Part

  1  I|                   Én nem bántalak téged. Aztán keressünk egy harmadikat,
  2  I|                  Bureaus sehr gesucht! – Aztán kocsi elejbe is lehet őket
  3  I|              őseink ihattak lótejet! Hát aztán a szamár valami szép állat?
  4  I|              számára spirituszba tettek, aztán itt hagytak, még a sokat
  5  I|                  rózsaszínű fókát. Akkor aztán csak annak a barátságát
  6  I|              üres üvegeket kapták.~Mikor aztán el volt költve minden csemege
  7  I|                  hogy összetépjen, hanem aztán ő is úgy tántorodott hanyatt,
  8  I|               mint egy trónusra, s fejét aztán Bábi ölébe nyugtatta.~Én
  9  I|                 azt gondolta: dió; hanem aztán, mikor a nagy teleszkópiumot
 10  I|          csuszkapályán.~Hanem ez egyszer aztán véget ért, s a szánka nem
 11  I|           korbácsot, jól rávertem. Mikor aztán nagyon meg volt hunyászkodva,
 12  I|                  oda betódult víz.~Mikor aztán rövid idő múlva ugyanazon
 13  I|                  a polgártársakat. Akkor aztán fogtam a csákányt és a feszítő
 14  I|               maradt a nyakukon.~A többi aztán a publikumé. Az igazgatótanácsot
 15  I|           raktáramba lehordhattam.~Akkor aztán elmondhattam, hogy az egész
 16  I|               ezzel készen voltam, akkor aztán lámpámat mellemre akasztva,
 17  I|              kevés volt; de ami volt, az aztán megérdemelte, hogy madárnak
 18  I|        szárnyaival, öles lábszáraival, s aztán ott várta be, helyéből meg
 19  I|              mozdítson ki az ember, hogy aztán az egész épület a nyakába
 20  I|                 nyakába szakadjon. Akkor aztán szépen várhatnék újabb tízezer
 21  I|          delektálással kóstoltam bele. S aztán felugrottam és elkezdtem
 22  I|       izlandicumban lett volna kifőzve s aztán chininnel megsózva.~Ez már
 23  I|               üres bádogdobozokba, miket aztán beforrasztottam ónnal.~De
 24  I|               betakarta az öreget.~Mikor aztán Bábi fölébredt, s nem találta
 25  I|                  ordítani keservesen. Én aztán odamentem hozzá, s elvezettem
 26  I|           vastagabb is, mint a többieké. Aztán hová innen?~Elég időm volt
 27  I|                hússal megrakott szánt, s aztán a felhasogatott szeleteket
 28  I|                  a meredély véget ért, s aztán egy folyosó tárult fel előttem,
 29  I|               hogy kettős fényt adjon, s aztán meggyújtottam azt.~A magnézium
 30  I|          nevezetes nem volt rajta.~Hanem aztán a félkör alakú fal, az valami
 31  I|              fejedelmi trón kárpitját, s aztán, hogy a hímzés se maradjon
 32  I|            olvadt zafir szökellne fel, s aztán a gyűrűző hullámok ragyogása
 33  I|                  hanem a mészréteg alatt aztán agyagréteg következett.
 34  I|         prüszköltem magamat kegyetlenül, aztán nyakába borultam Bábinak,
 35  I|                 teleszíja magát fénnyel, aztán sokáig sugárzik utána a
 36  I|          felkerestem a batyumat, s akkor aztán ismét meggyújthattam a lámpásomat.~
 37  I|                  a lámpásomat.~Most volt aztán még csak igazi öröme Bábinak.~
 38  I|                tréfás jó kedvében. Hanem aztán volt annyi esze, hogy elment
 39  I|             drágakő-talapzaton.~Most már aztán okosabban fogtam hozzá a
 40  I|                  két lábnyinál tovább. S aztán elvegyül az atmoszférai
 41  I|                megy az le!~S már most én aztán hogy vállaljam el a felelősséget
 42  I|                 összetódulása tartá fenn aztán mindenféle tekervényeiben
 43  I|              nagyon sokat tudnak enni, s aztán nagyon sokáig elkoplalnak
 44  I|                  Én felültem a hátára, s aztán lelovagoltam, azaz hogy
 45  I|             ugrált velem tovább. Egyszer aztán kimaradtak az összeköttetést
 46  I|              felső sziklapárkányra.~Most aztán nekem csak utána kellett
 47  I|            kilogramm.~Az a sziklapárkány aztán egyenesen a folyosó szádához
 48  I|               beledugja a toppancsait, s aztán a tenyereiről lenyalogatta
