiájának nem sikerült.~De már most, ha mi fedeztük fel
  5  I|                van itt egy nagy üveggel.~Már tele volt a szivacs a kezemben
  6  I|                  Árpád apám hozott ide), már most honfitársak lettünk:
  7  I|               volt egy titka, amely most már nem titok. A legvadabb lovat
  8  I|                  medvéből szelíd medvét? Már látom előre, hogy fog e
  9  I|           lefotográfiázhatta volna! Most már tehát a fehér medve még
 10  I|                 többi? Künn a hajó körül már hangzik rettentő ordításuk.
 11  I|                 spirituszba tett egerek, már csak a velük jött kékrókáknak
 12  I|           ropogtak bele az oldalbordáim (már akkor elpárolgott a kloroform
 13  I|               volt málházva, következett már az előfogat-kérdés.~Mint
 14  I|                 hasonló csuszkapálya van már készítve serpentina alakban,
 15  I|                   A hajó aljához leérve, már az első kanyarodónál tele
 16  I|                  jégbarlangoknak, amiket már említeni szerencsés voltam.~
 17  I|        megtaláltam. Az a völgy tele volt már a barlangból kihurcolt ősállatcsontokkal,
 18  I|               vezette őket.~A barlangban már most tehát benn volnánk.
 19  I|               földréteg alá betódult víz már jéggé volt fagyva, s mint
 20  I|              sziget, melynek tutaja jég.~Már most tudjuk azt, hogy a
 21  I|             mammutok barlangostul.~Nekem már akkor meggyőződésem volt,
 22  I|         nyalogatta éhtürelmetlenségében.~Már pedig szépen várniok kellett.
 23  I|                   A barlangban a hévmérő már csak 12 fok hideget mutatott,
 24  I|              milyen tüzelő szerszám, azt már az angolok is tudják, akik
 25  I|              vadaknak békét hagytam, azt már tudtam, hogy a dinotherium
 26  I|                   mintsem abból igyanak.~Már bizonyos, hogy valamennyi
 27  I|                minden eredmény nélkül, s már azt kezdtem hinni, hogy
 28  I|             húsát beleaprítottam, s most már a szarvashús szeleteit csak
 29  I|             aztán chininnel megsózva.~Ez már jó szagú volna, de keserű!~
 30  I| vegetáriánusoknak lenni: ha ugyan voltak már akkor emberek.~Legutolsó
 31  I|            mastodon mellől.~Nem használt már a jégoszlopokkal való harangozás.
 32  I|              többé. A lámpafény sem volt már rájuk semmi hatással. A
 33  I|                 Mikor a marakodó csoport már csak három méternyire volt
 34  I|            fejedelem legalább hármat.~Ez már friss hús. No már ennél
 35  I|             hármat.~Ez már friss hús. No már ennél nagyobb fürjek Mózes
 36  I|                ki a magasba. Itt a jégbe már eleve vágtam egy tágas szarkofágot,
 37  I|       húshasábokat. Bábit annyira tudtam már vinni, hogy tudott valamit
 38  I|               torkolat lejáratánál, most már óvatosabban csúsztam alá
 39  I|          fedeztem fel.~Hévmérőm ehelyütt már nyolc fokot mutatott a zérus
 40  I|                nézetem igaz, (pedig most már utólagosan bizonyos, hogy
 41  I|               okok idézik-e azt elő? Ide már nem hat a föld centrál tüze.~
 42  I|                 felülmúlja. Egész fal ez már. Kápolnát lehetne belőle
 43  I|                 drágakő-talapzaton.~Most már aztán okosabban fogtam hozzá
 44  I|              tutajból. Nem sok, de elég.~Már ide Bábit csakugyan nem
 45  I|            sötétség gyászfátyolával volt már behúzva; de a sötétségen
 46  I|              egészen odaér hozzám, mikor már engem a halál verítéke izzaszt,
 47  I|             festve.~Dejszen dörzsölheted már a bundádat a sziklafalon,
 48  I|        sziklafalon, sohase megy az le!~S már most én aztán hogy vállaljam
 49  I|              annál lejjebb szállt. Utóbb már csak négy fokot mutatott
 50  I|         színeiben.~Hatvan órát töltöttem már az előhaladásban, amidőn
 51  I|             Ezúttal velem a hátán. Nincs már szükségem tutajra.~Beleegyezni
 52  I|            belenézett a tó sima tükrébe.~Már most nem tudom: asszonyi
 53  I|                Ez újra felélénkíté. Most már gyorsabban ugrált velem
