Part

  1  I|                 egy újdonságot. Ha Gyulai el akar késni a Budapesti Szemlével,
  2  I|               egyenkint. Talán nem mentek el még nagyon messze. Itt e
  3  I|                  volt, tegnapelőtt lőttem el a kis fiát, s ugyanakkor,
  4  I|              üvegeket kapták.~Mikor aztán el volt költve minden csemege
  5  I|                   a helyéből s maga kezdé el a táncot két lábon állva
  6  I|           embernek föl lenne fedezve.~Ide el fognak engem vezetni az
  7  I|                  az én medvéim.~Sőt talán el is visznek!~Hátha be hagyják
  8  I|              főfigyelme, hogy azt hitesse el velük, miszerint minden
  9  I|           építenek nagy lassan, térítette el utóbb némileg a Golf-streamet.~
 10  I|                  egy titáni orgonát takar el. Azt a csepegő jég csapjai
 11  I|                   Most tehát legelébb jól el kellett helyezkednem.~Két
 12  I|             valami émelyítő békabűzt árul el; de a használható része
 13  I|                  vagyok, hogy nem vesztem el. Talán ki is menekülhetek
 14  I|               méternyi mélység választott el tőlük, s a mélység falai
 15  I|       összefogózott tömeg ott kalimpázott el mellettem, a légben is egymásba
 16  I|             egészen „itthon” vagyok, mert el van zárva az utam a felvilágra
 17  I|                  a másik kettőt vontattam el a közeléből; akiket azután
 18  I|               ürege jön össze. Annálfogva el kellett magamat látnom élelmiszerekkel
 19  I|                 hogy a hímzés se maradjon el róla, ott ragyognak rajta
 20  I|                   fenekét egy tó foglalta el, a diorit lap semmi összeköttetésben
 21  I|                   hogy övön alul merülnék el benne. Ez a tó rézvitriolból
 22  I|            csigahéjakkal.~Ha olyan nagyon el nem lettem volna fogulva
 23  I|                hét centiméternyire merült el benne, s csak három centiméterrel
 24  I|               helyen fogom találni ismét. El nem megy ez innen egy csáklyavetésnyi
 25  I|                   én aztán hogy vállaljam el a felelősséget a Teremtő
 26  I|                   nagyon keveset távozott el a vízirányos vonaltól.~E
 27  I|                 fekete sávok választották el élesen egymástól, s amint
 28  I|              csendesen nyugvó tó foglalta el.~Dacára a magnéziumfénynek
 29  I|               alkonyég volna, úgy kezdett el izzó fényben tündökleni,
 30  I|               minden állati organizmusnak el kellett pusztulni. Amikor
 31  I|                   elment. Nem tévedhettem el vele.~Egy másik kürtőutat
 32  I|             titáni nagyságú chelonia zárt el előlem. Ez egy teknőc, hosszú
 33  I|                  vissza nem mehetek, utam el van most zárva a bazaltüreg
 34  I|                többé, de az élet nem tűnt el, csak elrejtőzött.~Ezt az
 35  I|              hangokon, s vagy én tanulnám el az ő nyelvüket, vagy ők
 36  I|                 csak a tojásait lophatták el. A hatalmas madár szokott
 37  I|             gondolta, az is jégből van, s el lehet olvasztani.~Igazán
 38  I|       leghihetetlenebbnek, ha más mondaná el nekem, hogy én szerelmes
 39  I|                  rézsút helyzetben válnak el a sziklafaltól.~E nyíláson
 40  I|                csak úgy kutyamódra kezdte el inni a vizet.~Hanem az első
 41  I|                állva, nyújtózva sem érném el azt az ötméternyi magas
 42  I|             került ide? Hisz ez nem merül el a vízben soha, mindig a
 43  I|             Csemegével és vízzel eszerint el volnánk egyidőre látva Bábival
 44  I|              Mindezt én Bábinak beszéltem el, akit az emelkedő dagály
 45  I|               Azzal a sóhajtással aludtam el, hogy bárcsak foghatnék
 46  I|               mentem, lámpásomat rendesen el szoktam oltani, hogy ne
 47  I|                  élete elleni merényletet el nem követnem: az, hogy ha
 48  I|                 ilyen toalett-titkokat is el kell árulnom.)~S minthogy
 49  I|                  a laboratóriumból hoztam el, pompásan kiszivattyúztam
 50  I|                visszakerülne, igen szépen el volnék látva télire élelmiszerekkel.~
 51  I|                 stratégiai állást foglalt el magának. Nagy fejét beékelte
 52 II|                ránézve. Efölötti örömében el is felejtette a téli álmát.~
 53 II|                 egy egész kis cápát nyelt el és vetett ki, s megint elnyelt
 54 II|                sérthetlen szörnyeteget is el meri nyelni!~Elnyelni könnyű,
 55 II|               hatalmas boltozatos termet, el kellett ismernem, hogy ebben
 56 II|                   barlangban, a physetert el is felejtette bizonnyal.
 57 II|              addig, amíg e műtét tartott; el nem hagyta a cachelot hátát,
 58 II|                  mázsát a jó állat.~Én is el voltam most már látva világító
 59 II|                    hogy innen nem veszhet el; hagytam a víz színén kihülni.