 49  I|                  közepébe.~Ekkor történt aztán körülem valami, aminek leírására
 50  I|            pávafark.~A következő percben aztán félig meg voltam vakulva
 51  I| keresztülcsúsztam a megfutamodó alatt, s aztán szemközt találkoztam azzal
 52  I|       Hoffmanninak. A maastrichti apátúr aztán pert indított a Mosaesaurusért,
 53  I|          elbúsulta magát, hogy belehalt. Aztán jöttek a franciák, a forradalmi
 54  I|               helyet adnak neki. S akkor aztán, ha még egyszer valaki bombáztatni
 55  I|               bogarai, a finom libellák; aztán halak, madarak maradványai,
 56  I|                  leszálltam a hágcsón, ő aztán utánam csúszott kényelmesen,
 57  I|            másfelé talált kijárást.~Most aztán ismét elővettem a magnézium
 58  I|          Courtes-nél a Mont-Blanc alatt, aztán a Lauterau jéghegyei alatt
 59  I|            éheztetve, a föld alá, s akit aztán hetek múlva ásnak ki, és
 60  I|              nekik: éljetek tovább!~S ha aztán ezek az emberek azt kérdezik
 61  I|                  és mindig együtt?” S én aztán felvezetem őket a föld felszínére,
 62  I|           összevissza repedezik, s akkor aztán gyönge kalapács-kopogtatással
 63  I|                kérdém tőle, megijedve, s aztán megkóstoltam magam is.~Huh!
 64  I|                 orrát és szaglászott, és aztán megtaszigált az orrával,
 65  I|                 halat ebben a tóban, hát aztán egyszer csak arra ébredek,
 66  I|                az orrára ütöttem érte, s aztán abbahagyta.~De ez nem medvehorkolás
 67  I|              cethalnak a hálószobája. Ez aztán elég nagy hal.~S ilyen bolond
 68  I|                lehengeredett fektéből, s aztán ügyetlen evickéléssel táncolta
 69  I|              röfögést hallatott eközben. Aztán kiöltötte hordó vastagságú
 70  I|              felkapaszkodott. Az anyacet aztán beszopta őt egészen a szájába
 71  I|          beszopta őt egészen a szájába s aztán megint kilökte onnan. Ez
 72  I|               hanyatt fordulni láttam, s aztán, mint egy megfordított propellert
 73  I|                még az mindig szopott.~Ez aztán gyönyörű osztalék volt.
 74  I|                  kifogja a vízből.~A cet aztán, amint megszoptatta a fiát,
 75  I|             csinálhatnék. A cet adja!~Ez aztán az igazi honanya, aki az
 76  I|               magnéziumot meggyújtani. S aztán előkerestem a robbanó szigonyomat,
 77  I|                     kiálték medvémnek. – Aztán pecsenye is lesz, ha mi
 78  I|          tapasztalt cetvadász volt.~Most aztán a cacheloton volt a sor
 79 II|                  téli álmát.~Most került aztán a cachelot fejére a sor.~
 80 II|                nem raktam kövekkel, azok aztán levitték azt a víz fenekére.~
 81 II|                  megszomjazott; olyankor aztán a maga eszétől beúszott
 82 II|            kezdett alásüllyedni. Egyszer aztán hirtelen elmerült a vízben,
 83 II|               alakban egymásra raktam, s aztán forgáccsá hasogatott bőrbül
 84 II|                   lángba borult.~Az volt aztán az illumináció!~Szerencsém,
 85 II|             roppant nagy földrengés.~Hát aztán, hogy törne keresztül az
 86 II|                lámpámmal: mi az?~Egyszer aztán a méhdöngésből egy nagy
 87 II|               ott nem lobogott többé. És aztán amilyen messzire annak a
 88 II|                 egyre nőtt elém.~Egyszer aztán meg kellett állanom. Egy
 89 II|                nyomult fölfelé. Ott fönn aztán a szédítő magasban, ott
 90 II|                egy jegestengerrel. Akkor aztán váljék el, hogy ki a nagyobb
 91 II|          felakasztottam a kénzsinegre, s aztán kikeresve a meredélynek
 92 II|            mélység felett függött.~Akkor aztán egyszer körülcsavartam a
 93 II|      villanyszikrák pattogtak elő. Hanem aztán a kísérlet másik része egészen
 94 II|                 felső hideg marad.~Mikor aztán a halzsír egészen ellángolt,
 95 II|            koporsójukat hangolják!~Mikor aztán egy pokrócdarabbal siettem
 96 II|                nem látszott ki többé.~Én aztán megkísértém rést nyitni