 54  I|              volt még híg állapotban, de már a kristályosodás végrehajtásához
 55  I|                  talán századok óta várt már.~Amint e kavics a tó felszínét
 56  I|                bizonyosan ott meredt fel már a Zichy-hegy homlokán az
 57  I|                rázná teljes erővel. Ezek már oly hanghullámok voltak,
 58  I|              forrponton felül emelkedett már, a folyosó lege pedig folyvást
 59  I|             palarétegen keresztül is van már út, s hogy ott még nagy
 60  I|                 nagy üreghez vezet. Most már nem folyosókrul, csak kürtőlyukakrul
 61  I|           gyönyörű szörnyetegnek, melyet már ismertem.~– Jer vissza,
 62  I|          biztatám medvémet – nem bánt ez már téged. Híres-nevezetes födél
 63  I|                   mint egy fűrész. Lábai már csak csontvázak voltak,
 64  I|                vizet. Víztartómnak pedig már csak a fenekén volt valami.
 65  I|                  folyamodni, azt ismét a már kipróbált módon a medve
 66  I|                kupola, míg az oldalfalak már félméternyi hosszú prizmákkal
 67  I|                vetődött; melynek fenekét már akkor a kristályosodáshoz
 68  I|               lehetetlen!~Nem találtak-e már a kőszénbe szorulva eleven
 69  I|                  utat innen tovább.~Most már egészen bizonyos vagyok
 70  I|              vívott az emberekkel, mikor már azok fegyverrel is tudtak
 71  I|                 a sár.~Ebben a sziklában már vízerek vannak.~Bábi egy-egy
 72  I|         tanúskodása szerint alig voltunk már húsz méternyire a tengerszín
 73  I|                  vissza a partra. Innunk már van mit, most vegyük elő
 74  I|      ennivalónkat. Talán neki is megjött már az étvágya a paprikáshoz?
 75  I|                  sikerül. Két esztendeje már, hogy nem ittam friss vizet!
 76  I|              patellákkal. Bábi tudja azt már régi tapasztalásból, hogy
 77  I|             lenni, mint egy tükörlap. Ez már zúgott. Odakünn bizonyosan
 78  I|            menjünk aludni.~Végzetem volt már, hogy ha valamiből egy kicsit
 79  I|                  szokott horkolni. Ahhoz már hozzá voltam szokva, ha
 80  I|                 csendesen ringatja.~– Ez már szép darab pecsenye – súgám
 81  I|                 szólt, hogy ébredjen fel már. Az lehengeredett fektéből,
 82  I|            feladatommal, mint a princ, s már vissza is úsztam a partra,
 83  I|                 a fiát, s gondolta, hogy már elég, megint megfordult,
 84  I|      megszoptatni, úgyhogy én nem tudtam már hova tenni a tejet, s azon
 85  I|              Harc az óriások között~Most már ebben a barlangban ütöttem
 86  I|               Csupán világítószerem volt már fogytán, azzal nagyon takarékosan
 87  I|                egy fok volt 0 fölött.~Ez már hidegnek nevezhető, én azonban
 88  I|                  én azonban hozzá voltam már szokva. Ébren erős mozgásokat
 89  I|                   sugárzik ki.~Bábi most már nagyon sokat aludt. Érezte
 90  I|               álom időszakát.~Nem tudtam már mással felkölteni, mint
 91  I|           közeledtét.~Többször észleltem már ez előjelét a cethal érkezésének,
 92  I|               előtt is ismeretes volt az már, utána rohant, sziklák alagútain
 93  I|                  is. Sokszor vadászott ő már így együtt a cethalászokkal.~
 94  I|                  kinyitottam a szememet, már nem volt sehol, eltűnt a
 95 II|                  volt ölve.~– No ez most már a mienk – mondék Bábinak,
 96 II|              balaenacet húsa fekete.)~Ez már Bábinak az osztaléka. Nem
 97 II|               előkészíti. Gyakran látták már, hogy az ámbracet kihányta
 98 II|               vadászni.~Az első bendőből már csak egy szűk nyílás visz
 99 II|         előkészítő műhely. Ennek fenekén már találtam apró tintahalakat
100 II|                azért tartottam meg, hogy már a bibliából tanultam (ami
101 II|             egészen simák és síkosak; ez már a vegytani szétosztó műhely,
102 II|                kedvemért ugyan nem, mert már kezdett nagyon úri szaga
