bold = Main text
    Part                                           grey = Comment text

  1  I   |               nemcsak a kezei és lábai, de ő saját maga is elaludt.~
  2  I   |                 hete, hogy odajutottak, de a három hét alatt hevertek
  3  I   |             fehér sorok között olvasni, de ezt a rejtelmes nyelvet
  4  I   |             akadémiájának nem sikerült.~De már most, ha mi fedeztük
  5  I   |                doboz gulyáshús konzerv; de bár egy palack tokajit felejtettek
  6  I   |                 beérhetném két hónapig. De én azt nem teszem opportunitási
  7  I   |                 azonban csak egy medve. De hát a többi? Künn a hajó
  8  I   |               rohantak rám a fenevadak, de amint közel értek hozzám,
  9  I   |          kötéltrónra maga és Bábi közé.~De nem a gratulációkra s kitüntetésekre
 10  I   |                 ami csak medvének való. De mit esznek a többi kilenc
 11  I   |        felszaladt ijedtében az árbocra. De Bábi nem futott utána: a
 12  I   |              ásatag iramszarvas vázait.~De mielőtt e barlangba belépnénk,
 13  I   |       Jeges-tenger jégtorlaszai között, de miután az őselefánt forró
 14  I   |                most tehát benn volnánk. De hogy jön a nyakukra a jég?~
 15  I   |           élőlények belefulladtak.~Úgy, de a földréteg alá betódult
 16  I   |            egyszerre guggoló helyzetbe, de a bennlevők is ijedten elhallgattak,
 17  I   |                árnyékos helyre vonulni.~De még magamat is egészen elvarázsolt
 18  I   |           csepegő jég csapjai alkották, de fenyőszálnyi jégcsapok.
 19  I   |               ha evés közben háborítja; de ellenben megszelídül a leggonoszabb
 20  I   |            magamat a kényes helyzetből; de huzamosb ideig nem állanám
 21  I   |               minden veszedelem nélkül.~De hol veszem hozzá a fűtőszert?~
 22  I   |              volt, vagy szőrt viseltek, de szárnyaik voltak hozzá.
 23  I   |                fogas állkapcáik vannak.~De nem a ritkaságok gyűjteménye
 24  I   |                megnyerő. Feje madárfej, de csőrében krokodilfogakkal;
 25  I   |              csakugyan pompásan bevált; de annál kevésbé vált be gulyáshúsnak.~
 26  I   |                 őspecsenye pézsmaszagú. De még milyen émelyítő, undorító
 27  I   |              belőle az orromat befogva. De ez a lenyelt falat még azután
 28  I   |           korszakban nagyon kevés volt; de ami volt, az aztán megérdemelte,
 29  I   |     megpillantottam, az egy tojás volt. De minő tojás!~Akkora, mint
 30  I   |                mell. Micsoda „chevalier de poularde”2-okat lehet ebből
 31  I   |            szálkás, mint az ősemlősöké; de barna és porhanyó. Egy darab
 32  I   |                  Ez már jó szagú volna, de keserű!~Ebből sem csinálhatok
 33  I   |              émelyítő békabűzt árul el; de a használható része is nagyon
 34  I   |          egészen kocsonyává főtt benne. De legalább nem volt sem émelyítő,
 35  I   |            aztán beforrasztottam ónnal.~De hát mi okom volt nekem erre
 36  I(2)|                               chevalier de poularde” = „jérce-lovag”~
 37  I   |           engedelmes alattvalók voltak; de amint egyszerre jóllaktak,
 38  I   |                 emelőgépet az örvénybe.~De még alig ereszkedtem alá
 39  I   |          történik, a nyakamat töröm.~No de most azután igazán egészen „
 40  I   |                 hírhedett jégbarlangok; de azoknál az a nevezetes,
 41  I   |                valami tükörsima pályán. De a legnagyobb szerencsém
 42  I   |         mélyében növekedő hévmérséknek; de itt, ha nézetem igaz, (pedig
 43  I   |             agyagpala képezi az alapot, de az be van vonva fehér gipsz
