Part

  1  I|         felolvasták a névsort, egy „itt vagyok”-kal kevesebb hangzott
  2  I|             a pusztából megérkezik, itt pakolja ki a málháit. Ha
  3  I|        Figyelőnek sietős cikke van, itt írja meg. Néha Vadnay is
  4  I|           meg. Néha Vadnay is megír itt egy újdonságot. Ha Gyulai
  5  I|      disputálni; a Magyar Polgárnak itt írják a pesti dolgokat,
  6  I|            a pesti dolgokat, Egyesy itt sztenografiázza a gyors
  7  I|              a Vasárnapi Újság fele itt terem. Egy szóval, itt vagyunk
  8  I|         fele itt terem. Egy szóval, itt vagyunk mindig sokan. És
  9  I|             támadt. Az ágyúkat csak itt hagyták! Megyek s kisütögetem
 10  I|        mentek el még nagyon messze. Itt e helyen az ágyúlövés napi
 11  I|       Kloroformot szívok be. Az van itt egy nagy üveggel.~Már tele
 12  I|        hozzászoktam a kibéküléshez. Itt rekedtem (pedig nem is Árpád
 13  I|           spirituszba tettek, aztán itt hagytak, még a sokat emlegetett
 14  I|           ezer meg ezer fehér medve itt a jégsark alatt csak nem
 15  I|       szüretje; akkor a cethalászok itt hagyják számára a fogott
 16  I|             medve-nemzetség tanyája itt. S egy tekintet az onnan
 17  I|          kisebb füvet nem legelész, itt pedig jég van, és fű nincs:
 18  I|             is szelídítőleg hat. Ők itt eddig csak sötétben dolgoztak;
 19  I|         tanyául.~Megjegyzendő, hogy itt e jégbarlangban éppen nem
 20  I|          meleg fölfelé törekszik, s itt mégis megfordítva áll, aminek
 21  I|     ritkaságok gyűjteménye érdekelt itt engemet; hanem a nagyszerű
 22  I|             törött össze ez a tojás itt a jég között, holott azt
 23  I|  idejöhetett, akkor a madár maga is itt lehet. Tovább fürkésztem.~
 24  I|            a talapzata van odafenn. Itt ugyan vigyázni kell, hogy
 25  I|         fölfedez a jég alatt.~Tehát itt a lőport nem vehettem segélyül;
 26  I|       ellátni, épségben megtartani: itt az örök tél hazájában, eltemetve
 27  I|         néhány sorral megírva, hogy itt vagyok, hogy nem vesztem
 28  I|            dűlve állt ki a magasba. Itt a jégbe már eleve vágtam
 29  I|           kérdezte volna: hát engem itt hagysz? Gondoltam, hogy
 30  I|           visszajövök még ide: hisz itt van az egész raktáram. Ez
 31  I|           van az egész raktáram. Ez itt a főhadiszállás.~Felkötöttem
 32  I|           növekedő hévmérséknek; de itt, ha nézetem igaz, (pedig
 33  I|         lobogásáról láthattam, hogy itt nincs robbanó gáz, bátran
 34  I|             hogy csak várjon szépen itt rám: majd nemsokára visszajövök.
 35  I|          ott hagyhattam, ahol volt. Itt sem szél, sem vízfolyás
 36  I|             ideért nálamnál, s most itt áll előttem búzavirágszínűre
 37  I|             tárnafolyosó nyílásáig.~Itt nagy könnyebbségemre volt
 38  I|          szélrózsa minden irányába.~Itt vagy vasbánya vagy bazalttömegek
 39  I|   lemedvegeltem a tó partjáig.~Bábi itt megállt egy vasszikla tömegre
 40  I|           is hőség támad körüle; de itt a hegyáttörés dörzsereje
 41  I|      frankot érő barom ez, aki most itt előttünk fekszik. Ha elvihetjük
 42  I|              Fölöttem örök jég van. Itt nem képződhetnek források,
 43  I|           csákánnyal, feszítőrúddal itt keresztül nem török, annyi
 44  I|             érc, föld, kő nem lakik itt: egyedül a kristály, ez,
 45  I|         Hátha még többen is lesznek itt kortársai hasonló kényszerhelyzetben.~
 46  I|           Nem tudom: nem láttam.~De itt, a kristály közepett, egy
 47  I|         puszta világrészben egyedül itt veszett ember, még hozhatnék
 48  I|          nekik a szép világot: „Ime itt van! Hó és jég és örök éj:
 49  I|             paprikás medvehús. Ezek itt ha fölébrednének, úgy kellene
 50  I|              Uti figura docet.1~Ime itt egy szép menyasszony, aki
 51  I|         sehol. Bányatündérek járnak itt?~Bábi elérté kétségbeesésem