103 II|              állat.~Én is el voltam most már látva világító szerrel örök
104 II|                 víz színén kihülni. Volt már tutajom, hatrétbe hajtott
105 II|                 a szabadba.~Kutattam azt már régen. Oldalnyílás volt
106 II|                   kőolaj van közel.~Most már óvatosan kellett előre hatolnom:
107 II|          szélesség 85-ik fokán túl, ahol már nincs rovar és a kőszénalkotás
108 II|              Közelebb mentem hozzá. Most már úgy hangzott, mintha a méh
109 II|                nem jó helyen járok!~Most már érezni is kezdtem a nafta
110 II|         betölteni, s az én lámpámnak azt már a belépéskor meg kellett
111 II|             nafta évezredek óta zengheti már itt magányos méhdalát. Ennek
112 II|                  olyan messze eltávoztam már a lámpámtul, hogy nem láthattam
113 II|                tapogatóztam tovább.~Most már egy más vezetőm is volt.
114 II|                 rég meg nem fagyott? Ezt már nem az új bazaltalkotás
115 II|               rohantam felé. Nem éreztem már a nehéz bűzt, mely körülvett,
116 II|            sietve visszamenekülnöm.~Bábi már keresett. Utánam jött a
117 II|                 nyoszolya is készen volt már. Nem hiszem, hogy a kínai
118 II|         hozzáfognom.~Foganatosítottam én már elégszer azt a feladatot,
119 II|                  benne rejlő alakot most már egészen eltakarta előlem.~
120 II|                  szemeimmel bírtam, most már egészen elvesztettem. Többé
121 II|      elvesztettem. Többé nem is láthatom már.~Hasonlóul járt a másik
122 II|            négyméternyi van hátra. Annak már csak a fele számít. Mert
123 II|                melyhez az kötve van, ott már az égő fonalat elszakítja
124 II|                 az utolsó arasznyi járja már csak.~Mikor annak vége,
125 II|              fölött függő röppentyűt. De már késő volt.~Ekkor aztán a
126 II|                 összekeverve egymással a már többször is eltemetett őslények
127 II|       halálélesztő szernek. Ez az ámbra.~Már a kaldeaiak ismerték ezt,
128 II|                 fejemet takarta be.~Most már megdicsőülve éreztem magamat
129 II|                  a földre egy lélek, aki már az égben meghonosult, hogyan
130 II|                felnyíltak. Fölébredt. Ez már élet volt. Ez már látás
131 II|          Fölébredt. Ez már élet volt. Ez már látás volt. Ez már eszmélet
132 II|              volt. Ez már látás volt. Ez már eszmélet volt.~S a legelső,
133 II|              teste lúdbőrössé vált. Most már fázott!~Én aztán egy mennyezetet
134 II|             oldalára, úgy tettem, mintha már aludnám, odahajolt a medvén
135 II|             nevetett.~Heteket töltöttünk már együtt a kristálypincében.
136 II|            szükségünk lesz majd.~Egyszer már megkísértettem, mikor a
137 II|        tapasztalatra jutottam, hogy most már éppen nehéz lesz rajta keresztülhatolni.~
138 II|   keresztülhatolni.~A barlang hévmérséke már nem lett volna oly elviselhetetlen.
139 II|                  azokat csókolni, s most már kiabált hozzá valamit, de
140 II|             körül fűzve és zokogott.~Ezt már értettem.~
141 II|                 hogy ő egy „Cohen!”~Most már bántam nagyon, hogy a Zichy-földön
142 II|              olyan szűzet jelent, akinek már több vőlegénye egymásután
143 II|               vagy is rubintom! – mondék már most a magam nyelvén a leánynak,
144 II|              szemetet, türelmesen. (Most már feleségem volt.)~Én aztán
145 II|             hozzányúlt.~Ez a manna!~Most már ráismertem.~Ez a Lecanora
146 II|              csillagrendszert végigjárta már, s most visszatért útja
147 II|                  túlsó széle előtt.~Ezen már nem mehetünk át semmiképpen.
148 II|                van, és hogy nem fél. S ő már tudta azt, hogy engem erről
149 II|                 ez a nőnél, úgy látszik, már húszezer év előtt is.~Rövid
150 II|                feltorlódva. A tó fenekén már fehér színt mutatott; ezt
151 II|              által. A jégbarlangból most már nem csorog a víz, hanem
152 II|                kérdezte, mi az. Kezdtünk már egymás nyelvén érteni.~Én
