Part

 1 II |        ketten egy regényt együtt. Én adom önnek a mesét, az alakokat,
 2 II |        azokat, s mikor kész lesz, én lefordítom franciából magyarra,
 3 III|          gróf, hogy „majd megírom én”, hanem csak azt, hogy „
 4 III|           szivarozás közben; majd én aztán megmutatom, hogy mit
 5 III|      gondol a gróf? Hogy fogadnék én el ily munkálatért a gróftól
 6 III| díszpéldányt Melanie grófnőnek –, én önnek adott szavamat beváltottam.
 7 V  |              Újság.~– Nem olvasok én, lelkem, soha semmiféle
 8 V  |           semmiféle újságot; mert én arra nem érek rá. Miattam
 9 V  |       népdalnoknő kézcsuklóját –, én magát kitaníttatom, s csinálok
10 V  |     vesztegetni. Énekelje csak az én nótámat, s majd én leszek
11 V  |        csak az én nótámat, s majd én leszek az ön publikuma.”~
12 V  |           Juliska kisasszonynak: „én értek mindenhez, ami zene,
13 V  |          ének, ami hangból támad. Én tudok játszani zongorán,
14 V  |        tilinkón, szalmahegedűn; – én kitanultam a contrebasse-t,
15 V  |          Offenbach szerzettek… De én ezt teneked mind nem tanítom
16 VI |         méltóságos úr? – No, mert én félek. – Akkor ugyan odaillenék
17 VI |        kérdezte:~– Ki az?~– Dejsz én meg nem mondom. Ha lelkekkel
18 VI |     spiritiszta hölgy?~– Tudom is én, hogy micsoda? Azt tudom,
19 VI |        van az a Nyiagra?~– De isz én meg nem mondom, hogy még
20 VI |          lehet azt. Nem mondhatom én el – szólt a hölgy, és lesüté
21 VI |          Silindiába; te az enyim, én a tied; leszesz nekem feleségem,
22 VI |          ugyan azt, amit vártunk.~Én akkor egy lapomban közöltem
23 VI |     alszunk el mind a ketten. Ezt én bizonyosan tudom. Ön a negyedik
24 VI |          három fal van közöttünk. Én rendesen keletnek fordulva
25 VI |        fordulva teszi le a fejét: én el nem tudok aludni mindaddig,
26 VI |           vetették. Erre hirtelen én is áttettem a vánkosaimat
27 VI |            kiáltván: „hahó! ez az én testi eledelem!” (Leibspeise),
28 VI |  dicsekedéssel susogá: „ezt pedig én készítettem”.~Ottó gróf
29 VI |          levele alá írnia, hogy: „én pedig nem adom, mert az
30 VII|     elismerem; hogy azoknál ez az én hibám volt; de a jelen esetnél
31 VII|  olvasóközönség a tanúm, hogy nem én vagyok a hibás, hanem a
32 VII|        magában, hogy jobban értem én azt, öreg, mint te! Az elsőre
33 VII|     szomszéd társaságában:~– Hja, én jövőre más birkagazdaságot
34 VII|            mint a szomszédaim. Az én birkáim tejéből a legtökéletesebb
35 VII|       chester-sajt készül. Jövőre én minden birkának a két tölgyét
36 VII|            hogy igaza van.~– Hja, én nem ezeket a komisz európai
37 VII|     igazának kell lenni.~– És így én kapom meg az ezer szivart.~–
38 VII|           Lámával (vagy nem tudom én, minek híják ott a csordapásztort?),
39 VII|     forintot? Akkor nem is leszek én neked beteg.~Ottó grófnak
40 VII|      kártyán, ezer forintra megy: én megtakarítottam azt mind,
41 VII|           mondania:~– „Nem viszem én el a te ezer forintodat,
42 VII|        azért nem, mert nem vagyok én Bojtorján, hogy a kulcslyukon
43 VII| nyilatkozatokkal rájuk vonni: „az én fiamnak senki ne hitelezzen,
44 VII|         senki ne hitelezzen, mert én nem fizetek helyette”. –
45 VII|         kikérem magamnak, hogy az én csillagomat senki se tartsa
46 VII|         honpolgár.~– Te, bajtárs. Én tudok neked egy igen jó