Part

  1  I| hajózászlótartónak nem volt gyertyája, mikor az útra kelendők neveit
  2  I|          tulajdonítottak.~Csak később, mikor már öt nap múlva reggeledni
  3  I|               levágott üres hengere, s mikor egy ilyen tollburkot lehúzott
  4  I|                  A jegesmedvék Rareyje~Mikor fölébredtem, egyes-egyedül
  5  I|             ajtón bekérezkedő kutya, s mikor közel mentem hozzá, szépen
  6  I|                az erdőben, s Ugolinót, mikor éhhalálra volt ítélve, alattomban
  7  I|          vagdalt üres üvegeket kapták.~Mikor aztán el volt költve minden
  8  I|               hozzá. Mert az embernek, mikor medvékkel van dolga, mindig
  9  I|            gondolta: dió; hanem aztán, mikor a nagy teleszkópiumot előhoztam,
 10  I|                nem tudott fára mászni. Mikor minden fel volt málházva,
 11  I|          valóban sikoltozott örömében, mikor a szánka repült a csuszkapályán.~
 12  I|               korbácsot, jól rávertem. Mikor aztán nagyon meg volt hunyászkodva,
 13  I|            természettani szabály, hogy mikor egy cseppfolyós test hirtelen
 14  I|        megfagyott az oda betódult víz.~Mikor aztán rövid idő múlva ugyanazon
 15  I|                 a szívósabbal tüzelek.~Mikor ezzel készen voltam, akkor
 16  I|               erőmet. A csákányütések, mikor azt a roppant jégoszlopzatot
 17  I|            tüzelőnek használtam hozzá.~Mikor felnyitottam a fazék födelét,
 18  I|       önkívületbe kellett hogy jöjjön, mikor én ott alant a jégörvényben
 19  I|                hozzám a hídról. És én, mikor láttam, hogy nem tud kapaszkodni
 20  I|           férfi módjára viselte magát.~Mikor meglátta, hogy Bábi menekül
 21  I|          engedett nekik tért foglalni. Mikor a marakodó csoport már csak
 22  I|             értem le az alsó jéglapra, mikor gépem kötelei utánam hullottak.
 23  I|                fogait vicsorgatta rám, mikor feléje közeledtem.~Ez tiszteletreméltó
 24  I|                mellé és várta, hogy az mikor kel fel a lakomához; maga
 25  I|        lezuhant s betakarta az öreget.~Mikor aztán Bábi fölébredt, s
 26  I|       lámpástól. Jön egyenesen reám. S mikor egészen odaér hozzám, mikor
 27  I|            mikor egészen odaér hozzám, mikor már engem a halál verítéke
 28  I|             barátném, a szerencsétlen, mikor látta, hogy a folyosó felé
 29  I|             amellett nem evett semmit.~Mikor én leültem étkezni, ő csak
 30  I|               szokták felfedezni, hogy mikor kovarceret fedeznek fel
 31  I|              míg élelmiszeremben tart.~Mikor újra kiértem a tárna nyílásához,
 32  I|             arra a tájra a franciák, s mikor elfoglalták a várost, hadisarcul
 33  I|           kőben, mely lágy volt akkor, mikor őt eltemette, ott látszottak
 34  I|           úszóhártyát viseltek. Akkor! Mikor? Még a mammut-irtó özönvizet
 35  I|             alulról egyre fújt a szél. Mikor feneket értem, akkor egyszerre
 36  I|            mesélői álmodhattak ilyent, mikor legpazarabbul megterhelték
 37  I|            nőtte az egész alakot. Mint mikor egy növény gyökerei körülnövik
 38  I|              ki is irtották egészen, s mikor az elfogyott, egymást kezdték
 39  I|         csatákat vívott az emberekkel, mikor már azok fegyverrel is tudtak
 40  I|             volna rá.~Szegény jó Bábi, mikor azt látta, hogy így epekedem
 41  I|          Egyszer húzott, másszor fújt. Mikor fújt, fiatal szél volt,
 42  I|                fújt, fiatal szél volt, mikor húzott, öreg zivatar. S
 43  I|               barlangjába jutottunk-e?~Mikor aludni mentem, lámpásomat
 44  I|                elő; oly robajjal, mint mikor a gőzhajó katlanából kieresztik
 45  I|            siker által lett koronázva.~Mikor a cetet hanyatt fordulni
 46  I|             vissza is úsztam a partra, mikor még az mindig szopott.~Ez
 47  I|               cápa, a rettentő szörny, mikor a physeterre bukkan, rémültében
 48  I|          nyelve vérpiros, s kilátszik, mikor a száját feltárja. Valóságos
 49  I|          fürésszel vágták volna ketté. Mikor a cachelot odacsap hozzá,
 50  I|           ráncok feneke vérpiros volt, mikor egyet fordult, ezek a vérpiros
 51  I|               pedig fújt és horkolt, s mikor egyszer-egyszer a fejét
 52 II|        szalonnája erjedésbe megy át, s mikor felpukkan, olyan bűzt terjeszt,