153 II|             aljára, s mellé térdeltem, s már öt perc múlva örömtől felvillanyozva
154 II|         visszavette azt róla az Úr!~Most már csakugyan a mi örökségünk
155 II|            melynek tán faja is kiveszett már, a kenyérteremtés primitív
156 II|                legvénebbjei is meghaltak már; holott (életkoruk hosszúsága
157 II|                  én öregem azonban, mint már előadám, nem a harmadszülött
158 II|      hetvenhétszer.”~Ezt mondja az írás.~Már most sokszorozzunk egy patriarchai
159 II|                 a kőszénréteg maga, s az már most olthatlanul ég tovább.
160 II|                  a dutweileri kőszénhegy már másfél század óta ég, s
161 II|            alászakadt. Nem jégbarlang az már.~Hogy ezen a földön élő
162 II|               lettünk szakítva, azt most már bizonyosnak kellett tartanom.~
163 II|          vitorláink között; a ponyvákban már dunnalúd-tojásokat találtam:
164 II|          kacamajka hozzá, s a dán zászló már csak kész baslik. Ennél
165 II|            emelte, alul ki van öblösítve már, s a jég, amint a tengerbül
166 II|                  veszélyen kívül van.~Ha már annyi vakmerőséget el mertem
167 II|                  eresztettem a kezemből. Már százhúszig számláltam. Tovább
168 II|               veszünk.~Csaknem elvesztém már az eszméletemet, midőn a
169 II|        másodalakban szemközt jönni?~Most már csakugyan azt hitte az öreg,
170 II|               őrölni. Élelmiszerrel most már el voltunk látva egy ivadékra.
171 II|             magjait választá. Ezek, mint már megjegyzém, nagyon hasonlítanak
172 II|           Megállj, öreg – mondék neki –, már most próbáljuk meg az én
173 II|       dolomitszirtjei, nagy messzeségben már. Mi elszakadtunk a Ferenc
174 II|           fölfelé terjed, s a felszínről már minden jeget leolvasztott.
175 II|          járhatlanok voltak. A hegyekről már leolvadt minden jég és hó,
176 II|                alig lubickolta ki magát, már ki is jött onnan. Az a tó
177 II|               azonban nagy bámulatomra a már egyszer kékre festett medvém
178 II|                  A tó felszíne nem veres már, hanem zöld. Azon hat óra
179 II|                 úgy találtam, hogy a víz már sokkal kevésbé vörös, az
180 II|                ázalagot, nyolc óra múlva már ezektül hemzseg a víz, s
181 II|            tószagát veszteni kezdé.~Most már a nelumbium és nunufár széles
182 II|                megmutassa hatalmát, most már az én mezítelen lábamra
183 II|                  pattan ki a földből; de már a tó partjain, a sömlyékpart
184 II|          embermagasságra nőnek, s másnap már kivetik kalászaikat; nádak,
185 II|              náderdőt összeszövik; s hol már kiszikkadt a föld, dudorodó
186 II|               állatvilág. Férgek, miknek már piros vére van, s amik szomjazzák
187 II|                 köztük trepangok, amiket már emberek is esznek (igaz,
188 II|            egyszer előmászik a rák, s ez már a szárazföldre is kilátogat.~
189 II|            szárazföldre is kilátogat.~De már ez állatok születését mély
190 II|           letekinteni.~A vajúdó vízfenék már emberi szemnek hozzájárulhatatlan.
191 II|                  történik a mélyben, azt már nem látni; de egyszer megüti
192 II|                 a légben, a másik órában már ott vannak a pókok osztovátáikkal
193 II|                  legelső fűmag kifejlik, már jönnek érte a hangyák, s
194 II|              mindjárt belehalok is.~A tó már elveszté vizeit az alulról
195 II|                  vett rajtam. Nem bírtam már mozdulni. A szétnyíló equisetumok
196 II|               völgy mentében sík út volt már a futásra. Addig meg sem
197 II|                  húsz fok (Reaumur) volt már a meleg. Vajon mit szül
198 II|             belőle kiömlő petróleum most már nem folyja körül a szigetet,
199 II|              tüzet, s a volkán nem lobog már jobban, mint egy világítótorony.~
200 II|                  A náderdő csak törmelék már, s minden alszik újra.~Csak
201 II|              Hajóink vitorlái néptelenek már. Egy vadlúd maradt bezárva