 60 II|                   hozta ide. Ha idehozta, el is viheti innen.~A cethalak
 61 II|                 mikor egyedül egy ágyúval el akarta foglalni Madagaszkár
 62 II|                  Madagaszkár szigetét. Én el akarom vinni innen a Ferenc
 63 II|                    hogy melyiken induljak el. Volt egy, amely fölfelé
 64 II|                 méhdalát. Ennek valamerre el kell innen illanni a magasba.~
 65 II|             jégtömegbül. Idáig nem hat az el.~A tudvágy késztett előrehatolnom.~
 66 II|        jegestengerrel. Akkor aztán váljék el, hogy ki a nagyobb úr: a
 67 II|             igazítható, hogy mikor süljön el.~Mert a második feladat
 68 II|               örökalvók számára rendezett el!~Reszketés fogott el. Nyugtalan
 69 II|            rendezett el!~Reszketés fogott el. Nyugtalan állati ösztön
 70 II|              visszafojtva. Talán nem sült el a töltény? Talán kialudt
 71 II|                  féltve tőle, élve záratá el koporsóba, de mágusai csak
 72 II|                   szultáni kerevet terült el alatta. A leány nem félt
 73 II|          keresztül egyes szavakat mondani el előtte, azokat nem mondta
 74 II|                 előtte, azokat nem mondta el utánam.~Pedig azért kíváncsi
 75 II|                közelebb folyosón jutottam el a bazaltbarlangig.~Ott azonban
 76 II|                   a „Chupa”, amit az öreg el nem engedett.~A chupa a
 77 II|                   az ügyeket elébb rendén el kellett végeznem, mielőtt
 78 II|                    hogy semmi se maradjon el a házassági szertartásból,
 79 II|                puszták mannája! Ezzel lát el még most is egész vidékeket
 80 II|               öreg, nagy áldozatra szánom el magamat, hogy ezt megteszem
 81 II|                  a földön, s hogy amit ti el fogtok beszélni az özönvíz
 82 II|                    azért, hogy a férjétől el ne maradjon.~Aztán futvást
 83 II|                óráig, hány napig tartanak el az én élelmiszereim? S úgy
 84 II|                 dćmon fia egyedül. Emelje el, ha tudja, azt a követ,
 85 II|           sütöttek, s mit a zsidók „Arais el Nil”-nek neveztek; a kék
 86 II|            tartottak, s mocsárba vetettek el; a vad indiánok liszttermő
 87 II|                nélkül mindaddig, míg újra el nem nyomta az erdő. Itt
 88 II|                   embernek nemigen hiszik el a szavát.~Előjönnek majd
 89 II|          képtelenség, hogy a búza nem áll el olyan sokáig, hogy az emberfeltámasztás
 90 II|         kiviteléhez.~Nahámát alva hagytam el a sírboltban ősatyja mellett;
 91 II|                    mi történt. Bizonyosan el van veszve minden holmim.
 92 II|          volkánkitörés által a jégparttul el lettünk szakítva, azt most
 93 II|    felkapaszkodnunk, mik hosszan vonultak el keresztben, bástyamódra,
 94 II|        jégmadaraknak, penguinoknak lepték el födélzetét, sorba ültek
 95 II|              semmi más állat sem foglalta el hajónkat. A medvéket elűzte
 96 II|             kapitány szobáját készítettem el számára.~Azután egy kisebb
 97 II|                 Ha már annyi vakmerőséget el mertem követni, hadd kísértsem
 98 II|                  ott az árbockasban rejté el magát. Nekem azonban minden
 99 II|              födéllyukak be vannak zárva; el nem merülünk; ami vizet
100 II|         idefulladok is, de a Tegetthoffot el nem hagyom. Mi egymáséi
101 II|                hajót is magával viszi, az el nem maradhat tőle. S ha
102 II|                   tőle. S ha a szárazföld el találna süllyedni, az égő
103 II|                    Élelmiszerrel most már el voltunk látva egy ivadékra.
104 II|          megáldozandó terményül az „Arais el Nil” magjait választá. Ezek,
105 II|                 nagyon hasonlít az „Arais el Nil” magjához, a serpenyőbe
106 II|                  Isten segedelmével mi is el fogunk még jutni e világba.
107 II|                melyen a volkán hegylábáig el lehetett hatolni.~Feltettem
108 II|                   fenekét egy tó foglalta el; nem a tengerszemek smaragd
109 II| megszámlálhatlanok, mint a porszem, lepik el a tó iszapját, felszínét;
110 II|                táplálni.~Egész naphosszat el tudtam nézni e féregirtó
111 II|               ugrálást, bukfencezést kezd el, előttem veri magát a földhöz,
112 II|                  lélegzetvétele egyszerre el volt fojtva. A polip zsákjának
113 II|        sérthetlenné tette, hogy ezt semmi el nem veszíti. Ezt, ha nagy
114 II|               maga magát sem pusztíthatja el.~Egyszer aztán, mikor fölébredtem,
115 II|                  érte a hangyák, s viszik el télire.~És egyszer a mély
116 II|               hozzám. Én mégsem mozdultam el helyemből. Néztem, mi születik
117 II|                nem sejtett erővel kezdett el futni e helyről, hátra sem
118 II|                   meg sem pihentünk, amíg el nem értük a Tegetthoffot.~