 44  I   |    rézvitriolból áll.~Nem tudom, miért, de nem volt kedvem a bőrömet
 45  I   |               rézvitriol nem kénsavany: de azért csak mégis vitriol
 46  I   |          csináljak azt itten? Fa nincs. De van kő. Kőtutajjal szálljak
 47  I   |            Kőtutajjal szálljak a vízre? De hiszen ez nem víz, hanem
 48  I   |             hogy a vér kiserkedt utána.~De hát hogy láttam én mindezeket?
 49  I   |               szentjánosbogár csilláma, de mégis elég arra, hogy a
 50  I   |              nemcsak a nagy sugaraknak, de az erős lámpafénynek is
 51  I   |      centiméternyi a tutajból. Nem sok, de elég.~Már ide Bábit csakugyan
 52  I   |       gyászfátyolával volt már behúzva; de a sötétségen keresztül ragyogtak
 53  I   |             Isten segíts!” sóhajtással.~De alig tettem tíz lépést előre,
 54  I   |               van ily égszín tollazata, de négylábú állat nem viselt
 55  I   |                 egyik alkatrésze ugyan, de ez még nem bír delejességgel.~
 56  I   |       nekikerekedtem a továbbutazásnak.~De ugyan keservesen kiábrándultam
 57  I   |                volt még híg állapotban, de már a kristályosodás végrehajtásához
 58  I   |              csapna le egy pillanatban; de a mennydörgésnek zengő ereje
 59  I   |         különben is hőség támad körüle; de itt a hegyáttörés dörzsereje
 60  I   |             tört át a befűtött pokolba.~De hát honnan jön az a hideg
 61  I   |               lég?~Nem tudtam mozdulni, de egészen eszméletemnél voltam.
 62  I   |                 lámpám mégsem aludt ki.~De hát honnan jön ez a szél?
 63  I   |               álló csillámpala-tömeget; de a törés nem úgy ütött ki
 64  I   |               ami a medvét megkergette.~De engem nem ijesztett meg
 65  I   |                 csak csontvázak voltak, de a kőben, mely lágy volt
 66  I   |           nagyon is bőven bántam azzal.~De honnan is remélek én itten
 67  I   |                 holnap keresztültörjük. De elébb ki kell pihennünk
 68  I   |               túl rajta tágas üreg van. De amint csákányommal hozzáfogtam
 69  I   |            Natersnél Felső-Wallisban; – de ez mindannyit felülmúlta
 70  I   |           voltak bozonttal. Állat volt, de ember alkotású; magas, boltozatos
 71  I   |             jutok, nemcsak hamuvá éget, de még hamvamból is okvetlenül
 72  I   |               takaróval, mint a férfit; de azért nem volt az fedetlen,
 73  I   |                  Nem tudom: nem láttam.~De itt, a kristály közepett,
 74  I   |               kellett nemcsak a hajnak, de az egész testnek.~Ezekben
 75  I   |                nem párologtak ki többé, de az élet nem tűnt el, csak
 76  I   |              volt rajta akkor az ember?~De titkos borzadály futotta
 77  I   |              vízvegyészet útján támadt; de azzá, ami volt, soha sem
 78  I   | kalapács-kopogtatással is szétbontható.~De hát hol ehhez legelőször
 79  I   |                is, egyszerre betakarta; de erre az eltakart üregre
 80  I   |           tréfálni ebben az állapotban?~De hát tréfálok talán?~Nem
 81  I   |      Lágymányoson palackokra szednek.~– De édes uram Istenem, nem keresünk
 82  I   |                 kezdtem a sors ellen.~– De megállj, Bábi! Valami jutott
 83  I   |               tenyérnyit felszürcsölém; de még Bábi sem várta ám, hogy
 84  I   |            fogát szedte ki az embernek. De hát hogy lesz e forrásvízből
 85  I   |               szőrén-szálán elpusztult.~De hisz ide tettem le a partra,
 86  I   |            rárakott szerszámaimat mind.~De hát hogy mentek ezek oda
 87  I   |               hozott „le” valaki azóta.~De hát ki hozott le?~Az apály.~