 52  I|          Azaz, hogy „vacsora”. Hisz itt nincs dél. Mindig éjszaka
 53  I|            dél. Mindig éjszaka van. Itt ha eszünk, csak vacsorálunk.~
 54  I|         hogy ezek a fehér halacskák itt is tenyésznek, nemcsak az
 55  I|             régi aztékok múmiáival. Itt van az a nagy tó is a föld
 56  I|        bolond az én szerencsém! Még itt is kijutott számomra a sorstól
 57 II|            levegő különben sem volt itt kellemetes, de ebből éppen
 58 II|            mert ez az időfelosztás „itt nálunk” nem járja. Nálam
 59 II|            amit félelmes ellenségén itt véghezviszek, annak egyszerű
 60 II|            országhoz.~Mindezeket én itt nem hagyom! Acheronta movebo!1~
 61 II|         szaga az.~Reményem villant! itt kőszén, kőolaj van közel.~
 62 II|          fülemet.~Mi az? Méhdöngés! Itt? a föld alatt! Az éjszaki
 63 II|           levegőnek.~És a méh mégis itt döng a fejem fölött, mintha
 64 II|           ha ismét kinyitom, megint itt van.~Közelebb mentem hozzá.
 65 II|         olyan szomorú méhzöngéssel.~Itt nem jó helyen járok!~Most
 66 II|          évezredek óta zengheti már itt magányos méhdalát. Ennek
 67 II| kígyóztatják a láthatár széleit. Ez itt előttem egy nafta-volkán,
 68 II|        ítéletnapi kataklizmát tudna itt véghezvinni – egyetlen egy
 69 II|    bazaltnál keresztatyának állani. Itt egy volkán meggyújtásáról
 70 II|             száz lépésnyire. De még itt sem tartottam tanácsosnak
 71 II|         perc lefolyása alatt. És én itt várom azt a rettentő ég-,
 72 II|           szemeit.~Talán ez ősférfi itt e másik prizmában maga az
 73 II|             a tűz a jéggel, – és én itt a föld mélységeiben énekelek!
 74 II|            felfedezési merényletet, itt még nem hivatkozhatom a
 75 II|           majd hozunk. Magam vagyok itt alsóház, felsőház és király.
 76 II|            ha a leányát elveszem, ő itt marad magára, a kristályba
 77 II|  nászajándéknak nevezünk.)~– No hát itt van, nesze: fogjad.~Ezzel
 78 II|    gazdagsága: moha és zuzmó. Ha te itt növénnyel akarsz élni, öreg,
 79 II|           év előtt volt neki ígérve itt…~…Rám nézve Naháma nem volt „
 80 II|           menjen.~Az öreget azonban itt nem hagyhattuk magában,
 81 II|           megmagyaráztam neki, hogy itt félesztendeig tart a nappal,
 82 II|            se tudomány, se erőszak.~Itt kell várnom, míg az egész
 83 II|         mikor megtudta, hogy sokáig itt kell majd vesztegelnünk,
 84 II|            azt, ha együtt meghalunk itt éhen, s még akkor sem fedezi
 85 II|            higanya aláfelé halad!~– Itt van! – kiálték, megütve
 86 II|         újra el nem nyomta az erdő. Itt találtam meg egyikében a
 87 II|          hogy mindezekre, amiket én itt megírtam, sok oldalrul fogják
 88 II|             feltalálni: a szabadság itt igazán „perniciosa libertas”.1
 89 II|    emelkedett.~És azután minő ég ez itt fölöttem? Nincs rajta semmi
 90 II|  kosárszámra. Ez is Isten ajándoka.~Itt az én Nahámám nagyon jól
 91 II|       beszélni.~Valaki? Ki beszélne itt?~Maga a Tegetthoff. A hajó. –
 92 II|         szabad öböl martját képezi. Itt azután egy hatalmas szaltó
 93 II|  lélegzetvétel nélkül. Fulladoztam. Itt volna az ideje lábaimat
 94 II|           hogy ez a darab föld volt itt a „Nod”, s elsorolta a növényeket,
 95 II|     született elébb, mint a növény.~Itt egy szikla alatt felütöttem
 96 II|             hegytetőre aludni: neki itt nagyon meleg volt.~Mire
 97 II|          óra alatt kivirágzottak, s itt tapasztaltam, hogy az áronvirág,
 98 II|         ösztönzének minden növényt. Itt hetek alatt kellett végbemenni
 99 II|      másrészt abban is bíztam, hogy itt a folytonos egyforma melegben
100 II|     kétségbe ejtett.~– Oh Naháma!~– Itt vagyok! – suttogá egy édes
101 II|             megitatott, bekötözött. Itt volt az ő ősvilágának flórája
102 II|         befagyott a víz.~Mi történt itt?~Felugrottam ágyambul. Naháma
103 II|     csodaszép változataival, s most itt úszik a sötétzöld óceán