 53 II|              Gondoltam az én mátkámra, mikor ezt az Isten adta kész rumburgi
 54 II|      visszereiből köteleket csináltam.~Mikor egészen kitisztítottam a
 55 II|           szagműszere meg éppen nincs. Mikor a magnézium-világítást nem
 56 II|          hagyta a cachelot hátát, csak mikor megszomjazott; olyankor
 57 II|            mint volt III. Napóleonnak, mikor egyedül, egy sas kíséretében
 58 II|              volt Benyovszky Móricnak, mikor egyedül egy ágyúval el akarta
 59 II|             akkor vetett lobbot a lég, mikor ahhoz a zengő hasadékhoz
 60 II|          holdvilágot úgy rengeti, mint mikor a délibáb hullámai táncoltatják
 61 II|      határozott időre igazítható, hogy mikor süljön el.~Mert a második
 62 II|             izzó, a felső hideg marad.~Mikor aztán a halzsír egészen
 63 II|                koporsójukat hangolják!~Mikor aztán egy pokrócdarabbal
 64 II|               arasznyi járja már csak.~Mikor annak vége, akkor a robbanó
 65 II|     egyetemesen: felzendülő hang, mint mikor egy egész erdő falevele
 66 II|               azért kíváncsi volt rám.~Mikor lefeküdtem aludni a medve
 67 II|            fölém, és elnézett hosszan; mikor pedig egy dörzsgyufát elgyújtottam,
 68 II|            Egyszer már megkísértettem, mikor a földrengés szünetet tartott,
 69 II|            Nahámára köszöntötte azt, s mikor üres lett a dinornistojáshéj,
 70 II|          melynek lila kékes színe van.~Mikor ez meglett, akkor két tenyerére
 71 II|             gyönyörteljesen hunyta le, mikor az istenadta ételhez hozzányúlt.~
 72 II|        nedvétől feldagad kocsonyává, s mikor lehull, kész terített asztalt
 73 II|            vagy elmaradt a jég között?~Mikor elindultunk kristálybarlangunkból,
 74 II|          jutottak a kristály közepébe, mikor ez a darab föld a forró
 75 II|             Sabbath”-ot is emlegetett, mikor a medve hátára felültettem.
 76 II|           eddig csak lesütött szemeit, mikor rám nézett.~Tudta, hogy
 77 II|            okát csak akkor tudtam meg, mikor eljutottunk a malachitbarlang
 78 II|            állta az utamat, hanem víz! Mikor ahhoz a helyhez értem, ahol
 79 II|               sziklafolyosó talaját, s mikor nagy kínnal előrehatoltam
 80 II|       megcsókolt és nevetett.~S aztán, mikor megtudta, hogy sokáig itt
 81 II|             Aminek aztán az úgy örült.~Mikor feladta rá a köntöst, mely
 82 II|             tanulatlan eredetiségében.~Mikor az öreget az új köntössel
 83 II|           Egyszer nagyot ásított Bábi, mikor mellette elhaladtam. Úgy
 84 II|            élve, s Ádám apánk még élt, mikor a hetedszeres unokája, Lámekh,
 85 II|          gyantás, fényes lánggal ég, s mikor csomóra ér a láng, akkor
 86 II|          nekünk a levegő!~Hanem aztán, mikor kiléptem a szabadba oly
 87 II|                kőolajrobbanás okozott?~Mikor Amerikában a pennsylvaniai
 88 II|        völgyekben most tavak feküdtek.~Mikor utoljára láttam, fehérek
 89 II|       hemzsegett mindenféle vízimadár.~Mikor újra visszakerültem a Tegetthoff
 90 II|               oly erős építményt; mint mikor még a vízen nyugszik. A
 91 II|       Percenkint lassúdott az; úgyhogy mikor az új öböl keleti partjához
 92 II|           benne, mint Rebeka a kútnál. Mikor meg a kékróka bundát rátettem
 93 II|              tárgya volt Lámekh előtt, mikor odáig eljutottunk. Reszketve
 94 II|        Reszketve támaszkodott karomra, mikor a födélzetre vezettem, mely
 95 II|            szárnyasok oly mulyák, hogy mikor egyet kifogtam közülök,
 96 II|           öregtől tanultam én az övét. Mikor aztán annyira hatoltunk,
 97 II|                a televény mocsárfenék, mikor kiszáradt, terítve lett
 98 II|      visszfényétől, és nem csak attól.~Mikor e tóhoz elkezdtem leszállni,
 99 II|         elfoglal, bekebelez, átalakít.~Mikor az alkotó iszapból előjön,
100 II|             ami olyankor történik meg, mikor ketten fognak meg egyszerre
101 II|       tapasztaltam, hogy az áronvirág, mikor kinyílik, kelyhében meleget
102 II|        pusztíthatja el.~Egyszer aztán, mikor fölébredtem, meglepő gyönyörteljes
103 II|           szivárványt játszó és piros, mikor csendesen evez, hosszú fürt
104 II|           vékony fonalak képesek ölni.~Mikor a quál gyorsan akar előre
105 II|               metsző, éles hideg volt.~Mikor felnyitám szememet, azt