 88  I   |               ettem, az asztal terítve, de hogyan jutok fel hozzá?~
 89  I   |               érte, s aztán abbahagyta.~De ez nem medvehorkolás volt.
 90  I   |             kész lakoma előérzetében. – De nem eszel belőle! – folytatám
 91  I   |                Nem volt nagy financier. De én tudtam, hogy mire spekulálok.
 92  I   |           meglepik s belecsimpajkoznak. De a mama letisztogatja őket
 93  I   |            vakmerő gondolat volt tőlem, de tökéletes siker által lett
 94  I   |                 morgott rám egy kicsit; de nem tudott hogyan elkergetni;
 95  I   |              szeretett volna a húsából. De hát arra megmondtam neki,
 96  I   |          előjelét a cethal érkezésének, de ezúttal a szokottnál hevesebb,
 97  I   |                 szájában hozta magával; de ezúttal nem jött egyedül,
 98  I   |                a nagyobb gőzös mellett; de a feje csaknem olyan nagy,
 99  I   |            menekült szokott búvhelyére, de a cachelot előtt is ismeretes
100 II   |                felmerült a víz színére; de mozdulatlanul. Meg volt
101 II   |              legnagyobb vadkanagyarnál, de amellett nyolc centiméter
102 II   |                a cachelot fejére a sor.~De mielőtt azokat a csontüregeket
103 II   |           felfüstölni. Ez mind meglesz. De előbb menjünk beljebb.~A
104 II   |                sem volt itt kellemetes, de ebből éppen valami oly átható
105 II   |                nyelni!~Elnyelni könnyű, de megemészteni nagyobb feladat.
106 II   |                 annak a drága illatnak, de még inkább a közévegyült
107 II   |          eszétől beúszott a csorgó alá; de megint visszajött. Egész
108 II   |                 mondta magában: „Ejnye, de megjavultak a szemeim!”
109 II   |                még egyszer oly magasan, de mindig egyenesen nyomult
110 II   |                 sütött alá az örvénybe.~De ez nem volt az a hold, amelyet
111 II   |             melynek moraja idevezetett.~De az a patak, még ahogy a
112 II   |                a kataklizmát előidézni. De úgy, hogy magam ne kapjak
113 II   |            tartja. S ez még nem minden. De annak a tömérdek petróleumnak,
114 II   |             fogja törni e jégtömegeket; de még azzal sem fog beelégedni,
115 II   |                 valami száz lépésnyire. De még itt sem tartottam tanácsosnak
116 II   |                 védelmet keresne nálam.~De ha tudtam volna, sem akartam
117 II   |              sugár ragyogott át belőle; de emberarc nem látszott ki
118 II   |          hatalom szét nem választhatja.~De hát nem vagyok-e én szövetkezve
119 II   |                fölött függő röppentyűt. De már késő volt.~Ekkor aztán
120 II   |               lehetetlen. Apró és sűrű, de folytonosan növekvő erőszakos
121 II   |                 mozgó falevél zizegése, de együtt egyetemesen: felzendülő
122 II   |               élve záratá el koporsóba, de mágusai csak elaltatták
123 II   |       feltámaszt, ami csak elrejtőzött, de még feloszlásba nem ment.~
124 II   |           egészen kitágult pupillákkal, de még merően néztek maguk
125 II   |               ismét lehúnyta a szemeit, de észrevehetően elkezdett
126 II   |              Tagjai hajlékonyak lettek, de nem mozdultak. Most az utolsó
127 II   |              annak a hangjait utánozta. De ha én közelítettem felé,
128 II   |                nagyon megtetszett neki. De a fonásban gátul vannak
129 II   |                 hidalja át a barlangot.~De köszönöm én az ilyen aranyhidat.
130 II   |                ér a lábával a talajhoz; de aki embermódra jár, minden
131 II   |                 ugyan sajnáltam nagyon, de valamennyi jelenlevő kovarc
132 II   |               ott volt a prizma helyén, de nem felállva, mint eddig,