 97 II|                  De már késő volt.~Ekkor aztán a halálos rettegés egyesült
 98 II|                 azt a gyutacs?~Egyszerre aztán megrendült alattam az egész
 99 II|                  perc múlva ismét egy, s aztán minden öt percben egy.~Két
100 II|                 és betakarta vele magát.~Aztán összeborzadt, s egész teste
101 II|                vált. Most már fázott!~Én aztán egy mennyezetet csináltam
102 II|           feküdni a leány fejéhez.~Akkor aztán a szép szemérmetes Nahámát
103 II|             lökés rövid ideig tartott, s aztán ismét csend lett. Én meggyújtottam
104 II|         összenőve a kristállyal; termete aztán ülő helyzetben roskadt a
105 II|                  nagyot prüsszenteni, és aztán prüsszentett egymásután
106 II|                   átkarolta térdeimet, s aztán hozzáfogott csókolni a lábaim
107 II|                   sem a csókot.~Utoljára aztán ott maradt, karjait a nyakam
108 II|                   hogy megverje. Az öreg aztán a kristálytönköt verte a
109 II|         elveszlek, ha hozzám jössz.~Erre aztán az öreg elkezdett sírni
110 II|                  már feleségem volt.)~Én aztán teletöltöttem a féltojáshéjat
111 II|             vizet öntött a tojáshéjba, s aztán a kötényébül egy csipetet
112 II|              Naháma látta, hogy ízlik, s aztán mindkettőnk számára készített
113 II|             istenfélő embernek; hanem én aztán megmagyaráztam neki, hogy
114 II|       Hozzáláttunk a frugális lakomához; aztán néhány órai álmot engedtünk
115 II|              álom volt.~„Reggelre” kelve aztán nekiindultunk a barlangon
116 II|               túlsó bazaltoszlopra: mire aztán én is utána ugrottam.~S
117 II|                 férjétől el ne maradjon.~Aztán futvást jött utánam, úgyhogy
118 II|                 Bábival a túlpartra.~Ott aztán elkezdett kacagni. Most
119 II|           magammal hozom a jégbarlangba, aztán meg ki a jégvilágba.~De
120 II|              vissza kellett térnem!~Most aztán igazán meg vagyok fogva.~
121 II|           Nahámát felköltém gyöngéden, s aztán vettem a pergamentáblámat,
122 II|                megcsókolt és nevetett.~S aztán, mikor megtudta, hogy sokáig
123 II|           guzsalyára, megfonta fonálnak, aztán két halideg pálca segélyével (
124 II|          készített az öregünknek. Aminek aztán az úgy örült.~Mikor feladta
125 II|                szemeivel diadalmasan, és aztán addig kapargatott az öreg
126 II|                  míg azt elaltatá, akkor aztán odafutott hozzám, fülembe
127 II|              ajkára tette mutatóujját, s aztán felemelé azt a magasba.~(
128 II|                 az ujjai helye rajta.~Én aztán nekifeszítettem a vasrudat
129 II|                 a gyutacsot tempiroztam, aztán homokkal tömtem be a fennmaradt
130 II|                 És meg ne tudj halni!~És aztán bélyeget ütött homlokára,
131 II|            csúszott oda hozzá térdein, s aztán áhítattal megcsókolá a nagy
132 II|               Fáj nekünk a levegő!~Hanem aztán, mikor kiléptem a szabadba
133 II|                 ha épkézláb lejut, akkor aztán a szabad öbölben minden
134 II|                 a robbanás irányzatát, s aztán a villanykészülékkel egyszerre
135 II|              jéghegyről aláfelé. S amint aztán egyszer megindult, azontúl
136 II|                  egy kis haváriát.~Ekkor aztán lehívtam Bábit is a búvhelyéről;
137 II|            istenasszonyához.~Így ellátva aztán kivezettem őket a szabadba.~
138 II|               serpenyőbe vetettem. Annak aztán ugyan ment fel a füstje
139 II|                  elébb magát a mocsarat, aztán a mocsárpartokat, a tófenékből
140 II|             száráról leszakítja magát, s aztán elindul „önakarattal” a
141 II|               tanultam én az övét. Mikor aztán annyira hatoltunk, hogy
142 II|                gyakorolva bőrömre. Ekkor aztán elhasítottam négyfelé, s
143 II|                 pusztíthatja el.~Egyszer aztán, mikor fölébredtem, meglepő
144 II|               láttam tündökleni. Egyszer aztán az északfény lelohadt, kialudt,