133 II   |              már kiabált hozzá valamit, de a zokogás érthetetlenné
134 II   |               Bőven bántam az ámbrával. De az öregnél nem olajat használtam,
135 II   |                odaadtam az öregapámnak, de a lányt nem eresztettem
136 II   |              ellesett végzetes jelszót, de a tagadó ige nélkül.~– Le
137 II   |            alsóház, felsőház és király. De bizony elveszlek, ha hozzám
138 II   |                   Keszubba!~„Keszubba!” De hát ki az ördög látta, hogy
139 II   |            előtt ingyen adták a leányt!~De az öreg csak a fejét rázta,
140 II   |     garázdálkodik a házastársak között.~De hát hol vegyem én a parperothot?
141 II   |                 hogy mi az a parperoth. De ha tudnám is, hogy mi az
142 II   |             özönvíz előtti kristályban. De ha azt leverem róla, azt
143 II   |                tud még jobban, mint én; de a hátamon levő iszáknak
144 II   |             ugyan lábainkat az égéstől, de nem attól, hogy a forróságot
145 II   |                padmalyról alászakadtak; de úgy okoskodtam, hogy a malachitbarlangból
146 II   |              aztán meg ki a jégvilágba.~De nagyszerű lett a csalódásom!
147 II   |                 kellett ovadásba jönni; de mitől?~Akármitől! Nekem
148 II   |         robbanógázon át tudtam hatolni; de a víz ellen se tudomány,
149 II   |                  Ő mondta? Vajé Dabber! De hol?~Naháma hamisan és okosan
150 II   |             ugyan egészen szabadon áll: de kísértsük meg.~Letettem
151 II   |                 elgörbült az emelésben; de a szikla meg sem mozdult.~–
152 II   |               múmiák szájában találnak, de annál nagyobb. Egy kiveszett
153 II   |        szertartások későbbi dátumúak; – de akik legjobban meg fognak
154 II   |                 menetelt ez öltözetben; de mégis nagy szükségem lesz
155 II   |              izzó fényben sugárzik alá. De ez nem az északfény; ez
156 II   |               felhők okozzák a meleget. De hát a felhőket mi okozza?
157 II   |              fújja a tüzet fel az égre.~De még ez mind nem elég ok
158 II   |              mely viszi az úszó földet; de az meg bizonyos, hogy miután
159 II   |              nézve egészen új tünemény.~De mi történt a földdel? Micsoda
160 II   |           bizonyosnak kellett tartanom.~De mi lett ez esetben a Tegetthoffal?
161 II   |              volt előttem a hajó többé.~De, ha én csalódhattam, Bábi
162 II   |       Birtokukba vették az egész hajót.~De hogyan jöhetett a Tegetthoff
163 II   |             öltözet nem volt található; de hát a szükség ezermester.~
164 II   |         kísérleten derékban kettétörik; de ha épkézláb lejut, akkor
165 II   |         Számláltam a perceket magamban; de a kormányrudat ki nem eresztettem
166 II   |           menekülök. Ha idefulladok is, de a Tegetthoffot el nem hagyom.
167 II   |         szárazan maradt az árbockasban; de nekem volt benne elég részem,
168 II   |                jégalapot is elolvassza. De fölfelé terjed, s a felszínről
169 II   |                  Fáradságos út volt az; de nem legyőzhetetlen. Sziklákon,
170 II   |                 megfürödhessék a tóban. De alig lubickolta ki magát,
171 II   |             illata ehető húsát kínálja. De amellett bűzös penészfajok,
172 II   |    gyümölcsszedés: „egy” esztendő. Úgy, de az ő idejükben „egy” csillagászi
173 II   |             előre, pattan ki a földből; de már a tó partjain, a sömlyékpart
174 II   |              szárazföldre is kilátogat.~De már ez állatok születését
175 II   |             mélyben, azt már nem látni; de egyszer megüti a fülemet
176 II   |                  Gyógyítani nem tudott, de elkergette tőlem az undok